Légiósok Magyarországon

A kilencvenes évek közepe óta a külföldi játékosok aránya egyre emelkedő tendenciát mutat a világ talán minden bajnokságában. Az NB I legutóbbi kiírásában a labdarúgók 41%-a más ország állampolgára volt (forrás: fbref.com), s közülük egyre többen hazájuk válogatottjában is szerepelnek. De emelnek ők az élvonal színvonalán? Hagynak nyomot maguk után a szereplésükkel? Most bemutatok tíz olyan légióst, aki magyarországi pályafutása alatt vagy után, de emlékezeteset produkált.

Sajtótájékoztató a Magyar - Görög fotball európabajnokság selejtezője előtt Telkiban. A képen: Leandro de Almeida


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

1. Az NB I-ből egy topligába

Az elmúlt évtizedek során több olyan külföldi játékos is megfordult az első osztályban, aki közvetlenül az NB I-ből az európai topbajnokságok egyikébe is eljutott. Ilyen volt Muhamed Besic (Everton, Sheffield United), Somália (Toulouse), Mbaye Diagne (West Brom) vagy Marko Dmitrovics (Eibar, Sevilla) is, de a legkiemelkedőbb karriert mégis Enisz Bardi érte el. Az észak-macedón labdarúgó 2014-ben a svéd másodosztályú Prespa Birlik csapatától igazolt Újpestre. Átigazolásakor a lila-fehérek szurkolói aligha gondolták, hogy egy igazi gyémántra lelnek. Újpesten 79 bajnoki találkozón 20 gólt jegyzett, mielőtt 2017-ben a Levantéhoz igazolt volna. Spanyolországban hamar alapember lett, szabadrúgásaival gyorsan ismertté tette magát.

De nemcsak szabadrúgásból képes betalálni. 2018 májusában két találattal vette ki a részét a bajnok és addig veretlen FC Barcelona elleni 5-4-es levantei sikerből.

Az észak-macedón válogatottban 41 fellépésén 9 alkalommal volt eredményes. Szerepelt az idei Európa-bajnokságon, a 2021. november 11-i Örményország elleni találkozón pedig háromszor is betalált. A személyében egy olyan játékost tisztelhetünk, aki megmutatta, hogy van út az NB I-ből a topligák irányába is.

 

 


 

2. Ingázás a LaLiga és az NB I között először játékosként majd edzőként

Míg Enisz Bardi eljutott Magyarországról Spanyolországba, addig Fernando Fernández ezt az utat fordítva járta be. Az egykori Real Madrid-nevelésű játékos 277 LaLiga-mérkőzéssel – és hat BL-találkozóval – a lábában igazolt a pályafutása vége felé Diósgyőrbe. A DVTK színeiben 36 élvonalbeli fellépésen hat találatot jegyzett, és José Juan Luque, illetve Francisco Gallardo társaságában megkedveltette a spanyol játékosokat a szurkolókkal. Diósgyőrben nem is feledkeztek meg róla. Visszavonulása után edzőként kezdett dolgozni hazájában, mígnem 2018-ban a kiesés ellen küzdő DVTK vezetőedzője lett. Borsodi szerepvállalása három szezonra szólt, de mindössze másfél évig tartott. Beugróként benntartotta a csapatot, ahogyan ezt megtette egyetlen teljes szezonja végén is. A 2019-2020-as bajnokság gyenge rajtja azonban az állásába került. Jelenleg ismét a LaLigában „szerepel”, egykori edzője, a chilei Manuel Pellegrini asszisztenseként a Real Betis stábjában dolgozik.

 

 


 

3. Felejthető játékosmúlt, vezető sportmenedzser

Egy játékosnak pályafutása végéhez közeledve gondolnia kell a jövőjére is. Vajon mihez tud kezdeni az aktív évek után? A legtöbben az edzőség mellett döntenek, de újabban egyre népszerűbb a játékosügynöki karrier is. Ennek egyik legismertebb magyarországi képviselője Filipovics Vladan. Játékosként a kilencvenes években az NB I-ben a Békéscsaba, a Videoton és a Diósgyőr színeiben 47 alkalommal pályára lépő egykori középpályás sportmenedzserként teljesedett ki igazán. Volt olyan időszak a válogatott életében, amikor sokaknak ő volt a képviselője. Tevékenysége azonban sokszor viták tárgya volt. Voltak olyanok, akik dicsérték, hiszen sokakat segített külföldi karrierhez, mások azonban kritizálták a munkáját, mondván abban érdekelt, hogy ügyfelei gyakran csapatot váltsanak. Egykor ügyfele volt Juhász Roland vagy Gera Zoltán, míg most Varga Kevin vagy épp Gyurcsó Ádám tartozik hozzá. A DVSC edzőválasztásánál is érdekes szál, hogy Tőzsér Dániel sportigazgató először Huszti Szabolcsot, majd Joan Carrillót nevezte ki vezetőedzőnek, és mindhármuk képviselője Filipovics. A menedzser tehát a háttérből komoly befolyással bír a hazai futballéletre, mindenképpen nagyobbal, mint amit játékosként valaha elérhetett volna.

 

 


 

4. Az első szamuráj

A leggyakoribb kibocsátó országokon kívül időről-időre előfordulnak egzotikusabb területekről érkező légiósok is. Közülük az egyik legsikeresebb az NB I első japán játékosa, Honma Kazuo volt. A szerb kitérővel Magyarországra kerülő támadó először a másodosztályban hívta fel magára a figyelmet, amikor 12 mérkőzésén 9 gólt szerzett. Hamar fel is figyeltek rá, így gyorsan az élvonalban találta magát. Honma az első osztályban nem számított kiemelkedő góllövőnek, bár 117 találkozóján 33 találatot és 14 gólpasszt jegyzett. A szurkolók mégis mindenhol szerették, hiszen harcosságával, küzdeni tudásával példát mutatott tehetségesebb társai számára is. Játszott Pápán, Diósgyőrben, Nyíregyházán, Siófokon, a Vasasnál és a Ferencvárosnál is, míg végül nyolc év után, 2013-ban Laoszba távozott. Elszántságát és győzni akarását jól megmutatja, hogy pályafutása vége felé Laoszban sem csak a mezét hordta ki a pályára.

 

 

 

5. A légiós, aki hűséges maradt az NB I-hez

Sokszor előfordul, hogy egy külföldi játékos fél szezon vagy egy év után távozik is Magyarországról, ám vannak olyan légiósok is, akik itt találnak új otthonra. Közéjük tartozik Djordje Kamber, aki 2008-as érkezése óta csak nálunk szerepelt. Az egyszeres bosnyák válogatott futballista a 2007-2008-as idény téli átigazolási időszakában érkezett Diósgyőrbe. Megfordult emellett Zalaegerszegen, Győrben és a Honvédnál is. Az egykori középpályás, majd védő játékát aktuális csapatainak szurkolói mindig kedvelték, megbízható és nagy munkabírású volt, aki mindent megtett az egyesületéért. A Győrrel és a Budapest Honvéddal a bajnoki címet is el tudta hódítani, a Magyar Kupával viszont meggyűlt a baja. Négy alkalommal vívott döntőt, de csak a legutolsó alkalommal hagyta el győztesen a pályát, a sikerhez pedig győztes góljával is hozzájárult. Élvonalbeli pályafutását végül 379 találkozón elért 45 találattal zárta, jelenleg pedig a Honvéd NB III-ban szereplő fiataljainak adja át a tapasztalatait és a mentalitását – még a pályán is példát mutatva.

 

 


 

6. A légiós, aki válogatottá vált

Nagy megtiszteltetés az, amikor valaki külföldiként új hazájában válogatottá válhat. Ez az elismerés érte Leandro de Almeidát, aki profi pályafutásának nagy részét Magyarországon töltötte. 17 évesen került az MTK-ba, de állandó játéklehetőséghez már a Haladásban jutott. Az NB I-ben két jelentősebb állomáshelye volt, a Ferencváros és a Debrecen. A zöld-fehérekkel négyszer, a Lokival háromszor volt bajnok, utóbbiakkal a Bajnokok Ligájában is szerepelt. Érkezése óta kétszer hagyta el Magyarországot. Először fél évre az Atlético Paranaenséhez került – állami bajnoki cím és Libertadores-kupa-döntő az időszak eredménye – majd 5 évre Ciprusra igazolt, ahol egyszer az Omoniával is első lett. A válogatottban 2004-ben Lothar Matthäussznál mutatkozott be, szerepelt a Németország és Olaszország elleni győztes és a Málta elleni vesztes mérkőzésen is. Végül 16 találkozóval zárt a címeres mezben. A kiváló rúgótechnikával rendelkező Leandro kezdetben balhátvédként, később középpályásként, végül bal oldali belső védőként játszott, de még ekkor, pályafutása végén is képes volt a támadásokat segíteni.

 

 

 

Karrierjét 336 mérkőzéssel és az azokon szerzett 46 góllal zárta a magyar első osztályban, az elmúlt két idényben pedig – Kamberhez hasonlóan – a Ferencváros második csapatában segíti a fiatalok fejlődését.

 

7. Az első nem magyar gólkirály

A magyar futball számtalan kiváló támadót adott a világnak, ám a kilencvenes évek ebből a szempontból csendesebbnek bizonyult, így nem meglepő, hogy erre az időszakra esik az első külföldi gólkirály az NB I-ben. Az „elkövető” az ukrán Igor Nicsenko volt, aki a Stadler és a Ferencváros színeiben az 1995-1996-os idényben 18 találatig jutott. Bár később megismételni nem tudta a teljesítményét, az ezredforduló környékén az eredményesebb csatárok közé tartozott. Bajnok volt a Ferencvárossal és a Dunaferr-rel, magyarországi pályafutását Győrben 255 mérkőzéssel és 97 góllal zárta. Az NB I-be igazolását elősegítette, hogy a kilencvenes évek elején a Szovjetunió felbomlásával az egykori játékosok számára csábítóvá vált a hazai élvonal, amit a jó kapcsolatokkal rendelkező klubvezetők – ebben az esetben Stadler József és talán idősebb Sándor István – ki tudtak használni. Nicsenko azon kevés játékos közé tartozott, akik hosszabb távon is megragadtak nálunk. Olyannyira igaz ez, hogy pályafutásának ukrajnai lezárását követően visszatért Magyarországra, s azóta edzőként több helyen is megfordult. Jelenleg az NB III-as ETO Akadémia csapatánál dolgozik.

 

 


 

8. Óbudáról a világbajnokságra

Nem sok olyan labdarúgó fordult meg hazánkban, aki pályafutása későbbi szakaszában a világbajnokságon is megfordult. A ritka kivételek közé tartozik a dél-afrikai Macbeth Sibaya, aki a III. Kerületi TVE eddigi utolsó élvonalbeli szereplésekor – 1998-ban – kapott lehetőséget nálunk. Az NB I-ben 7 találkozón lépett pályára, de nem tudott megragadni Európában. 2002-ben viszont újra szerencsét próbált a Rosenborgnál, s ezúttal már sikeresnek bizonyult. A norvég bajnoki cím és a 2002-es világbajnoki szereplés hatására – mindhárom csoportmérkőzésen kezdett – a Rubin Kazany csapott le rá, ahol nyolc idény alatt két alkalommal is aranyéremnek örülhetett. Második tornája a 2010-es vb volt, ahol még 33 évesen is szerepet kapott, a franciák ellen játszott. Nem tartozott a látványosan játszó technikás középpályások közé, inkább a munkabírása és kitartása volt az, ami eljuttatta őt a válogatottba és az orosz élvonalba. Óbudai bemutatkozásakor aligha fogadtunk volna ilyen pályafutásra.

 

 


 

9. Aki sportvezetőként folytatta

A játékos pályafutás utáni karrierlehetőségek egyik újabban népszerű formája a sportvezetői, sportigazgatói állás. Az évtizedes kapcsolatrendszer, a számos egykori csapattárs a világ több országában lehetőséget teremt arra is, hogy a klubodat a későbbiekben már vezetőként tudd egyre jobbá és jobbá tenni. Szasa Sztevanovics ezt az utat választotta. Az egykori jugoszláv válogatott kapus 2004-ben lett a Győri ETO kapusa, és tíz éven át hűségesen szolgálta csapatát. A zöld-fehérek színeiben 258 találkozón szerepelt az első osztályban, melynek megkoronázása a pályafutása végén, 2013-ban elnyert bajnoki cím volt. Győri időszaka során végig kiegyensúlyozottan és magas szinten teljesített, kiérdemelve a klub megbecsülését. Az aktív évei befejeztével az ETO sportigazgatója lett, de a nehéz pénzügyi helyzetbe került egyesületen ő sem tudott segíteni. Jelenleg korábbi klubja, az OFK Beograd elnöki pozícióját tölti be.

 

 

 


 

10. Akinek nagyobb volt a füstje, mint a lángja

Kevés olyan külföldi játékos volt az elmúlt évtizedekben, aki már érkezésekor lázba hozta a szurkolókat. Az egyik ilyen a brazil Túlio Costa volt. Az Újpest 2002 telén egy gólerős támadót szeretett volna szerződtetni, és úgy tűnt, hogy a brazil válogatott csatárban – 15 fellépésén 13 alkalommal talált be egy olyan időszakban, amikor Romário, Bebeto, Edmundo és Raí személyében komoly riválisai akadtak – meg is találták a megfelelőt. Túlio háromszor volt a brazil bajnokság gólkirálya, 1995-ben a válogatottal pedig ezüstérmes lett a Copa Américán – a negyeddöntőben Argentína, a döntőben Uruguay ellen talált be. Jól is kezdett az NB I-ben, de a brazil és a magyar foci közötti különbséget neki sem sikerült áthidalnia. A tempót a dél-amerikaihoz képest túl nagynak találta, ez pedig nem feküdt az ő stílusának. Túlio sokkal inkább az a csatár volt, aki a kapu előtt várja a labdát és csak a befejezéssel törődik. Góljainak többségét az ötösön belülről szerezte.

 

 

 

Ez a példa is mutatja, hogy az ezredforduló környékén a klubok sokszor nem figyeltek arra, milyen típusú játékost igazolnak. Túlio végül 11 mérkőzésén szerzett 5 találatával – ami nem is olyan rossz egyébként ahhoz képest, hogy nem illett a csapatba – a kertek alatt tért haza Brazíliába.

 

Melyik együttes búcsúzik az élvonaltól az NBI 2021/2022-es idényének végén?

1,57 – Gyirmót FC

1,75 – Újpest FC

2,10 – MTK Budapest

2,75 – DVSC

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NBI/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást