„Az elmúlt tíz év akadémiai képzése kidobott pénz volt” – Interjú Révész Attilával

A honi futballban szokatlan őszinteséggel vall edzőkérdésről, a magyar futball erejéről és gyengeségeiről, a klubban honos hierarchiáról és szabályrendszerről Révész Attila, az idei meglepetéscsapat Kisvárda sport- és akadémiai igazgatója.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Érdekelne, hogyan viszonyul a Kisvárda első helyéhez. Mint valami álom, amelyről tudja, egy nap az ébredés követi, és az nem feltétlenül lesz ilyen meseszerű, vagy úgy gondolja, ez a realitás, miért ne lehetne bajnok a szisztematikusan felépített, tudatosan működtetett klub. 

– Nem tekintek ennyire előre, nem foglalkoztat a bajnoki cím gondolata. Ezzel együtt az eredményeink szerintem elismerésre méltóak. Tisztában vagyok ugyanakkor a helyzetünkkel, a klub paramétereivel, ennek tükrében mondhatom, a honi erőviszonyok közepette valamelyest túlzó a helyezésünk, ettől még feltétlenül jó érzéssel tölt el, hogy így teljesítünk. De a tabella állása önmagában nem jelent plusz örömforrást, most is ugyanúgy telik minden napom, mint eddig. Már a jövő foglalkoztat, a feladatok: megtartani a játékosokat, újakat idecsábítani. Nagyon magasra tettük a lécet, miközben tudjuk, a lehetőségeink miatt nehéz ennél feljebb lépni. De meg kell próbálni, mert engem egyedül a fejlődés lehetősége motivál.

 

– Ezek szerint nem olyan könnyű még egy szintet ugrani?

– Látom a korlátainkat, amit átlépni képtelenség. Mi nem a Ferencváros vagyunk, ahol szinte korlátlan a fejlődési lehetőség. Nincs is összhangban a saját magunkkal szemben támasztott igény, illetve a realitás. Egy ilyen közepes méretű klubnak, mint a miénk, egészen mások a céljai, mint egy minden évben minimum az El-csoportkörére aspiráló együttesnek. Egy-egy kiugró siker ettől még összejöhet, ha minden olyan szerencsésen alakul, mint mostanság.

 

– Közepes klubnak számít immár a Kisvárda?

– Egyértelműen. A kis klub jelzőt elfelejthetjük. Szervezeti, infrastrukturális, pénzügyi szempontból is a közepes klubok közé sorolható, közép-európai szinten is. De hát a magyar bajnokság már elhagyta a környező országokat.

 

– Eredményekben olyan nagyon nem látszik.

– Elfogultság nélkül, és nem megbántva a szomszédokat, kijelenthetjük, a román, a szlovák, de még a szerb bajnokságot is megelőztük. Ha a nemzetközi kupasikerekben ez valóban nem is mindig mutatkozik meg, az átigazolási piacot, a hozzánk kerülő játékosok képességeit, a klubok értékét, szervezettségét, de akár a játék minőségét tekintve is elléptünk tőlük, a lehetőségeket vizsgálva egészen biztosan. 

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

– Milyen elvek mentén működik a Kisvárda? Mik azok a sarokpontok, amelyeket rendre megfogalmaz, és amelyekből nem enged?

– A rendszerünk alappillérét a szabályok képezik, azok ismertek az edzők és a játékosok előtt is, már a szerződéskötéskor szembesülnek velük a menedzsereik. Ezzel az edző dolgát is megkönnyítem, mert nem kell kényes ügyekben konfrontálódnia, elvégre mindent papírra vetettünk, a klub márpedig elvárja, hogy azt betartsák a futballisták. Fontos az elején tisztázni, mik a követelmények. Az edzővel szemben is megfogalmazzuk az elvárásainkat.

 

Nagyvonalakban leírva a játékfilozófiánkat – alapvetés, hogy senkitől sem félünk, mindig hatalmas önbizalommal lépünk pályára, muszáj, hogy leríjon rólunk a harcosság, a küzdőszellem. Szűken szakmailag játékrendszerbeli elvárás a négyvédős szisztéma, pontosan meghatározott, hogy a szélsőknek hogyan kell helyezkedniük, hogy miképpen oldjuk meg a visszatámadásokat, de ezek az irányelvek azért is lényegesek, mert alaposan megkönnyítik a játékoskiválasztást.

 

Tudvalevő, milyen játékosprofilban gondolkodunk, a menedzserek és edzők is tudják, milyen csatárt akarok, hogy a vonalat tartó vagy elmozgó szélsőt, hogy milyen szélső védőt, s nekem is könnyebb a határozott elveink mentén trénert választani. Viszonylag azért is sok nálunk az edzőváltás, mert amíg a tárgyalóasztalnál mindenki elfogadja a kívánalmainkat, a gyakorlatban sokszor eltér azoktól, és ez baj, mert a játékosokat az adott játékrendszerre, futballstílusra választottam ki. A klub a fontos, nem az edzői magamutogatás. 

 

– Nem szűkíti ezzel túlságosan is a vezetőedző mozgásterét?

– Nem, marad azért elég önállósága. Neki kell fenntartani a csapaton belül a motivációs szintet, megtalálni a megfelelő kezdőcsapatot, tűzben tartani a tartaléksorba kényszerült labdarúgókat. Szakmai mankót kap a klubtól, illetve olyan kereteket, amelyekből viszont nem tudok engedni. A taktikai periodizáció az elvünk, ez határozza meg a napi munkát, hogy milyen terhelés legyen meccsnapot követően, a meccs előtt, a hét közben. Az elképzeléseink helyességét számokkal is alá lehet támasztani, a mi fizikai mutatóink a legjobbak az élvonalban, a futásmennyiséget, a sprintek hosszát és mennyiségét tekintve is elsők vagyunk, direktebb futballt játszva. Korábban a labdabirtoklás számított hangsúlyosnak, ma már fontosabbak az átmenetek és az xG, hogy mennyi és milyen minőségű gólszerzési lehetőséget teremtünk. Jelentősnek nevezhetők a direkt támadásvezetéseink. A futballt a nézőkért játsszák, önmagában a labdabirtoklás, ha nincs belőle veszélyes akció, nem sokat ér. 

 

– Épp edzőválasztás előtt áll, de lehet a szigorú elveinek megfelelő magyar edzőt találni, vagy muszáj a nemzetközi porondon szétnéznie?

– Nálunk most divatosak a fiatal, a játékoskarriert nem olyan rég befejező exfutballisták, de nem tudni, milyen edzői stílust képviselnek, hogy beválnak-e. A már bizonyító edzők közül Pintér Attila felfogása egyértelműen meghatározott, nagyon fontos nála a szervezettség, a kicsit védekezőbb stílus jellemzi, Csertői Aurél vagy Supka Attila ugyanez a vonal. Az MTK-nál megpróbálták a támadóbb felfogású Michael Borist, de az a jellemző idehaza, hogy tulajdonosi nyomásra a biztosra mennek a klubok. Az említett magyar trénereknél alacsonyabbak a gólszerzés esélyét mutató számok. Egyáltalán nem rossz edzők ők, sokszor kihozzák a maximumot a csapataikból, csak éppen az én elképzeléseim mások. Nem állítom, hogy ez az egyetlen út, de mi ezen haladunk, és ennek megfelelő trénert keresünk.

 

– Tehát akkor külföldit.

– Igen. Itthon kevésbé honos ez a filozófia. Erős Gabi hét éve dolgozik mellettem, az edzéseket is remekül levezeti, már most helytállt. Az lenne amúgy az ideális, ha az edzőt is magunk nevelnénk, nem csak a játékosokat. 

 


(X) Ingyenes NFL Tippjáték! Tippelj és nyerj akár 3 millió forintot! Kattints ide és regisztrálj egy számlát! A tippjáték az adventi kalendárium promóción belül találod!


 

– Ha meglenne Erős Gábor pro licence, maradna?

– Biztosan. Nem is gondolkodnék másban. Minden megvan benne, ami kell, még egy kis tapasztalatra lenne szüksége, de abban segítek. Nagyon sok pro és A-licences edzőt találni Magyarországon, de pusztán a képzéssel nem tanulod meg szakmát. Én is elvégeztem, kétségtelenül segít, de nem elvárható, hogy valaki attól legyen jó edző. A lépcsőfokokat végig kell járni, elindulni akár alacsonyabb szintről. Számos edző esetében baj, hogy egyből élvonalbeli csapatnál kezd, vezetői tapasztalat nélkül, és az első adandó problémánál lefagy.

 

A vezetőedzőnek a vállalati menedzser szerepét is be kell tudni tölteni. Olyan trénereket kellene az akadémiákra és a felnőtt csapatok élére csábítani, akik a személységjegyeik alapján is alkalmasak erre a munkára.

 

Joao Janeiróban is a megfelelő személyiséget láttam meg elsősorban. De a játékosokban is ez a legfontosabb. Ugyancsak lényeges a sportigazgató, mint az edző és a tulajdonos közti összekötő kapocs. Nem egyszer előfordul, hogy a tulajdonos számonkérően felhívja a trénert, az edző féltve az egzisztenciáját megalkuszik, egészen másképp kezd el viselkedni, nem önazonosan, és jönnek a problémák. A trénerek jelentős része sokkal jobb edzővé válhat, ha mintegy hidat képezve van egy megfelelő sportigazgató a klubnál.

 

Joao Janeiro (balra) 14 mérkőzésen irányította a Kisvárdát (Fotó: Kisvárda FC)

 

– A játékosok kiválasztásakor is a személyiségjegyek tehát a legfontosabbak?

– A játékosprofil értékelésekor sok mindent figyelembe veszünk. A gyerekeknél egyértelműen a személyiség a legfontosabb, de a felnőtt futballban is lényegi kérdés a labdarúgó kisugárzása, szellemisége, viselkedése. Hiába fedezek fel jó képességeket, ha azt látom, nem feszül meg a sikerért, már lapozok is, jöhet a következő. Vannak olyan momentumok, amelyekről meg lehet állapítani, ki milyen, hogy hisztis-e, hogy rombolja-e inkább a közösséget, semmint hozzáadna, hogy nyerő típus-e vagy sem. 

 

– Mit tesz, ha láthatóan extra képességekkel megáldott futballistával találkozik, de kétséges, hogy emberileg is megfelel-e.

– Az olyan nem kell. Nincs pardon. Régen előfordult, hogy megpróbáltuk, ma már nincs kivétel. Nem lehetünk megengedők, azokkal szemben sem, akik már nálunk vannak: aki rombolja a közösséget, attól menet közben elköszönünk. 

 

– Azért nem irigylem a Kisvárdára kerülő edzőket. Vagy helyesebb talán úgy fogalmazni, egyszerre lehet könnyű és irtó nehéz megfelelni a  követelményeinek. 

– Csakhogy aki ide jött hozzánk, az edző lett. Vagy mondjuk úgy, újra edző lett. Nem válogathatok a legmagasabb polcról, van egy büdzsé, amibe bele kell férni, ám mert legtöbbjüknek a Kisvárda jelentette az újbóli esélyt a visszakapaszkodásra, meg tudtam velük egyezni. Sokuknak nem volt már más lehetősége, elég ha csak Supka Attilát említem. Nem szerepelt valami fényesen a másodosztályban a Haladással, de idehoztam. Aztán meg hülyének néztek, amikor elengedtem az ötödik helyről.

 

– Amikor odavitte, nem nézték annak?

– Nem, bár megkérdőjelezték a döntést. De azt gondoltam, helyzetünkben ő volt az ideális választás.

 

– A keret kialakításába beleszólhat egyáltalán az edző?

– Senki nem szólhat bele. Ebből nem engedek. Éppen azért nem, mert edzők jönnek-mennek, ez alapján folyamatosan alakíthatnánk át a keretet. Ahol nincs jó szakmai vezetés, ott a játékosok is tucatszám érkeznek-távoznak, ami viszont nagyon megterheli a költségvetést. Ez a körforgás csak a menedzsereknek jó, a klubnak hasztalan. Azt elmondhatja a vezetőedző, melyek azok a posztok, amelyekre ráfér az erősítés, de a klub feladata a kiválasztás. Ez már csak azért is jó, mert az edző nem tudja, ki, mennyibe került, mekkora a fizetése, így egyedül a szakmai szempontok alapján dönthet a kezdőcsapat kijelölésekor.

 

– Joao Janeiróval úgy tűnt, nagyot húzott. Mivel győzte meg önt a portugál?

– A futballelmélet, amit alkalmazunk, Portugáliából ered, először egy portugál professzor foglalta könyvbe. Hogy ebben Joao jártas, előny volt, ezért is hívtam el eredetileg Kisvárdára, hogy beszélgessünk a portugáliai képzésről, hogy miképpen oktatják a gyerekeket. Portugáliában a szélsők képzése, az egyéni képzés egyértelműen magasabb szintű, az egyéni- és meccselemzésekben is előrébb járnak, szerettem volna ezt a területet is mélyebben megismerni. Futballfelfogása alapján a megfelelő választásnak tűnt. De az edzések nyolcvanöt százalékát nem Joao vezette.

 

– Hanem?

– Erős Gabi és a stáb. A terhelés meghatározásában, a napi munka összetételében nem ő döntött, ami viszont az ő felelőssége volt, azt ragyogóan csinálta. Az első három hét után amúgy meg akartam köszönni a munkáját, de három-négy közös foglalkozás után jó irányt vett az együttműködés. Az erőnléti edzőtől viszont már akkor elköszöntünk. 

 

– Janeiro viszont kapott még egy esélyt… 

– Megkérdeztem, tudjátok-e a megbeszéltek és az aláírtak szerint végezni a feladataitokat. Persze, felelte. Én minden erőnléti adatot megkapok, elemzem őket, ha eltérést mutatnak, azt jelzem. A kívánatos napi sprint- és futószámok megvannak, ahogy a power playek is, mind ellenőrizhető.

 

– Akkor nem járt különösebb szívfájdalommal elengedni?

– Azért volt az, mert én találtam rá, de ő magasabb bérért vagy a családja érdekében cserben hagyott. Utóbbi azért furcsa indok, mert a családi helyzetével akkor is tisztában volt, amikor aláírt hozzánk, szóval nem hiszem, hogy ez döntött volna. Pedig nagy lehetőség volt neki a Kisvárda. 

 

– Nyilván úgy érezte, a DAC még nagyobb.

– Abszolút. Meg is értem, csak az időzítéssel van bajom, hogy szezon közben ment. Az idény végén, a remélt nagy sikerrel a tarsolyában még magasabb ázsióval távozhatott volna. 

 

– A sikeres szakvezető kapós lett, de mi van az ugyancsak sikeres sportigazgatóval? Vagy tartanak az erőskezűségétől? 

– Kerestek már nagyobb klubtól, de a kisvárdai egy befejezetlen projekt. Ha majd azt látom, képtelenek vagyunk már fejlődni, odébbállok. Akkor is, ha nincs más ajánlatom. Mert akkor nem lesz, ami hajtson. Evickélni a gyenge hullámokon nem tudok. Nem olyan a személyiségem. Amúgy pedig, egy kisebb klubban meg tudom valósítani ezt a fajta irányítást, egy nagyobban nem biztos. Ami a határozottságomat illeti, az a lefektetett szabályokból fakad. Ahhoz tartjuk magunkat. Nyugaton minden klub így működik. Magyarországon a  Ferencváros is, szigorú szabályok mentén. 

 

Fotó: Földi Imre/Nemzeti Sport

 

– Lehet, úgy érzik, elefánt lenne a porcelánboltban? Hogy mást ne mondjunk, amikor a futballistafeleségekről beszélt, hogy magas életszínvonalon éldegélve nincs más dolguk, csak gyereket nevelni, úgyhogy hagyják csak aludni a férjeiket, az nyilván nem mindenkinél jött le jól. 

– Csak a trollok és a kevésbé hozzáértők kapták fel rá a fejüket. Aki benne van a szakmában, tudja, teljesen helyénvaló dolgot állítottam. Az alvás, a pihenés fontossága nem vitatéma. Sok klub azért is vonul meccsek előtt szállodába, hogy hasonló gondok ne forduljanak elő, hogy a baba mondjuk felkelti a játékost. Megkérdeztem a futballistáinkat, szeretnének-e inkább a családdal lenni a meccsek előtt, igennel feleltek, de annak az az ára, hogy profin készüljenek fel a mérkőzésre. A nagyobb kluboknál lifestyle coachok dolgoznak, akik a bioritmus helyes beállításával foglalkoznak, máshol alvásszakértők.

 

– Kisvárdán dolgozik alvásszakértő?

– Nem, nem állunk úgy. Ezért kell a sportigazgatónak sok mindent tudnia.

 

– Joao Janeiro a vele készített korábbi interjúnkban megemlítette, a futballban soha nem lehetsz kényelmes. De hogyan lehet ezt megvalósítani a sokszor igencsak kényelmes magyar közegben?

– Az edzők esetében könnyebb, mert őket sokszor ellenőrzöm, nagy nyomást helyezek rájuk. De épp a kérdésfelvetés miatt említettem korábban, hogy mennyire fontos az edző személyisége. Hogy képes legyen hatni a csapatra. Amikor edzősködtem, szinte minden erőmet elvitte a motivációs szint fenntartása, hogy erősítsem a játékosok vitalitását.

 

Amit Peter Stöger mondott távozása előtt, hogy korábbi karierjében nem tapasztalt hozzáállásbeli problémákat, az bizony sokszor az edző személyén is múlik. De Kisvárdán sokaknak például ez életük lehetősége, a Fradinál megszokták, hogy elsők. Más a motiváció. Őket az Európa-ligával lehet motiválni, a magyar bajnokság másfajta kihívás, más eszközt igényel a hazai porondon is fenntartani a motivációs szintet.

 

Sokszor ez az oka az edzőváltásnak, hogy az új tréner legalább felrázza a csapatot. Nem lesznek attól jobb játékosok, de jobb lesz a hozzáállás. Bódog Tamás idején itt volt nekünk Gheorghe Grozav. Ragyogó futballista. Gyönyörű gólokat szerzett, szép gólpasszokat adott, ám azt kezdtem érezni, egyre rosszabb a csapatra gyakorolt hatása. Bódog Tomi, akinél amúgy alap a fegyelem, kezdeményezte, hogy engedjük el. Idővel beláttam, ha rövid távon veszítünk is elengedésével, hosszú távon nyerünk. Eligazolt Diósgyőrbe, a csapat kiesett. Elment még jobb pénzért az MTK-ba, kieső helyen állnak. Ezért hangsúlyozom, a mentalitás rendkívül fontos, hogy ne legyen olyan játékosunk, aki negatív hatással van a többiekre.

 

– Az említett eseten túl, azért is annyi a légiós Kisvárdán, mert őket más mentalitás jellemzi?

– Egyértelműen. Össze sem lehet hasonlítani a külföldieket a mieinkkel. A fiataloknál szerencsére látok már változást. Hogy a kárpátaljai fiataljaink mentalitása kezd átragadni az anyaországi magyarokra. Mindezeken túl a modern képzés is segít, sokkal hangsúlyosabb immár a motivációs faktor. Olyan gyakorlatokat végeznek, amelyekkel a versenyszellem az edzéseken is fenntartható.

 

– Lehet akkor itt még magyar futball?

– Igen. Az elmúlt tíz év akadémiai képzése kidobott pénz volt. Mert nem volt meg a megfelelő rendszer, így elmaradt a modern képzés. Az lett volna a csoda, ha ebből ennél is több jó futballista kerül ki. Mintegy két és fél éve változott azonban a koncepció, immár felfedezhető a tudatosság, létezik egy szisztéma, van kontroll, megfogalmazták a célokat, a szabályokat, a szövetség szakmai tervet készített, immár én is elvárom, hogy érzékelhetők legyenek a pozitív változások. Öt-hat éven belül jól érzékelhető lesz a változás.

 

– Visszatérve a Kisvárdára, jogosnak tetszik sokak véleménye, amely szerint a Kisvárda a rengeteg légióssal nem nagyon szolgálja az egyetemes magyar futball ügyét – már ha létezik olyan –, és még csak az sincs, hogy tömegeket szórakoztatna. 

– Teljesen egyet tudok vele érteni. El kell fogadjam ezt a vélekedést, de ha azt nézem, mások mit tesznek hozzá a magyar futball ügyéhez, egy-két klub kivételével semmivel sem teszünk hozzá kevesebbet mi. Mások, sokkal jobb lehetőségekkel is hasonlóan működnek. Örök vita a magyar vagy külföldi. De honnan tudnánk mi a keretünket magyarokkal feltölteni? Az NB II-ből vagy az ifiből, utóbbiak azonban még nem felelnek meg a kívánalmaknak. Ha a csapatok többsége így működne, azzal csak azt érnénk el, hogy a legjobb lehetőségekkel bíró egy-két klub még inkább eltávolodna a mezőnytől, ennyi verseny sem jellemezné az első osztályt, esne a színvonal. Csakhogy az NB I színvonalának emelkedése nagyon fontos, ahogy persze legalább annyira lényeges az is, hogy a legjobbjaink a külföldi topbajnokságokban szerepeljenek, és hazatérve a válogatottat segítsék. Mi is szeretnénk a jövőben minél több fiatalt adni a magyar futballnak.  

 

– Azt is mondta valamikor, az edző legfeljebb húsz-huszonöt százalékban jelent pluszt, javarészt a játékosokon múlik, mire megy egy csapat. Ha ezután is így produkál a Kisvárda, 66-69 ponttal fejezheti be a szezont, azaz ha Jürgen Klopp irányítaná az együttest, az elmélete szerint 83-87 pont körül zárhatna vele az együttes. Az pedig garantált bajnoki cím. Irány Liverpool?

– Ha idejönne Klopp, akkor is a Fradi lenne a bajnok, a teljesítményünkben már most is benne van ugyanis az a húsz-huszonöt százalék. Ha csak tíz lenne benne, hátrébb állnánk a tabellán. De ezek a számok Alex Fergusontól valók, nem én találtam ki. Azért újdonság legfeljebb, mert nem szokás beszélni róla. Az edzőnek nyilván fájdalmas, nekem is az volt, amikor anno olvastam. Az edző magát tartja a legfontosabbnak a klubon belül, ezért is nehéz elfogadnia a tényt, hogy nem az. Supka Attilánál maradva: nálunk ugye nagyszerűen teljesített, ezért vitte el a Mezőkövesd. Ha csak az edző személyén múlna a siker, csapatának le kellett volna bennünket győznie a bajnokságban, de mi nyertünk, mert a mi csapatunk jobb. Ha Supka Attila ül a mi kispadunkon, Erős Gabi a Kövesdén, akkor is mi nyerünk, mert most jobb csapat a miénk. A játékosállomány, a csapathangulat, hogy nyugodtan futballozhatnak a játékosok a döntő szempont. Évek óta lépegetünk előre, a siker nem egyedül az edző érdeme. Ártani annál inkább tud. A lényeg, hogy ami a csapatban rejlik, azt hozza ki belőle. Az a probléma, amikor húsz helyett csak tíz százalékot tesz hozzá. Olyankor kell lépni. 

 

– Ha nem az edző, akkor ki a legfontosabb?

– A tulajdonos. Mindig az, aki a pénzt adja.

 

Melyik csapat fog búcsúzni az idény végén az NB I.-től?

1,40 – Gyirmót

2,00 – MTK

2,10 – Újpest

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NB I. útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NB I. kiesőire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Kisvárda FC

2 thoughts on “„Az elmúlt tíz év akadémiai képzése kidobott pénz volt” – Interjú Révész Attilával

  1. Meglep, hogy valaki meri az akadémiákról kimondani a negatív véleményét. Mert a ráfordított milliárdok és a képzés színvonala /eredményesség/ nem jár kézenfogva egymással, szépen fogalmazva. A baj csak az, hogy Révész Úr igen régóta van a foci vezető rétegében és csak most merte ezt kimondani, amikor magyaráznia kell a sok külföldi zsoldos / lézengő ritter/ foglalkoztatását. A beszélgetésből kiderül, hogy a sikeres külföldi példákat próbálja alkalmazni, valószínűleg képezte magát, meglátszik az eredménye. Bár akkor következetesnek kellene lennie, mert a hazai bajnokság színvonalát objektívebben illene látnia. Igaz, akkor a saját maga és csapata eredményét is reálisan kellene, ami nincs összhangban a tabellával. Láttunk már ilyen átmeneti fellángolásokat,/ Stadler, III. kerület, Sopron, lehetne folytatni/ de amint a tulajdonos vagy a pénze elfogyott, ott a csapat is. MERT nincs megfelelő labdarúgó tudás alapja. A pénz /összevásárolt zsoldos sereg/ adja a csapat erejét, addig-ameddig. ÉS sajnos ez van még kézilabdában is. Ott is kimondhatná valaki a Mocsai féle akadémia valós értékét. Az ís igen sokba kerül. Mit profitál belőle az egyetemes magyar kézilabda? Amit a foci……

Írj hozzászólást