Elképesztő mértékű igény volt a feljutásra ebben a városban

A Leeds United sportigazgatója, Victor Orta egyórás videointerjút adott a spanyol nyelvű, angol focival foglalkozó oldalnak, a La Media Inglesának. Joe Brennan lefordította az interjút angolra, Militár Iván pedig magyarra, és ezt négy részben tesszük közzé a Büntető.com-on. Az első részben Orta beszél a 2017-es kinevezéséről; arról a 62 pontos listáról, amelyben egy szurkoló részletezi az előző szezonban – legalábbis szerinte – elkövetett hibáit; illetve mesél arról is, hogyan fogadták Marcelo Bielsát Leedsben.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A negyvenes éveiben járó Victor Orta 2017 nyarán lett a Leeds United sportigazgatója, miután – változatos pozíciókban – dolgozott korábban a Valladolid, a Sevilla, a Zenit, az Elche és a Middlesbrough csapatainál is. Akik ismerik, elsősorban nagy szakmai tudását és kapcsolatrendszerét emelik ki, erőssége a játékosok igazolása. Jó szemmel szúr ki fiatal játékosokat, és nagyágyúkat is tud a csapataihoz csábítani. Ilyen például – számtalan futballista mellett – az argentin edzőlegenda, Marcelo Bielsa, aki 2018-ban érkezett a klubhoz. A spanyol szakember újságíróként kezdte pályafutását, dolgozott játékosügynökként, és edzői képesítése is van. Ő maga rendre a futball iránti szenvedélyes rajongását emeli ki a vele készült interjúkban.

 

– Kezdjünk egy liverpooli városi legendával. Igaz, hogy Stewart Downing és Andy Carroll kvázi hasraütésszerűen került a klubhoz? [Állítólag az FSG, a Liverpoolt 2010-ben megvásárló amerikai befektetői kör anyavállalatának „Moneyball” stratégiája abból állt, hogy 2011-ben előbb január végén Carrollt, majd a nyáron Downingot is szerződtették az alapon, hogy a liga legjobban fejelő játékosa mellé megszerzik a liga legjobban beadó labdarúgóját is – a szerk.].

Azt hiszem, mint minden városi legendában, ebben is van némi igazság. Valaki a klubban mesélte nekem, és ez egyértelműen az amerikai tulajdonosok megközelítése volt. Minden sportban vannak jó és rossz amerikai tulajdonosok, persze a 49ers-esek rendkívüliek, a legjobbak [nevet; a San Francisco 49ers NFL-csapatban is érdekelt York-család kisebbségi tulajdonosként birtokolja a Leeds United részvényeinek 37 százalékát – a szerk.]. Ez kicsit olyan volt, amiről azt gondolták, hogy könnyű lesz megcsinálni. Vacsoráztam már Stewarttal, de soha nem mertem rákérdezni erre. A közbeszédben benne van mindenesetre, találsz is róla cikkeket.

Egy dolog viszont biztos, nem működött a dolog. Abban az időben még nem volt előrehaladott az elemzés, ez ma már teljesen másképp működik. Egyszerűen hangzik, így kimondva, de nem is irreális, és részben igaznak tűnik. Valaki a klubon belülről mondta nekem, és miért lenne oka hazudni.

 

Remélhetőleg igaz a történet! Az Elland Road Legendák nevű termében ülünk, és van egy lista a hátunk mögött a Leeds United összes csapatkapitányáról. Fontos szem előtt tartani a klub történelmét, amikor sportigazgatóként érkezel egy klubhoz?

Igen, kétségtelenül fontos. Ez volt a legnagyobb hibánk az első évben. Amikor Andrea [az olasz üzletember Andrea Radrizzani 2017 óta a Leeds United többségi tulajdonosa – a szerk.] megvásárolta a klubot, bemutatta nekünk a terveket, a klubot, amelynek középtávú tervekre, fejlődő játékosokra és egy fiatal menedzserre, azaz egy működő klubmodellre volt szüksége. Ismertem a Leeds United történelmét, de nem ismertem az akkori pontos helyzetet, pedig Angliában éltem és jól értesült voltam.

Az első szezonban volt egy jó első félévünk, egészen egy Birmingham City elleni bajnokiig, amely nulla-nullával végződött december 21-én. Akkor Pablo Hernández a 79. percben a kapufát találta el, ők pedig a 82. percben gólt lőttek. Ha akkor betalálunk, akkor másodikként zártuk volna az év végét a másodosztályban. Aztán sok rossz dolog jött egymás után abban az időszakban, mint például a Samuel Sáizzal történt incidens [az addig ötgólos spanyol csatárt köpés miatt kiállították, és hatmeccses eltiltást kapott – a szerk.], ami érzékenyen érintett minket, hiszen ő nagyon jó játékosnak számított nálunk. Ebben az időszakban jöttem rá, hogy elképesztő mértékű igény van a feljutásra ebben a városban.

A mai napig kapok ilyeneket, de akkoriban hetente 10-15 halálos fenyegetést kaptam! Olyanokat, mint „takarodj!” vagy „ez nem fog menni neked”. Volt egy nagyon kemény találkozóm Andreával, tökéletesen emlékszem rá, egy japán étteremben. Egy híres Formula-1-es pilóta ült mellettünk, és nem mondom, hogy fizikai tettlegességig fajult volna a dolog, de azért volt egy pillanat, amikor az F1-es srác majdnem felállt, hogy szétválasszon minket, mert annyira kiabáltunk. De ez pusztán a szenvedélyünk miatt volt. Arról akartunk beszélni, hogy milyen klubmodellt szeretnénk; nekem volt egy ajánlatom, hogy visszamegyek Spanyolországba – ezt ő is tudta, elmondtam neki –, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy visszamenjek-e vagy sem.

Ezek után, és mindenekelőtt Angus [Angus Kinnear, a klub vezérigazgatója – a szerk.] ügyvezető intelligenciájának köszönhetően, eldöntöttük, hogy milyen modellt szeretnénk ebben a projektben. Elmondtam Andreának, hogy a Leeds nem az a klub, ahol el lehet adni egy középtávú projekt álmát és lazán várni, megnézni, mi történik például a 19 éves Jay Roy Grot-tal, esetleg két jó szezon után dupla értéken eladni, satöbbi, nem… Ez egy olyan klub, amelynek történelmi igénye és történelmi súlya van, amihez tisztelettel kell nyúlni.

Az volt az érzésem – és most is így érzem –, hogy az 50 év feletti Leeds-szurkolók rosszul érzik magukat a Bajnokok Ligáját látva, mert ők még megéltek egy olyan dicsőséges időszakot, amikor a Leeds United az ország bajnokaként dominálta a világ futballját. A 30 és 50 év közöttiek hullámvasúton voltak, hiszen bár csapatukat a Bajnokok Ligája elődöntőjében is látták még, de jártak a League One-ban is meccsekre, és ráadásul még egy Doncaster elleni vereséget is végignéztek a Wembleyben. A 30 évnél fiatalabbak pedig már belefáradtak abba, hogy a nagyszüleik és a szüleik állandóan a múltról beszélnek, miközben még egyetlen Premier League-meccset sem láttak az Elland Roadon. Ez az a fajta történelmi igény volt egyébként, ami szerintem Spanyolországban is felbukkan néhány klubnál a másodosztályban.

Aztán meg kellett küzdenünk az ún. „parachute” kifizetések jelentette hátrányokkal is, hiszen a Premier League-ből kieső, az új idényben a Championshipben szereplő klubok képesek voltak az első osztályú játékosaikat megtartani. Ebből adódóan a különbség óriási volt, ezért olyan menedzsert kellett keresnünk, aki képes kiegyenlíteni, vagy legalábbis csökkenteni ezt a különbséget. Olyat kellett találni, akinek a fizetési igénye a Championship menedzsereinek átlagos igényeit meghaladja, de szakmailag a legmagasabb szinten van, ráadásul úgy, hogy az átigazolási politikának az azonnal bevethető játékosok megszerzése felé kellett elmozdulnia. Ezt szerencsére megtehettük, és így elkezdhettünk dolgozni a fiatal, U23-as és U20-as játékosokkal – például Pascal Struijk most már az első csapatban van –, de ettől függetlenül az első csapatnak is azonnal megvolt a segítség. Ezt kölcsönjátékosokkal és minden más elérhető eszközzel próbáltuk megoldani.

Minden Marcelo Bielsa nevével kezdődött: tudtuk, a végeredmény vagy elképesztő siker vagy elképesztő bukás lesz; szerencsére siker lett belőle. [Az argentin edzőlegenda 2018 nyarán csatlakozott a Leedshez – a szerk.]

 

Marcelo Bielsa és a Leeds United az emlékezetes szezon után a további előrelépést tűzte ki célul

 

Most, hogy már említetted Marcelo nevét, milyen volt az első néhány hónap, miután odakerült, az új tapasztalatok szempontjából? Milyen volt a fogadtatása a játékstílusnak a szurkolók tekintetében?

Először is meg kell köszönnöm, hogy a klub mindent megtett a helyzet azonnali javítása és a kezdeti megszállottságom kezelése érdekében. Köszönöm Mark Bromleytól, a létesítményeink igazgatóján keresztül Angus Kinnear vezérigazgatóig mindenkinek. A vezetőség megteremtette a sikeresség légkörét, amire a klub egésze nagyszerűen reagált; nagyon büszke vagyok a klubra minden értelemben, a jegyértékesítésben dolgozó Mandy Walkertől kezdve a góllövő csatárunkig, Patrick Bamfordig. A klub megértette, hogy ez egy történelmi pillanat, rengeteg időt fektettünk ebbe az egészbe bele, és meg is volt az összefogás a közös cél érdekében, még úgy is, hogy a Championship szintjén sem tudtuk a legjobb bérekkel versenyezni. Sikerült elérni a célt, és én nagyon büszke vagyok erre.

Az angol játékosnak engedelmes karaktere van; olyan karakter, aki edz, és az edzőt tanárnak tekinti – az ehhez tartozó távolságtartással. Ez történt a Borónál Aitor Karankával [Orta a Leeds előtt, 2015 és 2017 között a Middlesbrough-nál dolgozott – a szerk.]. Azt mondtam neki akkor: “Aitor, van egy nagy gond: nehéz lesz megkérni őket, hogy eddzenek jobban, mert már alapból tökéletes mentalitással edzenek”. Nem láttam egyetlen lélektelen edzést sem a Borónál, még a rossz eredmények idején sem, és ugyanez a helyzet a Leedsnél is. Az angol játékostípus olyan, aki jól edz, aki valóban sokat tesz bele. Szóval ha olyan edzőt hozol, aki mindezt még ki is hangsúlyozza, az valószínűleg jól fog szerepelni.

Van egy jó sztorim. Bielsa első, Stoke City elleni meccsét az egész stáb együtt nézte, és őszintén szólva mi, magamat is beleértve, örültünk volna a döntetlennek: 1-1 vagy 0-0… Az volt Marcelo első meccse, a Stoke éppen akkor esett ki a Premier League-ből, mindenhol ez a meccs ment a tévében. A végén 3-1-re nyertünk, és akkor ott megéreztük az önbizalom ízét.

Marcelóban egy különleges dolog van: amit mond, az igaz, ezért a játékosainak bizalma az ő irányába töretlen marad. Azt mondja, hogy az X meccs ilyen és olyan meccs lesz, és ez így is lesz; ez munkabírás kérdése, ő nem egy varázsló, sokat dolgozik, sokat elemez, és ez önbizalmat adott nekünk. Az első szezon úgy végződött, ahogy végződött, aztán képesek voltunk arra, hogy túllépjünk a rájátszás elődöntőjében elszenvedett vereségen, és a következő évben feljussunk, megnyerve a bajnoki címet.

Persze voltak kétségeink, vagyis nem is annyira kétségek, de a futballban minden kihívás, és mindig mindenkor a penge élén táncolsz. Biztos vagyok benne, hogy ugyanazok a srácok, akik az első szezonban elküldték nekem azokat a leveleket, most látnak az utcán, és azt mondják: „Orta! Legenda!” Ez mind hozzátartozik a dologhoz, és mindezt teljes mértékben tiszteletben kell tartanod. A futballban vagyunk, szeretjük a futballt, az első sorban kell állni. Minden nap tisztában kell lenni azzal, hogy ha nem vállalod a kihívást, a rizikót, akkor nem neked való ez a világ.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

A mai napig jönnek ezek a levelek?

Hát, idén nyáron például kaptam egy ilyet. 62 pont, amiért nem értek egyet az első szezonjával a Premier League-ben. 62! Biztos nagyon sok szabadideje volt az illetőnek!

 

Akkor tehát a szerző legalább nem akart megölni…

Azt hiszem, ugyanaz a kézírás volt, mint az előzőek. Én amúgy 30 pontban egyetértek velük! Egyébként sosem jönnek feladóval ezek; szóval ha ezt most hallod, olvasod, kérlek, legközelebb írd rá a címedet is, én meg küldök neked egy pólót vagy kulcstartót vagy valamit.

 

A 62 pont közül biztosan volt néhány vicces is.

– Persze, akadtak viccesek is – például az illető engem hibáztatott a pálya miatt. Ugyan már! Nem mindent én rontottam el! Mondtak valamit arról is, hogy az öltözőben lévő ülések a legrosszabbak a Premier League-ben, ehhez időt kérek! Volt egy világjárványunk, most nyáron kicseréltük a gyepszőnyeget, ami rengeteg pénzbe meg munkaórába került. Ez a klub szintje – és ne feledjük, ez egy latinos klub.

 

 

– Az az érzésem, hogy Bielsa nagyon igényes ember. Téged hallgatva pedig úgy tűnik, hogy nagyon tudsz azonosulni a klubbal. Ezért akartam megkérdezni: mi az a különleges a Leeds Unitednél, ami miatt mindenki, aki itt dolgozik, ennyire elégedett?

A futballban eltöltött időmben szerencsém volt azokkal a klubokkal, amelyeknél dolgoztam. Mindig olyan egyesületeknél voltam, ahol igen erős volt a közösség érzelmi töltete. Valladolid, Sevilla… Hét év Sevillában, ahol az identitás az ereidben folyik, annyira erős. Láttam ott elképesztő dolgokat, az egész stadion énekelt, játszottunk döntőket. Ugyanez volt az Elchénél is, ott 20 000 bérletesünk volt, őrület. De látom a különbséget a Leedshez képest.

Az egyklubos város? Ez a valóság. Mi vagyunk az Egyesült Királyság legnagyobb városa, ahol csak egy klub van, és ez a klub vallássá, szektává válik. Még mindig meglepődöm azon, hogy egy átlagos keddi napon, amikor a Ligakupa második fordulójában játszunk, 7000 leedsi srác van ott a meccsen a Fulham otthonában. Oké, az igazság az, hogy valszeg háromezren közülük Londonban élnek, és hiányzik nekik a klubjuk, de akkor sem mindegy. A Crewe Alexandra elleni első fordulóban meg 35 000 ember volt itt a stadionban.

Ez egy generációs dolog, nagyon latinos, egy olyan hely, ahol valódi szenvedélyt éreznek a futball iránt. Ezt minden sarkon megmutatják; a Leeds United Yorkshire minden sarkán ott van. Szeretem ezt a részét jó és rossz értelemben is: mindahányan a futballban vagyunk, itt dolgozunk, és bár néhol jobban, néhol pedig rosszabbul fizetnek minket, és az életminőségünk is van, ahol jobb és van, ahol rosszabb, de ezt mind a futballtól kapjuk.

Azért rajongok, amikor valódi érzelmeket tudunk kipiszkálni az emberekből. Tudod, milyen érzés volt a feljutás utáni napon felébredni, és úgy érezni, hogy egymillió embert tettél boldoggá szerte a világon? Vicceltem a levelekkel, de kapok leveleket Norvégiából, Svédországból is. Az 1980-as években, amikor az ottani tévék elkezdték közvetíteni a Premier League-et, Bakke és a többi skandináv játékos révén rengeteg szurkoló vált az angol bajnokság rajongójává. Meg tudnánk tölteni az Elland Roadot skandináv szurkolókkal, és a Leeds United érzést kötelességünk átadni nekik is. Ez a felelősség jelentős mértékű. Hogyan próbáljuk mégis visszaadni ezt az érzést? Úgy, hogy a lehető legjobban csináljuk a dolgokat.

Senki sem ígérhet sikert, mert a futballban kiszámíthatatlan, és ígérgetni butaság. De felelősséged van arra vonatkozóan, hogy megpróbáld a legjobbadat nyújtani, és az erőfeszítéseidet a klub viszonozni fogja. Ez büszkévé tesz engem. Számomra a Leeds egy olyan klub, amely viszonozza ezeket az érzéseket, és megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon nehéz lenne számomra más klubban dolgozni az angol futballon belül. Rengeteget adott nekem ez a klub.

 

Egy mindenkit érdeklő kérdés, ami spanyol, sőt latin-amerikai szemszögből is különösen izgalmas. Hogyan fogadták a Leeds szurkolói Bielsát az érkezésekor, és milyen a megítélése most? Tudvalévő, hogy Bielsa sokak szemében egyfajta Messiás.

– Ők csak a saját hőseikkel vannak így, Gary Speed, Yeboah, ő a minap látogatott meg bennünket, ahogy Lucas Radebe is, hihetetlen volt. Ott van Don Revie szobra vagy Billy Bremner szobra. Azt hiszem, ez egy nagyon angol dolog, a történelem értelmezésének oktatása. Most is itt vagyunk a Legends Lounge-ban, amely egy olyan szoba, amelyet a klubtörténelem kiemelkedő játékosainak szenteltek. A tisztelet és a klubok történelmének ismerete olyan mértékű, hogy büszke vagyok arra, hogy az angol labdarúgásban ennek az egésznek a részese lehetek.

Nem akarom összehasonlítani, mert szeretem a spanyol futballt, de itt a történelem iránti tisztelet érzése az azonosulás egyik módja: kérdezz meg egy 14 éves gyereket Billy Bremnerről. Aligha látott róla YouTube-videókat, de mindent el fog mesélni róla.

Nézd meg Eddie Gray-t, ő a klub nagykövete. Húszéves srácok állítják meg az utcán, aztán nézd meg a Burnley elleni gólját, amit a város közepére festettek. Úgy érzem, hogy az angol futballban, ha adsz [a szurkolóknak], ők mindent visszaadnak neked. Minden klubban léteznek legendák, szerveznek az tiszteletükre vacsorákat, és ez elég tiszteletreméltó. És itt Leedsben is megvan persze mindez, az előbb említett szenvedéllyel megsokszorozva.

Végül is, legyünk őszinték, nem azt mondom, hogy lenéznék Leedset, mert északi város, vagy ilyesmi, de azért Leeds mindig is egy alulértékelt város volt, amely a bevándorláson, a munkásosztályon, a bányákon, az ipari forradalom vívmányain alapult. Talán nem is annyira alulértékelt, de az Egyesült Királyság többi része bizonyos szempontból másodlagosnak tekintette. Tehát 60 évvel ezelőtt Leeds város sikerének egyetlen metaforáját a klub jelentette, és ez egy olyan önigazoló büszkeség, amely azt mondja, hogy nem vagyunk London, de az Egyesült Királyság része vagyunk, és GDP-t is termelünk.

Ez az északi rész. Ezt érzed, hogy a társadalmi azonosulás a futballklubodon keresztül történik, és ezeknek az embereknek ez a Leeds United, amellyel igazolják önmagukat is, és azt mondják, „itt vagyunk!”.

 

Az Ortával készített interjú első részének angol nyelvű leirata elérhető ide kattintva, az All Stats Aren’t We Leeds United-blog oldalán.

 

Ki nyeri a Premier League 2021/2022-es kiírását?

1,91 – Manchester City

3,50 – Liverpool

4,25 – Chelsea

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást