Olimpiai kerethirdetés a női kézilabda-válogatottnál: Nincs jobb?

Elek Gábor szövetségi kapitány az elmúlt héten kijelölte a magyar válogatott keretét a tokiói olimpiára. Meglepetés igazán nincs, megkérdőjelezhető döntések azonban akadnak. Lássuk posztonként a keretet.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Érdemes néhány mondatban megemlékezni az előzményekről is. A kapitánykérdésről már sokat írtunk, végül, ahogy arra számítani is lehetett, az olimpiai selejtező után maradt a stáb, ráadásul teljes létszámban. Utóbbi a hírek szerint sokáig kérdéses volt, nem véletlen nem kommunikált erről a szövetség, szárnyra keltek olyan információk, hogy például a Siófok nem szívesen engedte el Danyi Gábort a nyár jó részére, hiszen épp egy új projekt alapjait kellene leraknia a Balaton partján. Végül azonban sikerült őket is meggyőzni, így Elek Gábor, Danyi Gábor és Görbicz Anita is utazhat a csapattal. Hogy az olimpiát követően mi lesz, azt egyelőre nem tudhatjuk, az illetékesek erről a játékok végéig nem szeretnének kommunikálni. Amit még az előzmények keretében mindenképpen meg kell említeni, az a magyar válogatott rendkívül nehéz csoportja, Elek tanítványai sorrendben Franciaországgal, Brazíliával, az orosz csapattal, Spanyolországgal és Svédországgal mérkőznek meg, ebből a hatosból kell a legjobb négy közé kerülni a továbbjutáshoz. Tekintsük át, hogy pontosan kikre is vár ez a feladat.

Kapusposzton Bíró Blanka és Janurik Kinga mellett tette le a voksát Elek. Bíró helye nyilván nem volt kérdéses, ő van leginkább összeszokva a csapattal, a kérdés itt Szikora Melinda és Janurik hierarchiája lehetett. Előbbi talán az utóbbi hónapokban nincs olyan formában, mint korábban, ráadásul Janurik jobban ismeri a csapat és a védekezés jelentős hányadát alkotó ferencvárosi játékosokat, így érthető a döntés, Szikorára szükség esetén tartalékként számíthat a magyar stáb.

 

 

Jobbszélen egyedül Lukács Viktória került a keretbe. Előzetesen is számítani lehetett arra, hogy az egyik szélen fog spórolni egy helyet a magyar szakvezetés, a korábbi olimpiákon a magyar kapitányok ezt a balszélen tették meg, most viszont jobb oldalon, ami némileg kockázatosabbnak tűnik, hiszen a jobbszélső némileg speciálisabb poszt. Klujber Katrin személyében van azonban egy olyan játékos, aki éveket játszott korábban szélső pozícióban, így Lukács rossz formája, esetleg sérülése esetén lesz vészmegoldás (sőt, legvégső esetben akár Kiss Nikoletta is tud itt játszani). Lukács egyébként évek óta az első számú választás ezen a poszton, az utóbbi időben azonban ő sincs csúcsformában, így van kockázat ebben a döntésben.

Jobbátlövő pozícióban mindhárom játékost kiviszi Elek, az előbb említett Klujber lesz támadásban az elsődleges opció, nála azonban a védekezés kérdéses, ha szélen játszik majd, tud szélen védekezni, ebben az esetben akár csere nélkül is megoldható a támadás és védekezés közötti átmenet. Ha viszont átlövőként támad, akkor cserélni kell majd, komoly csapatok (márpedig ebben a csoportban mindegyik az) ellen nem fér bele, hogy ő kettest védekezzen; az lehet még kérdés, hogy öt plusz egyes formációt alkalmazunk-e, vele elől zavaróban. Rajta kívül ebben a pozícióban Tomori Zsuzsanna és Kiss Nikoletta lesz elérhető, előbbi lehet a védekezés egyik vezére, ráadásul akár a másik oldalon is bevethető, így szerepe mindenképpen fontos, Kiss pedig az egyetlen klasszikusabb stílusú jobbátlövője a magyar csapatnak, aki főként távolról veszélyes, és jól védekezik kettesben. Három eltérő profilú játékos, mindenképpen indokolt mindhármuk kerettagsága.

Az irányítók kérdése is érdekes. Szucsánszki Zita elmúlt évben nyújtott teljesítménye okán mindenképpen megérdemelten utazhat, ő lehet az első számú választás, támadásbéli teljesítménye mellett pedig az egyik legjobb kettesvédő is. Ebben a szerepkörben Vámos Petra is kitűnő egyébként, a fiatal irányító azonban minden bizonnyal csak akkor juthat majd komolyabb szerephez, ha Kovacsics Anikó sérülése nem jön rendbe. Kovacsics az egész keret legnagyobb talánya, egészségesen nem lenne kérdés, hogy helye van a csapatban, így viszont, hogy bevallottan nem lesz százszázalékos, szakmailag nehezen indokolható a nevezése, még akkor is, ha az emberi tényezőket mindannyian értjük. Talán tartalékként lett volna szerencsésebb nevezni, a torna alatt folyamatosan figyelve az állapotát.

 

 

Beállóban Bordás Réka nevére kaphatták fel a fejüket sokan, ám Bordás remek teljesítményt nyújtott a Debrecenben az elmúlt időszakban, fiatal kora okán pedig még óriási potenciál van benne, igaz, kockázatot jelent, hogy korábban sohasem volt válogatott. Kisfaludy Anett teljesítménye az utóbbi időben szintén javult, és az is tény, hogy minden bizonnyal ő lesz a védekezés egyik alapembere, így is kérdés azonban, nem lett volna-e szerencsésebb Tóvizi Petra, vagy a tartalékként nevezett Helembai Fanny beválogatása, ők ugyanis fiatalabbak, támadásban talán veszélyesebbek.

Balszélen és balátlövőben nem volt igazán kérdés. Márton Gréta és Schatzl Nadine stabil párost alkotnak, igaz, utóbbi nincs kiemelkedő formában, technikailag azonban talán a legképzettebb magyar játékos, Márton fejlődése pedig töretlen. Utóbbi poszton Háfra Noémi játéka némileg biztatóbb az elmúlt időszakban, Szöllősi-Zácsik Szandra pedig a válogatott egyik kulcsembere lehet, akár irányítóként is bevethető egyébként, mindent meghatároz azonban, hogy mennyire épült fel a vállsérüléséből.

Összességében tehát egy-egy játékoson lehet vitatkozni, ennél sokkal erősebb keretet azonban nem lehetett volna összeállítani. A továbbjutást viszont így is elképesztően nehéz lesz kivívni.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást