Futás a világi dicsőségnél magasztosabb célokért – Tűzszekerek (filmismertető)

Fehér pólós sportolók futnak a tengerparton mezítláb, talpaikat nyaldossák a hullámok. A háttérben Vangelis lüktető zenéje szól. A büszkeséget és örömöt sugárzó, nagy erőfeszítést tükröző arcokhoz tökéletesen illenek a szép, ünnepélyes dallamok. Ez a jelenet, a filmtörténet egyik legikonikusabb jelenete foglalja keretbe a Tűzszekerek című, díjesővel (többek között négy Oscar) is méltán elismert filmet. Nemcsak a remek filmzene, a kiváló színészi alakítások, vagy a minden tekintetben hiteles korrajz teszi remekművé az alkotást. A kétségkívül lenyűgöző felszín alatt mély lélektani és morális kérdések is megjelennek.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Mi motivál egy sportolót arra, hogy nemcsak riválisait, hanem önmagát is legyőzze újra és újra? Miért nem elégszik meg a korábban elért sikereivel? Miért törekszik arra mindenáron, hogy egy olimpiai győzelemmel a világ tetejére kerüljön? Engedjen a nyomásnak, zsarolásnak, és adja fel sziklaszilárd hitét, elveit?

Két brit rövidtávfutó, Eric Liddell és Harold Abrahams küszködik ezekkel a kérdésekkel a filmben, amely kettejük  – sportemberekhez méltó – rivalizálását  viszi végig az 1924-es párizsi olimpiáig. A motivációjukat illetően hamar megkapjuk a választ. A skót misszionárius Liddell égi ajándékként tekint a képességeire. Úgy gondolja, hogy Isten dicsőségére kell futnia, a lehető legnagyobb eredményeket elérve. Harold egy gazdag zsidó család fia, a Cambridge-i Egyetem tanulója. Célja, hogy a társadalom, amelyben származása miatt előítéletekkel is szembesül, sportsikerei által elfogadja, elismerje.

 

Az igazi Eric Liddell és Harold Abrahams

 

Eric Liddell törekvéseit teljes mellszélességgel támogatja az egyházközsége. Tagjai a skót rögbijátékosból lett futóhoz hasonlóan úgy gondolják, hogy a világraszóló eredmények Isten és a keresztény vallás felé is terelik majd a figyelmet. Szerintük nem öncélú a sportkarrierje, hanem eszköz a Teremtő kezében. Hangot is adnak véleményüknek, voltaképpen áldást mondva Liddellre:

,Tehetséges keresztényre van szükségünk, aki magával ragadja az embereket… Fuss Isten dicsőségére!”

Liddell életében Isten áll az első helyen, a futás csak a másodikon, hiszen azt tőle kapott eszközként értelmezi a küldetéséhez. Edzésein, versenyein vallásos rajongás által fanatizálva vesz részt.

Harold számára a futás a legfontosabb, a sport ő ,,istene”. Ahogy korábban említettük,  a legfőbb motivációja az, hogy az egyre erősödő antiszemitizmus ellenére bebizonyítsa, hogy méltó az elismerésre, a szeretetre. Hatalmas bizonyítási kényszer dolgozik benne, párjának az első randevúk egyikén így magyarázza megszállottságának okát:

– Nálam ez szenvedély. Belső kényszer és fegyver.
– Mi ellen?
– Talán, hogy zsidó vagyok.

Harold Liddell-lel ellentétben nem kap egyöntetű támogatást céljaihoz. Amikor egy 100 méteres válogatóversenyen legyőzi legfőbb riválisa, profi edzőt fogad az arab-olasz származású Sam Mussabini személyében, aki nemcsak futótechnikáján javít, hanem lélektani szempontból is megváltoztatja hozzáállását. Arra kéri, hogy a versenyek közben ne az ellenfeleit nézze, hanem csak magával foglalkozzon. Az egyeteme vezetősége azonban ezt a segítséget nem nézi jó szemmel. Szerintük az amatőr státusz így hitelét veszti. Az egyedüli hajtóerő pedig a győzelmek utáni sóvárgás és a minél nagyobb dicsőség elérése lesz – bármi áron. Mindemellett az edző származása miatti előítéletesség is beszél belőlük. Harold azonban hajthatatlan, hisz a mesterében, aki azt állítja, hogy a közös munka eredményeképp Eric Liddell legyőzhető.

Mindkettőjük párja egy idő után értetlenkedve, neheztelve áll az eltökéltségükhöz, megszállottságukhoz. Eric választottja, Jennie sokallja az edzésekre fordított időt és energiát. Harold menyasszonya, Sybil Gordon pedig rettentő gyerekes dolognak tartja, hogy valaki gondolatai folyton akörül forognak, hogyan vágjon vissza riválisának. A két fanatikus sportolót meg sem rendítik elhatározásukban ezek a beszélgetések, konokul folytatják megkezdett útjukat.

 

 


         

A fontos mellékszereplő

Nemcsak kettőjükről szól a film. Lord Andrew Lindsay karaktere mindenképp megemlítendő, több okból kifolyólag is. Gazdag arisztokrata család sarja, nem a Haroldra vagy Liddellre jellemző magasztos célok hajtják. Nem álmodik olimpiai győzelemről, nem kerget fantazmagóriákat. Számára csak szórakozás és játék a futás. Nem is rendel alá mindent a sportnak: cigarettázik, pezsgőzik.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Irány az olimpia!

Mindhárman kijutnak az 1924-es franciaországi olimpiára. Harold nem is álmodhatott jobb, magasztosabb lehetőségről a visszavágásra a válogatón elszenvedett vereségért, de az végül nem valósulhatott meg. Méghozzá Liddell már említett mély vallásossága miatt. Vasárnapra tették az előfutamát, de hiába a rengeteg befektetett munka és a komoly esély az aranyéremre, nem akar futni aznap. Hiába győzködi, mi több, zsarolja a brit olimpiai szövetség, nem változtatja meg az álláspontját. Tudja, hogy valószínűleg ezzel elbúcsúzhat az aranyálmoktól, és a bizottság, valamint az angol király haragját is kiváltja.  Mindezek ellenére mégsem marad hűtlen hitéhez. A meghökkent sportvezetőknek a következő magyarázatot adja a végleges döntését illetően: ,,Isten teremtett országokat, teremt királyokat, és törvényeket, amelyek alapján a királyok kormányoznak. Ezek a törvények azt mondják, hogy ez a nap Istené. Én ezt be szándékozom tartani”.

,,Van tíz másodpercem, hogy igazoljam az egész életem”

– mondja Harold a 100 méteres síkfutás olimpiai döntője előtt. Az a bő tíz másodperc nemcsak a versenyről szól, benne van rengeteg edzés, valamint azok a vívódások, konfliktusok, amik a felkészülés hosszú hónapjait jellemezték. A rajtnál a feszültség tapintható. Végül valóra válik a régóta dédelgetett álom: olimpiai bajnok lesz. Hiába kerül a világ tetejére, szó sincs felhőtlen örömről. Kiüresedést, céltalanságot érez, mert elérte azt, amire az egész addigi életét feltette. Megnyerte az olimpiai aranyat, de elvesztette a jövőképét. A Cambridge-i Egyetem  vezetésének esze ágában sem volt megkövetni Haroldot, szenvtelenül vették tudomásul, hogy hatalmas büszkeséget szerzett az intézménynek is. Még ez a hatalmas hőstett sem volt elég arra, hogy elgondolkodjanak az előítéletességükről, antiszemitizmusukról.

 


 

Liddell esetében mind a hit, mind az abból fakadó motiváció is igazolást nyert az olimpián, köszönhetően a bohém futótársnak, Lord Andrew Lindsaynek is. Amikor az ismert okok miatt visszalépett a vasárnapi előfutamtól, Lindsay egy nagylelkű megoldási javaslattal állt elő. Felajánlotta Liddellnek, hogy induljon helyette a 400 méteres versenyszámban, mondván, ő már megnyerte a saját érmét. Ez is bizonyítja, hogy számára a futás nem az eredmények és a dicsőség megszállott hajszolása, hanem csak egy örömforrás.

Az amerikaiak edzője alábecsüli Liddellt, amikor versenyzői kérdezik, mennyire veszélyes ellenfél (,,300 méter után be fog állni nála a hullamerevség”). A skót misszionárius a rajt előtt egy bibliai idézetet tartalmazó papírfecnit kap az egyik versenyzőtársától, amin az alábbi ige szerepel:

,,Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”

Ez már előrevetíti azt, hogy az égi támogatást is megkapja a versenyhez. A 400 méter végén nemcsak az aranyérmet akasztják a nyakába, hanem erkölcsi győzelmet is arat. A világi nyomásnak nem engedve ragaszkodott az isteni parancsolathoz. Az pedig olyan győzelmet hozott neki, ami összeegyeztethető a küldetésével: nem a saját dicsfényét növeli, hanem a „feljebbvalót” dicsőíti.

 


 

A film végéről sokan hiányoltak egy klasszikus katarzisjelenetet, bár értelmezhető annak akár a két olimpiai győzelem is. Azonban a visszatérő, tengerparton futós jelenet közben levonhatjuk azt a felemelő következtetést, hogy a magas erkölcsi értéket képviselő célok eléréséért érdemes elmenni a falig, sőt néha azon túl is. Mert mindenki megkapja hozzá a hite szerinti felsőbb hatalomtól a szükséges támogatást.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást