A bántalmazás nem szűnik meg, csak átalakul – Én, Tonya (filmismertető)

Tonya Harding amerikai műkorcsolyázó az 1992-es téli olimpián negyedik, az 1994-esen pedig a nyolcadik helyen végzett, világbajnoki ezüstérmes is volt. Azonban nem az eredményei által került be leginkább a köztudatba. Az 1994-es téli ötkarikás játékok előtt valaki egy viperával szétverte legnagyobb ellenfele, a szintén amerikai Nancy Kerrigan térdét, és később kiderült, hogy az ügyhöz Tonya exférjének is köze volt. Craig Gillespie Én, Tonya című filmje az egykori műkorcsolyázónő élettörténetét boncolgatja, méghozzá egy dokumentumfilm küllemét felvéve, miniinterjúk sokaságával. A megszólalók gyakran ellentmondásokba keverednek egymással, hiszen, ahogy a film végén Tonya is megállapítja: „Nincs olyan, hogy igazság. Mindenkinek megvan a maga igazsága”.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Mennyire nehéz megtörni azt az átkot, amit egy transzgenerációs bántalmazó, toxikus közeg jelent? Miért vezérel ezen örökség miatt a tudatalattink újra és újra olyan helyzetekbe, amelyekben korábban már megégettük magunkat? Karrierünk sikere érdekében felvegyük-e azt az álarcot, ami által elnyerhetjük a döntéshozók kegyeit?

Gillespie filmjének megtekintése közben megfogalmazódhatnak bennünk ezek a kérdések. Az alkotás átértékeli mindazt, amit az átlagember Tonya Harding életútjáról és személyiségéről gondolhat. Árnyalja a „tahó, kiállhatatlan csaj, aki egy aljas tettel tönkre akarta tenni legfőbb vetélytársa sportpályafutását” narratívát. Nem a felszínt kapargatja, hanem alaposan bemegy az alá. Mindezt úgy, hogy a bántalmazásokat bemutató jeleneteket nem esztétizálja nyomasztóan drámaivá, de nem is komolytalan, cinikus az ábrázolásuk. A fizikai vagy verbális erőszakot nem is szükséges hatásvadász módon kihangsúlyozni a filmben, hiszen azok nem kirívóak Harding életében, hanem a mindennapok természetes részei. Sejtjeibe ivódott, hogy a verést és becsmérlő megjegyzéseket megérdemli, és azért kapja, mert valamiért megint ő a hibás.

           

„Sosem voltam olyan csajos lány”

 

Négyéves sincs még Tonya, amikor az édesanyja elviszi egy jégcsarnokba, hogy kezdjen el versenyszerűen műkorcsolyázni. Az edző először nem akarja felvenni, mondván, túl fiatal. Végül elkezd vele foglalkozni, és a közös munka hamar gyümölcsözik: a kislány félév múlva már aranyérmet nyer egy versenyen. Lehetne ez egy fantasztikus karrier idilli kezdete. Csakhogy az anya lénye disszonanciát hoz a képbe: a jégen dohányzik, a pálya szélén káromkodva üvöltözik, a többiek előtt veri a lányát. A viselkedése teljes mértékben vállalhatatlan. Szinte mindig ott lohol a lánya nyomában: az edzéseken, a versenyeken, sőt, a randevúján is. Tonya örökölte anyja több személyiségjegyét: indulatos, szókimondó, faragatlan. Mindenki előtt világos, hogy hatalmas tehetség, aki ambiciózus, rengeteget edz. A személyisége viszont nem illik bele a sztereotip, a műkorcsolyázó közeg által is elvárt „decens, bájos hercegnő” eszményképbe. Nem szeretne megváltozni, ahogy fogalmaz: „Sosem voltam olyan csajos lány”.

 

„Ezt elkúrtad, okosan kell férjhez menni”

 

Miután egy szóváltást követően anyja kést hajít bele, elköltözik otthonról. Szerelmével, Jeff Gilloolyval bérelnek egy házat. De a kapcsolat csak a kezdetekkor tűnik felhőtlennek, Tonya csöbörből vödörbe kerül. Édesanyja, akinek szintén hasonlóan mérgező kapcsolata volt a szüleivel, lelki és fizikai terrorja nem szűnik meg, csak átalakul: most már Jefftől kapja a pofonokat és a sértő beszólásokat. A tudatalattija újabb bántalmazó kapcsolatba vezérelte, mert a megszokás miatt olyanban érzi magát „otthonosan”. Nem meglepő, hogy együttélésük alatt balhé balhét, verekedés verekedést követ. Mégis hozzámegy Jeffhez (a házasságkötés miatt bizonyos előnyökben is részesítik őket az állami szervek). Édesanyjától élete egyik legfontosabb mérföldkövekor, az esküvőn sem kapja meg a megfelelő érzelmi-lelki támogatást: „Hozzámész az első hülyéhez, aki megkért. Ezt elkúrtad, okosan kell férjhez menni.” Ezek a szavak jutnak útravalóul tőle.

 

„Mintha más embert akarnál faragni belőlem”

 

Közben sportpályafutása fokozatosan ível fölfelé. Amerika legjobbjai közé kerül. Úgy gondolja azonban, hogy még mindig nem értékelik megfelelően a pontozóbírók. Ennek pedig kimondva-kimondatlanul is az az oka, hogy továbbra sem illik bele a műkorcsolyázók világának konvencióiba. Nem vesz méregdrága jelmezeket, hanem saját maga által készítettekben áll a jégre. Nem komolyzenét, hanem rockot választ a kűrjeihez. Nem elegánsan öltözött, magasan kvalifikált szülők szurkolnak neki, hanem egy megbotránkoztató viselkedésű, láncdohányos anya, akivel egyetlen férfi sem tud együtt élni (összesen hétszer ment férjhez). Különc, zabolátlan természete sem változik. Edzője a karrierjét szem előtt tartva igyekszik meggyőzni arról, hogy idomuljon az íratlan szabályokhoz, legyen kedvezőbb a megítélése. Hiába a jó szándék, Tonya makacsul ellenszegül. „Mintha más embert akarnál faragni belőlem” – mondja, majd edzőt vált.

 


 

,,Hát, basszátok meg, megcsináltam!”

 

A Dody Teachmannal való közös munkának hamar meglesz az eredménye. Tonya olyanra készül, amilyet műkorcsolyázónő még soha nem volt képes produkálni. A terv a tripla axel végrehajtása. A verseny előtt édesanyja aljas, sunyi módon akarja letörni az önbizalmát. Provokátort fizet, aki a nézőtérről beüvöltve gyalázza. Új edzője motiváló beszéde azonban erősebbnek bizonyul a pocskondiázó szólamnál. A következő szavakkal küldi jégre: „A korcsolyaszövetség nem hiszi, hogy megcsinálod. A saját anyád sem hisz benned. Mutasd meg!”. Hat a biztatás, Tonya megcsinálja a tripla axelt! Rá jellemző stílusban nyugtázza, hogy sporttörténelmet írt: „Hát, basszátok meg, megcsináltam!”.

Ezek után megváltozik a viselkedése. Beképzelt, arrogáns lesz, ami táptalaja a Jeff-fel való további konfliktusoknak. Férje egyre durvábban veri újra, ezért elköltözik tőle. Sportolóként továbbra is szállítja a sikereket, immár világviszonylatban is: megnyeri a Skate Amerikát, világbajnoki második lesz. Visszaköltözik Jeffhez, aki látszólag megváltozott, és fogadkozik, hogy ezentúl minden más lesz kettejük közt, mint korábban. Készül az 1992-es, Albertville-ben megrendezendő téli olimpiai játékokra. Nagy reményekkel indul, de végül csak a negyedik helyet szerzi meg. A verseny előtt két nappal eltöri a korcsolyáját, amit nem pontosan illesztenek össze, ezért nem  megfelelőek a landolásai.

Tonya összetörik a nagy csalódástól, pincérnőként kezd el dolgozni. Volt edzője, Diane Rawlinson váratlanul felkeresi, és arra biztatja, induljon a követező, 1994-es, lillehammeri téli olimpián is. Beleáll a felkészülésbe Rawlinson irányításával. Közben a házastársával való viszony újra elmérgesedik (Jeff egyszer rá is lő), elválik tőle. Hiába a korábbi sikerei és az olimpiai kijutás ismételt szándéka, érzi, hogy továbbra sem fogadja kegyeibe a műkorcsolyázó-társadalom:

 

„Te nem az a mintakép vagy, akire vágyunk. Az országunkat képviseled, nekünk egy épkézláb amerikai család kell”

 

– kapja a lesújtó szavakat. Egy nem várt, sokkoló esemény is hátráltatja a felkészülésben: életveszélyes fenyegetést kap. Volt férje, Jeff szeretné, ha Tonya sikeresen szerepelne a lillehammeri téli olimpián, ezért megbízza Shawnt, az egyik barátját, hogy küldjön fenyegető leveleket a legnagyobb riválisnak, Nancy Kerrigannek. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Shawn azonban erősen túllő a célon: két verőembert bérel fel, hogy fizikai atrocitással, komoly sérülést okozva tegyék lehetetlenné, hogy Kerrigan Lillehammerben versenyezhessen. A rendkívül amatőr módon végrehajtott akció során a vipera törés helyett csak zúzódást okozott, így Kerrigan is indulhatott végül a téli olimpián. A verőembereket gyorsan elkapják, a gyanú egyből Shawnra esik, aki a rendőrséget Jeff felé irányítja.

Tonya is tud minderről, nagyon aggódik amiatt, hogy nemsokára az igazságszolgáltatás elé kell állnia. A hatóságoknak elmondja, hogy Jeff és Shawn fenyegető levelek írását tervezték, erre a volt férje bosszúból azt állította vallomásában, hogy Tonya tudott arról, hogy Kerrigan ellen fizikai erőszakot terveznek.

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!     


    

Téli olimpia után a bíróságon

Tonyát meglátogatja édesanyja, aki meglepően kedves hangnemben beszél hozzá, kihangsúlyozva a lánya iránt érzett büszkeségét. Kiderül, hogy ez is egy aljas trükk: egy érzelmes ölelés közben lehallgatókészüléket talál a kabátban. Ez a cselekedet szimbolikus jelentőségű, az édesanya azért támogatta lánya sportkarrierjét, hogy majd ő is hasznot húzzon belőle. Tonya a téli olimpián a nyolcadik helyen végez. Ugyan a cipőfűző problémái helyrehozása után újrakezdhette a kűrt, messze tudása alatt teljesített. Kerrigant kárpótolja a sors a sérülése okozta megrázkódtatásokért: ezüstérmet szerez. Miután Tonya hazatér Lillehammerből, a bíróság előtt van jelenése. Felfüggesztett börtönbüntetést kap jelentős pénzbírsággal, emellett örökre eltiltják a versenyszerű műkorcsolyázástól. Különösen ez utóbbi fájt neki. Hiába kérlelte a bírót, hogy változtassa meg az ítéletet, inkább leüli a büntetését, csak versenyezhessen, az hajthatatlannak bizonyult. Tonya új sportágat választ, olyat, ami a habitusához tökéletesen illik: bokszoló lesz.

Miközben az utolsó jeleneteket nézzük, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy milyen eredményeket ért volna el, ha más mintákat kapva nő fel. De mielőtt elkezdenénk pörgetni a fejünkben a lehetséges forgatókönyveket, Tonya megálljt parancsol a találgatásoknak, mondván:

„Az élet úgyis rohadtul azt teszi, amit akar.”

Írj hozzászólást