NBA play-in rendszer – Lehetőség, vagy a játékosok kizsákmányolása?

A tavaly bevezetett „rájátszás-előkészítő” rendszer osztatlan sikert aratott mind a szakma, mind játékosok, mind pedig a közvélemény körében. A rövidebb alapszakasz miatt idén is pótselejtezőre kényszerül pár csapat, de a fogadtatás korántsem ennyire pozitív. A nézők továbbra is lelkesek, a médiamunkások dörzsölik a tenyerüket a magas hőfokú meccsek reményében, az érintett csapatok egy része viszont nemtetszését fejezte ki – természetesen azok, akik emiatt nem egyenes ágon jutnak be a rájátszásba. Kérdés, hogy a pandémia utáni időszakra is megmarad-e a nézőcsalogató rendszer, vagy a most tiltakozók lobbija lesz erősebb?!


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Adam Silver és Mark Cuban beszélgetnek:

  • Mark, szerinted jó a play-in rendszer?
  • Igen!
  • Bővebben?
  • Nem.

A párbeszéd valós, csak a két mondat között eltelt négy hónap alapjaiban változtatta meg a Dallas tulajdonosának gondolkodását. Következzen a sokak által izgatottan várt, sokak által bírált play-in rendszer bemutatása.

 

Mikor és miért jött létre a play-in rendszer?

A 2020-as év nagyon sok változást hozott az életünkbe. Hozzászoktunk a maszkhoz, nem mehettünk moziba, a home office miatt nem foghattuk a késést a forgalomra, és megismerkedhettünk az orlandói buborék fogalmával. A hermetikus elzárás ugyan 190 millió dollárjába került az NBA-nak, de ez még így is eltörpül az 1.5 milliárdos bevétel mellett, amelynek köszönhetően nem került végleg padlóra a liga.

A vezetőség júniusban döntött a szezon újraindításáról, ennek eredményeként meghívták azt a huszonkét csapatot, mely maximum hat mérkőzésre volt a rájátszástól a felfüggesztés időpontjában. Három edzőmeccs után folytatódtak az alapszakasz küzdelmei, immáron nézők nélkül. Mivel a kimaradó csapatok elleni meccsek elmaradtak, rövidebb lett az alapszakasz, ami nem feltétlenül igazságos azokkal a szemben, akik a play-offba jutás szélén billegtek, de már nem volt alkalmuk bizonyítani. Ezért találták ki a play-int, ami a rájátszás előszobája lett, ahol a tabella nyolcadik és kilencedik helyén álló csapat között dőlhet el az utolsó kiadó hely sorsa. Erre csak a Nyugati Konferenciában került sor, mert Keleten az Orlando és a Charlotte között túl nagy volt a távolság.

A lebonyolítás lényegi eleme volt, hogy megpróbálta figyelembe venni az alapszakaszban nyújtott teljesítményt, így a magasabban rangsorolt csapatnak egy, míg az alacsonyabban rangsoroltnak két győzelem kellett az üdvösséghez.

A Memphis leolvadása és a parádés formában játszó Damian Lillard által fémjelzett Portland megőrülése miatt végül ez a két csapat túlórázott a rendhagyó alapszakasz után. Az első összecsapásra augusztus 15-én került a sor, melyet 126-122-re nyert meg a Portland, bejutva ezzel a rájátszásba.

A rossz nyelvek szerint eleve a pénz motiválta a play-in bevezetését, bár a fogadtatás alapvetően pozitív volt – amiben szerepe volt annak is, hogy az újdonság erejével hatott – valójában senki sem gondolta, hogy velünk marad hosszú távon is.

 


(X) Fogadj a csoportgyőztesekre, az év játékosára, év edzője, év emberére vagy általános csapatpiacokra az Unibeten!


 

Miért tartották meg 2021-re is? Érvek és ellenérvek

A magyarázat egyszerű: „Idén is kevesebb meccs van az alapszakaszban, ugyanúgy szeretnénk biztosítani mindenkinek a lehetőséget”. Igen, kevesebb meccs van, de most már magabiztosabban állíthatjuk, hogy a pénz miatt történik mindez. Leegyszerűsítésnek tűnik, de az ok-okozati sor végén a bevétel áll. Hogy ez közben mit okoz a csapatoknak, játékosoknak és nézőknek, az már sokkal bonyolultabb kérdés.

Amíg a szezon kezdete előtt a harminc tulajdonos egyöntetűen szavazta meg a play-in rendszer megtartását, sőt kibővítését, addig áprilisban már elég sok volt a kórusból kibeszélő fals hang. Leghangosabb Mark Cuban volt, aki a Dallas tulajdonosaként úgy vágott neki a szezonnak, hogy akár a hazai pályáért is versenyben lehetnek, de a Kristaps Porzingis térdeire épített kártyavár sajnos borítékolhatóan labilis volt az egész szezon során és nem is bírta ki a sorozatterhelést. Jelenleg simán benne van a pakliban, hogy csak hetedik lesz a texasi alakulat és öldöklő küzdelmet kell vívnia a többi hasonló mérlegű csapat valamelyikével.

Mark Cuban mellett kedvenc játékosa is kiállt, aki értetlenségét fejezte ki a rendszerrel kapcsolatban, mert szerinte ez értéktelenné teszi az egész éves jó teljesítményt. Luka Doncic-nak is van szava, de amikor a Király megszólalt, igazán sokan felkapták a fejüket. LeBron James egy frusztráló vereség utáni sajtótájékoztatón fakadt ki, miszerint

 

 „Ki kellene rúgni, aki ezt a baromságot kitalálta!”

 

Erős szavak ezek az NBA legismertebb arcától, aki mostanában nem feltétlenül az okos hozzászólásairól lett híres (You’re next). Miért is kellene kirúgni valakit, aki az üzleti és nézettségi szempontokat tartja a legfontosabbnak egy olyan ligában, ami az alakulása utáni első percektől kezdve kimondottan a bevételek maximalizálásáról szól? Az NBA nézettsége drámaian zuhant az elmúlt egy évben, aminek megvannak a maga okai, és nem is feltétlenül olyan rossz a helyzet, mint azt a száraz statisztikák sugallják. De ezzel párhuzamosan a jegybevételek és a helyszíni eladások kiesése már komoly mínusz, ami a csapatok nyereségességét befolyásolja. A tavalyi play-in sikerén felbuzdulva idén egy kibővített „pre rájátszást” kerekítenek nekünk, és ez nem csak arra a pár meccsre vonatkozik, hanem az alapszakasz végének is ad egy különös fűszert. Mert miről is van szó?

Ha kicsúszol az első hatból, azt kockáztatod, hogy egy-két rossz meccs miatt lemaradsz a rájátszásról. Lemaradsz a bónuszról, a plusz figyelemről, a plusz bevételről, a presztízsed nem emelkedik, hanem csökken, a nap végén te leszel a vesztes.

Még akkor is, ha egész évben jó teljesítményt nyújtottál, vagy legalábbis annyit nyertél, hogy hét csapatot megelőztél a konferenciádban. A tulajdonosok, játékosok, a rendszer ellenzőinek legfőbb érve, hogy elértéktelenedik a hetedik-nyolcadik hely, a játékosokon nagyobb a nyomás az alapszakasz végén, kevesebb idő jut pihenésre, két rossz meccs miatt elúszhat a rájátszás.

Ezen érvek hallatán csak egy szó jut eszembe: ÉS?

Évek óta tendenciózusan értéktelenedik el az alapszakasz. Jellemzően ilyenkor pihentetik legtöbben a játékosokat, a helyezések beállnak, az utolsó 10-15 meccs csak azoknak érdekes, akiknek esélye van, hogy becsússzanak a nyolcadik helyre. Mark Cuban elszólta magát – vagy csak nem volt diplomatikus – amikor azt mondta, hogy ilyenkor lehetne könnyebb meccseken kisebb lánggal égve „rápihenni” az egyenes kieséses szakaszra. Ezzel szemben a nézők, a szponzorok, és az összes médium érdeke az, hogy a végletekig feszített összecsapásokon derüljön ki a továbbjutók sorsa. Most az ötödiknek és a hatodiknak is megéri hajtani, ha nem akarja egy klasszikus mexikói felállás közepén találni magát, ahol mindenki töltött pisztollyal, feszülten méregeti a másikat, és nem tudni ki marad állva a végén. Most a kilencedik és a tizedik helyezett számára is van tét, hiszen megkapta az esélyt, az utolsó szalmaszálat, amivel megmentheti az idényét.

Nem véletlenül a Dallasnál és a Lakersnél a leghangosabbak a tiltakozó hangok, míg a Memphis, a Portland, a Warriors és a Spurs háza táján elég nagy a hallgatás ez ügyben….

 

Idei résztvevők, esélyek

Idén mindkét konferencia 7-8-9-10. helyezett csapatai vesznek részt a play-inben. Keleten a Washington, az Indiana és a Charlotte helye szinte biztos, a Boston és a Miami pedig eldönti, hogy közülük melyik járul először az arénába. A Miami van jobb helyzetben, mert valamennyivel könnyebb a sorsolása, de az élet a legjobb rendező, hiszen ez a két csapat még kétszer találkozik egymással a hátralévő hat fordulóban. Azon a két meccsen dől el, hogy ki kényszerül pótselejtezőre és kinek lesz még pár napja pihenni.

Nyugaton „fent és lent” is öldöklő a küzdelem. A Dallas, a Lakers és a Portland is egyaránt 37 győzelemmel állnak, így bármelyiküknek van esélye felfelé és lefelé is elmozogni. Az aranysárga-liláknál LeBron sérülése, a Dallasnál Porzingis bokájának állapota, a Portlandnél a szokásosnak mondható év végi kipukkadás lehet az a ballaszt, ami a mélybe húzhatja a csapatot. A Dallas mellett a legkönnyebb sorsolás, a Lakers mellett James közeli visszatérése, a Portlandnél az újra beinduló Dame Time-ban bízhatnak. Felesleges is jóslatokba bonyolódni, egyszerűen élvezzük a csúcskosárlabda nyújtotta élvezeteket!

Alulról a New Orleans, vagy a Spurs érhet oda, akik jelenleg a 10-11. pozíciót foglalják el. Jelenleg a texasiaknak van egy meccsnyi előnyük, és a sorsoláson kívül semmi, de tényleg semmi nem szólna amellett, hogy a NOP előzze őket. Az edző személye, a hagyományok, a rutin, a megbízhatóság mind mellettük szól, de a hátralévő meccseken kétszer játszanak a Phoenixszel, jön még a Brooklyn, a Knicks, a Bucks, a Philly, a Portland és a teljesen kiszámíthatatlan Sacramento.

 

Lebonyolítás

Evés közben jön meg az étvágy – tartja a mondás, és erre az NBA döntéseiben is találunk példát. Tavaly még „csak” a nyolcadik-kilencedik helyezett mérkőzött meg, ha erre szükség volt, míg idén a 7-10. helyezettek közötti mini tornán dől el a továbbjutás.

Először a 7-8. és 9-10. játszik egymással, ahol a magasabban rangsorolt csapatoknak (7-8.) elég egyet nyernie, míg az alacsonyabban rangsoroltaknak (9-10.) két meccset kell behúznia. A 7-8. meccs győztese bejut a rájátszásba a 7. helyen, de a vesztesnek sem engedik el a kezét, hanem egy utolsó esélyt kapva játszik a 9-10. meccs győztesével, ahol eldől a 8. hely sorsa. A kiesők a draft lotterybe kerülnek. Egyszerű, nem?
 

A Mavericks győzelmével és a Lakers újabb vereségével a fenti beszélgetés már máshogyan zajlana:

  • Mark, elégedett vagy a play-innel?
  • Igen
  • Bővebben?
  • Adam, úgy gondolom, hogy tartsuk meg hosszú távon is!
  • Magam is így gondolom, Mark…

Kiemelt fotó: The Ringer

Írj hozzászólást