„Mert a szenvedély nem osztályfüggő!” – interjú a Palermania blog szerkesztőivel

Az olasz hátországban sínylődő, szebb napokat is látott csapatokkal az elmúlt időszakban többször foglalkoztunk. Ezúttal megszólaltattuk a jelenleg csak harmadosztályú Palermo magyar blogjának egyik szerkesztőjét, aki elmondta, miként éli meg egy szurkoló a viszontagságokat, amikor a kedvenc csapatát visszasorolják.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az US Palermo 2004-ben, több mint három évtized távollét után kapaszkodott vissza az első osztályba, ahol rögtön gyökeret eresztett, hiszen sorozatban egy hatodik és két ötödik helyezést ért el.

Remek teljesítményük révén még az UEFA-kupában is kipróbálhatták magukat. Ekkoriban olyan játékosok erősítették a klubot, mint – a későbbi 2006-os világbajnok – Fabio Grosso, Luca Toni, Andrea Barzagli vagy Cristian Zaccardo. Természetesen ezeket a játékosokat hamar elkapkodták, s hiányukban a Palermo a 2007-2008-as szezonban már csak a 11. helyre fért oda, majd két nyolcadik hely között 2010 tavaszán újfent az ötödik helyen zárt az idény végén. Akkoriban – tényleg csak a teljesség igénye nélkül – olyan jó nevű futballisták fordultak meg a Renzo Barbera öltözőfolyosóin, mint Edinson Cavani, Javier Pastore, Amauri, Salvatore Sirigu, Antonio Nocerino, Josip Ilicsics, Federico Balzaretti, vagy a helyiek körében istenként bálványozott Fabrizio Miccoli.

Azóta a csapat kétszer is kiesett az élvonalból, megélt egy negyedosztályba való visszasorolást, jelenleg pedig a Serie C-ben próbálja kiharcolni a feljutást. Hazánkban az egyik leglelkesebb, alacsonyabb osztályú focicsapattal foglalkozó oldal, az idén tízéves Palermania Blog egyik szerkesztőjével beszélgettünk a szebb napokról, a rajongásról és a nem annyira fényes jelenről.

 

 

Mi fogott meg benneteket a Palermo csapatában? Mióta vagytok a szicíliai csapat rajongói?

– Ketten szerkesztjük az oldalt, és eltérő előtörténettel rendelkezünk. Monyó 2004-ben járt először Palermóban, ahol egy nem mindennapi látvány fogadta: az egész város rózsaszín-feketében pompázott, mégpedig azért, mert pont ekkor jutott vissza hosszú idő után a Palermo a Serie A-ba. Az ottani ismerősei meséltek neki egy bizonyos Eugenio Corini nevű csapatkapitányról, és Luca Toniról, akinek ekkor már érett a válogatott meghívó. Monyónak ezen a nyáron – ahogyan ő szokta mondani – megpecsételődött a sorsa, hiszen innentől kezdve kezdte el követni a Rosanero eredményeit, majd pedig szép lassan még jobban elmélyült ez a „szerelem”. Nekem (palerminátor88 – a szerk.) még Palermóba sem kellett elmennem! 2004 decemberét írtunk, amikor az akkori kábelszolgáltatóm betette a programkínálatába a Serie A közvetítési jogait birtokló magyar csatornát. Ez december 20-án történt, nekem pedig az első meccsem, amelyet az „új sportadón” láttam, egy előző napról ismételt Palermo-Cagliari összecsapás volt. A Guardalben – Zaccardo, Biava, Barzagli, Grosso – Corini, Barone – Zauli, Mutarelli, Brienza – Toni legendás összetételű csapat egy számomra örökké emlékezetes, felejthetetlen mérkőzésen, 3-0-ra győzte le a szárd együttest, mégpedig úgy, hogy a 33. és a 40. perc között háromszor is eredményesek voltak. Hihetetlenül megtetszett a frenetikus szicíliai hangulat, és maga a csapat is, már csak a különleges színkombinációja miatt is, így a találkozó után eldöntöttem, hogy ettől a perctől kezdve nemcsak követem majd a rózsaszín-feketék további eredményeit, hanem komolyan szurkolni is fogok ennek a társaságnak. És ez a „szerelem” azóta is tart, sőt mi több, most már igen meghatározó szerepet játszik a mindennapjaimban – a blog szerkesztése miatt!

 

Hogyan született meg a blog elindításának gondolata?

– Lehet, hogy furán hangzik, de a blog megszületéséről és elindulásáról mi, a jelenlegi szerkesztők is csak annyit tudunk, amennyit elmesélt az oldal létrehozója és kezdeti főszerkesztője, Pali. Amikor az ötéves évfordulónk alkalmából arról faggattuk blogunk megalapítóját, hogy milyen elhatározásból vágott bele ebbe a történetbe, azt felelte, hogy mindenképpen csatlakozni akart egy népszerű blogközösséghez, és mivel korábban a FIFA nevű játékban sokat játszott a Palermóval, annyira megszerette a rózsaszín-fekete csapatot, hogy róluk kezdett el írni.

 

Tehát ti később csatlakoztatok a szerkesztőséghez.

– Az első poszt 2011. február 10-én született meg, aztán valamikor 2012-ben rátalált az oldalra és csatlakozott a szerkesztőséghez Monyó, majd pedig 2013 szeptembere körül én is. Palinak nem sokkal ezt követően új munkája lett, amivel már nem tudta összeegyeztetni a blogot, így 2014-től ketten maradtunk. Azóta mi felelünk az oldal működéséért, amely az idén már tízéves lett. Anélkül, hogy „sztárolnánk” magunkat, azért tudjuk, hogy ez nem kis idő, és figyelembe véve azt is, hogy a Palermo az utóbbi években már sajnos nincs ott az olasz foci nagyszínpadán, különösen büszkék vagyunk arra, hogy még mindig létezünk, sőt továbbra is inkább gyarapodóban van a közösségünk. Nálunk mindig cél, hogy ez a blog a magyar szurkolókról is szóljon. A pandémia előtti időszakban nem egyszer fordult elő, hogy fotókat vagy beszámolókat kaptunk az olvasóinktól, amelyek valamilyen, a csapattal kapcsolatos élményt örökítettek meg. Szintén jelentős eredményként kezeljük, hogy Palermóban is sokan ismernek minket. A Palermania blog tehát már jócskán több egy hazai szurkolói oldalnál, hiszen folyamatosan kapunk üzeneteket és megkereséseket Szicíliából is, ugyanakkor a küldetésünknek továbbra is azt tartjuk, hogy a klub híreivel a magyar Palermo-szurkolókhoz szóljunk.

 

Mennyire van kultúrája Magyarországon a kisebb csapatoknak való szurkolásnak? Ismertek még olyat, aki hasonló módon lelkesedik egy-egy számára földrajzilag távol eső csapatért?

– Sok olyan ismerősünk van, akik nem egy megszokott, kirakatban lévő klubért rajonganak. A Palermania Blog ilyen téren is állandóan nyitott, és törekszünk arra, hogy jó viszonyt alakítsunk ki más csapatok szimpatizánsaival. Készítettünk már interjút egy hazánkban élő óriási Venezia-drukkerrel, nem egyszer született közös alkotás a Galletti (a Bari szurkolói – a szerk.) oldallal, és ugyancsak értékeltünk már együtt meccset a Salernitana– és a Brescia-bloggal is – még a Serie B-s éveink alatt. Továbbá van Genoa– és Messina-drukker barátunk, szólt már hozzánk magyar Catania-szurkoló, tudunk az itthoni Benevento fanklub létezéséről, többször váltottunk már szót az egykori Norwich City magyar blogjának szerkesztőjével is. Szerintünk nagyon is létező jelenség az Magyarországon, hogy vannak olyan focidrukkerek, akiknek nem egy európai sztárcsapat a kedvencük, hanem egy alacsonyabban jegyzett együttes. De ez megvan külföldön is, a Palermónak például van brazil és orosz szurkolói csoportja is.

 

A Palermo a legszebb éveiben többször is az ötödik helyen végzett az élvonalban. Meg-meg tudta szorongatni azokban az időkben a nagycsapatokat, de nyilvánvaló volt, hogy egy feltörekvő kiscsapat részéről ez lehet a maximum. Egy szurkoló ilyenkor bízik benne, hogy akár a bajnoki címért is küzdhet a csapata vagy nincsenek ilyen álmai? Milyen várakozásokkal kísértétek figyelemmel az akkori idényeket?

– Noha akkor még nem is ismertük egymást Monyóval, bátran állíthatom mindkettőnk nevében is, hogy rendkívüli élményt jelentettek azok a szezonok, amelyekben a Palermo top hatos, vagy még annál is jobb csapat volt! Ezzel együtt soha nem kergettünk hiú ábrándokat, mindig tudtuk, hogy a bajnoki címre nincs esélyünk! Persze az nagyon jól nézett ki, amikor a 2006-07-es idényben a Juventus kizárása, és több másik nagycsapat pontlevonásos büntetése miatt egy darabig együtt haladtunk az Interrel és a Rómával, és féltávnál a harmadik helyen is fordultunk, de ekkor sem éreztük egyetlen percig sem bajnokaspiránsnak kedvenceinket. Amit reális célkitűzésnek tartottunk ezekben az időkben, hogy a 4-be beférjünk, és a 2009-2010-es bajnokságban mindössze egyetlen mérkőzést kellett volna megnyernünk ahhoz, hogy elérjük a BL-helyet, de hiába játszhattunk az utolsó előtti fordulóban hazai pályán, a ki-ki meccsen nem tudtuk legyőzni a Sampdoriát, így maradt az ötödik hely.

 

Palermo 2007

 

Talán még jobban fájhat a 2011-ben elveszített kupadöntő.

– Egy bivalyerős Intertől kaptunk ki a fináléban, de arra a meccsre egyértelműen úgy ültünk le a tévé elé, hogy mivel azokban az időkben többször is elkaptuk a nagyokat – plusz mintegy 25 ezer palermói töltötte meg a Stadio Olimpicót –, megnyerhetjük a kupát. A vereség ellenére is hatalmas élmény volt ez a finálé.

 

A csodacsapat széthullását követően 2013-ban kiesett a Serie A-ból az együttes, majd Paulo Dybala és Andrea Belotti vezérletével azonnal visszajutott a legmagasabb osztályba, és a 11. helyen végzett. A következő két szezon viszont kizárólag a kiesés elleni harcról szólt. Először még sikerült megúszni, másodjára már nem. Miért nem tudott megragadni a Palermo az élvonalban?

– A Serie B megnyerése és a visszajutást követő év volt az utolsó két eredményes szezonja a Zamparini-korszaknak. Ebben nagy szerepe volt Giuseppe Iachini vezetőedzőnek is, aki nagyon jól összerakta már a másodosztályban a csapatot, de az is igaz, hogy akkor még az állomány is adott volt a sikerek eléréséhez. A B-t toronymagasan, rekord pontmennyiséget gyűjtve gyönyörűen abszolváltuk, és miután eldőlt, hogy a bajnokságot nyert keretünkben csak csekély változások történtek, tudtuk, hogy a klubnak nem lesznek kiesési gondjai. A kissé döcögősebb kezdés után is kitartott a bizalom Iachini felé, akivel gyorsan megtaláltuk a játékunkat az A-ligában is, és végül a 11. helyen zártunk. A következő nyári mercato alatt Paulo Dybala mellett további húzóemberek távoztak, de hiába folyt be komoly pénz a klub kasszájába, mégsem történt megfelelő erősítés.

 

A szicíliai labdarúgás tündöklése és hanyatlása

 

Ekkor kezdődött a lejtmenet?

– Azt gondoltuk, hogy annál jobb ez a gárda, minthogy a kiesés ellen harcoljon, ám a rajtnál máris beragadtunk, onnantól kezdve pedig Zamparini elveszítette a kontrollt, és gyakorlatilag havonta cserélgette az edzőket. Semmi sem működött, a káoszban senki nem tudott eredményeket produkálni, aztán a sors fura fintora az volt, hogy éppen azzal a Davide Ballardinivel harcoltuk ki az utolsó fordulóban a bennmaradást, akit abban az idényben egyszer már menesztettek, mivel nem jött ki jól a rutinos vezérekkel. A következő a nyáron megint nem igazoltunk komoly neveket, a 2016-17-es szezon így egy kilátástalan vergődés volt, és – az erősítések hiányában – végül ki is estünk.

 

Akkoriban magyar játékosok is megfordultak a csapatban. Hogyan láttátok honfitársaink szereplését?

– Nem tartozunk azok közé, akik szerint „a magyar játékosoknak nem való az olasz bajnokság”, de ettől még sajnos tény, egyikük sem tudott maradandó alkotni Palermóban. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy a kintiek közül sokan a csapat legrosszabb igazolásai közt emlegetik Balogh Norbertet és Sallai Rolandot. Nem elfogultságból mondjuk, de mi úgy láttuk, hogy Sallai kellemes meglepetés volt abban a nem túl acélos csapatban, amely utoljára szerepelt a Serie A-ban, míg Balogh helyzetét a sérülések is megnehezítették. Ha ezek nincsenek, elképzelhető, hogy a B-liga egy nagy lehetőség lehetett volna Norbi számára a bizonyításra. Őszintén sajnáljuk, hogy egyiküknek – és a korábban itt játszó Simon Ádámnak – sem sikerült emlékezetes megmozdulásokkal előrukkolni és hosszabb távon alapemberré válni nálunk.

 


(X) Köss egy fogadást legalább 3500 Ft értékben egy labdarúgó Bajnokok Ligája, Európa Liga, vagy Európa Konferencia Liga selejtezőre a Fogadásépítővel és jóváírunk neked egy 1500 Ft értékű ingyenes élő fogadást!


 

A következő szezonban a másodosztályú rájátszás döntőjét végletekig kiélezett csatában veszítette el a Palermo, majd az azt követő idény végén végleg megpecsételődött a sorsa a kizárással. Hogy történt mindez pontosan?

– A Frosinone elleni másodosztályú playoff-döntő visszavágóját nem mindennap tapasztalható sportszerűtlen körülmények között veszítettük el. Aztán Maurizio Zamparini 2018 végén, leginkább pánikból, eladta a klubot az angol Clive Richardsonnak és társaságának, akikről nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy egy fillérjük sincs. Ők egy-két hónap után le is léptek, a Palermo pedig óriási slamasztikába került, végül a csapat képtelen volt érvényes nevezést leadni a megadott határidőig. A „régi” Palermo (US Palermo), amelyet Zamparini hagyott hátra, végleg csődbe ment. A Palermo FC pedig teljesen tiszta lappal, új alapokkal és új címerrel, egy új, de a városban abszolút nem ismeretlen tulajdonossal, Dario Mirri vezetésével a Serie D-ből kezdhette újra 2019 nyarán. Egy biztos: ez a 2018-19-es idény, és az utána következő nyár, számunkra is egy valódi rémálommal ért fel, amit soha többé nem szeretnénk újra átélni.

 

Dél-európai futballklubok sírkövei

 

Hogyan dolgoztátok fel a való kizárást? Felmerült akár a klubbal való „szakítás” vagy a blog befejezésének gondolata?

– Sok minden történt azon a 2019-es nyáron, és mivel folyamatosan próbáltuk az olvasóinkat is tájékoztatni a fejleményekről, akár a megszűnésről, akár az új klub alapulásáról, haladtunk tovább az események sodrásában, eközben pedig időnk sem volt szomorkodni a kizáráson, vagy azon, hogy most hogyan tovább. Viszont soha nem tagadtuk, ezért most is felvállaljuk, hogy akkor tényleg felvetődött egyetlen egyszer a kérdés, hogy folytassuk-e tovább. De ez a megbeszélés nagyjából egy perc volt, ugyanis mindketten teljesen egyetértettünk abban, hogy nagyon rossz üzenete lenne annak, ha csak azért fordítanánk hátat a Palermónak, mert a rózsaszín-fekete csapat a D-ben fog játszani. Palermóban van egy mondás, miszerint a „szenvedély nem osztályfüggő”, ezzel mi magunk is teljes mértékben azonosulni tudunk. Az olvasóink kitartásának hála egyáltalán nem éreztünk semmiféle változást az oldalunkon, szóval hamar elillant az a kósza gondolat, hogy esetleg véget vessünk a Palermania Blognak.

 

Miként értékelitek Maurizio Zamparini munkásságát, személyét?

Bárhogyan is nézzük, Zamparini volt az a személy, aki nagyon hosszú idő után visszahelyezte a Palermót a futballtérképre: vele jutottunk vissza a Serie A-ba, és neki köszönhetjük azt is, hogy még az európai kupaporondon is láthattuk a csapatot játszani. Az ő munkája révén kerültek a klubhoz olyan kivételes labdarúgók, mint Pastore, Cavani, Hernandez, Sorrentino, Miccoli, Barzagli, Zauli, Liverani, Ilicic, Vazquez, Dybala vagy még sokan mások, akik örök élményekkel ajándékozták meg a szurkolókat. Nagyon sokat tett a Palermóért, ugyanakkor ne szépítsük, a csődbe jutáshoz is jelentős köze volt. Egy nagyon kedves palermói barátunk szavaival élve:

 

képtelen volt felismerni, hogy az ő ideje már lejárt, pedig, ha akkor adta volna el a klubot, amikor még el lehetett volna, és amikor még mindenki tisztelte és szerette, félistenként tekintenének ma is rá a városban. Ehelyett Zamparini neve bőven összecseng azzal, hogy hová süllyedt a Palermo, mert addig-addig próbálta húzni az időt, amíg már olyan forróvá vált a talaj a lába alatt, hogy muszáj volt a saját bőrét mentve nagyon gyorsan távoznia. Vagyis tulajdonképpen saját maga rombolta le a nimbuszát…

 

 

 

Milyen reményekkel várjátok az új szezont?

Bizakodva várjuk az új idényt, hiszen úgy érezzük, hogy a klub tanult a tavaly elkövetett hibáiból, és amellett, hogy a felkészülésünk is jól sikerült, összességében a mercato sem alakult rosszul. Egy évvel ezelőtt óriási problémát és hátrányt jelentett, hogy későn találtuk meg a vezetőedzőnket, és a keretet is át kellett alakítanunk a Serie C-re, amit szintén nem sikerült időben megvalósítani. Noha edzőtáborban készült a csapat, de felkészülési meccset nem tudtak játszani, ez pedig nagyon meg is látszódott a szezon elején. Most azonban, olyan gondjaink nem lehetnek, mint tavaly voltak, ugyanis Giacomo Filippi személyében már az előző szezon hajrájában megtaláltuk a megfelelő edzőt, a keretünk is erősödött, és az eddig lejátszott meccsek is sikeresek voltak. A palermói szakírók véleménye alapján ennek a jelenlegi gárdának az első öt hely valamelyikén kell majd végeznie. Ebben mi is bízunk, már csak azért is, mert az idén remélhetőleg már a 12. emberünk is ott lehet majd a csapat mögött. Ez pedig, egy fegyverrel megint több a tarsolyunkban.

A szebb napokat is látott Palermo ősztől a Serie C-ben küzdhet a minél előkelőbb helyezésekért, menetelésüket pedig a mindig kitartó és hűséges Palermania Blog csatornáin keresztül követhetitek naprakészen.


A szerző a Serie B magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriebmagyar/

Az interjúalany, a Palermania blog csatornáit:

Blog, Facebook, Instagram


 

 

Melyik csapat nyeri a Serie A 2021-2022-es szezonját?

2,75 – Juventus

3,00 – Inter

7,00 – Atalanta

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást