Inkább kor-, mint sportdokumentumok: a Cristiano Ronaldo-filmek különös természete

Most, hogy 2021-ben valóban leáldozott a Lionel Messi–Cristiano Ronaldo páros versengés hosszú korszakának a világfutball csúcsán, elkezdhetjük a múlt részeként szemlélni, ennek megfelelően (át)értékelni a kettejük vetélkedése által fémjelzett érát. Ebben nyújthatnak segítséget a Ronaldo, illetve a Cristiano Ronaldo – Impossible to Ignore című dokumentumfilmek, melyek közül a korábbi, 2015-ös ősszel felkerült a Netflix kínálatába, az újabb pedig a BBC iPlayerén debütált nyár elején.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Bár témánk alapvetően a Cristiano Ronaldo személyéhez kapcsolódó két, róla készült dokumentumfilm, akár csak ezek készítői, mi sem készíthetjük el írásunkat Lionel Messi szinte azonnali említése nélkül. Az argentinról készült produkció jelent meg ugyanis először, a Messi című alkotást a Velencei Filmfesztiválon mutatták be 2014 augusztusában. Érdemes felidézni, azt a művet a Warner Bros. Pictures terjesztette, rendezője pedig a neves spanyol direktor Álex de la Iglesia, akinek Magyarországon is ismert és népszerű többek között az Egy őrült szerelem balladája című remek, 2010-es mozija. A Messi-dokuban maga az argentin csillag személyesen egyáltalán nem jelenik, vagy szólal meg, Jorge Valdano, Johan Cruyff, César Luis Menotti beszélnek pályafutásáról, játékáról – karakteréről, jelleméről közvetlenül nem esik szó.

A velencei premier idején már forgott a több mint egy évvel később, 2015 szeptemberében bemutatott Ronaldo című dokumentumfilm, amelyet nemrég a Netflix is felvett kínálatába. Ezt a másfél órás produkciót 14 hónapon át forgatták, rendezője az inkább filmművészet magasabb csúcsait ostromló De la Iglesiához képest egész más polcon elhelyezkedő angol Anthony Wonke alkotása, aki háborúkról, terroristákról, katasztrófákról készített, számos nívós szakmai díjat elnyert dokumentumfilmjeiről ismert. A Universal Pictures égisze alatt készült film Cristiano Ronaldo mindennapi életének bemutatására (is) törekszik, Bicsérdi Ádám annak idején a hvg.hu-n megjelent kritikájában remekül mutatja be az alkotást.

 

 

Megismerjük a spektákulum társadalmának piedesztálra emelt hős-epigonját, aki a vereséggel nem tud mit kezdeni, gyűlöli, elviselni emelt fővel nem képes – márpedig ez olyan zéró összegű játékokban, ahol nyerni csak mások magunk mögé utasításával, legyőzésével lehet, súlyos problémák forrásként azonosítható… A siker az örök kulcsszó, aminek ugyanakkor bekövetkezésének pillanatában sem lehet igazán önfeledten örülni, hiszen a győztes fejben már a következő megmérettetésre készül. Célja főként és elsősorban az Aranylabda elhódítása, melyről eszünkbe juthat a nagy argentin költő, író, filozófus, Jorge Luis Borges gondolata:

 

„A dicsőség: meg nem értés, és talán a legrosszabb fajta.”

 

Miközben tudjuk, a perfekcionista, megalomániás emberek sorsa mindig pontosan ugyanaz, mégpedig a látványos, eget rengető, történelmi bukás – hiszen még elméletileg sem érhetik el céljaikat, mivel azok egy elérhető, stabil pont helyett a végtelenbe mutatnak. Így válik CR7 akaratán, szándékain kívül a kései kapitalizmus szimbólumává: soha egy pillanatra sem lehet hátradőlni, megpihenni, vagy éppen elégedetten nyugalomba vonulni – Cristiano Ronaldo tudattalanul több alkalommal leleplezi magát és korát, például amikor a film egy pontján kifejti, szerinte csakis a jelen, pontosabban a jelen élvezete számít.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

Árnyalatok, ecsetvonások

A 2015-ös filmen első fiúgyermekével való kapcsolatát látjuk fő motívumként végigvonulni, amely a nézőnek a készítők szándéka szerint az intimitás, az igazi közelség illúzióját adná, ezek azonban az értő tekintet számára a szakemberek által rideg intimitásnak nevezett, nem éppen egészséges állapot, viszonyrendszer vissza-visszatérő kifejeződéseinek tűnnek inkább. Ennek némileg, legalábbis a felszínen éppen ellentmond Nádudvari Péter szerzőtársunk nemrég megjelent Cristiano Ronaldo: aranyláb és aranyszív című írása, amely a világsztár adakozókedvét, a társadalmi felelősségvállalás melletti elkötelezettségét mutatja be. Vegyük észre ugyanakkor, hogy a kozmopolita CR7 mindezt lényegében egy egyszemélyes multicéget idézve teszi, miközben olyan ügyeket finanszíroz, támogat meg, melyeket az államnak, a társadalom által megbízott cselekvő, tagjairól gondoskodó szervnek lenne kötelessége automatikusan intézni, fedezni, biztosítani a beteg, hátrányos helyzetű gyermekek orvosi és szociális ellátásától kezdve a madeirai erdőtüzek megfékezéséért küzdő tűzoltók támogatásáig. Galambos Dániel kollégánk Egyéni sportoló egy csapatjátékban? – Ronaldo hazatérése című anyagában a sztár Manchesterbe való visszaköltözése kapcsán több ponton is találó jellemzésekkel látja el az olvasót: a senki mással nem törődő „énkirály”, aki egyénileg is a legjobb akar lenni, a legeredményesebb; a tökéletes példa a fiataloknak, akire fel lehet nézni, edzésmunkáját, profizmusát, hozzáállását érdemes mintának tekinteni, a labdarúgás iránti alázatát pedig követni.

Ezt a kialakult képet árnyalja tovább az új, május végén megjelent Cristiano Ronaldo – Impossible to Ignore című, a BBC Sport által készített egyórás dokumentumfilm, melyet a BBC iPlayerén mutattak be még azelőtt, hogy a nyár folyamán CR7 társgólkirályként is pusztán epizódszereplő maradt a címvédő Portugáliával az Európa-bajnokságon.

 

 

Ki lenne szívesen a helyében?

Az online ma is megnézhető filmről a legfigyelemreméltóbb kritikát az Independent szerzője, Ed Cummings jegyzi, aki leszögezi, akár csak a korábbi hasonló esetekben, valódi dokumentumfilm helyett inkább egyszerű PR-filmet látunk, amelyekhez hasonlókat tucatjával öntenek mostanában a nézőkre a mennyiségi forgalmazás iránt elkötelezett online platformok. Az ígéretekkel ellentétben a néző ezekből közvetlenül nem tud meg semmiféle „titkot”, főleg nem olyasmit, amit jelen esetben Cristiano Ronaldo, vagy hírhedt menedzsere, Jorge Mendes nem akar(na), hogy tudjunk. Cummings azzal zárja a produkcióval kapcsolatos mondandóját, nem biztos benne, hogy szívesen cserélne a sztárral.

Mindenestre rögtön a film elején az ő hangját halljuk, saját maga nagyszerűségét ecseteli egyes szám első személyben. Aztán az egykori csapattársként vele évekig együtt dolgozó Rio Ferdinand beszél éppen arról, hány gyerek lenne örömmel CR7 helyében, akinek (látszólag) mindene megvan, amire földi halandó vágyhat… Nézőként igazán akkor járhatunk jól, ha a műsort nem CR7-sportfilmént nézzük, hanem szociográfiaként, illetve pszichológiai esettanulmányként, mely egyúttal speciális korrajzként is működik. Említés szintjén megjelennek benne a gyarmati háborúk borzalmai, a depresszió és az alkoholizmus (édesapja példáján), a gazdasági migrációs kényszer (édesanyja révén), a családokat szétverő, embereket megnyomorító szegénység, és az óhatatlanul keletkező a hiányok, sebek „betömése” sikerrel, gólokkal egy látványsportban.

 

 

Feltűnik és beszél Cristiano Ronaldóról a már életében két szobrot kapott Sir Alex Ferguson, megjelenítve kettejük kvázi apa-fiú kapcsolatát, miközben más, gyakran elképesztő, szándékolatlanul leleplező képek és hangok vetülnek elénk: a rajongó, aki a haját igazgatja a tömegből derékból kilógva, miközben szelfit igyekszik készíteni a mögötte dedikáló Cristiano Ronaldóval, vagy a 2008-as moszkvai BL-döntőn Vlagyimir Iljics Lenin szobra mögött élénk színekben pompázó Chelsea FC- és a Manchester United-klubcímerek. Hasonlóan groteszk pillanatokat élhetünk át, amikor a zseniális Pixies 1988-as Where is My Mind? című klasszikusának dallama lágyan, zongorán előadva beúszik a 2008-as BL-döntős, Aranylabda-átadós snittek alá – a számot a Rolling Stone magazin beválogatta a minden idők 500 legjobb dalát összegyűjtő, idén megjelent kiadványába.

A film utolsó csúcspontja, pontosabban annak szánt része a 2016-os Eb-győzelem, a fináléban bekövetkezett drámai sérülés, és az azt követően a pálya szélén tizenkettedik játékosként kiszurkolt diadal, melyet követően a készítők mindössze öt percben foglalják össze az azóta eltelt öt évet, komoly hiányérzetet generálva az egyszeri nézőben. A rajongók kíváncsisága kielégítetlen marad az újabb gólok, sikerek, trófeák részletes történetét illetően, a kritikusok pedig felemlegethetik azokat a kínos jogi, bírósági ügyeket, melyekben Cristiano Ronaldót szexuális erőszak elkövetésével vádolták meg, illetve jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre és jelentős pénzbüntetésre ítélték adócsalásért. Ehelyett a film zárásaként, dramaturgiai keretbe foglalás gyanánt – miután a legelején ő mondta el saját magáról – híres-neves „beszélő fejek” fejtik ki, hogy ő a világ valaha volt legjobb futballistája, akihez fogható előtte nem volt, és utána sem lesz. Talán jobb is ez így mindenkinek, jegyezzük meg végezetül halkan, csak úgy a bajszunk alatt.

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást