„Szeretnék még fellépni a világfutball nagyszínpadára, örülök, hogy Újpesten kaptam ehhez egy utolsó esélyt” – interjú Junior Tallóval

Elmondása szerint a legnagyobb olaszországi tehetségek közt tartották számon, és hogy a Juve, az Inter, valamint a Roma is harcolt érte, ugyancsak erről árulkodik. Az Afrika-kupa-győztes Junior Tallo pályafutása mégsem lett olyan pazar, mint remélte, de egy-egy állomását felidézi nekünk. Azután, hogy Újpesten megkapta az utolsó esélyt.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

– Nem kezdte valami fényesen a szezont az Újpest. Nagy a baj?

– Nincs nagy baj, kisebbek akadnak. Korán kezdődött nekünk a szezon az európai kupameccsekkel, háromnaponta játszottunk, repültünk, renegeráltunk, megint játszottunk, ez azért kimerítő volt, a Puskás Akadémia elleni nyitómeccsünk erre ment rá szerintem. Azon még nem játszott Yohan Croizet, de később is rendre megsérült valaki, illetve ne felejtsük el, Vincent Onovo távozásával egy fontos láncszem esett ki a csapatból, Luca Mack beépítése pedig azóta is folyamatos. Én kisebb sérüléssel vállaltam a Honvéd elleni mérkőzést, az MTK ellen újra csak megsérültem, szóval ezek a gondok is gyötörték a csapatot, de ha mindenki egészséges, nem lesz baj. Vezettünk a Honvéd és az MTK ellen is, és ha nem is tudtuk megtartani az előnyt, azt azért mutatja, nem vagyunk rosszak.

 

– Az, hogy néhány hónapja még Magyar Kupát nyertetek, és a Basel ellen is futotta egy szoros hazai meccsre, kétségkívül kapaszkodót jelenthet. Az MK-győzelemmel ráadásul megszerezted életed első klubtrófeáját.  

– Már csak emiatt is nagyon fontos volt, de azért is, mert nagyon messziről indultunk. Én magam pláne. Több mint egy évig nem játszottam azelőtt, hogy Újpestre igazoltam, örökké hálás leszek azért, hogy a klub megadta nekem ezt a lehetőséget. Talán ezért is potyogtak a könnyeim a győzelem után, az azt megelőző egy év minden keserűsége kijött belőlem. Akkor sírtam utoljára.

 

Nagyon örültem a játékostársak sikerének is, annak szintén, hogy a szurkolóinknak is jutott némi öröm, nyilván még szebb lett volna, ha olyan nagy számban és olyan fanatikus szurkolással lehetnek jelen, mint amit eddig csak a Youtube-on láttam tőlük.

 

Jó lenne élőben is megtapasztalni, mert egy futballistának a szurkolók teremtette csodás hangulat jelenti az extra motivációt. A döntőben persze hajtott bennünket egyfajta belső tűz is, szerintem mindenkit meglepett, hogy megvertük a Vidit, nagy eredménynek gondolom. Annál is inkább, mert a bajnokságban háromszor kikaptunk a fehérváriaktól. Amikor azonban a legfontosabb volt, mi győztünk.

 

– De nem csak a korábbi klubod, a francia másodosztályú Chambly és az Újpestbe igazolás közti bő egy évben, a Guimaraesben sem játszottál túl sokat, a portugáliai légióskodásnak ráadásul csúnya vége lett.

– Az első félszezonommal nem volt gond. Ahhoz későn igazoltam oda, hogy az Európa-ligába is benevezzenek, a bajnokságban viszont játszottam, egészen a Braga elleni 5–0-s zakóig. Nagy botrány lett a derbin elszenvedett csúfos zakóból, nekem is akadt összetűzésem a szurkolókkal, emiatt felfüggesztettek, pedig összességében kedveltek a drukkerek. A klub viszont elővett, azt is felrótták nekem, hogy enyém a legnagyobb fizetés, a produkció meg olyan amilyen. A problémák a pénz miatt adódtak. Hároméves szerződésem volt, szerintem azt akarták, ne töltsem ki. Erre utal például az is, hogy a következő nyarat bár rendesen végigdolgoztam az új edzővel, egyedül az utolsó edzőmeccsen állított be a csapatba, aztán a Benfica elleni első bajnokin szintén. Kikaptunk három kettőre, nyilván azt várták, hogy gólokkal segítsem a csapatot, de hát addig alig játszottam. A második bajnokin csereként léptem pályára, a Porto ellen már úgy sem, az ötödik meccs után kitettek a csapatból. Nem akarom másra kenni a dolgot, mert ha gólokat rúgok akkor, amikor lehetőséget kaptam, nyilván máshogy állnak hozzám, és a peres ügyeink ellenére ma is tisztelettel gondolok a Guimaraesre, de afelé tereltek, hogy távozzak. Másfél év után döntöttem úgy, visszatérek Franciaországba.

 


(X) Piacvezető fogadási kínálat NBI-es mérkőzésekhez! Az Unibeten Immár gólszerzőkre, szögletek számára, lapok számára, de még arra is köthetsz fogadást, hogy melyik játékos kap sárga lapot!


 

– A történeted azonban Elefántcsontpartról indul, egy sportos családból.

– Apám is futballozott, de a nagybátyám, Saint-Joseph Gadji-Celi vált híresebbé. 1992-ben megnyerte az Afrika-kupát a válogatottal, ahogy 2015-ben én is. Áldott család a miénk.

 

– Amikor a Ghána elleni finálé tizenegyespárbajában elhibáztad a magad kísérletét, aligha így gondoltad.

– Akkor úgy éreztem, eljött a világvége. Meg akart nyílni alattam a föld. Az országodért játszol, egy fontos küldetést igyekszel teljesíteni, és amikor úgy éreztem, elbukik miattam a küldetés, összetörtem. Felnéztem az égre, nem értettem, hogyan hagyhattam ki. Éppen én, akit azért állítottak be a hosszabbítás ráadásában, hogy a biztos lábával berúgja a maga tizenegyesét. Én számítottam ugyanis az egyik legjobb ítéletvégrehajtónak. Az biztos gól, ha én lövöm, gondolták a többiek, valamint a mester, Hervé Renard, mégis hibáztam. Azt hiszem, nem bírtam a rám nehezedő nyomást, elvégre huszonkét éves voltam mindössze. De így is nyertünk.

 

– Jókora kő eshetett le a szívedről. 

– Hatalmas. Összességében álomszerűen alakult a torna, az első Afrika-kupámon mindjárt nyerünk; nem csak én, mások sem hitték, hogy az élen zárhatunk, elég sok volt ugyanis a fiatal játékos a csapatban, tíz-tizenkét társamnak az volt az első kontinenstornája. Talán ezért is kezdtük a viadalt idegesen, két döntetlennel. Abból a csapatból később néhányan világsztárok lettek, mint például Eric Bailly vagy Serge Aurier.

 

– Junior Tallo nem. A miért mellett azért az is érdekelne, mi volt akkoriban az erősséged, amivel nem csak a válogatott, de olasz topklubok figyelmét is felkeltetted?

– Hogy mindenáron profi futballista, nagy játékos akartam lenni. Apám nem lett az, a nagybátyám igen, bár állítólag apám tízszer olyan jó volt, mint a testvére, sajnos azonban nem dolgozott elég keményen, nem tett meg mindent azért, hogy profivá váljon. Hiányzott belőle a nagybátyám elszántsága. Én az apámért akartam nagy dolgokat véghezvinni, ezért is lett szenvedélyem a futball. 

 

– Akkor ami a munkamorált illeti, inkább a bácsikádra ütöttél?

– Sajnos nem. Inkább az apámra. Illetve… Változó. Úgy tizennyolctól huszonkét éves koromig keményen dolgoztam. Olaszországban rákényszerítenek arra, hogy mindent beleadj, engem a szerencsés körülmények is segítettek, hogy az Interben, illetve a Rómában Materazzival, Eto’óval, Militóval, vagy épp Tottival, Pjaniccsal edzettem együtt, akikkel muszáj volt megpróbálni tartani a lépést. Nagyon magasan van a léc, elképesztően magas szinten kell teljesíteni, de látod, hogy dolgoznak ők, és nem akarsz tőlük elmaradni. Elsajátítottam a rájuk jellemző hozzáállást, Franciaországba igazolva sajnos nem ez a mentalitás jellemzett. Megnyertem az Afrika-kupát, újabb profi szerződést kaptam, szép fizetést, volt nevem, minden olyan könnyen jött, én pedig elengedtem magam.

 

Ha nincs melletted valaki, aki fejbe kólint, egy fiatal játékossal megesik az ilyesmi, a portugáliai időszak azonban azt gondolom, megváltoztatott, és újra felismertem, muszáj elszántan dolgozni ahhoz, hogy sikeres legyek, én pedig jól akarom befejezni a karrierem, amihez Újpesten kaptam egy esélyt.

 

Motiváltnak érzem magam, szeretnék újra magas szintre jutni, visszatérni a válogatottba, Elefántcsontpart színeiben szerepelni a januári Afrika-kupán, illetve próbálom a világbajnoki keretbe is beverekedni magam.

 

Junior Tallo (balra) Yaya Toruéval és Kolo Touréval ünnepli a 2015-ös Afrika-kupa-győzelmet (Fotó: Getty Images)

 

– Látsz rá esélyt?

– Igen. Most Renard korábbi segítője, Patrice Beaumelle a szövetségi kapitány, aki jól ismer, és elmondta, a lényeg, hogy játsszak, rúgjam a gólokat, és keresnek. Van negyven játékosa, kétségkívül van kikből válogatnia, de figyel. Az Újpesttel is vannak céljaim, azon vagyok, hogy idén is elhódítsunk egy serleget. 

 

– A Magyar Kupát valamivel könnyebbnek tűnik, mint az NB I-es trófeát. Hanem visszatérve Olaszországra, mennyire volt könnyű vagy nehéz Veronában tizenévesen boldogulni?

– Úgy kezdődött, hogy a Chievo igazgatója elutazott Elefántcsontpartra játékosokat felfedezni, és ez után egyhónapos próbajátékra hívtak. Két nap után azt mondták, maradjak, természetesen kaptam az alkalmon. Életem egyik legjobb időszakát töltöttem ott. A család hiányát nyilvánvalóan megéreztem, de úgy húszan voltunk fiúk, akik éjjel-nappal együtt voltunk, együtt edzettünk, tanultunk és vívtuk meg a meccseinket, barátságok szövődtek, szóval az első két hónap nehézségei után, amikor még nem ismertem a nyelvet, minden szuperül alakult. Amikor lett pénzem, a Franciaországban élő édesanyám is rendre meglátogatott, de fiatalon nem gondolsz az élet problémáira, csak focizni akarsz, egyedül a futball számít, élvezed az életet. Én is azt tettem. 

 

– És mennyire volt gyötrelmes az olasz futball kihívásainak megfelelni?

– Nem könnyű. Nagyon szívósnak kell lenni és nagyon sokat kell dolgozni, és ami talán a legnehezebb, meg kell tudni érteni a játékot. A futball nem csak futásból áll, fejjel is tudni kell játszani. A taktikai elemekre rendkívüli hangsúlyt fektető futballstílus az itáliai, és rengeteget is tanultam ebből Olaszországban. Sokan azt mondják, lassú az itáliai futball, pedig dehogy. Tízszer gyorsabb, mint gondolnánk. Olaszország adta nekem az első profi meccsem, az első fizetésem, ott váltam felnőtté, a második hazámként tekintek rá, sokkal inkább, mint Franciaországra, ahol szintén eltöltöttem néhány évet.

 

– Befutnod mégsem sikerült igazán a Serie A-ban.

– Tizenhét voltam, amikor a Primaverában elkezdtem játszani, számos csapat figyelmét felkeltettem akkor, jött a Liverpool, az Inter, a Juventus, mind le akart igazolni. Nagyon el akartam menni a Juvéba, harcoltam emiatt a Chievóval, Veronában azonban úgy gondolták, én leszek a klub legnagyobb játékosa, nem engednek el. Végül az Inter vitt el hat hónapra kölcsönben, de amikor felvittek az első csapathoz, megsérültem, fél évre partvonalon kívülre kerültem. Az Inter így is meg akart tartani, de a Primavera-csapatában, én azonban a felnőttek közt akartam játszani. A Roma keresett meg, opciós vételi joggal kölcsön is vett. Olaszországban Stephan El Shaarawyval, Mario Balotellivel emlegettek akkor egy lapon. Egyből az első csapathoz kerültem, de súlyos sérülés után voltam, azt mondták, kezdjem el a bajnoki szezont a Primaverában, ha újra topformába kerülök, a Serie A-ban szerepelhetek. És jól is ment.

 

– Olyannyira, hogy tizennyolc gólt szereztél tizenhat tartalékbajnokin. Mégsem lett belőle pompás római karrier.

– Piszok nehéz volt azért abba a csapatba bekerülni. Nem is volt mindig szerencsém, amikor a szünetben elutaztam nyaralni, maláriás lettem, egy hónapot karanténban töltöttem. Amikor Zdenek Zeman lett az edző, nem nagyon kaptam esélyt, de később is legfeljebb a kispadon ültem, úgyhogy eligazoltam inkább Bariba, amit követett még néhány kölcsönjáték, de a bemutatkozásom a Serie A-ban örök emlék, nem mindenkinek adatik meg.

 

Ettől még sok mindent bánok, mert lehettem volna sokkal jobb, rajtam múlt, hogy nem jutottam el a csúcsig. Pedig több edzőm is megjegyezte, klasszissá válhatok. Luis Enrique is azzal állt elém Rómában, hogy nagy játékos lehet belőlem, aligha hízelegni akart csak.

 

Ma már szerencsére sokkal érettebben gondolkodom, és mert tudom, hogy a kvalitásaim megvannak, tervezek még valamikor a világfutball valamely nagyszínpadán fellépni. Örülök, hogy Újpesten kaptam ehhez egy utolsó esélyt.

 

Tallo három bajnoki mérkőzésen szerepelt az AS Romában, s ezeken egy gólpasszt jegyzett (Fotó: Getty Images)

 

Villámkérdések

 

Ki a legjobb játékos, akivel valaha egy csapatban szerepeltél?

– Nehéz, mert nagyon sok klasszissal játszhattam együtt. Yaya Tourét, Sneijdert, Militót, Eto’ót, Pjanicsot feltétlenül ki kell emeljem, de mind közül kiemelkedik Francesco Totti. Nem csak a játéktudása, a személyisége, a karizmatikus egyénisége miatt is külön kaszt, elsősorban persze Rómában. Istenítik arrafelé. Rómában van a pápa és Totti, de Totti a népszerűbb.

 

– Honnan a Junior név?

– Miután a nagybátyámnak ugyanaz a neve, mint nekem, nem akartuk, hogy összetévesszenek bennünket, ahogyan azt sem, hogy azt gondolják, a fia vagyok.

 

– Szeretsz filmeket vagy sorozatokat nézni?

– Igen, de leginkább a rajzfilmeket szeretem. Tudom, kicsit fura vagyok. A Netflixen a Bakit nézem előszeretettel.

 

– A kedvenc ételed?

– E tekintetben olasz maradtam. A pasta az, bár hagyományos afrikai ételeket is eszem.

 

– Messi vagy Ronaldo?

– Messi zseni, de nálam egyértelmű, hogy Ronaldo, gyerekkorom óta rajongok érte.

 

– Ha valamit megváltoztathatnál a világban, mi lenne az?

– Eltűntetném a koronavírust. Rengetegen meghaltak a járványban, rengeteg családnak okozott szenvedést, emberek milliói veszítették el az állásukat. Ha tehetném, elpusztítanám a vírust.

 

– Ki a legjobb edző, akivel együtt dolgoztál?

– Aki rám leginkább hatott, és apafiguraként gondolok rá, az Hervé Renard. Általános értelemben pedig Luis Enrique.

 

Hány gólt szerez a Ferencváros az Európa-liga csoportkörében?

1,68 – 5,5-nél több

2,05 – 5,5-nél kevesebb

Ezeket a fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Európa-liga/Végső fogadások/További ajánlatok/Ferencváros 2021/2022 útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar bajnokságra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 


Kiemelt fotó: Facebook/Újpest FC

Írj hozzászólást