Visszavonult minden idők legjobb könnyűsúlyú MMA-harcosa, Khabib Nurmagomedov

A „Sas” édesapja halála után, pályafutása csúcsán döntött úgy, végleg szögre akasztja a kiskesztyűt. A UFC az egyik legnépszerűbb és legdominánsabb harcosát veszíti el…

 

„No way I’m going to come here without my father, it was my last fight here.”

 

2020. július 3-án, 57 éves korában elhunyt Abdulmanap Nurmagomedov. A legendás edző halálának hírére az egész MMA-társadalom egy emberként fejezte ki részvétét családja, valamint fia és legkiválóbb tanítványa Khabib Nurmagomedov felé. A UFC vezetősége a lehető legtapintatosabban járt el, hagyták, hogy a „Sas” meggyászolja édesapját, mentorát, edzőjét, legfőbb rajongóját és kritikusát. Abdulmanap vágya az volt, hogy Khabib 30-0-ás mérleggel, veretlenül, a csúcson vonuljon vissza, harmincas évei elején. Nem csoda, hogy a Dustin Poirier felett aratott, hátsó fojtásos győzelem után megkezdődtek a találgatások: ki lesz Khabib utolsó két ellenfele?

Tony Ferguson lett volna az első, ám az a mérkőzés kútba esett, a pandémia miatt bevezetett utazási korlátozásoknak köszönhetően a dagesztáni harcos nem hagyhatta el Oroszország területét. A helyére beugró Justin Gaethje legyőzte Fergusont, méghozzá meglehetősen simán, esélyt szerezve ezzel arra, hogy Nurmagomedov ellen tegye próbára a (földharc)tudását. Abdulmanap halála azonban a UFC, Gaethje és nem utolsósorban Khabib számításait is keresztül húzta…



A Fight Island második felvonását megkoronázó UFC 254-ig kellett várni, hogy összejöjjön a címegyesítő mérkőzés, amelyen a „Sas” 29-0-ra javíthatta a mérlegét. Ez volt az első bunyó, amelyre Khabib nem az apja irányításával készült fel: Abdulmanap korábban sem lehetett ott fia minden mérkőzésén, miután nem kapott vízumot az Egyesült Államokba, az edzőtábor viszont mindig az ő felügyelete mellett zajlott Dagesztánban, míg az American Kickboxing Academyn Javier Mendez volt a veretlen harcos főedzője. Utóbbi Gaethje ellen is ott volt a „Sas” sarkában, a mérkőzés után pedig elárulta, hogy Khabib mumpszos lett a felkészülés közepén, illetve két törött lábujjal, valamint egy törött csonttal a lábában lépett a ketrecbe…

A 29. győzelem már-már bántóan simára sikerült, majd a kérlelhetetlen magabiztossággal ketrecbe lépő Nurmagomedovot elöntötték az érzelmek. Már Poirier ellen is komoly nyomás nehezedett rá, hiszen akkor lépett valódi szupersztár státuszba, most viszont e mellé társult még az édesapja elvesztéséből származó fájdalom is, megsokszorozva a lelki terhet. Az Oktagon közepén, majd az edzői között zokogó Khabib pontosan az ellentéte volt annak, ami a nyolcszögben jellemző rá: a szinte gépies dominancia és kimértség helyett, ezúttal nagyon is emberi volt.

És hogy mi lesz Abdulmanap legfőbb vágyával? Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy az emberfeletti, 30-0-ás mérleg nem fog megvalósulni. Ezt a teljesítményt ugyanis apa és fia együtt akarták véghez vinni, és bár Khabib egyedül is képes lenne rá (ezt talán nem túlzás kijelenteni), úgy már nem lenne az igazi… A meccs utáni interjúban, a „Sas” bejelentette: visszavonul, édesapja halála után ez volt az első és egyben utolsó mérkőzése is.

Egy korszak lezárult a UFC könnyűsúlyú divíziójában és nem azért, mert Nurmagomedov három címvédéssel holtversenyben rekordernek számít a 155 fontosok között, vagy mert az ő nevéhez fűződik a legtöbb földrevitel egy mérkőzésen. Nem.

Khabib volt a UFC történetének legdominánsabb harcosa, aki mindenkire rá tudta kényszeríteni az akaratát, úgy, hogy soha nem találtak rést a pajzsán.

Voltak pillanatai, amikor bajba került, de komolyan csak egyszer, UFC-karrierje elején, Gleison Tibau ellen forgott veszélyben a veretlensége. Nem volt izgalmas, amit csinált, a hatékonysága viszont megkérdőjelezhetetlen volt: mindenki tudta, hogy mire kell felkészülnie, mégsem tudtak semmit sem tenni ellene. „I just wanna maul people.” Minden ellenfelét „szétmarcangolta”.



Mivel tölti majd az idejét egy olyan ember, aki csak a harcnak élt? Khabib életének és értékrendjének középpontjában a vallás, a család és a harc hármasa áll, megingathatatlanul. Ő a legnépszerűbb orosz sportoló az Instagramon, Mohamed Salah mögött a második legismertebb muszlim sportoló, minden téren remek kapcsolatai vannak, mégsem hasonult meg önmagával, nem hajszolja a sikert, a csillogást: visszahúzódva él, nem teregeti ki a magánéletét, ezen a téren pedig aligha várható változás. Gyermekkora óta egyetlen dologra összpontosított: a harcra. Édesapja halála után viszont előtérbe került a család, legfőképpen édesanyja, akinek megígérte, hogy a Gaethje elleni összecsapása volt az utolsó. Valószínűtlennek tűnik, hogy a visszavonulása egyszerű marketingfogás lenne, egyrészt mert Khabib most van pályafutása és ismertsége csúcsán, vagyis nem szorul rá ilyesmire, másrészt pedig – ahogy maga is mondta – ő mindig tartja magát ahhoz, amit megígért.

Persze az MMA világát aligha hagyja el teljesen, maximum ideig-óráig: az Eagles MMA Team vezetőedzői posztja – ha nem is azonnal, de – rá vár, unokatestvéreit, Umart és Abubakart pedig eddig is elkísérte a gálákra. A tehetséges kaukázusi bunyósok, akik felfedezésében és felkészítésében ezek után oroszlánrészt vállalhat, üstökösként száguldanak a legnagyobb MMA-szervezeteknél, egyre-másra tűnnek fel a potenciális szupersztárok, óriási a merítési lehetőség, lévén ez az egyetlen kitörési lehetőség a nyomorból. Arra azonban kevés az esély, hogy a közeljövőben valaki 29-0-ás mérleggel, UFC-bajnokként, világsztárként vonuljon vissza.

Erre csak egy ember volt képes eddig: Khabib Nurmagomedov. A Pound-for-Pound ranglista éllovasa, a UFC Hírességek Csarnokának leendő tagja.

A Bajnok.

Írj hozzászólást