A messiásvárás, mint a magyar szurkolói lélektan egyik alapköve – vélemény

Az utóbbi években számtalan fiatal játékost kiáltottak már ki a magyar kézilabda megmentőjének. Sokan közülük közel sem futották be azt a karriert, amit prognosztizáltak nekik, másoknál pedig még korai lenne ítéletet mondani. Az egészen biztos, hogy a szurkolók és média elvárásai nem segítenek ezeknek a fiataloknak, úgy tűnik azonban, hogy nem tanulunk a hibáinkból.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Háfra Noémi nemrégiben Győrbe igazolása kapcsán adott interjút a Sport TV-nek, amelyben elmondta, hogy az elmúlt években volt olyan időszak, amikor éjszakákon át sírt. Most nem elsősorban vele szeretnénk foglalkozni, hiszen az ő esetéről már írtunk, csupán érzékeltetni szeretném, hogy mi is a tétje annak, amiről később szó lesz. Háfrának ugyanis biztosan nem volt könnyű megküzdenie azzal a nyomással, ami rá nehezedett az elmúlt időszakban.

Szeretünk hinni a népmesékben, a legkisebb királyfiban, aki egymaga győzi le a hétfejű sárkányt. Nem véletlen épül erre a populáris kultúra egy része, s nem véletlen ültetjük át mindezt a szurkolói létünkbe. Amikor kilátástalan a helyzet, amikor komolyak a gondok, akkor reméljük, hogy jön majd egy fiatal játékos, aki minden problémát megold. És persze az is igaz, hogy a sportnak van is egy ilyen aspektusa, még most is, amikor minden korábbinál nagyobb szerepe van a legapróbb részletekig történő analízisnek. Egy-egy nagy egyéniség még ekkor is tud fordítani az adott csapat szerencséjén.

Minden sportágban jellemző ez a jelenség, gondoljunk csak például a labdarúgásra, ott is napestig tudnánk sorolni azokat a játékosokat, akikre az utóbbi időszakban minden reményét ráterhelte a magyar közvélemény. Azért is jó egyébként a futballal való analógia, mert a jelenség valódi oka mindkét esetben ugyanaz. Olyan mély strukturális problémák vannak, amikre valójában senki sem tudja a megoldást, így sokkal könnyebb kiválasztani egy-egy játékost, aki majd gyógyír lehet minden gondra. És bizony itt fel kell vetni a média felelősségét is, mert az önmagában elfogadható lenne, ha a szurkolók így gondolkodnak, hiszen egy rajongó részéről megengedett az erőteljes érzelmi viszonyulás, az újságíróknak azonban ilyenkor komoly felelősségük van, fel kell hívni arra a figyelmet, hogy milyen szélsőségesek ezek a narratívák.

 

Örök tehetség vagy a következő korszakos egyéniség? – A Háfra Noémi-jelenség

 

De miért probléma ez? Egyrészt rettentően félrevezető, ugyanis azt a látszatot kelti, hogy csak egy tehetségre vagyunk a győzelemtől, csak egy fiatal játékos hiányzik, és minden megoldódik. Ez azonban nyilvánvalóan nincs így. Ennél is nagyobb gond viszont, hogy a kézilabdázók fejlődésére is negatív hatással van mindez.

Régóta beszélünk arról, hogy a magyar kézilabda egyik legfőbb problémája, hogy a játékosok nem bírják el a nyomást, a mentális teher ront a teljesítményen. Ebből a szempontból biztosan nem szerencsés, hogy a fiatal játékosoknak rögtön hatalmas elvárásokkal kell találkozniuk. És akkor ehhez még a szélsőséges vélemények jönnek, ami tulajdonképpen ugyanennek az éremnek a másik oldala, hiszen nyilván a nagy elvárások okozzák később a nagy csalódást. Ez pedig hosszabb távon olyan komplexusokat tud okozni, ami már komoly tényezőként jelentkezik az illető játékában. Ennek akár egy olyan vetülete is lehet, hogy a játékos bizonytalan lesz a saját képességeivel kapcsolatban, hamar azt gondolja, hogy tulajdonképpen már nincs is szükség a fejlődésre, majd bizonytalanságba taszíthatja, ha romlik a teljesítménye.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Mindennek a magyar kézilabdában egészen szélsőséges megnyilvánulási formái is vannak. Vegyük például Tóth Gabriella esetét, aki a 2014-es, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon tűnt fel, akkor igen fiatalon, ám nagyon bátran mutatkozott be a nemzeti csapatban. Ezt követően jöttek is a cikkek, olyan címmel, hogy „megvan az új Görbicz Anita”. Tóth a prognosztizált pályát végül nem tudta befutni, ám érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan keretezzük mindezt, amit ő elért, hiszen évekig volt a magyar válogatott stabil játékosa, sőt, tulajdonképpen most is a keret közelében van. Ha nincsenek a túlzott elvárások, talán másképp értékelnénk ezt a pályaívet, és talán Tóthnak is több ideje lett volna a fejlődésre.

 

 

Kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba, tartja a mondás, a magyar kézilabdás közeg azonban megtette – sőt, jóval többször, mint kétszer –, Háfra vagy éppen Klujber Katrin esetében, bár talán előbbinél ez hangsúlyosabban van jelen. Ő a 2017-es németországi vb-n tűnt fel a válogatottban, s szintén rögtön jó teljesítménnyel vétette észre magát. Ezt követően még egy ideig tudta tartani ezt az elképesztően magas szintet, idővel azonban visszaesés következett a teljesítményében, a hullámvölgy pedig nagyjából még most is tart. Két dolgot mindenképpen meg kell jegyezni ennek kapcsán. Az egyik, hogy sokszor azt nem vesszük figyelembe, hogy egy fiatal játékos esetében teljesen természetes a formaingadozás, a teljesítmény a rutin segítségével állandósítható, egy rosszabb periódusban tehát bizalomra lenne szükség.

Másrészt nézzük meg Henny Reistad fejlődését. A norvég játékos Háfráékhoz hasonlóan a 2018-as, debreceni junior vb-n vétette észre először magát, és bár már felnőttkarrierje elején sem nyújtott rossz teljesítményt, igazán sokat az elmúlt időszakban fejlődött, gyakorlatilag a magyar játékosokkal ellentétes utat bejárva. Okosan, lépésről lépésre építi a karrierjét, a Vipersből például most is azért igazolt Esbjergbe, mert szerinte a dán bajnokság a legerősebb, így itt fejlődhet a legtöbbet. Valamit csak tudnak Norvégiában az utánpótlásnevelés kapcsán, illetve a válogatottba bekerülve egészen más szerep vár a játékosokra. Egy minden szempontból sokkal egészségesebb szerep.

Jó lenne azonban, ha a magyar közeg is előre tudna lépni ebben, különben még játékosok egész sorára várhat ez a sors. A jelek persze nem épp pozitívak, elég, ha azt látjuk, hogy Vámos Petra gyakorlatilag ugyanebben a bánásmódban részesül…

 

Ki nyeri a 2021-es női kézilabda világbajnokságot?

2,75 – Norvégia

4,00 – Oroszország

6,00 – Franciaország

7,00 – Hollandia

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Kézilabda/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a kézilabdapiacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást