Gettóból a világ tetejére: a Williams-testvérek mozija gyönyörködtet

Egy középkorú térdzoknis fazon Los Angeles lezüllött elővárosában a zuhogó esőben edzi a két lányát a teniszpályán. Senki egy lyukas garast sem tenne rá, hogy bármelyikük akár egy versenyen is elindulna valaha életében. Valahogy így kezdődött Venus és Serena Williams története, a meseszerű sztori pedig megnyerte magának Hollywoodot. A King Richard egy valószerűtlen álom megélésének története, üzenete pedig milliókat vesz célba.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Minek neveznénk egy apát, aki a gyermekei születése előtt egy 78 oldalas jegyzetben, kis túlzással heti bontásban tervezi meg, hogy a jövevények hogyan válnak majd a világ valaha volt legjobb teniszezőivé? Aki szakadó esőben is kihajtja őket a pályára, és rajtuk keresztül akar üzenni a Föld minden lakójának: mi, a gettóból jött, ágrólszakadt feketék tiszteletet követelünk, és a „legfehérebb” sportágban fogjuk az orrotok alá dörgölni, hogy bármire képesek vagyunk! A mániákus a legenyhébb jelző, ami beugrik.

Igen, pontosan ilyen ember lehet Richard Williams, aki nem csupán megírta lányai, Venus és Serena Williams mesébe illő életsztoriját, de ki is kövezte az útjukat, a szó szoros értelmében vérrel és verítékkel. Az eredmény: rekord rekord hátán, 33 egyéni Grand Slam-tornagyőzelem és a történelem egyik legjobb női teniszpárosa. A  Warner Brothers nem hagyhatta ki a ziccert, King Richard címmel készített filmet a Williams-nővérek felcseperedéséről és sportkarrierjük kulcsfigurájáról, édesapjukról.

Az, hogy sportolók szegénysorból válnak világklasszissá, nem egyedi életút, több sorozat és film is készült a témában. Elég, ha Carlos Tévezre, vagy épp Michael Oherre gondolunk, előbbi Buenos Aires fegyverropogástól hangos pöcegödréből, utóbbi egy memphisi drogtanyáról indult. A Williams-tesók viszont egy igen magas költséggel járó egyéni sportban, a teniszben értek csúcsra igen mélyről indulva, ráadásul ebben a sportágban a 90-es években nagyítóval kellett keresni a sikeres afro-amerikai versenyzőket. 

Az életrajzi filmet öt dolog kíséri végig: Richard old school, térdközépig felhúzott teniszzoknija, a Prince feliratú tragacs, mellyel a leendő világklasszisokat szállítja edzésre, versenyre, illetve a terv, a terv és a terv. Amelytől nem lehet eltérni. Nincs az az isten. A comptoni gettó salakos pályájának kerítésén minden edzésen emlékeztet rá a rongyra vésett felirat: „tervezés nélkül nincs siker.”

Compton Los Angeles elővárosa, amely az FBI éves statisztikai kimutatása szerint 2010-ben a 8. legveszélyesebb város volt az Egyesült Államokban. Itt nőtt fel James Coburn és Kevin Costner is. A filmből is kiderül, naponta robognak el szirénázó rendőrautók az ember háza előtt, a teniszpálya mellett pedig az iskolakerülő srácok placcoznak, cuccoznak, és tarkóhoz szorított fegyverrel vonják felelősségre az apát, aki csupán a lányát akarja megvédeni a verbális ütlegektől, a megaláztatástól.

Egyáltalán hogy jut eszébe valakinek egy ilyen közegben épp a teniszre tanítani a gyerekeit, egy olyan sportra, ahol a középszerű eredményhez is dollárszázezreket, esetenként milliókat kell „befektetni” a kis versenyzőkbe iskoláskoruktól fogva? (Vehetjük akár a jelen legeredményesebb magyar férfi játékosának, Fucsovics Mártonnak a példáját is, aki egy tehetős nyíregyházi pártfogójának, illetve bentlakásos német és francia akadémiáknak (is) köszönhette, hogy top 50-es játékos vált belőle. Vagy akár Roger Federert, aki 14 évesen már a méregdrága svájci nemzeti tenisz akadémián cseperedett.)

 


 

 

Richard Williams tenisz iránti szenvedélyét, és formabontó tervét a ’78-as Roland Garros-győztes román Virginia Ruzici szította fel. Megtudta, hogy Ruzici néhány napnyi munkával (egy tornagyőzelemmel) 40 ezer dollárt keresett, és elhatározta, hogy ha születnek még gyermekei (az első feleségétől öt gyermeke volt, illetve akkoriban a második felesége, Oracene Price három, korábbi házasságból született gyermekével éltek egy háztartásban), a világ legjobb teniszezőit faragja belőlük. De más oka is akadt. Elhatározása zsigeri indíttatásból, a faji alapú elnyomás egyénileg megélt traumáiból fakadt, amely idővel küldetéstudatot ébresztett benne.

Amikor az egyik gettósuhanc egy edzés után leüti, mert egyiküket megkérte, hogy ne fenyegesse a lányát nemi erőszakkal, a kocsiban elhangzik első megrázó vallomása lányai előtt.

