Az egyszerű és megismételhetetlen Nikola Jokics

Az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság jelenlegi egyik legjobb játékosa nem éppen egy sportoló-istenség. Furán fut, sokszor túl csendes, és bár már nem iszik meg napi négy liter kólát, még mindig meglehetősen petyhüdt fizimiskával rendelkezik. Az is előfordul, hogy lábbal csúnyán otthagyják őt a liga szuperatlétái, és bizony időnként sokat reklamál. Általában azonban varázsol. LeBron James és Stephen Curry is, de míg előbbinek megadatott egy már-már földöntúli fizikum, utóbbinak pedig minden idők legjobb tempója, addig Jokicsnak egy esélye volt, hogy eljusson erre a szintre, az, ha mindenki másnál gyorsabban gondolkodik.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Ahhoz, hogy megértsük, miért kell gyakorlatilag külön polcra helyeznünk a 26 éves szerbet – no azért nem egymagában –, érdemes visszatekinteni az NBA történetének legjobb európai játékosaira. Valószínűleg egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány az öreg kontinensről érkező kosarasnak sikerült betörni az NBA tényleg legszűkebben vett élvonalába. Egy olyan szintről beszélünk, amely lehetővé teszi egy klubelnök számára, hogy az adott játékos köré nemcsak a rájátszásra, de a végső győzelemre is esélyes csapatot építsen. Ez az a szint, ami még olyan hatszoros All Star-csillagoknak sem jött össze, mint Pau Gasol vagy Tony Parker, akik bár kiváló játékosoknak számítottak, nem elsőszámú opcióként értek révbe. A megfejtés Dirk Nowitzki, és Jokics kortársa, Giannis Antetokounmpo, akik a szerbbel egyetemben ott voltak, ott vannak a liga öt legjobb játékosa között.

Sokan az 1992-es olimpiát tartják számon, mint az NBA nemzetközivé válásának kiindulópontját, amely folyamat eddig a 2016–2017-es szezonban csúcsosodott ki. Akkor 42 ország összesen 113 külföldi játékost adott a ligának, köztük 40-nél több európait. A Dream Team Barcelonában egycsapásra álomdesztinációvá változtatta Amerikát, még az öreg kontinens legnagyobbjai számára is. A torna európai sztárjai közül Sarunas Marciulionis és Drazen Petrovic ebből a szempontból egyébként kivételnek számítottak, hiszen ők addigra már három-négy évet lehúztak az NBA-ben, így pontosan tudták, hogy az milyen értéket képvisel.

 

 

A torna európai legjobbjai között volt még Toni Kukoc és Arvydas Sabonis is, akik Marciulonis és Petrovic csapattársaként bronz-, illetve ezüstérmet nyertek a litván és horvát csapattal. Természetesen mind a négyen európai MVP-k voltak még Amerika előtt, Kukoc és Sabonis viszont csak később érkeztek meg az NBA-be, előbbi 1993-ban, míg a litván óriás 1995-ben, számtalan súlyos sérülés után, már a 30 rossz oldalán. Érdekesség, hogy a Marciulionis, Sabonis, Petrovic, Kukoc négyesből senkinek nem jött össze az All Star-státus, pedig mindannyian extraklasszisok voltak, és ez főleg akkor szomorú, ha megnézzük, azóta milyen európai játékosok (összesen 21-en) lettek kiválasztva a gálára.

Rik Smits, Zydrunas Ilgauskas, Nikola Vucsevics vagy éppen Goran Dragic ugyan jó játékosok, de Sabonisékhoz azért nem érhetnek fel (vicces mellékzönge egyébként, hogy Domas Sabonis már kétszeres All Star-résztvevő, tehát ebben nagyon lekörözte a nyilvánvalóan klasszisokkal jobb apját). Petrovic egyébként élete szezonját futotta 1993-ban, ami sajnos a még azon a nyáron bekövetkezett tragikus autóbalesete miatt egyben életének utolsó idénye is volt. Pedig, ha valaki az európaiak közül, ő már szinte csatlakozott is az NBA elitjéhez, amikor a sors közbeszólt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy bár az All Star-gála nem jött össze, a liga harmadik legjobb ötösébe azért beválasztották az 1992–1993-as szezon végén.

 

 

A korszakváltás

A 2000-es években – főleg mivel addigra MJ is befejezte – minden készen állt ahhoz, hogy az NBA történetében először európai lehessen a legjobb. Detlef Schrempf és Rik Smith még az ezredforduló előtt, míg Vlade Divac, Predrag „Peja” Sztojakovics, vagy a nagyszerűen sokoldalú, sokoldalúan nagyszerű Andrej Kirilenko utána lettek All Star-játékosok. Nekik a fent említett fegyvertényre nem volt esélyük, de tovább haladtak régi nagyok által megkezdett úton, hogy aztán olyan szupersztárok, mint Nowitzki, Antetokounmpo és Jokics, feltehessék az i-re a pontot. Ez a hármas Giannis duplázásával 13 éven belül négy MVP-címet is Európába hozott (azóta pedig az utánpótlás is megvan, Luka Doncic személyében, aki a következő 15 évben jó eséllyel ott lesz az esélyesek között).

 

A 2000-es évek legjobb ötöse, Dirk Nowitzkivel (Forrás: daznservices.com)

 

Második körös kiválasztottból MVP

Jokics már első évében, a 2015–2016-os szezonban megmutatta, hogy hihetetlen potenciál rejlik benne. A meccsenkénti 10,0 pontos, 7,0 lepattanós, 2,5 gólpasszos átlaga nem magaslott ki még az újoncok mezőnyéből sem, de a 36 perces játékidőre kivetített számai már akkor inkább All Star, mintsem átlagos kezdő centerre utaltak. Az első idényének talán legjobb mérkőzésén már egy olyan repertoárt tudott bemutatni, ami az ötös poszton egyedülállónak számít.

 

 

A Joker becenevet szinte azonnal elnyerő center egyszerre volt szenzációs a passzok átvételében, azok kivitelezésében, emellett a pozíciós játékban (gyűrűnek háttal és szemben állva is) és dobáskészségben is ritka potenciált tudott megcsillogtatni, beleértve a horog- és floater kísérleteket is. Ráadásul, bár végsebességét és ugróerejét tekintve átlag alattinak, sőt talán kifejezetten gyengének számított, lepördüléseit rendkívül gyorsan tudta végrehajtani, olyan az ellenfél mozdulataira reagáló cselekkel, amelyek kifinomult lábmunkáról tettek tanúbizonyságot.

Jokics a második évében ott folytatta, ahol az elsőt abbahagyta, sőt, még hatékonyabbá tudott válni a palánkhoz közel, a támadójáték teljes tárházát felvonultatva. Ha egy az egyben mehetett rá a védőre, kicselezte vagy átdobta, ha duplázták, megtalálta az üres embert. A Denver Nuggets játéka egyre inkább kezdett rá épülni, ami a hihetetlen passzkészségét csak még tovább fejlesztette. Az előző évi 33-49-es mérlegről 40-42-re javítottak, de Jokics még nem igazán került rá az NBA térképére, az országos adók pedig alig beszéltek róla, függetlenül attól, hogy a Basketball Reference év végi statisztikáiban már szinte mindenhol a top 15-ben szerepelt a neve.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

 

A Nuggets a szezon előtti drafton ráadásul hetedikként kiválasztotta azt a Jamal Murray-t, akinek szintén nagy szerepet szántak. Murray az újonc évében még nem, második szezonjában azonban már komoly tényezővé is vált, és Jokicsnak végre lett egy olyan játszótársa, akire építhetett a legnehezebb pillanatokban, a negyedik negyedekben. Akkor még nem látszott, de később a Jason Terry–Nowitzki duó reinkarnálódott, kicsit még modernebb, talán még jobb – bár eredményekben egyelőre az elődöktől elmaradó – verziójává váltak.

Jokics gyakorlatilag a második évétől top 15-ös játékos, a 2017–2018-as szezon előtt azonban még csak 25. helyezettként említették a Sports Illustrated évi 100-as listáján. A Nuggets a 40-42-es mérleg után itt már 46-36-tal végzett, pechjére egy bivalyerős nyugaton, ahol ez a mérleg sem volt elég, mivel a Minnesota Timberwolves elleni utolsó, ki-ki alapszakaszmeccsen hosszabbításban veszített. Az elhíresült mérkőzésen Jokics úgy szerzett 35 pontot, és szedett le tíz lepattanót, hogy legalább egy tucatszor kellett volna a vonalra állnia, a megítélt négy büntető helyett.

Jokics a 2018–2019-es idényben tovább fejlődött. A usage rate mutatója, amely egy adott játékos által felhasznált labdabirtoklásokat tartja számon, még mindig jelezte, bőven lehet benne még kiaknázatlan potenciál, mint egyfajta támadásbéli csomópont. Minden mást azonban – beleértve a védekezést is –, egyre hatékonyabban kezdett el csinálni. A szezon végén már konszenzus top 10-es az analitikusan gondolkodó szakírók többségénél, a Nuggets pedig először jut a rájátszásba, ahol ki is üti a San Antonio Spurst 4-3-mal az első körben, majd ugyanilyen arányban marad alul a Portland Trail Blazersszel szembeni konferencia-elődöntőben.

Jokics rájátszás átlagai – 25 pont, 13 lepattanó, 8,4 assziszt, mindez pedig 60%-os TS-sel a mezőnyből (true shooting percentage, a pontszerzési hatékonyság legjobb fokmérője). Stílusa ekkor már különleges volt, olyan vízilabdázókra hajazó mozdulatokat engedett meg magának, amiket tényleg senki mástól nem láthattunk korábban.

 

 

A 2019–2020-as, a koronavírus által kettétépett bajnokságot nem kezdte túl jól a szerb, hosszú idő után először kicsit túlsúlyosan érkezett meg az edzőtáborba, de az első két, saját szintjéhez mérten gyengébb hónap után megtalálta a formáját, februárban például már 25 pontot, 12 lepattanót, és nyolc gólpasszt átlagolt, 53%-os hatékonysággal célozva a mezőnyből. A rájátszásban a Denver már a konferencia döntőjéig menetelt, két párharcot, a Utah Jazz elleni első köröst, és a Los Angeles Clippers elleni elődöntőt is 1-3-ról megfordítva. A későbbi bajnok Los Angeles Lakers aztán már nagy falatnak bizonyult, de Jokics második rájátszása is ragyogóan sikerült, 24 pontot, tíz lepattanót, és majdnem hat gólpasszt átlagolt, újfent elit, 61%-os TS-sel.

A következő idény minden korábbinál magasabbra repítette Jokicsot, legalábbis ami az egyéni elismeréseket, és játékának minőségét illeti. Edzőjével, Michael Malone-nal kitűzték azt a célt, hogy támadásban még nagyobb terhet raknak rá, ami abból is látszott, hogy a szerb ellentétben az azt megelőző évvel, élete legjobb formájában érkezett meg az edzőtáborba.

A támadásban hirtelen játszi könnyedséggel domináló szerb az első hónapban lehozott három 35, egy 38, és egy 47 pontos mérkőzést is, ami korábban soha nem volt rá jellemző. Utóbbit ráadásul a háromszor is az év védőjének választott Rudy Gobert ellen érte el.

 

 

Jokics 47 pontot számlált ezen a meccsen, a Nuggets pedig 47 győzelmet a Covid miatt ezúttal csak 72 mérkőzésből álló alapszakasz során. Ez azt jelentette, hogy sokat fejlődött a csapat, hiszen egy normál idényben bőven 50 győzelem fölé juthatott volna. Sajnos Jamal Murray megsérült az alapszakasz hajrájában, így a Denver hiába küldte 4-2-vel haza a Portlandet az első körben, a Phoenix Suns már útjukat állta, bár a söprés (Suns által 4-0-ra megnyert párharc) azért mindenkit meglepett. Jokics óriási fölénnyel, a szavazatok majdnem 100%-át begyűjtve nyerte meg első alapszakasz MVP-címét, teljesen megérdemelten.

 

 

A jelenleg csuklósérülés miatt több mérkőzést is kiülő Jokics a most zajló szezont még jobb formában kezdte, és úgy tűnt, megint szintet lépett. Támadásban hasonlóan domináns maradt, de élete legjobb védekezését mutatta az első 14 összecsapáson, és jelen pillanatban 26,4/13,6/6,4-es átlaggal, hihetetlen, 66%-os TS-sel, és 35,2-es PER-statisztikával áll, ami, ha holnap véget érne az alapszakasz, NBA-rekord lenne. Emellett a liga legjobb három játékosa közé tartozik több támadó és védekező mutatóban is, sajnálatosan azonban csapatából időközben több kulcsjátékos is kiesett. A busás szerződését nemrég aláíró Michael Porter Jr. hátsérülésével vélhetően, a térdszalagját elszakító PJ Dozier pedig már biztosan nem tér vissza ebben az idényben. Murray talán még igen, de a Nuggetsnek Jokics nélkül alig van esélye győzelmekre, függetlenül attól, ki az ellenfél.

 

Nikola, a magánember

A szerb klasszis magánélete kissé eltér a megszokott NBA-szupersztárétól. Nincs Facebook- vagy Instagram-profilja, és ha valaki össze akar vele futni, annak egészen a szerb–magyar határ közelébe, Zomborig kell utaznia. Ha úgy alakulna, hogy valamelyik olvasónk meghívást kap a Szegedtől autóval körülbelül egy óra alatt megközelíthető településre, hogy Jokics családjával töltse a délutánt, nem árt, ha igazodik az alábbi cikkben listázott szabályokhoz, irányvonalakhoz.

Nikola szülei nem engedélyezik a házon belüli kosárlabdázást. Ha mégis kosarazni próbálnál, valamelyik testvére le fog tarolni. Ha kártyajátékra kerülne sor, inkább csalj, mert az ellenfeleid biztosan ezt teszik majd. Nem árt sem az eget, sem pedig a padlót figyelni, ugyanis föntről drón, lentről pedig elektromos autó veszély lehet.

 

A Jokics testvérek

 

Nikola Jokics 26 évesen a liga egyik, ha nem a legjobb játékosa (Steph Curry azért úgy tűnik elszaladt az MVP-vel). A támadásban Larry Birdtől és Nowitzkitől is kölcsönző sztár a következő évek egyik NBA-látványossága, aki a szlovén Luka Donciccsal együtt sűrűn eszünkbe juttatja, ha két ilyen tehetség születhetett tőlünk párszáz kilométerre, egyszer talán nekünk, magyaroknak is lehet majd ilyen játékosunk.

 

MVP cím győztese: 

13,00 – Nikola Jokics lesz az MVP a 2021/2022-es idényben

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Kosárlabda/NBA/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NBA piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást