„Nincs olyan, hogy rossz futballista” – interjú Joao Janeiróval

Mourinho és Cruyff, Hollandia, Anglia és Portugália is hatott a játékosmegfigyelőből és elemzőből vezetőedzővé avanzsáló Joao Janeiróra. A Kisvárdán eddig bravúros eredménysort produkáló portugál trénerrel játékfelfogásról, edzői hitvallásról, ambíciókról, légióskérdésről is beszélgettünk.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Amikor az első fordulóban megverték a Ferencvárost, igazán elárulhatta volna, hogy a zöld-fehérek idei legnagyobb riválisa vendégeskedett a Groupama Arénában.

– De nem vagyok jövőbelátó… Ami a valós szezonbeli terveinket illeti, meccsről meccsre haladunk. Ez ugye még csak a negyedik éve a klubnak az élvonalban, igyekszünk egyre jobbak lenni. Azt például tudom, hogy a Honvéd ellen is a legjobbunkat kell adjuk ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Vasárnap után pénteken játszunk, ez most egy rövidebb regenerációval járó hét, e szerint készülünk. Ami a Fradi elleni szezonnyitót illeti, azt tettem, amit mindig is szoktam, elemeztem a mérkőzéseit. A felkészülési találkozókat és a Bajnokok Ligája selejtezőjében megvívott párharcait. Sikerült ezért jó stratégiát választanunk. De hogy lehetünk-e riválisai a szezonban? Több nagyobb büdzsével bíró klub is van az első osztályban, a Fehérvár vagy a Puskás Akadémia például, sokat kell dolgoznunk a jó eredményekért. A tabella viszont nem érdekel, egyelőre rá sem nézek.

 

– Említette a Fradi elleni jó stratégiát. Az a legfontosabb a futballban?

– Nem, hanem hogy legyen identitásod. Persze fontos a stratégia is. Hetven százalékban mégis az identitáson múlik a siker, és csak harmincban a stratégián. Persze egyik sem létezik a másik nélkül. És akkor ott vannak még a játékosok, akik nélkül mindez mit sem ér. A mi játékosaink márpedig azon a meccsen is jók voltak.

 

– A játékos csak akkor jó, ha az edző is az.

– Köszönöm a dicséretet, de az edző sorsa egy kis klubban is minimum negyven emberen múlik. A futballisták mellett az edzői stábon, az orvosokon, a klub valamennyi alkalmazottján. Tőlük függök. Mindenkinek megvan a szerepe, a labdarúgónak nyilván a legnagyobb, de a vezetőedző mellett a masszőr, a terapeuta, a szerelésfelelős, a buszsofőr is hozzáteszi a magáét. Nem lehet a nagy egészből kiemelni az én munkám, ez nem tenisz.

 

Kisvárda FC, ahol a rendszer fontosabb, mint az edző személye

 

 

– Edző és csapata mindenesetre igencsak eredményes, ami sokakat meglepett. De meglepte-e önt?

– Talán azért meglepetés, mert egy kisváros csapatáról beszélünk. Bíztam azonban magamban, már csak azért is, mert jó eredményeim voltak korábban is, Portugáliában és Szegeden egyaránt. Ez most persze más, az első osztály, nagyobb a médiafigyelem, nagyobb az érdeklődés. Nem értünk még el azonban semmit. A futballban egy dolgot nem szabad csinálni: elkényelmesedni. Meccsről meccsre próbálunk egyre jobbak lenni, csakis az előttünk álló feladatra fókuszálok. De hogy a kérdésre is feleljek, nem lep meg a jó eredménysorunk, legfeljebb az, hogy a futballistáink ennyire könnyen és gyorsan alkalmazkodtak az elvártakhoz. Bár, ez sem különösebb meglepetés, mert már a felkészülés alatt éreztem rajtuk, taktikai szempontból is értik, mit akarunk megvalósítani, tudtam, így azért könnyebb lesz a dolgunk.

 

 

– Kérdeznénk, mire mehet idén a Kisvárda, de az elmondottak tükrében aligha az jár most a fejében, hogy hogyan lehetne az európai kupaindulást jelentő helyek egyikére odaérni.

– Az a célunk, hogy jobbak legyünk, mint legutóbb. Muszáj fejlődni. Nyolcan eligazoltak a nyáron, több kezdőjátékos is, szóval nem könnyű, de a klubban mindenki hatalmas alázattal dolgozik.

 

Joao Janeiro (balra) vezetésével 7 győzelem és 1 vereség a Kisvárda mérlege (Fotó: Kisvárda FC)

 

– Révész Attila sportigazgató azt nyilatkozta a szerződtetése után, hogy nagyon tetszett neki az ön futballról alkotott felfogása, amellett, hogy azok az elemzések is, amelyeket a kérésére elkészített. Miben áll ez a futballfelfogás?

– Erről naphosszat tudnék beszélni, de igyekszem összegezni. A tanulmányaimat Portugáliában, Angliában és Hollandiában végeztem, Hollandiából a támadójátékot, Angliából a stratégiai építkezést, Portugáliából a taktikát csempésztem bele a futballról alkotott képembe. Hiszek a jó környezet jelentőségében, hogy annak kiválónak kell lennie ott, ahol dolgozol. Érteni kell aztán a játékosok fájdalmait, a lelki és fizikai problémákat egyaránt. Mindemellett pedig minden edzőnek meg kell alkotnia a saját bibliáját. Ami nem feltétlenül dogmatikus, muszáj rugalmasnak lenni, figyelembe venni az adott ország hagyományait, kultúráját, játékoskínálatát, és alkalmazkodni a környezethez. De az elveket muszáj kialakítani.

 

– Mégis, milyen az ön játékfelfogása? Csak mert mintha kétféle portugál edzői iskola létezne. Az egyik a nagyon szervezett, a védekezés fontosságát hirdető, reaktív futball képviselője, mint az edzőfejedelem José Mourinho, vagy épp Fernando Santos, Nuno Espírito Santo. A másik képviselői, mint például Bruno Lage, Jorge Jesus vagy a Sportingot trenírozó Rúben Amorim, mintha a sokkal támadóbb szellemű játékban hinnének. Ön?

– Szerintem nehéz egyetlen idea mentén dolgozni. Szíve szerint alighanem minden edző kilencven percen át támadna, csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, van egy ellenfél is, amelynek ugyancsak vannak ambíciói, céljai, meccsterve. Az én stílusom így aztán vegyes. De ha megnézik az NB I-et elemző adatbázist, számos támadóstatisztikában az első háromban vagyunk.

 

Hiába azonban a támadószellem, ha nincs eredmény. Az akár kontraproduktív is lehet, mert elkezdi frusztrálni a játékost, hogy támadunk, de minek.

 

A Debrecen ellen az első félidőben volt legalább féltucat helyzetünk, mégis az ellenfél fordult előnnyel. Szóval muszáj olykor óvatosnak lenni. Lehet a játékost belehajszolni a támadófutballba, de legalább annyira fontos, hogy eredménnyel párosuljon. A legfontosabb, hogy a védekezés és a támadás szimbiózisban legyen. A mai futballban amúgy is az átmenet a leglényegesebb, a gólok többsége azokból születik. A mi csapatunk szerez gólt átmenetből, rögzített játékhelyzetből és labdabirtoklás eredményeként is.

 

Szerezz 3000 Ft értékű ingyenes fogadást a Ferencváros – Betis meccsre

 

– Érdekelne, hogy amikor egy új csapathoz kerül, mivel indít? Hogyan kezd bele a munkába? Mi volt például az első dolga Kisvárdán?

– A belépő valóban rendkívül fontos, de nem a pálya a startpozíció, hanem az öltöző. Ott gyűltünk össze, amikor indításképp elmondtam a játékosoknak, őszintének kell lenniük velem, és én is az leszek. Ha valaki nem őszinte, abból baj lesz. Aztán az első két-három napban felmértem a képességeket, technikai és taktikai értelemben egyaránt. A kondicionális munka csak ezután kerül napirendre.

 

– A futball más területein is dolgozott, játékosmegfigyelőként, elemzőként, valamint pályaedzőként is. Vezetőedzőnek lenni sokkal nehezebb?

– Lelki szempontból igen. A munkát tekintve nem különb, ugyanannyira időigényes, nagy koncentrációt követelő, mint a többi. Mindegyik szakterület ugyanannyira melós. Amikor Európa számos edzőjével konzultáltam a taktikai elemzéseim kapcsán, az ugyanannyira kimerítő volt, mint vezetőedzőnek lenni, mert hasonlóképp részletekbe menően kellett azokat az analíziseket elkészíteni. Bármelyik területen is dolgozol, a munkádba ugyanannyira mélyen bele kell ásnod magad.

 

– Melyiket élvezi jobban?

– A vezetőedzői szerepkört. Nem is kérdés. Viszontlátni az edzésen vagy a mérkőzésen az elképzeléseidet, a begyakoroltakat, nagyon nagy öröm. És az az igazán jó a sportban, hogy minden héten esélyed nyílik jobbá válni. Nem csak szakmailag. Ahogy jobb futballistává, úgy egyre jobb emberré is válhatsz. 

 

– Mégis mi kell ahhoz, hogy valakiből jó edző legyen? Az edző személyisége fontosabb, mint az elméleti tudás?

– Nem lehet egyik fontosabb a másiknál. Mindennek stimmelnie kell. A tudás, a felkészültség rendkívül fontos, sőt, ma már igen sokrétű ismeretekre van szükség, egy edzőnek a média működésével, a marketinggel is tisztában kell lennie. Egy edző ma már majdhogynem olyan, mint egy vállalat vezérigazgatója, hat-hét divízióval kell tartania a kapcsolatot, azokat összefognia. Ugyancsak fontos persze a tapasztalat, a gyakorlati tudás. Talán mindezekből következik, hogy rendkívül lényeges a magas szintű emocionális intelligencia.

 

– Említette a Szegedet. Ha összehasonlítjuk az első- és másodosztályt, a játékosok képességei jelentik a legfőbb különbséget?

– Nem. Kiváló játékosaim voltak Szegeden is, többen futballozhatnának akár az NB I-ben is. Ami nagyon más az első, illetve a második vonalban, az a sebesség, az élvonalban sokkal gyorsabb a játék. A kvalitás nem csak a másodosztályú, a harmadik ligás labdarúgókban is megvan. Nincs olyan amúgy, hogy rossz futballista.

 

Akiből profi labdarúgó lesz, az nem lehet rossz, az viszont előfordulhat, hogy nem illik bele az edző játéfilozófiájába, vagy abba a játékrendszerbe, amelyikben szerepelnie kellene.

 

Sokan hajlamosak kijelenteni, „ez milyen rossz futballista!”, de senki sem az, csak az említett okok miatt nem képes a tudásához mérten teljesíteni. Aki végigküzdötte magát megannyi kiválasztáson, végigjárta a képzés lépcsőfokait, nem lehet rossz.

 

Joao Janeiro Szegeden átlagosan 1,32 pontot gyűjtött vezetőedzőként (Fotó: Delmagyar.hu)

 

– A bajnokság színvonala mégis hagy kívánnivalót maga után. Vagy mondjuk úgy, sokszor nem elég magas az élvezeti értéke, van olyan vélemény hogy azért nem, mert a tizenkét csapatos bajnokság óvatosságra kényszeríti a trénereket, akiknek a legfontosabb szempont, hogy véletlenül se essen ki a csapatuk. És ez inkább vereségtől való félelmet szül, semmint bátor támadójátékot. Tapasztalt hasonlót?

– Egyáltalán nem. És nem is érzem, hogy így lenne. Azzal egyet tudok érteni, hogy legyen több klub az élvonalban, azt magam is támogatnám. Úgy tapasztaltam eddig, hogy minden csapat szeretne futballozni, és nem csak a játékot ölni, abban pedig biztos vagyok, hogy minden edző a legjobbját igyekszik nyújtani. Az valahol természetes, hogy ha vezetsz, meg akarod tartani az előnyt, ez a világ minden pontján így van.

 

– És arról mit gondol, hogy jó néhány csapatban egymás sarkát tapossák a légiósok? Nem gondolja, hogy hosszú távon árt a magyar futballnak? A fiatal játékosoknak így kevesebb esélyük marad.

– Nem értek azzal egyet, hogy ártana. Valóban vannak külföldi játékosok az NB I-ben, de mindegyik másik bajnokságban is sok a légiós, vegyük csak Portugáliát. A hatvan-hetven százalék külföldi. A futball univerzális. Az NB II-ben viszont magyaroknak kell játszaniuk, az MLSZ a fiatalok szerepeltetését ráadásul anyagilag is támogatja. Vannak az életben dolgok, amelyek időbe telnek, a nevelés is ilyen. Türelem kell hozzá.

 

– Ha valami van a magyar drukkernek, az a türelem, úgy huszonöt-harminc éve ezt hallgatja. Bár ön ezt nyilván nem tudhatja. Annyiban viszont más a helyzet idehaza, mint mondjuk Portugáliában, hogy ott tucatjával jönnek ki a klasszisok az utánpótlásból, akik nagy klubokban futballoznak szerte Európában, a mi fiataljainknak meglehet, az NB I lenne az esély felhívni magukra a figyelmet, de így nem nagyon tudják. Szóval egészen más a két ország startpozíciója.

– Lehetséges. Ugyanakkor látom, hogy Debrecenben, az MTK-ban, Fehérváron is játszanak fiatalok. Három hónapja dolgozom Kisvárdán, az utánpótlást is figyelem, ott kinéztem Czérna Eriket, betettem az első csapatba, azóta U19-es válogatott. A fiatalokat képezni kell, jobbá tenni és türelmesnek maradni. De ha önök ezt hallgatják húsz-harminc éve, és úgy érzik, nem változik semmi, azt sajnálom. Portugáliában is csak 2004-ben, 2005-ben kezdődött el a játékosok és edzők nagyszámú exportálása, ott is időbe telt, mire kinevelték a klasszisokat.

 

Magyarországon nagyon jók a körülmények, jók a pályák, ez szuper, az kevésbé, ha egy fiatal, aki viszonylag hamar szerződést kap, azt érzi, a kinti kihívásokkal, a hatalmas konkurenciával szemben itthon kényelmesebben boldogul.

 

A futballban nem lehetsz kényelmes soha. Ha kényelmes vagy, megelőznek. Ha a Kisvárda elkényelmesedik, megelőzik.

 

– Említettük a portugál edzőket. Volt olyan, aki önnek inspirációul szolgált?

– Hogyne. Az egyik inspiráció Johan Cruyff, ő a mentorom is volt, amikor az egyetemére jártam, ma úgy hívják, Johan Cruyff Institute. A másik José Mourinho, rajta nőttem fel, de nem is feltétlenül a futballja, hanem a karaktere nyűgözött le. Az, hogy annyira nagy igényeket támasztott magával szemben. Cruyff és Mourinho két különböző futballstílus, de lehet a stílusokat kombinálni.

 

– Dolgozott az Egyesült Államokban is. Inspirálta a közeg?

– Egyértelműen. Nagyon szerettem ott dolgozni, fontos állomása az életemnek. Ami az észak-amerikai futballból egyedül hiányzik, az a nemzetközi megmérettetés. Hogy nekik nincs igazán erős Bajnokok Ligájuk. Ha az MLS egyszer beszáll a Libertadores-kupába, más lesz a helyzet. De a stadionok tele vannak, hatalmas show-t kerekítenek még a másodosztályban is, minden arról szól, hogy eladd a terméket. Fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Az persze, hogy abban a versenyrendszerben nincs feljutás, nincs kiesés, egy európainak furcsa, de nagyon sok mindent lehetne megtanulni Amerikától. Sajnos azonban túl távolra kerültem a családomtól, messzebbre, mint most, ezért aztán visszajöttem Európába. Magyarországot ismertem, ezért is fogadtam el a szegedi ajánlatot.

 

– Milyen ambíciói vannak a futballban?

– Bajnoki címeket akarok nyerni, nagy európai trófeákat a magasba emelni. Ez a távoli cél. A jelenlegi az, hogy a Kisvárdával egyre jobbak legyünk.

 

Ki lesz az NB1 bajnoka a 2021-22-es szezonban?

1,10 – Ferencváros

12,00 – MOL Fehérvár 

15,00 – Kisvárda

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NB I./Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar bajnokságra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Kiemelt fotó: Koncz György/Nemzeti Sport

Írj hozzászólást