A Bulls újra rálépett a sikerek útjára

A 2021-2022-es NBA-szezon egyik legérdekesebb csapata a Chicago Bulls. A gárda itthon természetesen a Michael Jordan érában vált igazán ismertté, majd több, mint 10 éves szünet után Derrick Rose hathatós közreműködésével került rá újra a térképre. Bár a 2011-es állapotoktól még messze vagyunk, az idei csapatot hosszú idő óta nem tapasztalt figyelem övezi, nem is véletlenül. A szakírók szinte egyöntetűen pozitívan értékelték a Bikák nyári igazolásait, akik azóta nemcsak egyénileg nyújtanak kiváló teljesítményt, de mintha a régi bútordarabok is egyszersmind fényesebbnek tűnnének. Vessünk egy pillantást a Bulls eddigi szezonjára, és szezonbéli terveikre.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A Bulls jelenleg 14-8-as mérleggel áll, ami 63,6%-os győzelmi mutatót jelent. Ha ezt a százalékot nagyjából tartani tudnák, 51 vagy 52 győzelemmel zárnák az alapszakaszt. Ez a mutató a legtöbb évben a 3-4. helyek valamelyikére elég, ami nemcsak azt jelentené, hogy a Bulls a 2016-2017-es szezon óta először jutna be a rájátszásba, de ott egyből pályaelőnnyel léphetne pályára. A Bikák eddigi sorsolása rendkívül kiegyensúlyozott, a könnyű, átlagos és nehéz meccsek nagyjából hasonló arányban követték egymást. Begyűjtötték már a Utah Jazz, a Boston Celtics, a Brooklyn Nets, a Dallas Mavericks, a Los Angeles Lakers és a Denver Nuggets skalpját is, és eddig mindössze egy nehezen megmagyarázható vereség csúszott be, az idén legrosszabb csapatok közé várt – és nagy léptekkel oda is tartó – Houston Rockets ellen.

A kiegyensúlyozott kiírás az alapszakasz hátralévő részére is jellemző lesz, innentől számítva a 15. legnehezebb sorsolással néznek szembe, amiből két dolgot is leszűrhetünk.

Az eddigi teljesítményük jó eséllyel közel van a jelenlegi valós tudásukhoz, és ha egészségesek tudnak maradni, az is valószínű, hogy elkerülhetik majd nemcsak a nagyobb, de akár a hármas, sőt általában a kettes vereségsorozatokat is, ami a legjobb csapatok egyik fő ismérve. Az is jó jel, hogy hazai pályán és idegenben is 7-4-gyel állnak, ami megint csak azt mutatja, hogy a három új kezdő ellenére már most jól játszanak együtt, és ez idővel még tovább javulhat, ahogy a szerepek még inkább kikristályosodnak (Nikola Vucsevicset egyelőre nem használják annyira jól támadásban), és a nyáron megtanult figurákat még magasabb hatékonysággal tudják majd végrehajtani.

 

 


 

Miben változott, mitől sikeres ez a csapat

A Bulls tavaly a pálya egyik oldalán sem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani, de Billy Donovan 2020-as érkezése óta relatíve stabil védőcsapatnak számítanak. A 2020-2021-es csonka szezonban már vele végeztek a 12. helyen, ami a védekező hatékonyságot illette, és ez megsüvegelendő, főleg egy olyan csapattól, amelynek kezdő hátvédsorát a másodéves Coby White, és a briliáns pontszerző és dobó, de védőként kutyaütő hírében álló Zach LaVine alkotta. Nem volt véletlen, hogy a kétkedők az idei szezon előtt főleg a védőoldalon látták az esetleges problémákat, a csapat azonban erre eddig masszívan rácáfol. Ebben természetesen elévülhetetlen érdemei vannak a hátvédsorba érkező két bulldognak, akiket nemsokára tüzetesebben is megvizsgálunk – de érdekes módon, amitől jelenleg helyenként már-már domináns csapat benyomását kelti a Bulls, az főleg a támadójátékuk.

A tavalyi 21. támadó hatékonysággal szemben a Bikák idén a 8. legjobban támadó csapat, ami azt jelenti, hogy itt nagyobbat ugrottak, és egyben azt is, hogy emberemlékezet óta először tanyáznak a top 10-ben támadásban és védekezésben is.

Hogy ez miért fontos? A rájátszásban szinte mindig ez a siker receptje, viszont azt is látjuk, hogy a mérleg bizony ma már megbillent a támadójáték felé, amiben a Bulls eddig még a vártál is sokoldalúbb, és ahol talán még mindig van bennük kiaknázatlan potenciál. Ez azért kulcsfontosságú, mert a mai NBA-ben, az ultrahatékony triplázás, amely a játékfelfogás és a kiegészítő emberek dobókészségének fejlődése miatt jutott el erre a szintre, egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egy főleg védekezésben vitézkedő gárda négy meccset nyerjen egy rájátszás-párharcban.

Ez akár még egy a 2004-es Pistonshoz hasonló védekező csapat számára sem lenne reális, nem véletlen, hogy az elmúlt tíz évben egyetlen bajnokcsapat, a 2019-es Lakers nem volt top 5-ben támadásban az alapszakaszt tekintve, de a playoffban ők is megmutatták, hogy igazából csak időre volt szükségük, mire a LeBron James, Anthony Davis kettő-kettő elleni játéka elit szintre lépett. A Chicago Bullsnak nincs ilyen duója, de van egy hihetetlenül jó kezdője, hatékony triplázása, és két olyan játékosa, akiknek oda lehet adni a labdát kiélezett szituációban. Nézzük meg, kik ők.

 

Hogyan sepernek az új seprűk, lehetnek-e ennél is jobbak

 

 


 

A Bulls támadójátéka azért is pörög ennyire, mert rendkívül jól osztják meg a terheket egymás között. Mivel nincs igazi, top 10-es szupersztárjuk, Donovan gyakorlatilag két emberre bízta az első számú pontszerzői feladatokat, LaVine-re és a nyáron érkező DeMar DeRozanra.

Ők egyfajta szimbiózisban léteznek, szinte ugyanannyi pontot szerezve, gyakorlatilag megegyező hatékonysággal. (Mondhatnánk úgy is, hogy nem első és második számú opciók, hanem mindketten első számúak, azaz a szakzsargont használva: 1/a és 1/b). DeRozan 25,9, míg LaVine 25,3 pontot átlagol, előbbi 48,9, utóbbi 48,7%-kal célozva a mezőnyből, ráadásul még a pontszerzési hatékonyságuk is szinte azonos, DeRozané 58%-os TS-en áll, míg LaVine-é 57%-on.

DeRozan a vártnál is jobban illeszkedett be támadásban, de ami még meglepőbb, hogy védekezésben is egészen jó, amiben persze az is benne van, hogy Patrick Williams kiesése után Javonte Green szinte a semmiből (amúgy egy nagyon jó előszezon után) a kezdőben találta magát, ahol csak arra kell koncentrálnia, hogy védekezésével és lepattanózásával minél nagyobb terhet vegyen le a pontszerző duó vállairól az említett játékelemekben. Ez nem jelenti azt, hogy DeRozannak és LaVine-nek nem kell jó időben, jó helyen ott lenni védekezésben, de mindenképpen könnyebbséget jelent Green jó teljesítménye, aki egyébként hébe-hóba még a triplát is bevágja (csak és kizárólag üres helyzetből dobja rá őket).  

Két bulldogot említettem korábban, de valójában Green is kiérdemelte ezt a jelzőt. Hogy ki a másik kettő? A DeRozan melletti két másik nyári érkező, Lonzo Ball és Alex Caruso. Az irányító Ball és a kombóhátvéd Caruso pontosan azt a szerepet testesítik meg, ami a mai NBA-ben a győzelemhez kell, kiváló védők – Caruso egyébként talán még Ballnál is jobb –, és a triplát is remek hatékonysággal értékesítik. Ha valaki emlékszik még Ball újonc évében bemutatott dobására, az vélhetően mostanában rá sem ismer. A dobómozdulat felgyorsult, és lassan ki kell mondani, Lonzo Ball ebben a szezonban a posztján a liga harmadik legjobb triplázója, csak Steph Curry és Patty Mills előzik meg.

 

Caruso egyébként eddig kicsivel a ligaátlag alatt dob, ez javul majd, védekezésben és szervezésben azonban már most Ballhoz hasonlóan fontos szerepe van, és ő a fő oka annak is, amiért Donovan egyszerűen nem bírja megállni, hogy – a 2 méter 8 centis Vucsevicset leszámítva – relatíve alacsony záró ötöst rakjon ki a pályára. A Ball, LaVine, Caruso, DeRozan, Vucsevics negyedik negyedes kvintett pedig meg is hálálja ezt a bizalmat, hiszen egyelőre szinte tökéletesen működnek. A pályán együtt töltött 82 játékpercben a Bikák 109,3-as támadó, és 94,9-es védekező hatékonyságot mutatnak be (a védekező hatékonysági mérőszám minél alacsonyabb, annál jobb). Ezzel a teljesítménnyel ez az ötös a liga egyik leghatékonyabb olyan egysége, amelyik sok időt tölt együtt a pályán.

 

 

Mi a helyzet a fiatalokkal?

 

 


 

A Bulls fiatal magja nem különlegesen tehetséges, de azért van néhány érdekes játékosuk. Az idén második körben draftolt Ayo Dosunmu rendszeresen játszik, ami elsőre meglepő lehet. Ha azonban hozzávesszük, hogy Patrick Williams, a csapat egyértelműen legígéretesebb fiatalja csuklósérüléssel kidőlt (és emiatt a Bulls kisemberei a posztjaikat tekintve is feljebb tolódtak), és a Dosunmuval ténylegesen azonos posztokon bevethető Coby White sem egészséges mostanában, egyből értelmet nyer a dolog. A rájátszásban persze Dosunmu szinte bizonyosan nem fog nagy szerepet kapni – ha mégis, ott valami sérülés lesz a dologban –, de egyike az ígéretes fiataloknak.

Amennyire pozitívak lehetünk Dosunmuval kapcsolatban, legalább annyira érdemes aggódni White-ért, aki nem sokat fejlődött sem a második, sem a jelenlegi szezonjára.

A sérülések nyilván benne vannak ebben, de White eddig pocsék teljesítményt nyújt. Ami nagyobb baj, hogy olybá tűnik, hogy a személyisége és a játékfelfogása sem illik bele az új Bulls filozófiájába. Ez egyelőre inkább spekuláció, a Bulls kifelé nem sok jelét mutatta annak, hogy nem számolnának vele, de ha idén sem tud ebben a már nagyon jó csapatban stabil helyet kiharcolni magának a rotációban – és mivel újjáépülő csapatok vélhetően látnának benne fantáziát –, könnyen lehet, hogy akár már február környékén megpróbálják majd elcserélni őt, hogy még tovább erősítsék a keretet a rájátszásra.

 

Hol végezhet a Bulls az alapszakaszban?

A Kelet idén nagyon szoros, de eddig minden jel arra utal, hogy a Bulls ott lehet majd a 3. helyért folyó harcban. A Brooklyn Nets és a sérülésekből lassan felépülő Milwaukee Bucks valószínűleg jobb csapat, a Bikák így a Miami Heat és talán az Atlanta Hawks vagy a Philadelphia Sixers gárdáival lehetnek majd versenyben a harmadik helyért. Ennek elérése már önmagában jelentős fegyvertény lenne tőlük, ettől a rendkívül izgalmas és egyelőre támadásban és védekezésben is kiváló, új csapattól.

 

NBA nyertese:

31,00 – A Chicago Bulls lesz a bajnok 2021/2022-es idényben

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Kosárlabda/NBA/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NBA piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást