„Egyedül jöttem, mert magyar edzőkkel akartam dolgozni” – Interjú Georges Leekensszel

Rövid életűre sikeredett Georges Leekens magyarországi kalandja, a válogatottat négy meccsen szolgáló exkapitány így is jó szívvel gondol azonban az országra, az őt alkalmazókra, budapesti tapasztalataira. De nem csak a magyarországi szerepvállalására tekint vissza, egyéb futballkalandjaira szintén.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

– Három év eltelt, amióta négy meccs erejéig a magyar válogatottat irányította. Hogyan gondol vissza ma arra az időszakra?

– Átmeneti időszak volt az a magyar labdarúgásban, egy balsikerű vb-selejtezősorozat után. Igyekeztem integrálódni a magyar futballba, figyeltem a női- és az utánpótlásszekciót is, próbáltam bevezetni a Belgiumban régóta honos elveket. Ezek azonban nem rövidtávú projektek, a változás nem megy egyik napról a másikra, egy-két év alatt sem látható még a jele, pláne nem négy meccs alatt. Amelyek amúgy is felkészülési találkozók voltak, a tesztelésről szóltak, s egyedül azt a célt szolgálták, hogy a tétmeccsekre legyünk jók.

 

– Nem hozott magával segítőket. Miért nem?

– Patrick de Wilde a végén azért csatlakozott hozzánk, de valóban egyedül jöttem, mert magyar edzőkkel akartam dolgozni. Ami a külföldi vonalat illeti, Michael Boris azért már ott volt. És nem csak hogy a stábban akartam magyar trénereket,  az NB I-es edzőkkel is együtt akartam működni. De jó orvosi csapat dolgozott velem, az elemzők is nagyszerűek voltak, úgy voltam vele, a hazai szakembereknek kell esélyt adni. Azt is szerettem volna, ha hosszú távon Gera Zoltán és Király Gábor is a stáb tagja.

 

– A szövetség azonban semmi jelét nem látta a fejlődésnek, ez állt legalábbis a közleményben, amit a menesztése után kiadtak. Nem értett vele egyet?

– Nem. Letettük a profi munka alapjait. Felhoztunk fiatalokat a keretbe, Szoboszlai Dominikot is például, igyekeztünk elültetni a pozitív gondolkodást, jó csapatszellemet kialakítani. Ismétlem, felkészülési meccsek voltak, amelyeken nem az eredmény az elsődleges. Az ausztrálok ellen kikaptunk Kádár Tamás ráadásbeli öngóljával – megmutat az bármit is? Eredményt tétmeccsen kell elérni, mi azokra készültünk.

 

– Úgy érzi tehát, hogy több időt érdemelt volna?

– Igen. Előre jeleztem, hogy időre lesz szükség, a tesztmeccsekből meg kár kiindulni. De láttam, hogy keményen dolgozó, jó szellemiségű játékosok alkotják a válogatottat, akikkel lehet dolgozni, és akik a nagyszerű munkát végző Marco Rossival bizonyítottak is. Azóta ugyebár sokat fejlődtek a játékosok. Nem De Bruynék alkotják a magyar válogatottat, de Szoboszlai és Sallai Roland is az a futballista, aki képes meccseket eldönteni, Szalai Ádám nagyszerű harcos. A magyar válogatott az Eb halálcsoportjába került, de ahhoz is hozzá lehet állni pozitívan, elvégre nincs vesztenivalód, megmutathatod a világnak, mire vagy képes. Ezt láttam szerencsére a magyarokon. Az az elszántság jellemezte a tornán a válogatottat, ami Fiola Attilát a franciák elleni góljánál: nem ő a legjobb játékos a csapatban, de vasakarattal megy előre, győztes típus. Példamutatása a társakra is pozitívan hatott. Dicséretesen szerepelt a magyar válogatott, amelyik nagyon fegyelmezetten, szervezetten védekezik, támadásban kellene egy kicsit agresszívabbnak lennie. Most a világbajnokság az álom, de van rá esély, a második hely elérhető. Jobb csapat a magyar, mint az albán, ezt tudnia kell, és ha ezt sikerül bizonyítania, meglehet, csak az utolsó, lengyelek elleni selejtezőn dől el a második hely sorsa. Hinni kell benne, én drukkolok a srácoknak.

 

Leekens négy felkészülési mérkőzésen irányította a magyar válogatottat: Fehéroroszország ellen döntetlent ért el, Ausztráliától, Skóciától és Kazahsztántól pedig kikapott (Fotó: Origo)

 

– Érezhetően jó szívvel beszél a magyar futballról, és amikor elküldték a válogatott éléről sem tartott igényt végkielégítésre. Miért nem?

– Mert nagyon jó kapcsolatban voltam és vagyok a mai napig Csányi Sándor elnök úrral, nagyon tisztelem, ahogy kiváló volt a kapcsolatom a főtitkár úrral is, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne jobb a magyar futball. Ami azt a négy meccset illeti, engem nem érdekelt, hogy kapunk egy kontragólt, miközben próbálunk letámadni, a külvilágot igen. Mert tudtam, nem az a lényeg. A lényeg, hogy elkezdjünk dolgozni, ahogy tették a belgák is bő tíz éve, amikor a válogatott sorrendben másodszor nem jutott el a világbajnokságra. Nagyon tisztelem ugyanakkor a munkát, amit a szövetségben és állami szinten elvégeznek, hogy az MLSZ annyit öl a fejlesztésekbe, az infrastruktúra javításába. Telki fantasztikus, ahogy az új Puskás Aréna is az.

 

– Sokan elcserélnék az infrastruktúrát a belga futball általános állapotáért. Mit kellene tennünk azért, hogy nekünk is tucatjával legyenek elitjátékosaink?

– Először is, sosem szabad elégedettnek lenni. Mindig többet és többet kell követelni. Fontos az önkritika, a negatív gondolatokat ugyanakkor félre kell tenni. A magyar bajnokságnak is muszáj lenne javulnia, négy-öt igazán jó csapat kellene. Elengedhetetlen, hogy minél többen játsszanak külföldön, nem feltétlenül az európai topcsapatokban. A belga, francia bajnokság, egy olasz középcsapat is előrelépés, a lépcsőfokokat érdemes betartani. Szoboszlai a jó példa rá, be lehet. A belgák közül sem játszik amúgy mindenki a Chelsea-ben vagy a Manchester Cityben, hívnak be futballistát a Brightonból is. A futballhoz türelem is kell, elsősorban pedig kemény munka. Ha az megvan, semmi sem lehetetlen. De az ima biztos nem elég.

 

– Említette Szoboszlai Dominikot. Mit gondol róla, mire viheti?

– Mi is láttuk, mekkora tehetség, akkor a Salzburg második csapatában játszott. Most az a legfontosabb, hogy ne rakjunk rá a kelleténél súlyosabb terhet, adjunk neki időt. Kiváló technikai képességekkel és rúgótechnikával megáldott játékos, vállalja a felelősséget, ez jó. A sérülése rosszkor döntötte le a lábáról, és Eden Hazard sérülései is mutatják, nehéz visszatérni ugyanarra a szintre. Játszani kell hozzá, minél többet. Lipcsében eleve nem könnyű a kezdőbe bekerülni. A magyar válogatottnak sem ártana, ha nagy lenne a konkurencia, három-négy jó futballista nem elég. Szoboszlai az a labdarúgó, aki mindig többet akar, a legjobb akar lenni, ez a helyes hozzáállás. 

 

– Belgium mintegy másfél évtizede változtatott a futballstruktúráján, utánpótlásnevelésén, az eredményt látjuk. De mit tettek egész pontosan?

– Odafigyeltünk a futball evolúciójára. A futball nem csak technika, nem csak az számít, mit teszel a labdával, legalább olyan fontos, mit csinálsz anélkül, hogyan dolgozol a labda ellen. Elkezdtük továbbá használni az adatokat, odafigyeltünk a táplálkozásra, a regenerációra, és rendkívül fontos lett a mentalitás. Hogy kinek, milyen a személyisége.

 

Erősnek kell lenni fizikailag, de fejben és lélekben legalább annyira. Messiket nem lehet gyártani, nagyon jó futballistákat igen. Ehhez nem dumálni kell, hanem dolgozni.

 

Fontos az önkritika, de a hit is: tudnia kell egy labdarúgónak, hogy nem lesz belőle Real Madrid-játékos, de azt is, hogy profi igen. Ambiciózusnak kell maradni. Magam is jártam a klubokat, az utánpótlásban elsősorban a mentalitás megváltoztatásáról beszéltem. Belgium kis ország, mégis az első ötben van a világon, most épp első, de ott is kell próbálni maradni. Kihívás mindig akad: Katar után például egy új védelmet kell összerakni. 

 

– Klasszisai ellenére továbbra sem jutott el nagy torna döntőjébe Belgium. Miért nem? Nem találta meg a megfelelő edzőt? Balszerencse kísérti? Hiányzik a győztes mentalitás? 

– Ami az edzőket illeti, Roberto Martínez jó barátom, nem is kritizálnám. A világbajnokságon a nagyon okosan futballozó Franciaországgal találkozott az elődöntőben, amelyik nagyon jól kontrollálta a mérkőzést a védekező játékával. Besétáltunk Deschamps csapdájába. Az Eb-n pedig Olaszország tudta kontrollálni a középpályát, azzal nyert. Az erősségünk, hogy nem tudnak nekünk gólt rúgni, odaveszett. 

 


(X) Piacvezető fogadási kínálat NBI-es mérkőzésekhez! Az Unibeten Immár gólszerzőkre, szögletek számára, lapok számára, de még arra is köthetsz fogadást, hogy melyik játékos kap sárga lapot!


 

Szupertrió

Georges Leekensszel beszélgetve kíváncsiak voltunk arra is, mit gondol a belga válogatott szupersztárjairól.

 

– Nevezhetjük Kevin de Bruynét a világ legjobb középpályásának?

– Igen. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a legjobbként tekintsünk rá: ahogy lát a pályán, az intelligenciája, a technikai képzettsége, rúgótechnikája egyaránt elsőrangú. Néhány éve már ő a legjobb. Mindamellett győztes típus. Utál veszíteni. Ez az egyik legnagyobb erénye. Civilben is intelligens. És jó ember.

 

– Eden Hazard azóta, hogy elhagyta a Chelsea-t, nem képes ugyanazon a szinten teljesíteni. Csak a sérülések miatt?

– A válogatottban az edzőjeként folyton nyüstöltem, hogy lehet sokkal jobb is, aztán az egyik legjobb lett. Nagy nyomás nehezedik rá Madridban, de bizonyítani akar, vissza akar térni a legmagasabb szintre, és ez fontos.

 

– Romelu Lukaku a földkerekség jelenlegi legjobb középcsatára?

– Az egyik legjobb. Más típus, mint mondjuk Lewandowski vagy Kane. 28 évesen 100 válogatott fellépésnél tart, az igazi self-made-man. Sokat tanult, mindig nyitott szemmel járt, valódi profi. Technikailag is sokkal jobb ma már, mint volt 18 évesen, nagyon érzi ezt a játékot. Csak a legjobbak élik túl a legmagasabb szinten, Romelu fizikailag és fejben is erős.

 

– Ön viszont eljutott labdarúgó-karrierjében nagy torna döntőjébe, klubjával, az FC Bruges-zsel a BEK fináléjába 1978-ban. A Liverpool 1-0-ra nyert, de volt-e bármi esélyük az angolok ellen?

– Nem. Nekünk már az is nagyon nagy dolog volt, hogy az elődöntőben kiejtettük a Juventust. Sajnos túlságosan is örültünk neki, már amiatt boldogok voltunk, hogy ott lehetünk a Wembley-ben. A Liverpool amellett, hogy jobb volt, jobban is akarta a sikert. Nyilván előnyt jelentett neki a Wembley, a szinte hazai pálya, de nem görcsöltek úgy rá, mint az angol válogatott. Erősebbek voltak, ezért nyertek. A sportban másodiknak lenni a legrosszabb. Akkor már inkább legyél harmadik. Nem is viseltem akkor valami büszkén az érmet.

 

– Kőkemény védő hírében állt. Tényleg az volt?

– Bicska Maxi volt a becenevem. Chiellini-típus voltam. Fizikailag erős, 187 centi magas, bár annál ma már minden védő nagyobb… De gyors voltam, jól fejeltem, biztonságot adtam a csapatnak. Ez volt a fő erényem. 

 

– Keményebb volt mint a legendás liverpooli védők, Alan Hansen és Phil Thompson?

– Persze. Hasonló mentalitással futballozott a két csapat: rengeteg futás, sok munka, támadószellem, semmi catenaccio.

 

– Ötször nyert bajnokságot a Bruges-zsel, a válogatottban is szerepelt, volt esélye európai nagycsapatban futballozni?

– Nem. Akkoriban nem ugráltak egyik klubból a másikba a játékosok, a Bosman-szabállyal aztán minden megváltozott. Bruges-ben laktam, szerettem a várost. A világ felfedezését bepótoltam edzőként. Miután 1990-ben megnyertük a bajnokságot, tíz évig maradhattam volna a Bruges trénere, edzőként azonban szerettem megismerni más kultúrákat, szerettem az új kihívást, az állandó változást.

 

– A belga bajnoki cím a legkedvesebb emlék edzői karrierjéből?

– Nem, hanem a play-off-győzelem Belgiummal Írország ellen, azzal jutottunk ki az 1998-as világbajnokságra. A selejtezőben másodikként zártunk Hollandia mögött, noha lélekben mindenki felkészült ara, legfeljebb harmadikok leszünk. A vb-szereplés kivívását tartom a legnagyobb edzői sikeremnek. A tornán nem sikerült jól szerepelni, nem is nagyon tudtunk rá felkészülni. De a világbajnokság a csúcs, a válogatottat edzeni pedig a legnagyobb érdem. Sok türelmet igényel. A kis klubokban is nagyon jól éreztem magam ugyanakkor. A Mouscronnal első osztályba jutottunk, Kortrijkban is jó eredményeket értünk el. Mindig keményen dolgoztam, de mindig élveztem a munkám. Nem is tekintettem munkának, a szenvedélyem volt. Ezt vártam el a játékosaimtól is. A fejlődés iránti vágyat. A legfontosabb győzni, a mikéntje, bár fontos, csak azután következik.

 

Leekens (balra) és Eden Hazard (jobbra) 2010 és 2012 között együtt küzdöttek a belga válogatott sikereiért (Fotó: Belga)

 

– Majdnem hetven évesen elfogadta az iráni Tractor ajánlatát. Kalandvágyból?

– Két évvel korábban már oda akartak vinni, akkor nemet mondtam, azért politikai okokból is mérlegelni kellett a döntést, később meggyőztek. Kis csapat volt, amelyik az első osztályba jutva bajnok akart lenni, erre mondják, Mission Impossible. A negyedik helyre azért befutottunk. Fél év után távoztam, távol voltam az otthonomtól.

 

– Kalandozásai során sosem került veszélybe?

– Nem. De az élethez szerencse is kell. Az ezrek életét követelő 2003-as algériai földrengéskor az ország futballcsapatának szövetségi kapitánya voltam, de épp Marseille-ben tartózkodtam. Előfordult olyan is, hogy a gép, amellyel a belga válogatottal a fedélzeten Oroszországba utaztunk, egy héttel később lezuhant. Mégsem féltem soha.

 

– Mit szeretett a legjobban az edzősködésben?

– Hogy annyira összetett munka. Ismerned kell először is magad, hogy mik a kvalitásaid. Analizálni kell aztán, hogy mi történik körülötted, hogy milyen a csapat. Végiggondolni, megtervezni, hogyan fejlődhetünk, hogyan segíthetem a játékost, hogy jobbá váljon.

 

Nem a hibákra kell elsősorban fókuszálni, hanem a fejlődési lehetőségekre. Ki kell tudni alaktani egy nagybetűs csapatot, mert nem az egyén a lényeg, hanem a csapat.

 

Ha valaki egoista, menjen pingpongozni. Hogy mi benne a legnehezebb? Az, hogy maximalistaként nem lehetsz soha elégedett. Ha győzöl is, már a holnapra gondolsz. Ezért sem szeretek a múltamról beszélni. A futball folyamatosan fejlődik, épp elég kihívást tartogat a jövő.

 

– Mit gondol, edzőként vagy játékosként volt a jobb?

– Edzőként. Viszonylag jó futballista voltam, csapatember, de edzőnek azért jobb lettem. Egy edzőnek minden nap fejlődnie kell, adaptálódni a holnap futballjához.

 

– És ha összehasonlítja a mai játékot a hetvenes évekbelivel, mire jut?

– Hogy összehasonlíthatatlanul gyorsabb. Az sétálós foci volt a mai sprintfutballhoz képest, pedig akkor is volt hajtás. De a világ már csak ilyen, minden fejlődik benne. Mindig igyekeztem az új vívmányokat beépíteni a felkészülésbe. Ami nem változik, hogy keményen kell melózni. Néztem a Bruges PSG elleni BL-meccsét: a párizsiak kvalitásai háromszor nagyobbak, de hozzáállásával, a párharcok megnyerésével, az erejével kompenzálta a Bruges a hiányosságokat. És jó példával szolgált arra, a futballban nincs lehetetlen.

 

 

A szerkesztőség kérdései

– Hogy emlékszik Enzo Scifóra? Nem érezte úgy, a tehetsége annál is többre predesztinálta volna, mint amit végül kihozott pályafutásából?

– Fantasztikus játékos volt, a legjobb Belgiumban. De kétségtelen, lehetett volna még nagyobb. Hazard-t is sokat nyüstöltem, Enzót is, aki szintén az egyik kulcsjátékosom volt.

 

– Mit szól a közös belga–holland élvonal tervéhez?

– Gazdasági szempontból feltétlenül jó ötlet, de az az érzésem, Hollandia nem akarja, hogy megvalósuljon. Nehéz ügy. Minden ország a saját módszerei szerint dolgozik, szóval a következő két évben aligha valósul meg. De a pénz mozgatja a világot, úgyhogy lehet, egy nap majd igen.

 

– 2018-ban röviden edzette az Etoile du Sahelnél Wajdi Kechridát. aki azóta bekerült a tunéziai válogatottba, a Salernitana színeiben pedig immár a Serie A-ban is alapember. Ön is kezdőként szerepeltette. Milyen futballistának ismerte meg? Gondolta volna akkor, három éve, hogy mára topligás, válogatott futballista lesz?

– Emlékszem rá, tehetséges játékos volt. Elsősorban magán a futballistán múlik, mire veszi. Arra is emlékszem, hogy a bajnokságban egyszer sem szenvedtünk vereséget, sajnos azonban a lányom esküvője egybeesett az egyik meccsünkkel. Döntenem kellett, és a lányom esküvőjére voksoltam. Azután nem sokkal felbontottuk a szerződésemet.

 

Melyik csapat szerzi meg a világbajnoki selejtezőcsoport második helyét az I csoportban?

1,20 – Lengyelország

5,50 – Magyarország

7,00 – Albánia

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnoki selejtező Európa/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj világbajnoki kvalifikációs piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Fars News Agency

Írj hozzászólást