„Sok azonosságot fedeztünk fel a sportolók és az e-sportolók között” – Interjú Kovács Kristóf sportpszichológussal

A hagyományos sportágakban nem kérdés, hogy a játékosok mentálhigiénés kezelése a sportoló életét képezi. Más a helyzet az e-sportolókkal, akik bár hasonló mentális kitettségben és folyamatos stresszben élik mindennapjaikat, mégis keveset foglalkozik ezzel még a saját szakmai világuk is. Természetesen a nemzetközi mezőnyben jobb a helyzet, de mint sok másban, itt is lemaradásban vagyunk a nemzetközi trendekhez képest. Üdítő példa Kovács Kristóf munkássága, aki maga is pszichológus, illetve a Mindset Pszichológia Sportpszichológia rovatának vezetője. Neki volt már dolga magyar e-sportolókkal, ezért leültünk, hogy átbeszéljük ezzel kapcsolatos tapasztalatait, illetve kitértünk annak a pszichológiai hátterére, hogy egy nemzetközi portál szerint miért Magyarország az ötödik legnagyobb nemzet, ha online játékokban való csalásról van szó.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

– A rovatban sokszor írsz videójátékokról, s ezekről alkotott hitekről. Mi ez a kiemelt érdeklődés részedről ezzel a témával kapcsolatban?

– Amikor elkezdtem pszichológiát tanulni, akkor az idősebb testvéreimnek már voltak gyermekei, akik érdeklődtek videójátékok iránt. Ezt a testvéreim másképp értelmezték, mint én, vélhetően a generációs szakadék miatt. Azt láttam, hogy a szülők számára szükség lenne még több edukációs anyagra, hogy megtalálják a helyes utat a korlátozás és a megengedés között. Emiatt kezdtem ez irányba edukálni magam, hogy mégis milyen hatások érik a gyermekeket, hogyan tudnak ezzel a szülők megbirkózni.  A szakdolgozatom is ebben a témában született és azóta is fontosnak tartom, hogy párbeszéd legyen a fiatalok és a szülők között.

 

– Gyakoriak a prekoncepciók a videójátékokról és azok esetleges káros hatásairól. Mit gondolsz, mikor fordulhat át a rettegő magatartás érdeklődő magatartássá?

– A jelenlegi gamerek szülei közül jó, ha tíz százalékuk találkozott fiatal korában videójátékokkal. Az Y generáció szülővé válásával mindenképp változhat a hozzáállás, mert úgy nőttek fel, hogy szinte biztosan volt kontroller a kezükben, de amint fentebb említettem, az attitűd edukációval is fejleszthető. Ha pedig már kifejezetten e-sportról, tehát profi videójátékozásról beszélünk, akkor van egy történetem. Egy ukrán profi Dota 2 játékos szüleivel készítettek interjút, amiben az egyik legnagyobb hiányérzetük az volt, hogy nincsenek példaképek, akiknek a karrierútja megmutathatná, hogy mivé is fog válni ez az egész, hova is érhet gyermekük a videójátékozás által. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor meg lehet érteni a szülők aggodalmát is. Mi pszichológusok azt szoktuk mondani, hogy a nevelési stílusok közül a demokratikus-támogató az, ami előre visz. Nem jó, ha túlságosan tiltják a gyereket a videójátékozástól, de az sem, ha szabadon, korlátok nélkül tehet azt, amit csak akar.

 

A videójátékozásra való szocializáció pontosan olyan, mint az iskolai vagy sportolói: a gyermeknek meg kell ismerni a szabályokat, korlátokat, de azt is, hogy miként teljesedhet ki bennük. A videójáték nagyon könnyen funkcionálhat stresszlevezető gyakorlatként is.

 

Ha a cyberbullyingról (internetes zaklatás – a szerk.) van szó, nem látom be, hogy egy hagyományos iskolaudvaron elkövetett erőszakba jobban bele tudna szólni a szülő. Ebben a tekintetben nincs különbség, hogy online vagy offline történik az abúzus. Minden esetben csak úgy tud a szülő hatásosan fellépni, ha gyermeke elég nyitott és kommunikatív ez irányába, tehát beszámol arról részletesen, mi történik vele. Ehhez az kell, hogy a szülők támogassák gyermeküket a nyílt kommunikációban, valamint nyitottan és elfogadóan álljanak a gyermekükhöz.

 


(X) Fogadj CS:GO, Dota 2, League of Legends, Starcraft 2 vagy FIFA 2021 eseményekre és kövesd az összes mérkőzést az Unibet élő streaming szolgáltatásán keresztül!


 

– Volt már szerencséd együtt dolgozni egy magyar e-sport szervezet játékosaival. Pontosan miként kell elképzelni ezt a közös munkát?

– Egy külföldi szerzőtől adaptált mentális tréning program keretein belül foglalkozta három Rainbow 6 Siege-, és egy League of Legends-játékossal. A nyolchetes programot természetesen igyekeztünk személyre szabni. Az elején sportpszichológiai- és személyiségteszteket töltöttek ki, majd célállítással foglalkoztunk. Utóbbi azt jelenti, hogy lépésről-lépésre ki kellett dolgozni a legfőbb cél felé vezető utat. Sokszor a játékosok csupán a nagyobb képet látják maguk előtt – amely akár félelemkeltő is lehet –, miközben az apróbb lépéseket is le kell tisztázni. A program részét képezte továbbá egy alap mentális tréning, ami egyfajta fejben való edzést jelent. Ennek része volt például a tilt állapot (tilt állapot: leblokkolni mentálisan és/vagy a helyes döntéshozásra való képtelenség  – a szerk.) elkerülése, feloldása, vagy annak a megelőzése. Az egyik legérdekesebb rész, az e-sportoknál is kivitelezhető, személyes legszebb jelenetekből álló mentális videó összeállítása és újranézése volt. Erre azért van szükség, hogy megerősítsük a sportoló énképét abban, hogy igenis el tudja érni a céljait, hiszen megvan benne a képesség, amiket bizonyítanak az eddig elért sikerek, ezáltal a videók is. A pozitív belső beszéd kialakítása is ugyanezt a célt szolgálja.

 

– Milyen különbségeket véltél felfedezni egy FPS és egy MOBA játékos között?

– Természetesen finomhangolásra szükség volt, de csupán annyira, mintha egy focista és egy atléta között váltanánk programot. Őszintén szólva, ebben nem láttam számottevő különbséget az e-sportolók között. A program alatt nagyon sok azonosságot fedeztünk fel a sportolók és az e-sportolók között, amely összhangban van külföldi kutatási eredményekkel.

 

– A nemzetközi mezőnyben egyre gyakoribb, de nem általánosság, hogy az e-sport szervezetek sportpszichológust foglalkoztatnak. Szerinted ez miért nem alapvető, hiszen ezeket a fiatalokat folyamatos stresszhatás éri?

– Egyrészt úgy látom, hogy a szervezetek financiális szempontjai szerint van fontosabb kiadás, mint a sportpszichológus alkalmazása. Továbbá egy pszichológus munkája nem azonnal, sokkal inkább hosszú távon térül meg. Egy minden szempontból stabilabb egyesületnél a fejlődés biztosítása vagy fenntartása végett előremutató lehet sportpszichológus alkalmazása. Az érme másik oldala pedig az, hogy gyakran nincsenek tisztázva a feladatkörök. Ki fog foglalkozni a játékosok lelki világával? Az edző vagy a menedzser? Szigorúan véve senkihez sem tartozik ez az amúgy rendkívül fontos teendő. Amerikában bevett szokás egyfajta mentálhigiénés szakember foglalkoztatása, de ott egy ilyen képzést akár pár év alatt el lehet sajátítani, míg Magyarországon legalább hét évet kell tanulni ehhez. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy a magyar szakemberek nagyon felkészültek és nyitottak, megfelelő kompetenciákkal rendelkeznek, ahhoz is, hogy akár e-sport csapatokat is segítsenek.

 

– Ha kizárólag a pénz az akadály, hogy sportpszichológust alkalmazzon egy csapat, de a menedzsment szeretné fejleszteni magát ebben a témakörben, akkor mit ajánlanál?

– Ha nyitottak és olvasni szeretnének, képezni magukat, akkor rengeteg szakirodalom között böngészhetnek. Továbbá legyen önreflexiójuk arra, hogy mekkora kapacitás áll rendelkezésükre. Azt tapasztaltam, hogy sokszor úsznak a teendőkben a menedzserek, az edzők, és ha feszült a csapat, valamint a menedzsment is, akkor ez óriási konfliktusokat tud eredményezni. Egy alapfokú konfliktuskezelés megtanulása már nagyon sokat tud segíteni. Legjobb, ha olyan menedzser van egy csapatnál, akinek megvan a megfelelő eszköztára ehhez vagy képes delegálni ezt a feladatkört egy szakembernek.

 

– Térjünk át a Bingoscanner mérésére, mely kulcsszavak keresésének mennyiségével szűrte ki, hogy mely országokban lehet a legtöbb csaló. Bár a weboldal tényként állítja, én mégsem tekintem ezt evidenciának, hiszen önmagában ez nem bizonyíték, mindenesetre nekem is van egy megélésem a játékos múltamból, hogy Magyarország élen járhat a kompetitív videójátékokban csalók számát tekintve. Tehát, a Bingoscanner szerint, száz ezer főre vetítve Magyarország ötödik helyen áll ezen a listán. Mit szólsz ehhez?

– Ha valaki rákeres valamire, mondjuk egy csalásra, még nem jelenti automatikusan, hogy ő is használná. Sok mindent tervezünk az életben, amely a megvalósítási szintre nem jut el. Illetve azt is el tudom képzelni, hogy ezek az adatok néhány személy köré sűrűsödnek. Az is elképzelhető, hogy valakit csak azért érdekli, hogy könnyebben felismerje, ha csalóval van dolga. A cikk egyébként több listát is felállít. Az egyik a már említett népesség arányában legtöbb csalóval rendelkező ország, de ott van még a legtöbb bevételt szerzők országa is. E között a két lista között csupán két országnyi átfedés van, ami velem azt mondatja, hogy a csalás nem feltétlenül vezet sikerességhez.

 

Csalás a CS:GO nevű játékban 


 

– Ennyire kritikus a magyarok általános közérzete, mentális állapota, hogy gyakrabban nyúlunk “segédeszközökhöz”?

– Furcsán hangozhat, de a csalás evolúciós szinten mindig segítette a fajok fennmaradását. A főemlősök vonatkozásában erre számos bizonyíték létezik, többek között az, hogy szoros korrelációt találtak az egyes fajoknál tapasztalható megtévesztő viselkedések gyakorisága és agykérgük relatív tömege között. Természetesen mi emberek megalkottuk az erkölcsöt és a szabályrendszert, amibe nem férnek bele a csalások. Ha valamilyen nem megengedett segítséget használunk, az növelheti az izgalmi szintünket a lebukástól való félelem révén. Ami elképzelhető, hogy kimozdítja a játékost abból az optimális teljesítmény zónából, amelyben ő jól és élvezetesen tud játszani, versenyezni. Ezen felül, ha még össze is jön a siker, akkor az nem tud olyan jóleső érzést adni, mint egy saját erőből elért győzelem. Nem igazán tudom elképzelni, hogy vannak, akik hosszú távon is alkalmaznának valamilyen csalást, mert az mindenképpen lefarag az eredményesség öröméből. Mindenki meg tudja különböztetni azt, ha önerőből vagy más úton, akár szerencséből, akár csalás útján nyer.

 

Ha belső kontrollos személyiségek vagyunk, akkor egy szituációban azt hisszük, hogy ami történt, az közvetlen kapcsolatban áll a tetteinkkel. A külső kontrollosok viszont úgy gondolják, hogy nincs összefüggés a tetteik és a történések között. Előbbi személyiségtípusok sokkal jobban képesek megélni a győzelmüket.

 

Több közmondás is igazolja, hogy a magyar önmagát fifikás népnek aposztrofálja. Itt van például az a mondat, hogy kicsi a bors, de erős. Ebben is megmutatkozik, hogy bennünk magyarokban van egy kisebbségi érzés, de az most messzire vezetne, ha ebbe belemennék, hogy miért. A lényeg, hogy ezt a kisebbségi érzést szeretnénk valamivel kompenzálni. Ennek egyik módja lehet, hogy minél több kiskaput megpróbálunk kihasználni, amit még a szabályrendszerünk megenged. Ezen a ponton visszacsatolnék a nevelés fontosságához. Ha valaki gyerekként gyakran találkozik a csalás valamilyen formájával, akkor vélhetően hajlamosabb lesz erre később is. Meg kell adni a gyermeknek azt a morális értékrendszert, amibe a csalás nem fér bele.


Kiemelt fotó: Getty Images

Írj hozzászólást