Kilátástalanság után halvány reménysugár

Két mérkőzéssel folytatódott a magyar női kézilabda-válogatott számára a tokiói olimpia, az oroszok ellen kilátástalan meccsen szenvedett 38-31-es vereséget Elek Gábor együttese, a spanyolokkal szemben viszont már összejött a győzelem (29-25). De vajon valós előrelépésről van szó?


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Az oroszok elleni találkozóra egy érdekes mellékzönge után kanyarodhattunk rá, ugyanis a Magyar Kézilabda Szövetség közleményben reagált arra, hogy szerintük a hvg.hu jogtalan és méltatlan támadást indított a magyar kézilabdázás ellen. Írásomnak talán nem feladata, hogy erre a közleményre, annak megállapításaira reagáljon, az azonban mindenképpen felettébb érdekes, hogy egy ilyen szereplés idején a szövetség nem a szakmai diskurzusnak ad teret, hanem saját vélt sérelmeit tematizálja.

Ez azonban nyilván nem kell, hogy érdekelje a tokiói küldöttséget, a magyar csapat számára olyan mérkőzés következett csütörtökön, melyen gyakorlatilag kötelező lett volna pontot szerezni. Az oroszok egyébként szintén érdekes helyzetben készültek a találkozóra. Ambros Martínt még tavaly decemberben menesztették igen furcsa körülmények között, az Európa-bajnokság közben, helyére Alekszej Alekszejev került, ám sokak szerint a háttérből továbbra is a legendás orosz tréner, Jevgenyij Trefilov mozgatja a szálakat. Már a győri olimpiai selejtezőn is látszott, hogy ez most nem az a verhetetlen orosz válogatott, ám a szerencséjük épp az volt, mint a magyar csapatnak, az ő kvalifikációs csoportjuk, most már még inkább látjuk, nem volt igazán acélos. Tokióban a magyarok elleni meccs előtt egy döntetlen és egy megsemmisítő, svédek elleni vereség jött össze Alekszejev tanítványainak, így ha valamiben, abban bízhattak a magyar szurkolók, hogy az oroszok rossz formája segít majd a mieinknek.

 


 

A másik forgatókönyv, amelyik végül megvalósult, az az volt, hogy az orosz csapat egyénileg annyira jó játékosokból áll, hogy képesek lesznek érdemben javítani a teljesítményükön. Az összecsapás előtt visszakerült a keretbe Vladlena Bobrovnyikova, ez pedig remek húzásnak bizonyult. Ám mielőtt a játékosok egyéni teljesítményéről beszélnénk, érdemes rendszerszinten nézni, hogy miben múlta felül nagyon egyértelműen az orosz csapat a magyar együttest.

Változtatott kezdőcsapatán Elek Gábor, korábbi írásunkban említettük, hogy a brazilok ellen végzetesen rossz döntésnek bizonyult Klujber Katrin szerepeltetése kettes védőként, ezt a magyar szakvezetés is észlelhette, hiszen a jobb oldalon ezúttal Szöllősi-Zácsik Szandra kezdett kettesként. Ezt követően azonban váltásra volt szükség, Szucsánszki Zita is vállsérülést szenvedett, így át kellett szervezni a védekezést. Szöllősi-Zácsik átment a másik oldalra védekezni, így jött Klujber, aki rögtön a korábban említett Bobrovnyikovával került szembe, aki a csütörtöki meccsen elöl és hátul is remek teljesítményt nyújtott. A magyar védekezés csődöt mondott, a középső területeken az orosz játékosok nagyon könnyen szerezték meg az előnyöket, és abból vagy maguk a belső emberek fejezték be az akciókat, vagy leosztották leginkább a beállósnak (a két orosz beálló összesen hét gólt szerzett és számtalan ítéletet harcolt ki).

Az M4 Sport stúdiójában Csapó Erika és Rosta István elemezte a látottakat, ők a védekezés fő problémáját abban látták, hogy a játékosok között nem megfelelő a kommunikáció. Ez egészen biztosan így van, ezen felül azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a védekezés  szervezettsége sem volt a helyén. Mintha nem lettek volna egészen pontosan letisztázva a feladatkörök, és a játékosok sem bíztak volna  igazán egymásban. Utóbbira a legárulkodóbb példa Bíró Blanka volt, aki láthatóan nem bízott a sánctevékenységben, így folyamatosan védett be a blokkok mögé. A kapusok helyzete érdekes kérdés. Tény, a csütörtöki meccsen nem nyújtottak igazán jó teljesítményt, ugyanakkor az is igaz, hogy az első három meccsen nem kaptak értelmezhető segítséget a védelemtől, így tulajdonképpen az a csoda, hogy a franciák és a brazilok, majd pedig a spanyolok ellen tudtak segíteni.

A támadójáték valamivel biztatóbb volt. A védekezés teljes nihiljével szemben itt legalább látni valamiféle koncepciót, voltak jól végigjátszott, működőképes figurák. Két probléma azonban szembeötlő. Egyrészt ezekbe a játékelemekbe rengeteg hiba csúszott, ami érthetetlen, az összeszokottság hiánya ugyanis ennél a válogatottnál nem fogadható el érvként, hiszen a játékosok jó része vagy jelenleg is ezt a rendszert játssza a klubjában, vagy korábban játszott ilyen szisztémában, így ezek a meg nem értések sokkal inkább lehetnek mentális kihagyás következményei. Kétségtelen tény, hogy a pszichés felkészítés problémáira az utóbbi hónapokban igyekeztek megoldást találni, ám könnyen lehet, hogy itt olyan, sokszor évtizedes rossz berögződésekről beszélünk, melyeket nem lehet egy-két hónap, de lehet, hogy egy év alatt sem kigyomlálni. A másik nagyon látványos gond ezen a tornán a beállós játék teljes hiánya, azt továbbra sem gondolom, hogy a magyar válogatottnak ne lennének kidolgozott játékelemei ezen a téren, ám mintha ennek a fontossága nem lenne tudatosítva a játékosokban.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Nem létező beállós játék, rossz védekezés, Elek gyakorlatilag a Ferencváros tradicionális nehézségeit termeli újra a válogatottnál. Rossz taktikai, személyi döntéseit mai és eggyel korábbi anyagunkban már ismertettük, de arról még nem írtunk, hogy a meccselés terén mi a probléma. Hadd idézzem ismét Csapó Erikát, aki még a brazilok elleni találkozó után foglalta össze remekül, hogy mi a legfőbb gond e téren.

 

„Elek Gábornak abban igaza volt az időkéréseknél, hogy csak a kottát lőtték az átlövők, de ezzel nem segít, mert az nem taktikai utasítás, hogy ismer a kapus, így ne a kedvenc lövésfajtádat vedd elő. Még a világklasszis játékosnak is világos, egyértelmű utasítások kellenek, ami elűzi az esetleges bizonytalanságát, és akkor talán nem lett volna annyi elpasszolt labdánk sem.”

 

Az oroszok elleni meccsen is nagyon látványos volt mindez. Elhangzott, hogy „csináld tovább”, de semmi konkrétum azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene csinálni. Mi a hiba a védekezésben? Miért nem tudjuk megállítani az orosz támadásokat? Miben kellene javulnunk elöl, pontosan melyik játékelemek működhetnének ez ellen a védőfal ellen? Ha nem működik az „A” terv, nincs érdemi válasz a magyar padról, márpedig ezen az olimpián ritkán működött az alapelképzelés. Nyitott védekezéssel egy-két akció erejéig próbálkozik csupán a magyar csapat, a hét a hat elleni játék pedig „természetesen” elő sem kerül. Holott látjuk, hogy a világ nagyon nem ebbe az irányba tart, semmilyen téren, amit mi képviselünk.

Jött ezt követően a spanyol együttes elleni mérkőzés szombaton, amelyen már jóval biztatóbb volt az Elek-tanítványok teljesítménye.

A kezdőcsapat ez esetben gyakorlatilag adott volt, hiszen Vámos Petra egyedül maradt irányító poszton, a többi pozícióban pedig már nagyjából kikristályosodott a hierarchia. A magyar stáb tudva, hogy Vámosra végig szükség lesz, védekezésben próbált neki némi pihenőt adni, így a helyére több esetben más érkezett kettest védekezni. A Debrecen irányítója remekül szervezte a játékot, ismét képes volt dinamikussá tenni a csapatot, Tomori Zsuzsát pedig ezúttal támadásban is lehetett dicsérni, sőt az is kiemelendő, hogy minimális pihenőidő mellett sem fáradt el.

 


 

A hátsó alakzat ezúttal jóval jobb teljesítményt nyújtott, a spanyolok igazán csak akkor tudtak jó helyzeteket kialakítani, amikor gyorsan tudtak előnyt szerezni a magyar fallal szemben, vagy kialakították a korábban is sokszor emlegetett egy-egy elleni szituációkat, különben remekül működtek azok a kilépések, melyekkel sikerült megakasztani a spanyol válogatott labdajáratásának ritmusát. Bíró Blanka pedig több ziccervédéssel segítette a csapatot. A stáb is jóval felkészültebbnek tűnt, sikerült a spanyolok taktikai váltásaira érdemben reagálni. A végső kérdés csupán az, hogy miért akkor kezdett el jól játszani a magyar együttes, amikor már a szakadék szélén áll?

Az esély azonban így megmaradt, az utolsó forduló eredményei alakulhatnak úgy, hogy a magyar válogatott továbbjut, persze csak akkor, ha Elek Gábor tanítványai nyernek a svédek ellen hétfőn. Bármi is lesz, az egészen biztos, hogy a következtetéseket minden meccs után le kell vonni.

Írj hozzászólást