„Semmi nincs ingyen” – Interjú Djordje Kamberrel

Tizenhárom és fél Magyarországon töltött szezon után visszavonult a labdarúgástól a Budapest Honvéd futballistája, Djordje Kamber. A játékos azonban nem távolodik el a klubtól, az NB III-ban szereplő második együttest segíti mentorként. Vele beszélgettünk fiatalokról, fejlődésről, s a természetes kiválasztódásról.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Ugyan több mérkőzésen már nem lépsz pályára a Budapest Honvéd első csapatában, de nem távolodtál el a klubtól. Az NB III-ban szereplő második együttest segíted a következő szezonban játékosként, edzőként, mentorként. A gyakorlatban ez mit jelent?

– Számomra lényegtelen, hogy pontosan mi a szerepköröm leírása, pálya- vagy asszisztensedző, esetleg mentor. Már pár éve elkezdtem azon gondolkodni, mivel szeretnék foglalkozni a profi futball befejezése után. Figyeltem, tanultam. Most pedig, mint mentor próbálom elmagyarázni, megmutatni a fiataloknak, mit jelent a felnőtt futball. Azt látom ugyanis, hogy nem értik mekkora különbség van a felnőtt és az utánpótlás labdarúgás között. És azt, hogy az átmenet mennyire nehéz.

 

Azok a játékosok, akik az akadémián laknak, kiváló képzést és oktatást kapnak, de nagyon messze vannak a szülőktől. Emiatt többet kell velük foglalkozni: rámutatni arra, mi miért történik. Hogy mennyit és hogyan kell edzeni. Hogyan érdemes gondolkodni annak érdekében, hogy profi játékossá váljanak. Az első csapatnál az utolsó években folyamatosan segítettem, támogattam a csapattársakat, de hogy valójában mennyire fontos ez a segítség, arra akkor jöttem rá igazán, amikor elkezdtem a második csapatnál dolgozni.

 

– Több, veled készült interjúban problémaként említetted, hogy a fiatalok nem használják a fejüket. Mire gondolsz?

– A játék olvasására, a tájékozódás fontosságára gondolok. Arra, hogy ha csak a labdát figyelik, akkor már lemaradtak. A fiatalokból hiányzik ez a képesség. Elméletben tudják, mit kell csinálni, de a gyakorlatban ez már nem valósul meg. Azt gondolom, több olyan edzésre van szükség, ahol a játékosok gondolkodásra vannak késztetve. Amikor tájékozódniuk kell. Ott vagyok velük a pályán, és szólok, hogy figyeljenek, forgassák a fejüket. Persze, ezen a területen változást elérni hosszú, időigényes folyamat. A szkennelésen javítani az egyik legnehezebb, de azon vagyunk, hogy a fiatalok minél hamarabb elsajátítsák ezt.

 

– Ha a szkennelésen kívül még egy tényezőt kéne említened, ami kifejezetten szükséges ahhoz, hogy valaki minél gyorsabban be tudjon illeszkedni a felnőtt futballba, akkor mi lenne az?

– A fizikai és kondicionális terület. Azt látom, ezen a területen van lemaradás. A helyzet ugyanis egyszerű: ha valaki nem bírja a terhelést, akkor nem fogja megállni a helyét. Az akadémiáról felkerülő fiataloknál is tapasztaltam olyat, hogy valaki nem bírta jól a tempót, és ha fáradsz, akkor nehezebb a gondolkodás, a jó döntések meghozatala. Persze nem lehet elvárni, hogy rögtön bírják a fiatalok a felnőtt futball terhelését, de edződniük kell. Sokszor azt látom, hogy néhány edzés után már fáj valamijük. Ez azért lehet, mert a szülők, menedzserek túl sokat dicsérik, simogatják őket, s ebből következhet az, hogy nem tesznek meg mindent azért, hogy még jobbak legyenek. A kis fáradtság nem gond, ezen muszáj lenne túllépni. Mert, ha bírják a terhelést, jó fizikai állapotban vannak, akkor az önbizalommal párosul, attól pedig jobban játszanak. És azt, amit tudnak, magasabb szinten is meg tudják valósítani. Mert kétségtelen, hogy a labdával szinte mindenre képesek, technikailag képzettek, azonban, ha a fizikai állapotuk nem megfelelő, nem tudnak ütközni, harcolni, akkor nem lesz önbizalmuk, és nem tudják kihozni magukból a legtöbbet.

 

Forrás: honvedfc.hu

 

– Aki nem úgy nőtt fel, hogy egyre jobb és jobb akar lenni, annál ezen a területen miként lehet változást elérni?

– Szerbiában sokat használtuk a természetes kiválasztódás kifejezést. Aki bírja, abból lesz, aki nem bírja, abból nem lesz profi labdarúgó. És ez nemcsak a futballra, a sportra úgy általában érvényes. Egy edző segíthet, megmutathatja egy játékosnak, mit és miért kell tenni azért, hogy jobb legyen. Innentől kezdve két út van: vagy megfogadja a tanácsokat, és akkor lehet belőle profi, vagy nem. A Budapest Honvéd második csapatánál van húsz játékos, mindenkinek megadjuk az esélyt. Elmondjuk, kinek mit kell tennie azért, hogy jobb legyen. Van, aki csinálja, és van, aki nem – de az esélyt mindenki megkapja. Aztán eljön a természetes kiválasztódás pillanata. De nézzük máshonnan: ha azokat a körülményeket, amik a Budapest Honvédnál vannak, valaki nem akarja kihasználni, akkor az ne akarjon profi futballista lenni.

 

– Ezt a kivételes helyzetet éreztetitek velük?

– Fontos, hogyan beszélsz velük. Fel szoktam nekik tenni azt a kérdést: mi lesz, ha majd nem ilyen körülmények között futballoztok? Akkor mit fogtok csinálni? Ezt a lehetőség ki kell használni.

 

– A Város RTV veled készített riportjában említetted egy korábbi edződ tanítását, amit máig nagyon fontosnak tartasz: az alkalmazkodóképességet.

– Ha engem valaki vendégségbe hív, akkor ott szabályok vannak, amiket be kell tartanom. Muszáj alkalmazkodnom. Ha valamit nem értek, kérdezek. Változtatni pedig bizonyos dolgokon csak együttműködve lehet. Sokszor találkoztam olyan emberekkel, akik valamiért nem voltak szimpatikusak, vagy csak nem úgy látták a világot, ahogy én. Fontos alkalmazkodni, integrálódni egy közösségbe. Hogy miért? Mert nincs a világon olyan csapat, ahol mindenki szereti a másikat – de lennie kell egy profi üzemmódnak. Nem számít semmi a pályán, ott tizenegy ember, egy csapat van. Együtt vagyunk, tiszteljük egymást. Meccs vagy edzés után persze mindenki azt csinál, amit akar. Aki érti ezt a profi üzemmódot, hogy pályán együtt harcolunk, segítünk a másiknak, az képes integrálódni egy közösségbe. Bárhova megy az ember, fontos ez a hozzáállás. Amikor jött a Budapest Honvédhoz valaki, előfordult, hogy hidegnek, merevnek tűnt. Pedig nem volt az, csak profi mentalitással rendelkezett. Magyarországra jött pénzt keresni. És amikor kiment a pályára, akkor harcolt, mindent megtett a csapatért. Az ilyen játékossal jó együtt játszani, szívesen megyek vele háborúba. A pályán kívül már nem kell barátkozni, együtt időt tölteni, persze ott is lehet, de az nem kötelező, és az nem befolyásolhatja a teljesítményt. Ez a fiataloknak is meg kell tanulniuk.

 

– Tizenhárom és fél szezont töltöttél a magyar futballban. Több olyan fiatal játékossal is játszottál, aki megugrotta a lécet. Ez minek volt köszönhető?

– A tizenhat csapatos bajnokságnál volt idő a fiataloknak esélyt és időt adni. Amikor pedig tizenkét csapatos lett a bajnokság, akkor a fiatalszabály sokat segített. Ezzel akkor a vezetőség pénzt is keresett, de ezt a szabályt ettől függetlenül is abszolút jónak tartottam. Csak úgy tudnak fejlődni, ha lehetőséget kapnak. Most, amikor ugyanúgy tizenkét csapat van, de nincs fiatalszabály, már más a helyzet. Kevés olyan fiatal van, aki megkapja az esélyt. Egy-két hiba után már nincs lehetőség a javításra, hiszen nagyon nagy az eredménykényszer, néhány gyengébb meccs és rögtön bajba kerülhet egy csapat. Emiatt a fiataloknak többet és keményebben kell dolgozniuk azért, hogy legyen esélyük az első csapatban játszaniuk.

 

Forrás: honvedfc.hu

 

– Csapat, integritás, közösség. A Marco Rossi-féle, bajnokságot nyert Budapest Honvédnál a taktikai mellett talán ezek hangsúlyos jellemzők voltak.

– Fontos volt a taktika, és az is, hogy rend volt az öltözőben. Marco Rossi úgy választotta ki a játékosokat, hogy az egészséges fiatal-idős arány mellett az emberi jellemzők is rendben legyenek. Pontosan tudta, kivel, hogyan kell beszélnie. Nagyon fontos, hogy egy edző jól tud-e kommunikálni a játékosokkal, vagy sem. Előfordult olyan is, hogy elküldött az edzésről két-három fiatalt mert nem figyeltek, de végül ők is hamar megtanulták, mit kell csinálni. Nem működött volna a taktika, ha nincs egység, jó hangulat a pályán.

 

– Mit tanultál Rossitól?

– A futball taktikai oldaláról mindenképp sokat. Azt, hogyan kell rendet tartani, kivel hogyan érdemes beszélni. És újra megtanultam tőle, amit már Jugoszláviában: rend nélkül nem lehet dolgozni.

 

– Ha már Jugoszlávia… Hogyan határozta meg a délszláv háború, hogy milyen ember, játékos lettél?

– Egyrészről remélem, soha többé senkinek nem kell olyat átélnie, amit nekem kellett gyerekkoromban. Persze ez nemcsak rám, hanem több millió másik emberre is vonatkozik. Ám, ha valaki megkérdezné, elcserélném-e vele az életem, nemet mondanék. Sokat tanultam abból, ami történt. Azt látom, hogy a világ nagyon könnyen változik: egyik nap még minden szép és jó, megvan mindened, másnap már semmid sincs.

 

Megtanultam harcolni. Láttam a szüleimen, hogy mennyit tettek azért, hogy nekem és a testvéremnek normális, átlagos élete legyen. Ezért lettem olyan harcos, amilyen vagyok. Megtanultam, hogy semmit nem kap az ember könnyen. Vannak emberek, akik könnyen kapnak dolgokat, de szerintem ez nem jó. Nem fogják reálisan látni az életet. A gyerekeimnek sokkal többet tudok adni, mint amit kaptam a szüleimtől, de nem akarom őket simogatni. Vannak dolgok, amiket csak akkor kapnak meg, ha kiérdemelték, megdolgoztak érte. Mert az élet ilyen. Ha nem teszek bele, nem fogok visszakapni. Ezt a gyerekeimnek és a fiatal játékosoknak is próbálom tanítani. Semmi nincs ingyen. Alapvetően szerencsés voltam. Olyan helyre tudtunk menekülni, ahol normálisan lehetett élni. De ismerek olyanokat, akik öt-tíz évig menekülttáborokban éltek. Rajtuk keresztül az élet ezen oldalát is megismertem. Azok a fiatalok, akik az akadémián élnek, nem feltétlen érzik, milyen a valódi élet, milyen napi 8-12 órát dolgozni. Aki ezt érzi, érti, abból lehet profi focista.

 

– A pályán vezéregyéniség voltál, ahogy fogalmaztál: egy harcos. De milyen edző szeretnél lenni?

– Olyan, aki folyamatosan fejlődik, tanul. Olyan, aki nem akar átlagos lenni. Aki elfogadja, és nem fél a kritikától. Azt már tudom, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni. Nem akarok egoista lenni.

 

 

Melyik csapat fog búcsúzni az idény végén az NB I.-től?

1,55 – Gyirmót

2,25 – Zalaegerszeg

3,00 – Újpest

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NB I. útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NB I piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Kiemelt fotó: Budapest Honvéd FC

Írj hozzászólást