„Megdöbbentő élmény volt, hogy mindazt a rosszat, amitől addig képtelen voltam szabadulni, egyszer csak megvetettem” – interjú Gera Zoltánnal

Edzősködés, nosztalgiával felidézett angliai karrier, karácsony, vallás, megtérés. Gera Zoltánnal élete fontos állomásairól beszélgettünk.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Gera Zoltán, az edző. Tökéletesen megszoktad már az új szerepet? Ha történetesen meccset nézel, egyértelműen edzőként gondolkozol? 

– Igen. Habár nem mindegy, direkt szakmai szemmel, vagy szimplán kikapcsolódásként ülök-e le a tévé elé. Játékosszemmel mindenesetre nem nagyon nézek már meccseket. Ahhoz ennyi időt is elég volt edzőként eltölteni. 

 

– Hogy ízlik?

– Szeretem. Beleszoktam. Élvezem a munkát, jó megtapasztalni ezt a másfajta világot. Érzem, hogy folyamatosan változok, ez egy állandó tanulási folyamat, egyre több tapasztalatot gyűjtök, a tréningeken, az edzőtáborokban, a mérkőzéseken egyaránt, minden új információt elraktározok, és megpróbálom tudatosan beépíteni a munkámba.

 

– El tudsz még veszni amúgy egy-egy kilencven percben? Csak élvezni szurkolóként a meccsélményt? Vagy mindig elemzel.

– El tudok veszni, hogyne. Egy-egy érdekesebb jelenet, támadásvezetés, védekezési variáció vagy gól azért rendre szakmailag is megragad, ha valami újat látok, elteszem magamban, de simán tudok csak gyönyörködni is a látottakban. Alapvetően azért más, ha a fiammal vagy a barátaimmal ülök le meccset nézni, illetve ha direkt szakmai szemmel akarom követni.

 

– Létezik csapat, amelyik szakmai szempontból különösen felkelti az érdeklődésedet?

– Több is. Leginkább azok, amelyek a szokványostól eltérő stílusban akarnak futballozni, mint például Olaszországban az Atalanta. Amúgy is szeretem az olasz futballt, az angol áll persze hozzám a legközelebb. Azért az más minőség, mint a hazai.

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

– Edzőként igyekszel előhívni azokat a tapasztalatokat, amelyekkel játékosként az edzéseken a trénereid jóvoltából gazdagodtál? Előcsalogatni azt, ahogy ők működtek, ahogy hatottak rátok, ahogy bántak veletek? 

– Labdarúgóként sajnos nem gondolkodtam azon, ki miért lehetett sikeres, kinek mi volt az erőssége, hogy vele a kormánykeréknél mitől működik a csapat, de igyekszem visszaemlékezni. Előfordult, hogy valaki szakmailag, a taktikai felkészültséget illetően messze állt a csúcstól, mégis tökéletes egységet teremtett, majd’ mindenkinek megtalálta a helyét a pályán, s már ez is elég volt a sikerhez. Számos edzővel dolgoztam együtt, különböző felfogásokkal, megközelítésmódokkal, más-más hozzáállással találkoztam, valaki a közösség erejében hitt inkább, más a taktikában. Érdekes ezeket a tapasztalásokat felidézni, mindezeket manapság egyértelműen hasznosíthatom.

 

– Ki hatott rád a legerősebben?

– Korszakok voltak. A kezdeti időszakban, a pécsi években Róth Antal számított meghatározó edzőmnek, nála kezdtem a pályám, de a Fradiban és Angliában is olyan edzőkkel dolgozhattam, akik erősen hatottak rám, mindenkitől kaptam valamit. Mondhatnám, hogy bárcsak húszévesen tudtam volna annyit a futballból, mint harminc-harmincöt évesen, persze felesleges ezen keseregni. Van, aki korábban megérik, más később, az én edzőim szerencsére egyszerre voltak jó pedagógusok és futballszakemberek, nem is szeretnék egyetlen nevet kiemelni. Annál sokkal jobban tisztelem őket, minthogy bárkit is a többiek elé helyezzek.

 

– Sokkal nehezebb hivatás az edzőé, mint a futballistáé?

– Feltétlenül. Edzőként nem csak magammal kell foglalkozni, egy egész csapattal. Sokkal nagyobb a felelősség. Jól kell összerakni az együttest, minden részletre odafigyelni. Ha több sikerélményben lesz részem, remélem, még jobban érzem majd magam trénerként. A pályám elején járok, húsz meccsem sincs még vezetőedzőként. Azt nem tudom, ez az utánpótlás-válogatottnak mennyire hátrány, de én választottam ezt az utat. 

 

– Ne aggódj, más remek korábbi labdarúgók is így kezdik. Mit ítélsz amúgy a legnehezebbnek benne? Hogy képes legyél hatni a játékosokra? Hogy szakmailag elég felkészült légy? Hogy tudj elég következetes lenni?

– Nem lehet egy szegmenst kiemelni. Fontos persze a taktika, az is, hogy amit kidolgoztál, megvalósítsa a csapat, de tudnom kell motiválni őket, valóban következetesnek kell lenni, rendet tartani a pályán, különben anarchiába fordul, szóval összetett feladat. Különböző karakterű és felfogású játékosokat kapsz, mindenkihez másképp kell szólni, miközben valakit könnyebb edzeni, mást nehezebb. Izgalmas része, sikerül-e úgy átadni az elképzeléseidet, hogy azok visszaköszönjenek a gyepen. Ha valamit kitalálsz, és működik, annál edzőként kevés jobb érzés lehet. 

 

– Kipróbáltad már a szakma néhány területét. Dolgoztál pályaedzőként, elemezned is kellett, az utánpótlás-válogatottat irányítod, klubcsapat vezetőedzője történetesen még nem voltál. De melyik poszt lehet számodra hosszú távon a legmegfelelőbb?

– Klubedző leszek valószínűleg, egy nap legalábbis szeretném majd kipróbálni, milyen.

 

– Mint az U21-es válogatott szövetségi edzője, nem irigyellek. Mi azért más nemzetekhez képest kevésbé ontjuk a tehetségeket, és akkor finom voltam. Miért nem elég eredményes szerinted az utánpótlás-nevelésünk? 

– Pedig lehet engem irigyelni, mert hatalmas megtiszteltetés az U21-es válogatottat irányítani. Ami a kérdést illeti, összetett a probléma. Vegyük az NB I-et. Egy bajnoki fordulóban kezdőként hatvan-hetven magyar szerepel, ebből elég kevés a fiatal. Ez az egyik hátránya a tizenkét csapatos bajnokságnak, bár nem tudom, nagyobb létszám esetén mennyi fiatal játszana. Vannak ugyanakkor tehetségeink, bár kétségtelenül fejlődniük kell, időre van szükségük, no meg meccsekre. Az U21-es korosztályú játékos életében rengeteg változás történhet: néhány hónapon belül változhat a csapaton belüli helyzete, ha új ember érkezik, vagy becsúszik neki egy-két rosszabb meccs, máris máshogy állnak hozzá, ettől elmehet a kedve, változhat a hozzáállása. A fiataloknál sokszor kiszámíthatatlan, hogyan reagálnak az egyes helyzetekre, nem mindig képesek folyamatosan kiegyensúlyozottan teljesíteni. A mi időnkben sem volt ez másképp. Az U21-ben játszva rólam sem mondták meg, mire viszem.

 

Rendszertelen volt a játékom, nagyon sokat kellett fejlődnöm, de a korral is jár, hogy jobbá válsz; tapasztalsz, dolgozol és fejlődsz.

 

Nyilván akad már abban a korban is kivételes képességű játékos. Ugyanakkor éppen ez a kihívás: terelgetni őket az úton, hatással lenni rájuk, megértetni velük, miben kell változniuk. Ha befogadják az impulzusokat, gyorsan fejlődhetnek. Előfordult, hogy valakiről azt gondoltuk, nagy a lemaradása, de gyorsan, sokat fejlődött, és meghatározó játékossá vált. Nem szeretek azzal foglalkozni, elég-e itthon a tehetség. Ez a helyzet, dolgozni kell. Zömében úgy is ők fognak a felnőtt válogatottban játszani, az elmúlt két évben is hatan mutatkoztak be a felnőttek között, ez jó arány.

 

– Azért ha téged a mai remek körülmények közt készítenek fel, a West Bromwich-nál is tovább jutsz?

– Nem érdemes korszakokat összehasonlítani. Egészen más a maiak hozzáállása, más gondolatok foglalkoztatják őket, de a világért sem kezdenék bele a bezzeg a mi időnkben féle pufogásba. Ma is találni nagyon jó példákat és kevésbé jókat, ahogy egykor szintén. Én például évekig borzasztóan rossz példa voltam. Azt, hogy igen jó körülmények közt készülhetnek, ajándékként kell felfogniuk, ez a megelőlegezett bizalom, a klubok teremtette esély. A szülőknek is megvan persze a szerepük abban, hogyan nőnek fel a játékosok. Sokan kimennek fiatalon külföldre, sokan is jönnek vissza, és próbálják itthonról újra felépíteni magukat, utóbbi is járható út, ott van példának Schön Szabolcs esete. Nyilvánvaló, hogy az Ajaxban kiváló körülmények közt készülhetett, remek edzők irányításával, nem sikerült azonban megugrania a szintet. Hazatért, s jól kezelte, hogy egyet vissza kellett lépnie, megfelelő hozzáállásának is hála, sikerült újra felépítenie magát.

 

Magyaros rangadó Angliában: volt idő, amikor Gera Zoltán épp Király Gábor kapuját vette be a Premier League-ben (Fotó: Nemzeti Sport)

– Ha már külföldi szereplés: neked a magyar közegből bekerülni a Premier League-be sokkoló élmény volt?

– A szó pozitív értelmében igen. Csak pislogtam az edzőpályák láttán, akkor is, amikor megláttam, milyen stadionokban játszunk, az pedig, amikor megtapasztaltam az angol futballban uralkodó mentalitást, pláne a döbbenet erejével hatott.

 

Nagyon tetszett az egymás iránt folyamatosan megnyilvánuló tisztelet, hogy az edzéseken is csupa biztatásban volt részem. Egy ilyen építő közegben szárnyakat kapsz, amit idővel persze megszoksz, és olyankor mutatkozik meg, valójában ki milyen személyiség.

 

Olyan ez, mint egy házasság. Szerelmesen mindent megteszel, minden természetes, később erőfeszítéseket kell tenni, hogy minden ugyanúgy működjön. 

 

– Kényelmessé válik az ember?

– Nem csak erről van szó. Hanem hogy eleinte alázatos vagy, pozitív, de az maradsz-e később is? Engem nagyon feldobott ez a közeg, és felismertem, csak úgy lehetek hosszú távon is sikeres, ha maradok pozitív. Amilyen a környezetem is volt. Ezt az attitűdöt szívtam magamba. És ha megtapasztalod, soha nem vágyódsz el onnan, szíved szerint örökre ilyen légkörben dolgoznál. Nekem épp ez az egyik nagy feladatom, megteremteni ezt a pozitív légkört, legalább az én közegemben. 

 

– Szép kihívás.

– Az. Edzőként azért könnyebb, mégiscsak én fektetem le a szabályokat.

 

– A Premier League a pozitív légkör mellett azért az elképesztő fizikai igénybevételről is híres, és te dacára a kimaradt gyerekkori éveknek, bírtad. Emlékszem, mesélted, többen is hánytak egy-egy kimerítő edzés közben, után, te soha.

– Az akaraterőm, a szívem, az elszántságom vitt előre, ezért sikerült kint maradnom. Mert tudtam szenvedni. Ha nem vagy képes kimozdulni a komfortzónádból, elvesztél, úgy nem fejlődsz. Feszegettem a határaimat, de ez kellett ahhoz, hogy fizikailag megfeleljek, hogy felvegyem az Angliában honos ritmust. Valahol minden edzés egy szenvedés volt, a mérkőzés szintén. Először negyvenöt percet bírtam, aztán hatvanat, végül végigjátszottam a kilencven percet, mert mindig rátettem egy lapáttal.

 

– Ahhoz mi kellett, hogy az erőltetett menetet, mint amilyen a karácsonyi időszak, bírja a futballista?

– Ha valaki legalább néhány évet eltölt Angliában, bírja az ünnepi periódust is. Kifejezetten élveztem, hogy nincs leállás a télen, hogy nem kell újra alapozni,  szerettem, hogy két-három naponta meccseket vívunk. De nem tettek be minden egyes meccsen a csapatba, az angolok ezt jobban bírták, ebben nőttek fel. Manapság nagy az ellenállás, a külföldi edzők megfúrnák a karácsonyi időszakot, nem tudom, sikerül-e, nem örülnék neki mindenesetre. Az, hogy egyre több meccs van, nehéz helyzetet szül, de bő kerettel dolgozhatnak. Annak azért nem örülnék, ha a külföldi trénerek mondanák meg, hogyan alakuljon a program Angliában.

 

– Eltekintve az ünnepi időszaktól, mit élveztél a leginkább az angliai futballozásban?

– Mit nem? Talán csak azt nem, amikor egyszerre esett az eső és fújt irtózatos erővel a szél. Az azért már negatívan befolyásolta a játékot. Jobb lett volna kevesebb hullámvölgyet megélni, amúgy viszont mindent élveztem: a meccsek hangulatát, a szurkolók szeretetét, az edzéseket, a családi életet, a nyugalmat.

 


(X) Fizess be ma 6500 Ft-ot a számládra és 30 ingyen pörgetést kapsz ajándékba! Részletekért keresd az Adventi Kalendárium promóciót!


 

– Emberileg mit adott elsősorban az angliai tíz év?

– Sok egyéb mellett leginkább talán a pozitív hozzáállást, gondolkodást, bár én azért addig is ilyen voltam. Mindemellett még nyugodtabb lettem. Megtanultam elviselni és elfogadni a vereségeket, és megtanultam sokkal inkább elismerni a teljesítményt, mások jó játékát, egy-egy jó meccsét. Itthon azelőtt nem tapasztaltam olyat, hogy egymásnak gratulálnak a labdarúgók, hogy dicsérik a másikat. Érezni lehetett a másik iránti őszinte tiszteletet.

 

– Az ünnepi periódusból maradt meg kedvenc meccsed?

– Egy beugrik: a West Brommal a Bolton ellen játszottunk idegenben, talán szilveszter másnapján, sikerült góllal köszöntenem az újévet.

 

– A karácsonyt tekinted amúgy az egyik legfontosabb ünnepnek?

– Kétségtelenül az. A keresztényeknek Jézus születése miatt rendkívüli jelentőségű, s főleg a mai világban fontos.

 

– A vallás, a hited megtalálása kellett ahhoz, hogy az egykori züllött éned hátrahagyd?

– Igen. Azzal fordult meg az életem, hogy személyes közösségbe kerültem Istennel, Jézus Krisztussal. A családom mellett ma is ez életem legfontosabb pillére.

 

– Emlékszel a felismerés pillanatára? Amikor eldöntötted, a régi életeddel leszámolva új útra térsz?

– Ez nem egy olyan momentum, amit elfelejt az ember. Apám hívott el egy istentiszteletre, azután, hogy megtért, s jól tudta, nekem is szükségem lenne rá. Mindent megpróbált megtenni azért, hogy abbahagyjam a züllött életet, de rá kellett jönnie, ő egyedül nem tud segíteni. Azt kérte, adjam át az életem Jézus Krisztusnak. Kételyekkel fogadtam, de amikor megtettem, elkezdődött az életemben a változás.

 

Azzal, hogy átadtam az életemet, minden megfordult. Kértem az Urat, változtasson meg, és megtörtént. Nekem a megtérés a legfontosabb napja az életemnek.

 

Megdöbbentő élmény volt, hogy mindazt a rosszat, amitől addig képtelen voltam szabadulni, egyszer csak megvetettem, meggyűlöltem. Nem hiányzott többé, nem fogott el a vágy, a kísértés. Tudtam, eljött az életemben a valódi változás ideje. 

 

– Egy istentisztelet jelentette a megtérést?

– Nem, hanem az ima, amit elmondtam. A megtérő ima, amivel beismertem, bűnös ember vagyok, elfogadom Jézus áldozatát, és átadom neki az életemet. Ez egy rövid, egyszerű ima, de hatásos, erőteljes. Ez volt a kezdet, de a megtérés nem ért azzal véget. Folyamatosan próbálok olyan életet élni, ami Istennek kedves, ezt úgy tudom elérni, hogy közösségben élek vele, imádkozom, olvasom a Bibliát. Az a célom, hogy egyre jobb ember, apa, férj legyek, jó példa az emberek szemében. Ezek a fontos kritériumok az életemben.

 

– Nagyon mélyen voltál a megtérés előtt?

– Igen, nagyon lent voltam, nincs ezen mit szépíteni. Az életem vékony jégen táncolt. Tizenhat éves koromban kezdtem újra a futballt, szerencsére nem volt még késő.

 

– A vallás, Jézus, a hit nélkül lehet, ma már nem is élsz?

– Azt nem tudom, de hogy senki nem tudná, volt valaha egy Gera Zoltán nevű futballista, az száz százalék.

 

A West Bromwich a következő idényt a Premier League-ben tölti:

7,00 – Igen

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/The Championship/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az angol foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: MTI

Írj hozzászólást