„A Guinness-rekord nekem egyfajta elégtétel is egyben” – interjú Csépe Szabolccsal

2021. március 13. és 14. között egy magyar videojátékos, GrassHopper (valódi nevén Csépe Szabolcs) egyedülálló Guinness-rekordot állított fel. A beszélgetésünkből kiderül, hogy mit ért el pontosan, illetve az is, hogy a magyar közönség soraiban nem aratott osztatlan elismerést ez a csúcsteljesítmény. Aztán arról is beszámolt nekünk, hogy milyen célokkal alakult meg a PIXEL Egyesület, mennyire relevánsak a verekedős játékok az e-sport piacán, és hogy milyen szemléletet sajátíthatunk el, ha sokat játszunk Tetrisszel.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Felállítottál egy Guinness-rekordot, ezzel te vagy a negyedik magyar videojátékos, aki valamiben egyedülállót tett le az asztalra a világon. Mi volt ez pontosan?

– Igen, 28 órán, 11 percen és 32 másodpercen keresztül játszottam egy japán verekedős játékkal (NARUTO Shippuden: Ultimate Ninja 5), de a célom eleinte egyáltalán nem a rekord elérése volt. A játékban megtalálható egy Survival („Túlélő”) mód, ami tulajdonképpen a legnagyobb kihívást állítja a játékosok elé: ebben a módban van egy számláló, ami a legyőzött ellenfeleket mutatja, de 999-nél nem számol tovább, ugyanakkor a háttérben mégis folytatódik a számolás, hiszen az 1002 darab legyőzött ellenfelet már 002-nek írja ki a program. Az elképzelésem az volt, hogy jó lenne 10 ezer párharcot megnyernem veretlenül, tízszer átpördítve a számlálót, és ez negyedik nekifutásra, 2020 decemberében sikerült is. Ezután felvettem a kapcsolatot a Guinness World Records-szal és jelezték, hogy 2021 januárjában újonnan nyílt meg „A leghosszabb NARUTO videojátékos maraton” kategória náluk. Úgy határoztam, hogy belevágok a rekordkísérletbe, mert 1000 ellenfél legyőzése körülbelül pont a szükséges 24 órába telik. Sikerült is ezt meghaladni márciusban, és aztán két és fél hónap múlva meg is kaptam a hivatalos eredményt – június 3-án már az „Officially Amazing” cím birtokosa voltam, tehát jelenleg én vagyok az első és egyetlen csúcstartó ebben a kategóriában.

 

– A sajtóban már több helyen írtak az eredményedről, mégis úgy tűnik, mintha az olvasók jelentős része nem tudna ennek örülni.

– Ez elsősorban a rosszul átvett cikkek miatt van. Az első megjelenések még korrektül és részletesen beszámoltak a hírről, ám egyes nagyobb médiumok már hanyagul írtak erről és eléggé félreinformálták az olvasókat. Például: a Guinness szabályai megengedik, hogy óránként 10 perc szünetet tartson a játékos, ugyanakkor ezeket nem kötelező kihasználni, akár gyűjtögetni is lehet. Én így tettem, összesen 1 órát sem pihentem a rekordkísérlet alatt. (Ez a legtöbb újságban már úgy szerepelt, hogy óránként 10 percet kellett pihenni.) Sokan azt is nehezményezték, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki simán játszik ilyen sokat egy-egy hétvégén. Természetesen tudom, hogy mások is képesek erre, nekem is vannak ilyen ismerőseim. A nehézség nem ebben rejlik, hanem abban, hogy jelentkezzünk egy ilyen rekord kísérletre, és tökéletesen betartsuk a Guinness szabályait. Egy példa: az nem elég, hogy leülsz otthon és megcsinálod, amit akarsz – ehhez független tanúk is kellenek, akik végignézik és dokumentálják az eseményeket.

 


 

–  Első hallásra félelmetesen hangzik ennyit játszani, és nem is tűnik könnyűnek. Mi kell ahhoz, hogy valaki erre adja a fejét?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani, nekem egyfajta elégtétel is egyben. Az a sok játékkal töltött idő valamilyen szinten megtérült, vagy legalábbis lett egyfajta eredménye. A személyiségemből fakad, hogy türelmes típus vagyok, emellett folyamatosan fejlesztem a tudásomat és az állóképességemet is. Ha van kihívás és flow-élménybe jutok, akkor — főleg a legelején — nagyon gyorsan telik az idő. Természetesen vannak nehezebb órák, amik főleg az éjszakára vonatkoznak, azokra rá is kellett edzenem. TETRIS Effect-et és TETRIS 99-et játszottam éjszakánként a lehető legmagasabb szinten, ami folyamatos és megfeszített koncentrációt igényel.

 

– Mondhatjuk, hogy te vagy a legjobb ebben a verekedős játékban?

– 2007-ben jelent meg a cím PlayStation 2-re, amit a megjelenése óta nyüstölök. Nem számít mai darabnak, ráadásul csak egy szűk réteg játszott vele. Szerintem világszinten én vagyok a második legjobb, ugyanis Leszko, az ikertestvérem a valódi bajnok. A nagy versenyeken való összecsapásainkat tekintve 7-2-re vezet ellenem. Bajnokságokon és közösségekben azt tapasztaltuk, hogy nincs olyan magyar játékos, aki meg tudna verni minket, így elutaztunk Japánba és európai országokba is felkeresni más játékosokat, de nem találtunk méltó ellenfélre.

 

 

– Mi az első emléked arról, hogy az ikertestvéreddel versengsz?

– Még gyerekként kezdtünk el egymással versengeni a DOS rendszeren futtatott játékokkal, és 1997-ben a Virtua Fighter-rel szerettem bele a verekedős játékok világába. Később, ahogy fejlődött a technika, mindig megtaláltuk magunknak, hogy milyen platformon és milyen játékban akarjuk legyőzni a másikat. Azért is szerettem bele a verekedős játékokba, mert többen vagyunk testvérek, így mindig tudtunk közösen játszani és fejleszteni egymást. Fejlődés tekintetében nagyon sokat számít, ha fizikailag is ott van valaki, akinek hasonlóak a céljai, mint neked. Tekintve, hogy az ikertestvérem is hasonlóan gondolkodik, mint én, így szerencsére sosem vett toxikus irányt a versengés közöttünk, tehát nem volt kontroller hajigálás vagy billentyűzet rombolás. Az, hogy ennyire közös nevezőn vagyunk, segített abban, hogy később közösen szervezzünk sikeres versenyeket, immáron egyesületi kereteken belül.

 

– Miért hoztátok létre a PIXEL – Az Elektronikus Kultúráért Egyesületet?

2010 óta szervezünk országos bajnokságokat TEKKEN és NARUTO játékokban, de a gyökerek ennél is régebbre nyúlnak vissza. Eleinte Kecskemét Games néven futott a szervezői csapatunk, és 7 év után úgy döntöttünk, hogy szervezeti formába öntjük tevékenységeinket. A célunk egyébként kettős: egyrészről a már említett versenyeink szervezésének megkönnyítése és a játékos közösségek építése, másrészről pedig a japán videojátékos kultúra terjesztése is fontos feladat számunkra.

 

 

– Mennyire áll közel hozzád a japán kultúra?

– Olyannyira, hogy közép szinten meg is tanultam japánul, de amúgy is nagy tisztelője vagyok a távol-keleti kultúráknak. Elsősorban olyan japán játékokkal szeretek játszani, amik kifejezetten megkövetelik a jó egyéni teljesítményt. Ritmusjátékokban és verekedős játékokban is az a célom, hogy minél jobb legyek – és ezekben rendre ugyanazt a gyakorlatot és mozdulatsort kell a lehető legjobban teljesíteni. Kellő elhatározással órákat el lehet tölteni akár egy-egy minta begyakorlásával. A ritmusjátékokban legtöbbször saját magad ellen játszol, vagyis a saját legjobb időd, pontod ellen. Ebben is benne van a keleti kultúrák jellegzetessége, miszerint elsősorban önmagadat kell túlszárnyalnod. Ehhez képest a nyugati típusú játékoknál ilyesmi már nem igen fordul elő, mert a fogyasztók türelme és toleranciája nem elegendő. Egyébként 2018 óta évente Japánba is elutazunk, hogy élőben tudósíthassunk az EVO Championship Series-ről. Röviden annyit érdemes tudni erről az eseményről, hogy a versenyzési lehetőségek mellett bárki elviheti a saját konzolját, bemutathatja saját fejlesztés alatt lévő játékait, és szabadon játszhat a játékkiadók állomásainál (akár régi játéktermi gépeken is). A versenyek egyszerre szólnak amatőr és profi e-sportolóknak. A 2019-es eseményről itt láthattok egy videót.

 

–  Mennyire relevánsak a verekedős játékok az e-sport piacán?

– A Street Fighter V az egyik legerősebb versenyszférával bír, és ezt követi a TEKKEN 7 világszerte. Óriási népszerűséget eredményezett, hogy a kiadó meglépte azt a fejlesztést, hogy számítógépen is elérhető legyen a játék. (Példaként: a TEKKEN 7-ben havonta 2 millió különböző játékos küzd meg az interneten keresztül.) Ráadásként pedig például a Street Fighter V támogatja az online cross-platform kapcsolatot, ami azt jelenti, hogy konzolosok és számítógépen játszók egyaránt versenyezhetnek egymással a virtuális térben. Emellett kiemelném még a Super Smash Bros. sorozatot, amely némileg meglepő módon Észak-Amerikában és Európában is jelentős játékosbázissal és versenyekkel büszkélkedhet a mai napig.

 

–  Miben tud fejleszteni egy verekedős és egy ritmusjáték?

– Bármennyire is viccesen hangzik, miután oly sokat játszottam a Tetris-szel, észrevettem magamon, hogy rendszeretőbbé váltam, ez a játék tudat alatt is ezt a hatást gyakorolja az emberre. A ritmusjátékokat fizikailag és virtuálisan is lehet játszani: előbbi értelemszerűen fizikailag is jót tesz, de alapvetően a ritmusérzék fejlesztésén túl segít a motorikus készségek és a koncentráció megerősítésében. A verekedős játékok pedig egész egyszerűen fantasztikus önkifejezési lehetőséget, önfegyelmet és közösségi élményt nyújtanak, így egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez bárkiből agressziót váltson ki.

 

Melyik csapat nyeri a League Of Legends World Championshipet?

1,70 – LPL

2,40 – LCK

9,00 – LEC

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Esport/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj esportra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást