Ha valami jól megy, mindenki a csapatot dicséri, de amikor rosszul megy, az csak a te hibád

A Leeds United sportigazgatója, Victor Orta egyórás videointerjút adott a spanyol nyelvű, angol focival foglalkozó oldalnak, a La Media Inglesának. Joe Brennan lefordította az interjút angolra, Militár Iván pedig magyarra, és ezt négy részben tesszük közzé a Büntető.com-on. A harmadik részben Orta beszél arról, hogyan tervezi meg a játékos-igazolási politikáját, részletezi a Raphinha-transzfert és szót ejt arról is, hogy miért tudta már a debütálásakor mutatott játéka után, hogy Ben White szerződtetése jó húzás volt.

  1. rész: Elképesztő mértékű igény volt a feljutásra ebben a városban
  2. rész: Fociőrült autogram-vadászból lett sportigazgató

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A negyvenes éveiben járó Victor Orta 2017 nyarán lett a Leeds United sportigazgatója, miután – változatos pozíciókban – dolgozott korábban a Valladolid, a Sevilla, a Zenit, az Elche és a Middlesbrough csapatainál is. Akik ismerik, elsősorban nagy szakmai tudását és kapcsolatrendszerét emelik ki, erőssége a játékosok igazolása. Jó szemmel szúr ki fiatal játékosokat, és nagyágyúkat is tud a csapataihoz csábítani. Ilyen például – számtalan futballista mellett – az argentin edzőlegenda, Marcelo Bielsa, aki 2018-ban érkezett a klubhoz. A spanyol szakember újságíróként kezdte pályafutását, dolgozott játékosügynökként, és edzői képesítése is van. Ő maga rendre a futball iránti szenvedélyes rajongását emeli ki a vele készült interjúkban.

Az emberek lelkesednek a sportigazgatói munka iránt, főként az olyan videojátékok miatt, mint a Football Manager. Ebből következően kérdezem: hogyan zajlik a szezon tervezésének folyamata valójában? Mik azok az időszakos tevékenységek, amiket el kell végezned minden hónapban? Hogyan tervezed meg az átigazolási időszakot? Korábban azt mondtad nekem, hogy amikor jön az átigazolási időszak, akkor olyan projekteken dolgozol, amelyeket már egy egész évvel korábban előkészítettél.

– A videojátékos dolog mindannyiunkkal megtörténik. Én a PC Football generációból származom, amelynek megalkotója a jelenlegi jobbkezem, Gaby Ruíz. Neki köszönhetően a Ponferradina Bajnokok Ligáját nyert, ilyen azért a való életben nem történik.

Számunkra, a labdarúgásban dolgozók számára ez nagyon egyszerűen alakul, és most rövid leszek, mert nem akarok senkit sem untatni. Az évet két részre osztjuk, az augusztustól decemberig tartó időszak az első rész, ahol a mennyiség és a minőség tökéletes keverékét hozzuk létre. Vannak bajnokságok, amelyek most a Brexit és a pontrendszer miatt különböző sávokba kerültek: 1., 2., 3., 4., 5. és 6. sáv.

Az 5. és 6. sávból gyakorlatilag lehetetlen megszerezni olyan játékosokat, akiket beengednének az Egyesült Királyságba, hacsak nem bajnokcsapat tagjai, vagy esetleg válogatottak, vagy nem szerepelnek remekül valamelyik európai kupasorozatban, ami ezekkel a csapatokkal általában nem történik meg, mivel ezek a nemzeti bajnokságok kicsik, és ez persze nem fair. Később, ha akarod, beszélhetünk más igazságtalanságokról is, ami a Brexithez kapcsolódik.

Az 1-4. sávokat kiemelt ligáknak nevezzük. Minden hónapban van egy ideális tizenegyünk, egy csapat, amely a kor, a költségek, a játékos abszolút értéke a klub szempontjából, a szerződéses helyzet, és több más aspektus vizsgálata és értékelése alapján alakul ki. Nyilván ebben a csapatban például a Bundesligából nem a Bayern vagy a Dortmund játékosai vannak benne, hanem esetleg az Arminia Bielefeldéi vagy a VfL Bochuméi és így tovább. Tehát őket nevezzük „kiválasztott játékosoknak”. Ez a folyamat augusztustól decemberig tart, és itt a nyári, illetve a téli átigazolási piacra készülődünk.

Aztán jön az év második része, amelyet „a minőség víziója” néven emlegetünk. Ha a Tondela négy válogatott játékosa áll szemben a Famalicao három válogatott játékosával, akkor először a Pacos Ferreira két válogatott játékosa és a Vizela 1 válogatott játékosa ellen fogjuk megnézni. Így nézzük meg másodszor is a játékosokat és ellenőrizzük a minőséget. Milyen előnyt jelent ez az egész nekünk, a stábnak? Azt, hogy a stábom és a scoutjaim ezáltal nagyon-nagyon jól ismernek 300 játékost, ahelyett, hogy 3000 játékost ismernének átlagos szinten. Miért? Mert nincsenek meg az erőforrásaink ahhoz, hogy 3000 játékost ismerjünk. Más csapatoknak megvannak ezek az erőforrásaik, mert országonként van 1 vagy 2 játékos-megfigyelőjük.

 

Van egy játékos-megfigyelői osztályvezetőnk és négy olyan kollégánk, akik a nemzetközi piacra szakosodtak. Angliában van egy játékos-megfigyelőnk és három tapasztaltabb munkatársunk, így teljes munkaidőben összesen hét olyan emberünk van, aki kifejezetten a felderítéssel foglalkozik.

 

Előrelépés, hogy most már van egy játékos-megfigyelési és big data osztályunk egy dedikált vezetővel, és e mellett belevágtunk egy innovatív projektbe is, ami egy másik hozzáadott értéket biztosít számunkra – ez egy kicsit több és jobb is, mint a „Carroll/Downing módszer” –, ebben a rendszerben az adatokat minőségi szempontból azonosítjuk, nem pedig mennyiségi szempontból. Ez még csak egy apróbb részlete a folyamatnak, nem az egész elemzés megy így, de ezt az új eljárást már egyre inkább be tudjuk építeni a nagy egész folyamatba. Ez nem olyan, mint a Moneyball, ahol a scoutok az adatok ellen „küzdenek”. Ez az egész integrálódik.

Szintén fontos részét képzik ennek a folyamatnak az edzővel való folyamatos beszélgetések, ezek folyamatosan mennek, nem pedig egy hirtelenjében összehozott áprilisi találkozón kérdezem meg, hogy „hogy tetszenek a balhátvédek”? Nem. Számomra például Marcelo nagyon megkönnyíti ezt a helyzetet, mivel a játékstílusa nagyon egyértelmű, és ezért én egyértelműen tudom, hogy milyen típusú játékosokat szeret. Több száz olyan találkozónk volt már, ahol azt mondtuk egy-egy futballistára, hogy „hű, micsoda nagyszerű játékos – de nem nekünk”. Ez a következtetés pontosan ebből az egyértelműségből ered; az edzővel folytatott órákon át tartó beszélgetések során alakul ki, ami sokszor napi egy, két vagy három órát is kitesz.

Tehát először a játékosok és a játékoskeretünk szükségleteinek vizsgálatát végezzük el, és ebből lesz aztán a sorrend: 1, 2, 3 és 4. Ha az egyes számút nem tudjuk megszerezni, akkor választhatjuk a 3-ast, és eközben mi nagyon hiszünk ebben a módszertanban, és abban, hogy ez működhet. Ezután mi történik? Elkezdődik a szezon, és a kiválasztott játékosok helyet cserélhetnek a listán. Nem akarok viccet csinálni az ügyből, de ez történt, amikor Dan James a Manchester Unitedhez került. Feljebb lépett, és egy magasabb minőségű listára került. Vannak játékosok, akik feljebb lépnek, és vannak, akik lejjebb kerülnek, akár sérülés vagy gyengébb forma miatt, szóval ez a meritokrácia szabályai, a mutatott teljesítmény szerint működik.

Minden hónapban van hat, hét vagy nyolc másik játékos – nézd meg például Mohammed-Ali Chót az Angers-ben, aki idén tűnt fel és került fel a listánkra –, de nincsenek olyan sokan, így időről időre visszatérünk a korábbi víziónkhoz. Amikor egy játékos – és ez egy ideális eset, nem mindig történik így – már öt éve szerepel a listán, mint például Raphinha, és egy utolsó pillanatban bekövetkező piaci változás miatt elérhetővé válik, nem kell leülnünk és DVD-ket vagy videókat néznünk róla, mert már öt éve követjük.

 

Ez az ideális helyzet. De a futballban általában nincsenek ideális helyzetek. Vannak olyan szituációk, amikor előre kell látnod a dolgokat, amikor kevesebb időd van a játékosok értékelésére, különösen a 20 év alatti játékosok esetében, mert szó szerint kevesebb időd van, de amit elmondtam, ez lenne az ideális valóság, amit meg szeretnénk valósítani.

 

Ilyenkor, ahogy mondani szokás, még messze nem arról van szó, hogy megnyomom a gombot és GO. Ilyenkor még meg kell győzni az embereket a játékos környezetében. Büszke vagyok rá, hogy Robin Koch esetében az egyik legmeghatározóbb tényező egy olyan prezentáció volt, amit mi tartottunk. Nos, abban a prezentációban rengeteg munka van. Mi, akkor azt mutattuk meg, hogy milyenek vagyunk: te vagy Robin Koch, mi vagyunk a Leeds United, és mi ezért meg azért gondoljuk azt, hogy a te karaktered ezzel az edzővel, ezzel a sportigazgatói modellel és ennek a klubnak a projektjével sikeres lesz.

Ez egy nagyon erős alapokon álló, munkaigényes, teljes mértékben egyénre szabott előadás volt, egy olyan prezi, amelyet az U15-ös játékosainktól kezdve Robin Kochig mindenkinek megmutatunk. Miért? Mert azt akarom, hogy amikor egy játékos átlépi azt a vonalat, hogy a Leedsbe akar jönni, akkor tudjon mindent, és hogy ezt a döntését a szívével és a fejével együttesen hozza meg. Ezért hiszünk mi abban, hogy ez működni fog. Aztán persze elsülhet jól vagy kevésbé jól. De büszkeséggel töltött el, hogy Robin Koch döntése jóval egyszerűbbé vált ennek a bemutatónak köszönhetően, mert ez azt mutatja, hogy ez egy olyan út, amelyen sikerrel tudunk tovább haladni és dolgozni.

Aztán foglalkozni kell a játékos körül dolgozó emberekkel is, még akár a klubon belül is, hiszen ugyan a klubnak vannak erőforrásai, de ezek a többiekéhez képest korlátozottak; vannak pénzügyi döntések és persze a játékos saját döntései… Harvey Barnes ebben a szobában azt mondta nekem: „Hétfőn találkozunk”. Ez az első évben volt, amikor a Leicesterben futballozott, és aztán kölcsönbe ment a West Bromhoz. Ezek szerint valami mégis történt, mert a West Bromnál jelent meg edzésen és nem nálunk! És tudjátok csak meg, ilyen a futball!

Ilyen dolgok néha előfordulnak, de egy játékos szerződtetése egyébként is nagyon bonyolult, mivel nagyon sok részletet kell tisztázni. Eljön az a pillanat, amikor frusztráltnak érzed magad, mivel hiába próbálsz meg mindent a kezedben tartani, de aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd. Például egy másik klub is belekeveredik az ügyletbe, vagy egy családtag nem akar egy bizonyos városban élni, ezek mind életszerű részletek, de mindig feszültséget okoznak, mert az egész megállapodás egy apró részlet miatt felbomolhat. De hát így megy ez, és így van jól, hiszen hús-vér emberekről beszélünk.

 

 


 

Öt évet dolgoztam a mexikói második ligában. Vakon szerződtettünk játékosokat, nagyon kevés adatunk és információnk volt. A különböző ügynökök folyamatosan eljöttek hozzánk, hogy játékosokat ajánljanak, és az egész egy nagy lutri volt. Tényleg nagyon sok dolog játszik szerepet: a játékos családi helyzete, házas-e vagy szingli, vannak-e gyerekei vagy nincsenek és a többi. Hogyan tudod minimalizálni a személyes kockázatokat, amelyek egy játékos szerződtetése során felmerülnek?

Nem lehet. Ha valaki azt mondja, hogy igen, az hazudik. Egyszer hallottam egy sportigazgatótól, aki már nem aktív, hogy azt mondta, ő a valaha élt legjobb a játékosok pszichológiai értékelésében – ó, istenem! Mondd el a titkodat!

 

A kockázat minimalizálásáról beszélt. Számomra egy játékos szerződtetésének elemzése négy pontból áll. Technikai/taktikai elemzés: mi a különbség a mostani és a Monchival való kezdeti időszakhoz képest? Akkoriban az volt a célunk, hogy mindenben elsők és innovatívak legyünk. Nehéz elhinni, de volt olyan időszak, amikor nem lehetett minden meccset a tévében nézni.

 

Mondok egy példát, ahol a mi megítélésünket az átigazolási ars poeticánk határozta meg. Ramon Vázquez, Miguel Ángel Gómez, és jómagam együtt dolgoztunk Monchival, és rengeteget tanultunk tőle. Akkoriban az U20-as kontinenstorna zajlott, és két hónappal korábban Paraguayban volt egy hat csapatos felkészülési torna. Erre a tornára senki sem ment el, magára a kontinenstornára viszont mindenki. Mi viszont elmentünk a felkészülési meccsekre is, nagyszerű volt. Megtaláltuk [Federico] Faziót, [Diego] Perottit, hihetetlen volt.

Ez most megváltozott. Az információ egyre inkább szabad, mindenki számára hozzáférhető. Egy 16 éves srác gólt lő a holland másodosztályban, és ez a hír egy-két percen belül a Twitteren van. Olyan ez, mint egy özönvízszerű információeső.

Mi a célunk? Mi a nagy kihívás számunkra? Hogy az elérhető infókat a klub számára hasznos tudássá alakítsuk át; olyanok legyünk, mint egy óriási szita. Technikai/taktikai szinten? Most 6000 percet érhetsz el a Wyscouton vagy az InStaton pillanatokon belül: ha a pálya ezen vagy azon zónájában a bal lábával történő összes érintést akarod, megvan; szűrhetsz külön zónákra, pozitív vagy éppen negatív akciókra, ez őrület.

Sőt, van egy új eszköz SkillCorner néven, amely egy kis mini forradalmat csinál jelenleg. Egy olyan elemzéssel, amely 15 darab, 45 percnél hosszabb mérkőzés-részlet alapján 2,55 százalékos hibahatárral kikalkulálja a játékos komplett élettani értékelését. Nem kell GPS ahhoz, hogy tudd egy játékos fizikai teljesítményét értékelni. Természetesen nem tudsz fizikai felkészültséget vizsgálni kizárólag ezekkel az adatokkal, mert van ennek egy hibahatára, de egy scout számára már ez is csodálatos. Mert fogod a francia bajnokságot, lekérdezed a legjobb fizikai adatokkal rendelkező szélsőket, és ez egyértelműen a top 10-et adja meg valós adatokkal, nem generál hamis mintát. Például, mennyit fut a Leeds United? Ehhez képest mi a bajnokság átlaga? Beállítjuk a szűrőt, és a játékos vagy átmegy rajta, vagy nem. Átmenni ezen a teszten a Leeds esetében egyébként bonyolult!

 

Aztán jön a még bonyolultabb két rész: az első kifejezetten a labdarúgó-szakmával kapcsolatos. Én ezt átmenetnek hívom. Felfedezel egy játékost, aki egy adott országban, az adott ország északi vagy déli részén, de mégiscsak egy másik országban, más játékstílussal, más csapattársakkal, más edző elvárásainak próbál megfelelni.

 

Mondok egy példát Robin Kochról: három év alatt hat vagy hét olyan pillanatot láttunk, amikor Koch visszafutott a kapu felé védekezni. Hogy miért? Mert a Freiburg mélyen védekezett, nem úgy, mint mi, akik magasra tolt hátvédsorral védekezünk. Marcelo akkor ezt mondta nekem: „Ez a játékos képes lesz visszafutni, hogy védekezzen?” Három év alatt hat ilyen helyzetet láttunk, az egyik például nagyon szuper volt a Stuttgart ellen, de mégsem volt 40 ilyen pillanatunk. Jön az első meccs a Liverpool ellen, és látom őt Mané ellen [fogja a fejét], ó istenem, itt van… Koch meg képes volt lefutni Manét. Egész egyszerűen megverte ebben a párharcban. De persze valahol hiányzott az igazi biztonság, egy szint után a saját megérzéseinkre kellett hagyatkoznunk.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Ugyanez a helyzet, amikor az emberek Monchiról beszélnek. Azt mondta nekem, hogy „középpályás kell nekünk”. Csináltam egy listát, 1, 2, 3. Ő a lista alapján elvégezte az elemzést, és azt mondta: „az egyes számú a legjobb” – én meg nagyon boldog voltam. „De a 3-as a legjobb a Sevilla számára”. Mi? Azt mondtad, hogy az egyes a legjobb! Igen, de a 3-as a legjobb a Sevilla számára. És mindig igaza volt. Ez a folyamat az „átmenet”.

Vannak objektív modelljeink, adatokkal alátámasztva a játékosok azonosítására, de sokszor a pszichológiához fordulunk, hiszen ők is elsősorban emberek. Fel kell vállalni a hibázás lehetőségét, csak így lehet ezt a munkát ép ésszel elvégezni. Utálom a kitüntetéseket. Rengeteg szörnyű átigazolás van a képzeletbeli polcomon. A Valladolid-szurkolók YouTube-kommentjei most fognak elszabadulni: ez a fickó hozta be [Marcelo] Brolit, katasztrófa! [Jose] Curbelo, [José] Mosquera! [Pawel] Cibicki is valahol ott lesz. A kudarcok teljes tárháza. De nem szeretem az elismeréseket sem, ha éppen jól teszem a dolgom.

A szurkolók például mindig elismerésüket fejezik ki Ben White szerződtetéséért. Ő most egy szép nagy összegért elkelt [az Arsenal 50 millió fontért vette meg a Brightontól a 2019-2020-as szezont a Leeds Unitednél töltő 24 éves középhátvédet – a szerk.]. Azután hoztuk ide, hogy kölcsönben nagyon jól játszott a League Two-ban a Newportnál, utána pedig egy jó idényt töltött a Peterborough-nál a League One-ban. Idejött, és véleményem szerint ő volt a Championship legjobb játékosa a 2019-2020-as szezonban, amikor nálunk volt. Most pedig 50 millió fontot fizettek érte.

White az első meccsét Bristolban játszotta, mivel Berardit az előző szezonban a play-off elődöntőjében kiállítottak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem játszott sokat az előszezonban, akkor Ausztráliában voltunk és más különböző okokból nem kapott lehetőséget. Labdajáratás volt, Cooper adta Kikónak, Kiko vissza Coopernek, majd tovább White-nak, és ő, ahogy a labdabirtoklásban mutatott viselkedésformáiból már megszokhattuk – az egyik olyan különleges képessége, amit mi fedeztünk fel –, tudatosan, de kicsit hosszan szöktette magát. A labda előtte volt, de Diédhiou is, az egész szituáció a másodperc töredéke alatt játszódott le, White hamarabb ért oda, átjátszotta Famara Diédhiout, ment a felpassz Harrisonra, aki Bamfordnak adta, és a végén majdnem gólt lőttünk. 5000 leedsi szurkoló tombolt őrjöngve hátul. Az önbizalmát ezekből a pillanatokból merítette, és bár ez volt a leedsi időszakának második perce, onnantól kezdve ő volt a csapat legjobb játékosa.

A következő meccsen, a Nottingham Forest ellen, telt ház előtt, az első labdaérintését a közönség hangosan éljenezte. Biztos vagyok benne, hogy ha abban az említett korábbi pillanatban Famara Diédhiou hozzáér a labdához, piros lap, talán büntető is, gól és 1-0-ra kikapunk. Közösségi média: White miatt szabadultunk meg Janssontól! Azt az első érintést a Forest ellen itt felzúdulás fogadta volna, mert itt a szurkolók nem fütyülnek, hanem rendesen morajlanak, mint a tenger, ami mindennél rosszabb. Isten tudja, hogy reagált volna erre a srác. Ez a pszichológiai része. Ezért kapok kitüntetést? Nem [rázza a fejét]. Embertelen szakma. Ez mind-mind a folyamat része.

Ezek nem mások, mint emberi történetek. Emberekről beszélünk, akiknek az élete egy másodperc alatt megváltozhat. Tehát inkább beszéljünk a pszichológiai kockázat minimalizálásáról. Természetesen készítünk egy jelentést a pszichológiai állapotukról is, megnézzük a játékost csereként vagy kezdőként, győztesként és vesztesként, nagy csapat ellen és kis csapat ellen. Felhívod a kollégákat, felhívod az edzőket, de azzal a volt edzővel, ha jól mentek a dolgok, akkor a játékos nagyszerű, ha nem mentek jól, akkor a játékos rossz – ez logikus! Nem vagyok ugyanaz az ember, aki 18 éves koromban voltam, mint most, 42 évesen. De ugyanúgy lehet más a helyzet egy játékosnál is, amikor 24 éves, mint amikor 28.

 

 


 

Egyetlen pillanat képes eltorzítani a dolgokat, vagy éppen fordítva. Tehát el kell fogadni a fiziológiai elemzést és a pszichológiai hibalehetőséget, mint a folyamat szerves részét. És biztos vagyok benne, hogy ha Ben White az első meccsen követte volna el azt a hibát, akkor az Elland Roadon töltött ideje nem lett volna olyan, mint amilyen lett. Ezért ez nem érdem vagy kudarc kérdése; természetesen tisztában kell lenned a sikereiddel, de a siker iránti vágyadat a játékosok szerződtetésénél a kockázat részeként fel kell vállalnod. A szurkolóknak, akik valójában az egész folyamatot táplálják, ugyanígy fel kell vállalniuk, hogy egy-egy meccs vagy igazolás nem sült el jól.

Hányszor hallottuk már ezt egy játékosról? Nézd meg Arouna Konét a Sevillánál, négy év alatt két gólt lőtt szegény, elment a Levantéhoz és majdnem Bajnokok Ligájába juttatta őket! Gólt lőtt ellenünk és ezzel kiestünk az Európa-ligából. Találkoztam [José María] Del Nidóval [az FC Sevilla akkori elnöke – a szerk.] a folyosón, és ki akartam ugrani az ablakon! Tizennégy gólt lőtt, ráadásul aztán karriert csinált Angliában is: Wigan, Everton, stb. A Sevillánál egyszerűen nem működött a kapcsolat, erre elmegy a Levantéba, és majdnem bejuttatja őket a Bajnokok Ligájába! Levante! A Bajnokok Ligájában! Szóval néha abba kell hagyni a magyarázkodást, és elfogadni ezt a bizonytalanságot. Ezért is szeretjük ezt a sportot!

Mondhatjuk, hogy a munkád frusztrálóbb, mint bármely más sikerorientált tevékenység? Mindenekelőtt az átigazolási piacról beszélek, említetted Harvey Barnest, ott van az az eset, amit Dan Jamesszel kapcsolatban láttunk. Sok próbálkozáson vagy túl, mire megtalálod a Raphinhát?

Raphinha átigazolása csapatmunka volt! És persze addig a kudarcok Victor Ortáéi voltak. Ha ezt nem fogadod el, menj és csinálj valami mást. Egyáltalán nem panaszkodom emiatt.

A Raphinha átigazolással kapcsolatban azt mondják, nézd meg ezt a transzfert, az egész csapatmunka volt, sok ember munkája volt a sikeresen nyélbeütött üzlet mögött. És a Pawel Cibicki- transzfer mögött álló emberek hosszú sora? Nem, csak én, aki a stábomat képviselem. De ezt senkinek sem kell dramatizálni. Ez mind ennek a munkának a része, hiszen ugyanúgy, ahogy a munkának rengeteg pozitívuma is van, megvan a negatív oldala is.

Ha nem fogadod el, hogy amikor valami jól megy, mindenki dicséri a csapatot, de amikor rosszul megy, az csak a te hibád, akkor ne csináld ezt. Ezt el kell fogadnod, ha akarod csinálni, és azt kell mondanod, hogy ez mind-mind a munka része, és arra késztet, hogy folytasd, amit csinálsz. Szóval igazából ezt a dolgot vagy elfogadod, vagy úgy döntesz, hogy elmész és csinálsz valami mást.

 

Az Ortával készített interjú harmadik részének angol nyelvű leirata elérhető ide kattintva, az All Stats Aren’t We Leeds United-blog oldalán.

Írj hozzászólást