A 130 csapatos bajnokság, ahol egy bizottság dönt a playoffról – hogyan működik az Egyesült Államokban az egyetemi amerikaifutball

Az egyetemi amerikaifutball világa elsőre egy igazi útvesztőnek tűnhet még egy rutinos NFL-néző számára is, azonban amint pár alapvetéssel megismerkedik az ember, hirtelen kitisztul a kép, és sokkal átláthatóbbá válik az egész bajnokság. Most azoknak szeretnénk segíteni, akik még csak ismerkednek az NFL előszobájával, de nem tudják, hol kezdjenek bele.


Kattints ide és fogadj NFL piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Osztályok és konferenciák

Mivel az Egyesült Államokban több száz futballprogrammal rendelkező egyetem található, amelyek ereje között jelentős eltérések mutatkoznak, mindenképp szükséges ezek elkülönítése. Ez három divízió – ha jobban tetszik, osztály – segítségével valósul meg. A Division I, azaz egyetemi bajnokság legmagasabb szintje ezen felül további két ligára van osztva: FBS-re (Football Bowl Subdivision) és FCS-re (Football Championship Subdivision), így a Division II a harmadosztálynak, a Division III pedig a negyedosztálynak felel meg. Mi most az NCAA csúcstermékével, a 130 csapatot magába foglaló FBS-szel fogunk foglalkozni.

Bár a különböző osztályok lebonyolítása nem egységes, az általános, hogy a csapatok, néhány kivételtől eltekintve (róluk később még lesz szó), konferenciákba vannak osztva. Az FBS tíz ilyen konferenciából áll, amelyek további két nagy csoportra bonthatók: power 5-ra és group of 5-ra. Előbbihez tartozik az SEC, a BIG10, a Big 12, az ACC és a Pac-12, utóbbit pedig az AAC, a Mountain West, a Conference USA, a Sun Belt és a MAC alkotja. Az igazi nagyágyúk a power 5-konferenciákban játszanak, a rájátszás résztvevői rendre onnan kerülnek ki, azonban a konferenciák tagjai és a köztük fennálló erősorrend abszolút nincs kőbe vésve. Ezt pont az Oklahoma és a Texas idei döntése bizonyítja, akik 2024-től az SEC kedvéért otthagyják a Big 12-et.

Ahogy azt korábban említettem, bizonyos egyetemek egyik konferenciának sem tagjai, ők a függetlenek. Ezt a kategóriát jelenleg heten alkotják, az Army, a Notre Dame, a BYU, a Liberty, a New Mexico State, a UConn és a UMass. A konferenciáktól való távolmaradásuk okai elég különbözőek, vannak olyanok, akik pénzügyi megfontolásból döntöttek így, vannak, akiknek megszűnt a korábbi konferenciája, és nem találtak újat és akad olyan is, akit gyakorlatilag kirúgtak a korábbi helyéről.

 

Az alapszakasz menete

Az FBS felépítése után ideje rátérni arra, milyen szerepet is töltenek be a konferenciák, és hogyan áll össze a csapatok menetrendje. Teljesen nyilvánvalóan megoldhatatlan, hogy mindenki mindenkivel találkozzon a szezon során, és itt jön elő a konferenciák jelentősége. A legfontosabb alapvetés az, hogy minden csapatnak 12 meccset kell játszania az alapszakasz során, valamint egy pihenőhetük is legyen. Ez alól a Hawaii és azok a csapatok jelentik a kivételt, akik a szezon során a szigeten lépnek pályára, nekik ugyanis van lehetőségük egy 13. találkozó szervezésére is.

Ebből a 12 vagy esetenként 13 mérkőzésből nyolcat vagy kilencet konferencián belüli ellenfelekkel játszanak, a maradékra pedig más, konferencián kívüli egyetemekkel kötött megállapodás útján kerül sor. A független csapatok természetesen teljes mértékben maguk alakítják a menetrendjüket.

Az alapszakasz legfontosabb eseményének egyértelműen a 13. játékhét számít, ez ugyanis az úgynevezett rivalry week, amikor a csapatok legnagyobb riválisukkal csapnak össze. Ilyen többek között az Iron Bowl, azaz az Alabama–Auburn vagy az Ohio State–Michigan. Ezen találkozók egész szezonok megítélését képesek befolyásolni, hiszen az ősi ellenség legyőzése még egy gyengén sikerült évet is pozitív színben tud feltüntetni.

Ezután sem áll meg az élet, sőt, egy héttel később már a konferenciadöntőket rendezik meg. A legtöbb konferencia két csoportra van osztva, itt értelemszerűen a csoportok győztesei küzdhetnek a dicsőségért, a többi helyen, mint például a Big 12, a két legjobb mérlegű egyetem csap össze. Itt azonban van egy csavar: a végső sorrendnél nem a teljes szezon során elért győzelmeket veszik figyelembe, hanem csak a konferencián belüli eredményeket, így előfordulhat, hogy valaki összességében kevesebb meccset nyer meg az egyik riválisánál, a jobb konferencián belüli mérleg miatt mégis ő vehet részt a döntőben.

 

A jutalomjáték ideje

Az egyetemi bajnokság talán legbonyolultabb része az alapszakasz után következik, ez az úgynevezett bowl-szezon, amely során 44 találkozót rendeznek meg, köztük a rájátszást is. Azok a csapatok mehetnek bowl-meccsre, akik legalább 50%-os mérleggel zárták a szezont, a 13-szor pályára lépő, és 6-7-tel végző csapatok pedig kérvényezhetik a részvételt. Mindkét esetben fontos kitétel, hogy a hat győzelemből maximum egy lehet FCS csapat ellen. Ha a szükségesnél kevesebb ilyen mérlegű csapat van, akkor az 5-7-esekkel töltik fel a listát a tanulmányi rangsor alapján. A bowl-szezon egyfajta jutalomjáték a jó teljesítményért cserébe, azonban a legtöbb meccs nem bír túl nagy téttel. A Famous Idaho Potato Bowl győztesének jutalma például egy kupa tele krumplival.

 


 

A tétnélküliség gyakran ahhoz vezet, hogy a draftra készülő játékosok egy része a sérülésveszély miatt inkább kihagyja őket. Ez alól kivételt leginkább a New Year’s Six Bowlok, azaz a Cotton Bowl, a Rose Bowl, a Sugar Bowl, az Orange Bowl, a Peach Bowl és a Fiesta Bowl jelentik.

Ezeket tradicionálisan az újév első napján játsszák, és évente cserélődik, melyik kettő közülük a bajnoki elődöntő. Jogosan merülhet fel a kérdés, mi alapján dől el, ki melyik meccsen vehet részt.

Itt kezd igazán bonyolódni a történet, ugyanis ezt 2014 óta egyrészt az úgynevezett playoff-bizottság, másrészt az előre megkötött szerződések és a meghívások befolyásolják. Előbbi egy 13 főből álló szervezet, akik legtöbbször három évre kapnak megbízást, a feladatuk pedig az, hogy az alapszakasz második felében hetente összerakják a bajnokság top25 csapatának rangsorát. A szezon végén aztán eldöntik, melyik az a négy csapat, amelyik bejut a rájátszásba, ezek egy-két kivételtől eltekintve az öt nagy konferencia bajnokai közül kerülnek ki.

Itt tehát bekerül a szubjektivitás is a képletbe, de vannak fontos szempontok, amiket a bizottság tagjainak mindenképp figyelembe kell venni a döntésnél.

Ezek közt természetesen szerepel a csapatok mérlege, a sorsolás erőssége, a konferencián belüli és az egymás elleni meccsek eredménye, de figyelembe veszik a sérüléseket és az időjárást, valamint gyakran számítanak a „stíluspontok” is, tehát nem mindegy az sem, mennyire voltak simák a győzelmek vagy vereségek. Elég jól körül van tehát határolva, hogy mi alapján döntenek, de azért így is akadnak ellentmondásos helyzetek.

Ilyen volt például a 2017-es szezon, ahol az Auburn legyőzte az Alabamát az alapszakaszban, ezzel konferenciadöntőbe jutott, ott viszont elvérzett a Georgia ellen. A ’Bama nem játszott azon a héten, az Auburn vereségével mégis bekerült a playoffba, ahol aztán bajnoki címig menetelt, holott csak az eredményeket nézve ott sem kellett volna lennie. Ezt nemcsak az Auburn nehezményezte, hanem a UCF is, amely akkor veretlenül nyerte meg az AAC konferenciát, de group of 5-csapatként esélytelen volt, hogy rájátszásba jusson.

Miután összeállt a legjobb négy mezőnye, a bizottság feltölti a többi New Year’s Six Bowlt is, ahol a nagy konferenciák győzteseinek, valamint a legjobb group of 5-csapatnak kötelező helyet biztosítaniuk. Az előre megkötött megállapodások bizonyos meccseknél már itt előjönnek, a Sugar Bowl például az SEC és a Big 12 győztesét fogadja, amikor nem elődöntőt rendez, ha pedig ezek a csapatok a rájátszásban érdekeltek, akkor az utánuk következőké a részvétel joga. Miután a bizottság végzett a munkájával, a többi meccs párosítása is megtörténik, de itt már teljes mértékben a bowlok presztízse és a megállapodások döntenek.

A bowl-meccsek sokasága miatt az összes bemutatása igencsak hosszadalmas lenne, helyette inkább az Autozone Liberty Bowl példájával szemléltetem, hogyan is működik a rendszer. Ez egy közepes presztízsű találkozónak számít, és egy SEC–Big 12 párosításnak ad otthont. Az SEC esetében a Sugar és a Citrus Bowl megelőzi a rangsorban, és öt másik meccsel áll egy szinten, így a harmadik és a nyolcadik hely között választhat valakit a konferenciából, míg a Big 12-ből ötödikként hívhat meg egy csapatot. Abban az esetben, ha nincs több olyan csapat, aki megfelelne a bowl-részvétel kritériumainak, akkor más konferenciákból is válogathatnak, így fordulhatott elő, hogy tavaly az SEC helyett a független Army kapott helyet.

 

Ugyanaz a játék, eltérő szabályok

Végül, de nem utolsó sorban muszáj szót ejteni a szabályrendszerről, és annak legnagyobb eltéréseiről a profiligához képest.

Az első, és talán legszembetűnőbb, hogy amint a labdás játékos bármelyik testrésze a kezén és a talpán kívül földet ér, vége a playnek, míg az NFL-ben csak akkor, ha előtte vagy utána volt kontakt az ellenféllel. Szintén eltérés mutatkozik az elkapások terén: az NFL-ben két lábnak kell a pályán belül lennie, itt elég az egyiknek. A hosszabbítás szabályai is különbözőek, hiszen az egyetemi bajnokságban mindkét csapatnak lehetősége van egyet támadni az ellenfél 25 yardosáról. Ha ezután is döntetlen az állás, ezt addig ismétlik, amíg valamelyik hosszabbítás végére el nem dől a meccs, viszont a harmadik ráadástól kezdve TD után kötelező a kétpontos kísérlet. Ezeken kívül eltérés még, hogy az extra pontot, legyen az rúgás vagy kétpontos kísérlet, három yardról végzik el, az óra first down után megáll, amíg a játékvezető le nem teszi a labdát a helyére, nincs two-minute warning a félidők végén, az edzőknek pedig csak egy challenge lehetőségük van, cserébe viszont nemcsak a pont- és labdaszerzéseket, hanem az összes kérdéses játékot kötelező visszanézni.


Ki nyeri az idei egyetemi bajnokságot?

3.75 – Alabama

4.50 – Clemson

5.50 – Ohio State

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Amerikai Futball/Végső győztes útvonalon keresztül találhatod meg.

Írj hozzászólást