„Nem szégyen tanulni”

Talán ez volt a kulcsmondata annak a nagyjából egyórás interjúnak, amit Golovin Vlagyimir, a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya adott Ágai Kis Andrásnak és Borsos Attilának. A kapitány önreflexivitása, fejlődésre való hajlama dicséretes, sajnos azonban a szövetség képviselőiről ugyanez nem mondható el.

Fotó: IHF


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Alapvetően Golovin Vlagyimir és a kézilabda-szövetség operatív igazgatója, Novák András interjújára szeretnék reagálni, ám ki kell emelnem, hogy Ágai Kis András és Borsos Attila remekül vezényelte le a beszélgetéseket, jól terelgették a folyamatot és szóba hozták a lényegi kérdéseket. Ezekre a két interjúalany eltérő válaszokat adott, a következőkben tekintsük át, hogy milyen témakörök mentén zajlott a diskurzus, mit látnak az érintettek a legfőbb problémáknak.

Golovin kezdetben arról beszélt, hogy szerinte mi a fő különbség a vb topcsapatai és a magyar válogatott között. A szövetségi kapitány kiemelte, hogy a döntő két résztvevője, Franciaország és Norvégia egyaránt 14 játékost ad a Bajnokok Ligájába, ráadásul olyan csapatokba, amelyek a Final Fourért küzdenek. Kézenfekvő lenne tehát abban keresni a fejlődés lehetőségét, hogy minél több magyar játékos játsszon a BL-ben, ám Golovinnak van egy nagyon fontos kitétele itt.

Ezt nem lehet művileg szabályozni, tehát káros és kontraproduktív, ha játékosokat a válogatott érdekeire hivatkozva követelünk bizonyos csapatokba.

Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, mikor az került szóba, hogy jót tenne-e, ha több magyar játékos játszana külföldön. Természetesen igen, de nyilvánvalóan nem véletlen (és ebben a kapitány is egyetért), hogy a Metz mondjuk nem hívja a fél magyar válogatottat. Jelenleg ezek a csapatok úgy ítélik meg, hogy nincs nagy számban olyan magyar kézilabdázó, aki őket segíthetné a céljaik elérésében.

Golovin szerint a dánok követendő példaként állhatnak a magyar válogatott előtt, hiszen a korábbi nagyon sikeres időszak után náluk is volt egy hullámvölgy, 2013 óta nem álltak dobogón világversenyen, most azonban főként a védekezésüknek köszönhetően odaértek a harmadik helyre. A magyar kapitány kiemeli, hogy a dánok mindenféle nehézség nélkül képesek a hatosfalról egy jóval nyitottabb formációra váltani, ha a helyzet úgy kívánja. Szerinte a magyar csapatnak is ilyen irányban kellene továbbfejlődnie. Örömteli ezt hallani, mert sokan, sok helyütt beszéltünk már arról, hogy egy eredményes nyitott védekezés nagyon hiányzik a magyar csapat taktikai repertoárjából, pláne amiatt, mert ez sok esetben megoldhatná a támadás és védekezés közötti csere problémáját is.

 

Fotó: IHF

Ezen a vonalon haladva Golovin kiemelte, hogy sokszor nem is feltétlenül rendszerszintű problémák vannak, hanem a játékosoknak egyénileg kellene fejlődniük. Ezt azért is fontos látni, mert mi, szurkolók is hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy szövetségi kapitány bizony hozott anyagból dolgozik. Ha felnőtt, a magyar utánpótlás lépcsőfokait végigjáró játékosoknak alapvető dolgokat kell elmagyarázni védekezésben, akkor a kapitány és a klubedzők már nem tudnak sokat tenni. Akkor ott a rendszer működik rosszul – és most ugorjunk át a Novák Andrással készült beszélgetésre –, egyelőre nem is igazán látszik, hogy miképp fog ez megoldódni. Novák elmondta a jól ismert közhelyeket az elemzésről, a problémák felismeréséről, erre Ágai Kis mintha csak a szurkolók hangján kérdezte volna: ebből mi valósult meg a gyakorlatban? Merthogy jó ezeket minden évben meghallgatni, csak szépen lassan jó lenne látni azt is, hogy milyen konkrét lépésekkel igyekeznek megoldani a problémákat.

A beszélgetés egy pontján például elhangzik, hogy „a fejlődés folyamatosan kimutatható.” Ez a legszűkebb értelemben, tényszerűen sem állja meg a helyét, hiszen Kim Rasmussennel a 2018-as kontinenstornán hetedik lett a csapat, a 2019-es vb-n még a dán szakemberrel egy 14. hely jött össze, majd újabb tizedik hely a következő Eb-n, már Danyi Gáborral és Elek Gáborral. A 12 csapatos olimpián elért hetedik pozíció után pedig jött a mostani vb, ahol ismét a tizedik helyre ért oda a magyar csapat.

Ez tehát sokkal inkább nevezhető stagnálásnak.

Sok szó esett a klubokkal való közös munkáról, az egységes irányvonal kialakításáról. Én itt megint azt érzem, hogy részint fordítva ül a szakma a lovon. Egyrészt a nagy válogatottaknál már évtizedek óta lépcsőzetes rendszerben, de nagyjából ugyanazt játsszák az utánpótláscsapatok, mint a felnőttek. Jó lenne, ha ez már régebb óta így tudott volna működni, másrészt a tapasztalatom az, hogy a sikeres országok esetében sokkal inkább a közeg mintái és belső elvárásai azok, amik igazán erősek, és segítik a fejlődést. Tehát a francia, a norvég játékosok nem azért dolgoznak úgy, mert kaptak egy 15 pontból álló útmutatót, amit követniük kell, hanem mert ez a norma, ezt látják maguk körül, az edzők egységes filozófiát szívnak magukba a képzés során, és megvan az idő és a türelem is az egyes irányvonalak kifuttatására. Persze eközben mindenki járhatja a saját útját, de van egy egységes kép arról, hogy kik is vagyunk mi a kézilabdán belül, megvan az identitás. Azt, ahogy a norvég válogatott többször is nagy hátrányból állt fel ezen a vb-n, azt nem lehet elsajátítani. Nincs az az akárhány éves szövetségi program, amivel ezt el lehet érni.

Ez a sportkultúrából, sőt ha továbbgondoljuk, az ország és a társadalom általános állapotából fakad.

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

Novák Andrásnak a klub–válogatott viszony tekintetében is voltak hajmeresztő állításai. Kiemelte például, hogy a nemzeti csapatnak fontosabbnak kell lennie a klubérdekeknél, ezt kell elérni a közeljövőben. Én nem vonom kétségbe, fontos a piros-fehér-zöld mez, ám felhívnám a figyelmet arra a talán nem elhanyagolható tényezőre, hogy a fizetésüket a kluboktól kapják a játékosok, illetve ahogy Borsos Attila is rámutatott, hiba külön kezelni a két dolgot, hiszen amint egy kézilabdázó egyenletesebb, jobb teljesítményre lesz képes a klubjában, rögtön a válogatottnak is többet tud majd segíteni.

Golovin realitásérzékét példásnak tartom. Már a világbajnokság előtt is azt mondta, nagyjából a tizedik hely lehet a reális a magyar csapat számára, s most, a torna után is azt emeli ki, hogy a magyar együttes nem nyert topcsapat ellen. „Végre!” – szakad ki belőlem ezen a ponton a zsigeri reakció, és szinte szavakba is nehéz önteni, milyen fontos, hogy ez hangzik el a kapitány szájából. A magyar szakma mindig is jó volt a tények sajátos értelmezésében (erről később lesz még szó), erre itt van egy ember, aki nem azt mondja, hogy de csak egy góllal kaptunk ki a németektől, meg volt egy jó 15 percünk, hanem azt, hogy nem vertünk meg topcsapatot. Merthogy tényleg nem, ez a szomorú igazság.

És akkor ezzel szemben áll Novák, aki arra a felvetésre, vajon nem volt-e szerencsétlen épp a vb előtt úgy kommunikálni, hogy a világelitben vagyunk, teljesen öntudatosan reagálja azt, hogy „de hát ott is vagyunk”. Nem, nem vagyunk ott, és szerencsére úgy tűnik, a szakmai stáb tisztában is van ezzel. Novák szerint a csapat jelenleg az 5-12. helyet foglalja el, ez pedig jelentheti a világelitet. „A világelit lehet szélesebb, mint amire a közvélemény gondol” – fogalmaz Novák.

 

Fotó: IHF

Ágai Kisnek igaza van abban, hogy ez elsősorban kommunikációs szempontból rossz, hiszen hamis látszatot kelthet.

A világelit kifejezés ugyanis arra az időszakra emlékezteti a szurkolókat, amikor még a magyar csapat minden nagy tornán éremért harcolt, miközben 2005 óta csupán egy bronzot nyert, mégpedig a 2012-es Eb-n.

Novák szerint maradjunk a tényeknél, így felesleges olyan fejtegetésekbe bocsátkozni, mint hogy mi van akkor, ha az olimpián a svédeknek még fontos a csoport utolsó meccse. Persze hamar kiderül, hogy ez a példás objektivizmusra való törekvés pont addig tart, míg az a saját igazát támasztja alá, azt ugyanis már kikéri magának, hogy a női válogatott elmúlt másfél évtizedét sikertelennek nevezzük. Pedig ugye azok a fránya tények…

De mindegy, mert a műsorvezetőknek is felelniük kell hazafiságból, hiszen nekik is kötelező az öröm, hogy Európa legnagyobb csarnokában rendezünk majd Eb-t. A csarnok tényleg fantasztikus, a kontinenstornát is várjuk, csak azok a bizonyos kérdések ne lennének.

 

Mely válogatott nyeri a férfi kézilabda Európa-bajnokságot?

3,00 – Dánia

5,50 – Franciaország

6,00 – Spanyolország

6,50 – Norvégia

9,00 – Svédország

12,00 – Magyarország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Kézilabda/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a kézilabda különböző piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást