NBA pénzügyek – miről megy a vita, avagy lesz-e idén karácsony?

Biztosan láttátok a hírt, hogy az NBA és az NBPA (azaz a Játékosok Szakszervezete) egy héttel ismét – immár negyedik alkalommal – eltolta a tárgyalásaik lezárásának határidejét. A nyomás nőttön nő: november 6-ig most már tényleg össze kell hozni egy megállapodást, mert november 18-ra be van lőve a draft. A tét nagy, a felek nem látszanak közeledni. De miről is szól a vita? Erre próbálunk meg most rávilágítani egy kicsit.

 

A MEGOLDÁS TERMÉSZETESEN A PÉNZ! 

Szeretnék egy picit mélyebbre menni, és rámutatni, milyen mechanizmus van valójában a fizetési sapka kiszámolása mögött, és miért speciális a mostani helyzet. Mert nagyon is az! Tulajdonképpen nem is csak az NBA-ben megy most a huzavona: minden profi sportliga a koronavírus okozta sokkot dolgozza fel, ahogy tudja. Csakhogy amíg van, ahol a bevételkiesést egyszerűen tudják kezelni a csapatok a kiadási oldal (azaz a játékosok fizetésének) csökkentésével, addig az NBA-ben ez nem feltétlenül van így. Itt a fizetések garantáltak, és bármilyen ok merül fel, a liga (azaz a csapatok) semmit sem módosíthat egyoldalúan, a Kollektív Szerződés miatt muszáj egyeztetniük a játékosokkal (azaz a Szakszervezettel).

 

Emlékeztetőül az NBA pénzügyek egyszerűen című cikkünkből:

 

„A sapka a liga bevételein alapszik, azaz veszik az összes csapat jegybevételeit, a szponzori pénzeket, a mezeladásból származó jövedelem, és főleg a mérkőzések TV-s (és internetes) közvetítési jogainak értékesítéséből bejövő pénzeket, összesítik, elosztják kettővel (a játékosok nagyságrendileg a bevételek felét kapják, a csapattulajdonosok a másik felét), elosztják a csapatok számával, és máris kijön, hogy egyetlen csapat mennyit költhet egy adott szezonban játékosfizetésekre. Egyszerű, nem? Nem. De egy példán keresztül mégis: ha mondjuk 6 milliárd dollár a liga bevétele, abból 3 milliárd jár a játékosoknak, ezt 30 felé osztva éppen 100 millió dolláros sapkát kapunk.”

 

Nos, az utolsó mondat a logikát jól megvilágítja, de a valóságban a sapka nem pont egyhatvanad része a bevételeknek. Ennek az az egyszerű oka, hogy a puha sapkát túl lehet lépni, és ezt a csapatok legtöbbje rendszerint meg is teszi, 109 helyett 120-130 milliót költ a játékoskeretre. Tehát a játékosoknak jutó bevételi arány messze túllépné az 50%-ot, ha a sapka pont a bevétel egyhatvanad része lenne.

És mivel az egyetlen szent és sérthetetlen szám az egész Kollektív Szerződésben pont ez az 50%-os bevételi arány, ehhez kell igazodni – azaz a sapka szintjét tapasztalati úton alacsonyabban állapítja meg a liga.

De mivel a sapkát az adott szezon előtt kell megállapítani, az összes játékosfizetés tényadata viszont csak az idény végére áll elő, a tervhez képest az összfizetés végül alacsonyabb vagy éppen magasabb is lehet. Márpedig az 50/50 ugye szent, tehát az eltéréseket korrigálni kell! Erre szolgál az escrow nevű eszköz.

Anélkül, hogy a technikai részletekbe belemennénk, ennek lényege, hogy a játékosok fizetésének egy előre meghatározott részét a csapatok visszatartják, és az év végén számolnak el vele: pontosan annyit fizetnek ki, hogy az 50/50 meglegyen. Normál esetben az escrow mértéke 10%, azaz egy tízmilliót kereső játékos alapesetben is kilencmilliót visz haza az idény során – és majd a szezon végén kaphat egy csekket, ha még jár neki pénz. (SŐT! Nem is visz haza kilencmilliót, de erről egy kicsit később…)

 

 

A 2019-20-as szezonra a bevételi terv a normál, csapatonkénti 82 meccses menettel számolva 8,2 milliárd dollár volt, ehhez 10% escrow társult, és 109 milliós sapka. Ahogy látható, papíron a 50/50 szintje alatt kerestek volna a játékosok, ami könnyen kiegyenlíthető (lenne) például a sapka minimális megemelésével a következő szezonban.

A valóság ehhez képest eléggé sokkoló lett: a világjárvány miatt a bajnokság leállt, és csak a csapatok egy része vehetett részt az orlandói buborékban szervezett folytatásban – közönség, azaz jegybevétel nélkül.

Háttéradat: a bevételek gerincét adó TV-szerződésekben a mérkőzések száma alapján vannak a kifizetések, és csapatonként 70 mérkőzésnél van az egyik határ. A buborékban a menetrendet szándékosan alakította úgy az NBA, hogy ezt a meccsszámot elérjék, és ne bukjanak még nagyobbat. Mindazonáltal a bevétel többek között a kiesett jegyeladások miatt valahol 6,7 milliárd dollár körül állt meg. A játékosok szerződéseiben szereplő fizetési összegek viszont nem változtak az idény során, így az 50/50 felborult volna, ha a liga és a szakszervezet menet közben nem egyeztek volna meg egy emelt, 25%-os escrow-szintben a szezon hátralevő részére. Tegyük fel, hogy ezzel a megoldással az elmúlt szezont sikeresen lezárhatjuk, és nem kell 2020-21-re tovább vinni az esetleges tartozásokat (erre sajnos nincsen pontos adatom november elsején, de egyelőre minden jel erre mutat).



 

DE MI A HELYZET A 2020-21-ES SZEZONNAL? HOGY ALAKULHAT A BEVÉTEL, MENNYI LEGYEN A SAPKA, MENNYI LEGYEN AZ ESCROW, HOGY MEGMARADJON A SZENT EGYENSÚLY?

Először is, a jelenlegi helyzet abszolút különleges. Soha nem volt példa ilyen mértékű bevételcsökkenésre – márpedig ha egyrészt a járvány miatt zárt kapuk mögött kell megrendezni a mérkőzéseket, másrészt az időben is eltolt kezdés miatt eleve rövidebb bajnoki menetrenddel számolhatunk, az dupla pofon lesz a ligának és a játékosoknak egyaránt. 2021-ben a tervek szerint megtartják a 2020-ban elmaradt olimpiát is, ahova a játékosok érthető okokból menni szeretnének (amire persze alapesetben a csapattulajdonosok magasról tesznek).

Ennél is fontosabb szempont, hogy a TV-társaságok szeretnének mielőbb visszaállni az ősszel kezdett, nyáron befejezett bajnoki menetrendre (ez pedig legkorábban a 2021-22-es szezonnal valósulhat meg, HA a 2020-21-es időben befejeződik, amihez éppen az olimpia miatt ragaszkodnak a TV-k).

Mindebből következik, hogy a ma ismert logika szerint a következő szezonnak még 2021 nyarán ténylegesen le kell zárulnia.

De ha fixen vége lesz mondjuk júliusban, akkor minél később kezdődik, annál kevesebb mérkőzés fér bele az időbe. A liga december 22-es kezdést támogat, ami 72 meccses alapszakaszt jelentene (a TV-s bűvös 70-es határ felett!), a játékosok a január 18-as Martin Luther King Nap körüli kezdést preferálnának, ami viszont már csak 50 mérkőzéses alapszakaszra lenne elég.

A két verzió között egy fél-egymilliárd dolláros differencia van. És akkor még mindig csak tippeltünk, hogy a bevételeket sikerül-e jól megbecsülni, márpedig azok az ideihez képest is jelentősen csökkenni fognak a zárt kapuk miatt! 8,2 milliárd dollár helyett 4,2 milliárd dolláros összegek repkednek (forrás: Adrian Wojnarowski)!

 


Még nem tudni, hogy mikor költözik vissza az élet a pályákra. 

 

A játékosok szempontjából kritikus kérdés a fizetési sapka szintje. Ha az eddigi kalkulációs logikát követné a liga, akkor a csökkenő bevétellel már idénre 90 milliós sapka jönne ki. De ekkora szűkítést a játékosok nem tartanak elfogadhatónak, ezért most arról is megy az egyeztetés, hogy a jelenlegi 109 milliós szint milyen feltételek mentén tartható. Mondanunk sem kell, ez a

109 milliós sapka rendesen keresztbe tenne a 50/50 egyensúlynak, amit két eszközzel lehetne helyrehozni: a már tárgyalt escrow megemelése révén, illetve a játékosok fizetéseinek csökkentésével a megrendezett meccsek arányában.

82 helyett 72 meccsre 89%-os fizetés, egy januári kezdés esetén az 50 meccsre 61%-os fizetés járhatna. Ha kisebb a torta, eleve kisebbek a szeletek is!

Igen ám, de még ez a fizetéscsökkentés sem lenne elég az 50/50-hez! Az escrow-t tehát meg kellene emelni. Minél magasabb a fizetési sapka, annál nagyobb a csapatok fizetési kerete és hajlandósága a játékosok felé, annál több pénz jutna papíron a játékosoknak, és annál magasabb escrow révén lehetne visszatérni az egyensúlyhoz! Viszont ma még nem lehet tudni, hogy a játékosok mennyit fognak keresni, ezért ahogy a liga is, én is tettem erre egy óvatos becslést (narancssárga cellák, az alsó számok a meccsek arányában csökkentett bérek).

Az 50/50 eléréséhez ezek alapján már meg tudtam határozni egy szükséges escrow-szintet (piros cellák). És az így előálló adatok alapján az is kijött, hogy reálisan mennyi lehetne a fizetési sapka. Világosan látszik, hogy a realitás és a játékosok elképzelései elég messze vannak egymástól: egy decemberi indulásnál is 90 millió alatt kellene lennie a sapkának, januári esetben pedig még komolyabb, bőven 80 millió alatti összeg lenne reális. Ehhez képest a 109 milliós cél nagyon messze van, így teljesen egyértelmű: ilyen helyzetben mesterségesen magasan tartani a sapkát és az escrow-t igencsak visszaüthet! Hogy miért? Ezért:

 

 

Tegyük fel, egy játékos 10 milliót keres. Ez a bruttó bére, papíron – amiről tudjuk, sosem annyi, amennyi. A számolásom lehet, hogy nem tartalmaz minden adónemet, ami egy bért az USA-ban sújt, de a logika azért látszik: a szövetségi adók, az egyes államokban érvényes jövedelemadók és a helyi adók után alanyunk már a fizetése kevesebb mint felét láthatja a számláján. Ha ebből még további escrow-t tart vissza a liga, látható, hogy a kaliforniai csapatokban pattogtató játékosok a fizetésük 5-15%-át viheti haza ténylegesen. (Más államokban kisebb az állami jövedelemadó, Florida és Texas például 0%-os adókulcsot alkalmaz. Az átlagos játékos tehát 15-28%-ot kap meg a pénzéből egy decemberi indulás esetén, illetve 5-18%-ot januári idénykezdetnél.)

És ma még semmi nem garantálja, hogy az escrow-ként visszatartott fizetésrészletből az idény végén akár egy centet is viszontlát! Értjük, hogy LeBron James és a többi nagy sztár szeretne januárban kezdeni, de ezzel a játékosok nagy többségével durván kiszúrnának, mert a minimumot illetve relatíve keveset kereső játékosok szinte semmit sem vinnének haza egy egész szezonon keresztül. És aki minimumot keres, annak nincsen felhalmozott tartaléka, amiből kihúzhatja ezt az évet. Rengeteg játékos fizetési csekkről fizetési csekkre élt már eddig is – abba ne menjünk bele, hogy miért kell „élj a mának”-stílusban szórni a pénzt, és megtakarítás képzése nélkül nullázni a bukszát minden hónapban, mert nem mindenki működik így.

 



 

A játékosok tehát tulajdonképpen nem a januári, hanem a decemberi kezdésben érdekeltek, ami azt jelenti, hogy rajtuk van a nyomás, hogy minél hamarabb megegyezzenek a ligával.

Ahhoz, hogy november 18-án meg lehessen tartani a draftot, és decemberben elindulhasson a bajnokság, gyakorlatilag ez a november 6-os határidő a végső a megállapodáshoz – ha ez nem történik meg, a liga egyoldalúan felmondja a Kollektív Szerződést, amit a világjárvány által okozott helyzet miatt megtehet.

Ebben az esetben egy kényszerű munkabeszüntetés következne (lockout), az 50 mérkőzéses szezon is optimista várakozás lenne, és a játékosoknak azzal kéne szembenézniük, hogy 15% helyett 0%-ot látnak a fizetésükből – plusz a lockout által okozott károkat további éveken keresztül nyögné mindenki.

Ezt senki nem akarja, tehát szerintem meg fognak egyezni. Ugyan mindenki szeretné egyetlen idény alatt lezongorázni a bevételcsökkenés teljes hatását, és 2021-22-re teljesen tiszta lappal indulni, mégis amondó vagyok, hogy több szezonon keresztül el fog húzódni az idei bajok kompenzációja. A sapka is és az escrow mértéke is mesterségesen kerül megállapításra, úgy, hogy ne legyenek éhkoppon maradó játékosok, de a lehető legközelebb kerülhessen a szezon végére az 50/50-es egyensúly. És ha muszáj, 2021-22-ben is az escrow-emeléssel operálhatnak a maradék tartozások eltüntetéséhez.

A mai állapot szerint annyira képlékeny még minden, hogy nem szívesen tippelek sem a sapkára, sem az escrow mértékére, de valahova éppen 100 millió fölé tenném a sapkát (100 alá bemenni nem nézne ki túl jól) és 25% környékére az escrow-t, azzal a tudattal, hogy ha szükséges, 2021-22-ben is emelt escrow mellett működhet tovább a liga.

 


Képek forrása: Getty Images

Írj hozzászólást