Esélylatolgatás a Copa América negyeddöntői előtt

Az Európa-bajnoksággal párhuzamosan zajló dél-amerikai kontinenstornán véget értek a csoportkör küzdelmei, a Copa Américán péntek éjjel nyolc válogatott részvételével kezdődik az egyenes kieséses szakasz. Lássuk a negyeddöntő párosításait, a torna további esélyeit…

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Brazília – Chile

A címvédő és beugró rendező brazil válogatott három győzelemmel és egy döntetlennel magabiztosan nyerte meg csoportját, ráadásul ellentétben az utóbbi években gyakran tapasztalttal, időnként kifejezetten csapatként funkcionált.

Tíz góljukat nyolc különböző játékos szerezte, egyedül Neymar volt kétszer eredményes. Tite legénysége az első három meccsen kivétel nélkül behúzta a három pontot: Venezuela és Peru fölényes legyőzése kötelező volt az ellenfelek rengeteg hiányzója miatt, majd Kolumbia ellen egy jóval nehezebb összecsapáson a hajrában tudtak csak fordítani, Casemiro a 100. percben szerezte a győztes gólt. Az utolsó körben Ecuador ellen remiztek felforgatott összeállításban egy számukra már tét nélküli mérkőzésen. A braziloké a legerősebb keret, és jól látható, hogy vendéglátóként a hazai pálya mindenkori előnyét is megkapják, így pedig már szinte legyőzhetetlennek tűnnek, a legnagyobb esélyesek a torna megnyerésére.

Ezzel szemben Chile kevésbé híres a csapategységről – többször is megsértették a járványveszély miatti korlátozásokat, és a pályán sem muzsikáltak úgy, mint a közelmúltbeli két aranyérmük alkalmával. A 2015-ös és a 2016-os győztes öt ponttal csak csoportja negyedik helyén zárt, egyetlen győzelme egy soványka 1-0 volt a mezőny leggyengébbjének számító Bolívia ellen. Ugyanakkor Arturo Vidalék Argentína és Uruguay ellen is jók voltak egy-egy döntetlenre, a Paraguay elleni fiaskó viszont megpecsételte a sorsukat a negyedik helyen. Az látszik, hogy még mindig masszívak és nehéz legyőzni őket, Gary Medel, Charles Aránguiz vagy Claudio Bravo személyében pedig maradtak rutinos klasszisok a korábbi sikercsapatból. Az egykori Copa-gólkirály Eduardo Vargas már kétszer is eredményes volt a tornán, Ben Brereton személyében pedig egy Angliából honosított erőcsatár színesíti a variációkat támadásban. A csoportkörben Alexis Sánchezre nem számíthattak, és kérdéses, hogy sérülése után bevethető lesz-e, míg a harmadik mérkőzésen lesérülő rutinos Guillermo Maripán számára véget ért a torna.

Bizonyára minden a brazilok győzelme mellett szól, a chileieket azonban egy pillanatig sem vehetik félvállról. A felek legutóbb a 2018-as világbajnokság selejtezője során találkoztak: az első fordulóban a később a vb-ről lemaradó Chile 2-0-s győzelmet aratott, melyre a brazilok odahaza 3-0-val válaszoltak. Most is a hazaiak számítanak esélyesnek, bombameglepetés lenne, ha Chile ki tudná ejteni a vendéglátókat. Várhatóan a brazilok lesznek fölényben, nekik kell majd diktálniuk a tempót, Chile a gyors ellentámadásokban és talán a pontrúgásokban bízhat.

 


 

Peru – Paraguay

A legutóbbi világbajnokságon szereplő perui válogatott a brazilok elleni kiütéses vereség után szépen megrázta magát és hét pontjával megkaparintotta a második helyezést. Kolumbia és Venezuela egy-egy gólos legyőzése között kétgólos hátrányból mentettek pontot Ecuador ellen. Ricardo Gareca szövetségi kapitány csapatából bár José Paolo Guerrero, Jefferson Farfán és Luis Advíncula személyében több korábbi húzóember is hiányzik, társaik helyenként fel tudták idézni az újabban védjegyükké váló gyors, kombinatív játékot. Az irányító Christian Cueva elnyűhetetlen, míg az olaszoktól honosított Gianluca Lapadulával egy igazi befejezőcsatárral erősödtek. Tekintve, hogy papíron a lehető legkönnyebb ellenfelet kapták, minden esélyük megvan az elődöntőre, és az újabb brazilok elleni csatára.

Talán ugyanígy gondolhatja mindezt Paraguay válogatottja is, amely két-két győzelemmel és vereséggel harmadik helyen zárta csoportját. A két mögöttük végző országot két-két góllal gyűrték le, az őket megelőző argentin–uruguayi kettőstől pedig egyaránt 1-0-s vereséget szenvedtek el. Mondhatni egy igazi masszív középcsapat az Albirroja, amely Chile enervált játékát tökéletesen használta ki. Kevés az igazán kiemelkedő képességű, kreatív játékos a keretben, Miguel Almirón pedig az utolsó csoportmeccsen lesérült, és nagy az esélye, hogy véget ért a torna számára, ami mindenképpen jelentősen csökkentheti a további esélyeiket. Noha Ángel Romero kiváló formában van, csapata öt góljából kettőt magára vállalt a tornán, de egyedül lehet, hogy kevésnek bizonyul.

Utoljára tavaly októberben a vb-selejtező rajtjakor 2-2-t játszottak Asunciónban, az említett Romero mellett perui oldalról André Carrillo duplázott. Almirón helyzete alapjában véve befolyásolhatja az outsiderek csatáját, ha játszhatna, akkor megközelítőleg teljesen azonos esélye lenne a két csapatnak a győzelemre, hiánya esetén viszont a mérleg nyelve kétségkívül Peru felé billen. Az „inkák” diadal esetén az utolsó öt tornán negyedszer juthatnak be a legjobb négy közé, egyúttal várhatóan készülhetnének a két évvel ezelőtti döntő visszavágójára Brazília ellen.

 

 

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Argentína – Ecuador

Korábbi írásomban már megosztottam a véleményemet az argentin válogatottról az első három mérkőzés után, amit azóta is tartok. A Chile elleni döntetlent követően Uruguayt és Paraguayt is 1-0-ra verték, majd utoljára következett a Bolívia elleni fölényes győzelem. Összességében úgy gondolom, hogy Lionel Scaloni válogatottja kifejezetten pofás, több lábon áll, nem az a „Messi-függő” csapat, mint korábban volt, ebből pedig még sokat profitálhat. Lionel Messi az utolsó fordulóban megdöntötte Javier Mascherano válogatottsági csúcsát, miközben duplájával a csoportkör után három találatával vezeti a Copa América góllövőlistáját. Mellette több remek egyéni teljesítményt is láthattuk, Alejandro „Papu” Gómez két gólt szerzett, de több poszton is kiváló játékosok alkotják a válogatottat, akik csapatként is igazán erősek. Argentína két éve, a brazilok elleni legutóbbi Copa-elődöntő óta nem veszített, jelenleg 17 mérkőzés óta veretlen. A brazilokhoz hasonlóan a negyeddöntőt Messiéknek is kötelező lenne behúzni, ám az esetleges Uruguay elleni elődöntőben, majd még inkább a Brazília elleni fináléban már bármi lehet.

Az utóbbi évek rohamos és folytonos fejlődése miatt joggal várhattunk az eddigieknél többet Ecuadortól a Copán (sosem nyert még érmet), ám a válogatott a csoportból csak a negyedik helyen evickélt tovább három döntetlennel, nyeretlenül. Az ecuadoriak az első fordulóban Kolumbia ellen vesztesen hagyták el a pályát, majd Venezuela ellen kétszer, Peru ellen pedig két góllal is vezetve játszottak 2-2-es döntetlent, végezetül pedig a brazilokkal is ikszeltek. A kétgólos Ayrton Preciado mellett több ígéretes képességű fiatal játékosuk van, akik még mindig fejlődnek, kétségkívül a jövő csapatát keresik. Úgy néz ki, hogy ez a Copa América is az építkezéssel fog telni, mert az argentinok elleni negyeddöntőben világraszóló bravúrra lenne szükségük a továbbjutáshoz. Ám nincs veszíteni valójuk, az argentin Gustavo Alfaro csapata csak nyerhet ezen a mérkőzésen. A hosszútávú fejlődés útján jól haladnak, és idővel ez a mostani csapat világbajnokságon és/vagy kontinensviadalon is bizonyíthat majd.

Az esélyek egyértelműek, de az argentinok semmiképpen sem írhatják le Ecuadort. Ha hozzák a csoportkörben látott kezdeményező, domináns játékot, akkor nem sok teret adhatnak az ecuadori támadások kibontakozására, és részükről kötelező behúzni a meccset, egy vereség hatalmas blama lenne. Az utolsó három egymás ellenit az gauchók nyerték, utoljára októberben Messi tizenegyesével 1-0-ra győztek vb-selejtezőn. Az előző sorozatban Messi triplázott az idegenbeli 3-1-es diadal alkalmával, így mondhatni, hogy kedvelt ellenféllel találkozik. Miben bízhatnak az ecuadoriak? Az argentinok az utolsó tíz tétmérkőzésük mindegyikén szereztek gólt az első félidőben, ha esetleg ezt az időszakot most átvészelnék, az új helyzet lenne számukra, amitől elbizonytalanodhatnak, görcsössé válhatnak.

 


 

Uruguay – Kolumbia

A brazil–chilei párharc mellett a negyeddöntő másik csúcsrangadóján a mérsékelt kezdés után magára találó Uruguay számít az esélyesnek. Az Edinson Cavani és Luis Suárez által fémjelzett válogatott lassan lendült játékba a tornán, hiszen Argentínától kikapott, Chilével pedig csak döntetlent játszott és nagyon akadozott a támadójátéka. Később Bolívia és Paraguay biztos legyőzésével sikerült menteni a menthetőt, és megszerezni a második helyezést. Bár az utolsó két találkozó biztató volt, valahogy egyelőre az uruk nem tudják hozni azt a játékot, amit az elmúlt években megszoktunk tőlük, vagy éppen vártunk volna ezen a tornán. Nicolás de la Cruz és Giorgian de Arrascaeta egyaránt kiváló képességű irányító, azonban egyelőre mintha Óscar Tabárez nem találta volna meg a csapatban a helyüket, és Federico Valverde is kevesebb szerepet vállalt magára. Kicsit görcsös a csapat játéka, valószínűleg már Kolumbia ellen is hatékonyabb teljesítményre lesz szükség, ami ideális felhozó meccs lehet egy viszonylag jó képességű csapat ellen, hogy aztán adott esetben újra megmérkőzzenek az argentinokkal a legjobb négy között.

Annak ellenére, hogy a kolumbiaiak többek közt Radamel Falcao García vagy James Rodríguez játékát nélkülözik a tornán, sokat vártak maguktól, de legalábbis mindenképpen többet, mint a csoportból a harmadik helyen négy ponttal való továbbjutás. Ecuador ellen az újdonsült karmester Edwin Cardona zseniális találatával húzták be a három pontot, aztán viszont a Venezuela elleni gól nélküli döntetlen mindenképpen csalódás volt. Arról már nem is beszélve, hogy Perutól és Brazíliától is kikaptak, előbbi meccsen végig az eredmény után futva, utóbbin pedig sokáig vezetve. Ha Uruguay támadójátékánál akadozásról írtam, akkor Kolumbia esetében ez hatványozottan igaz, hiszen a négy csoportmeccsen csak háromszor voltak eredményesek, Luis Muriel és Duván Zapata pedig egyetlen egyszer sem talált be – pont azok, akikben a legjobban bíztak. A húzóemberektől több kellene, a támadójáték és a csatárok várakozáson alul teljesítenek, és egyelőre egy igazi karmester is hiányzik.

Ki ne emlékezne, amikor James Rodríguez parádés duplájával Kolumbia 2-0-ra legyőzte Uruguayt a 2014-es világbajnokságon? Akkor győztek utoljára a kolumbiaiak a Celeste ellen. Azóta három meccsből kettőt 3-0-ra nyert Uruguay, egy pedig döntetlen lett. Legutóbb tavaly novemberben az uruguayi válogatott ráadásul idegenben múlta felül három góllal ellenfelét. Ha ennyire egyértelmű kiütésre talán nem is lehet számítani, mindenképpen Uruguay számít az összecsapás esélyesének. Tekintve, hogy magához képest egyik csapat sincs nagy formában, és mindkettőben komolyabb potenciál rejlik, kulcskérdés lehet, hogy melyikük tudja felszínre hozni azt. Ha elvárás nem is lehet a győzelem, de biztosan nagy csalódás lenne Uruguay részéről, ha nem jutna be a négy közé, de Kolumbia ellen butaság lenne bárkitől kötelező győzelmet elvárni.

 


 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

Írj hozzászólást