Gyerekkorában minden nap megverték, vagy a Ku-Klux-Klan tagjai, vagy a rendőrök, esetleg valaki a fehérek közül. Egy ízben elmeséli Venusnak, hogy amikor gyerekként fizetett egy fehérbőrű férfinak, s hozzáért a kezéhez, a férfi és barátai agyba-főbe verték, miközben az apja félelmében elfutott. Nem maradt lent, minél többet ütést kapott, annál elszántabb lett. „Ez a világ soha nem tisztelte Richard Williamst. De titeket tisztelni fognak. Megváltoztatjuk a világot” – ígéri a lányoknak, ahogy ő fogalmaz, a Gettó Hamupipőkéknek.

A mérleg egyik serpenyőjében azt látjuk, hogy az amatőr tenisztudással is alig rendelkező, biztonsági őrként dolgozó Richard és ápolónő felesége, Oracene képes volt megfelelő technikai és fizikális alapokat adni Serenának és Venusnak, úgy, hogy a férfi éjszakai műszakja közben a World of Tennis magazinban böngészi az újdonságokat, és az edzők neveit, akiket érdemes lenne felkeresni. Eközben a lányok kitűnő tanulók a sulikban, több nyelven beszélnek, és a Jehova tanúi vallási közösség szilárd hitet ad a családnak. (Amikor Venust a 90-es évek elején kamera előtt megkérdezték, mi lesz belőle, ha nem teniszező, azt felelte: régész. Serena csak ennyit mondott: „olyan akarok lenni, akire mások akarnak hasonlítani”.)

Másfelől azonban Richard egy olyan megszállott, aki a vegyes bolt előtt akarja hagyni az italt vásárló gyerekeit, mert azok 5 perccel korábban a kocsiban kérkedve beszéltek Venus tornagyőzelméről, s emiatt kiabálásba torkolló veszekedésbe keveredik a feleségével. Zuhogó esőben is kihajtja a comptoni pályára a lányait, mert vizes labdával nehezebb játszani, ami miatt a szomszéd rendőrt és szociális munkást hív rájuk. A múltbeli traumái nyomán épít légvárat, és azért gürizik fanatikusan a gyerekeivel, azért tervezi meg családja minden másodpercét, hogy beleordíthassa a gazdag fehérek képébe: az egész világ szembejött velem, de így is megcsináltam – egy esélytelen, szegény, képzetlen feketeként!

Ehhez persze mindennek úgy kell történnie, ahogy az Richard elméjében és 78 oldalas jegyzetében megjelenik, és ez egyre sűrűsödő összeütközésekkel jár. Elhűlve figyelhetjük, ahogy edzés közben tör rá Paul Cohenre, aki épp John McEnroe-nak és Pete Samprasnek tart edzést, és eléri, hogy a tiltakozó edző mégis sparringoljon Serenával és Venusszal, s végül ingyen elvállalja Venus felkészítését. Egy hétköznapi gondolkodású embernek eszébe sem jutna előbb telefonon, majd előre egyeztetett időpont nélkül személyesen győzködni egy ilyen tudású edzőt. Ám ő nemcsak megpróbálja, meggyőzi, sőt, edzés közben beszól és kioktatja a grátisz dolgozó Cohent, hogy a lánya alapállása nem elég széles. Ezt később egy másik edzőnagysággal, Rick Maccival is megcsinálja, s mindezt azért meri megtenni, mert mindent elsöprő elvakultsággal hiszi, hogy lányai akkor is a legjobbak lesznek, ha őt a legjobb edzők is elhajtják. Ezeknek a trénereknek a szemébe is mondja: „Nagy hibát követ el, de most megbocsátom!”

Cohen egyébként egy igazi csodabogár volt: fiatalon teniszezett, majd országszerte elismert pénzügyi elemzőként dolgozott. A taktika megszállottja volt, statisztikai alapon elemezte, hogy mely ütéstípusok milyen borításon hány százalékban eredményesek. A Williams-testvérektől Michael Changig egy sor világklasszist készített fel. Nem mellesleg profi szkanderezőként is versenyzett.  

Vissza Richard Williams-hez, akinek akkor sem sül le a bőr a képéről, amikor a 63-0-s győzelem/meccs mutatót jegyző Venusra le akar csapni két játékosügynök, és felajánlják, hogy az évi mintegy 100 ezer dolláros felkészülési költséget az ügynökségük vállalja. Enyhe rasszizmussal vádolja őket, s egy hangos szellentéssel jelzi véleményét a puccos klub teraszán, ezt pedig megtoldja azzal, hogy elköszön az ajánlatot összehozó Cohentől, illetve megtiltja, hogy lánya junior tornákon szerepeljen. Ez bármely sportban felér az öngyilkossággal, a teniszben talán duplán. A gyerekek ezeken a versenyeken kerülnek először „éles” helyzetbe, amellyel heti szinten találkoznak majd felnőtt játékosként. A drága felszerelést és a méregdrága nevezési díjakat ráadásul egy átlagos család nehezen vagy sehogy sem tudja előteremteni. Ezt használják ki a sportszermárkák, amelyek a junior versenyeken nézik ki maguknak a marketingstratégiába beleillő kicsiket, akikkel zsíros szerződést írnak alá.

 


 

Ahogy Cohen fogalmaz: nem volt még amerikai játékos, aki junior tornák nélkül sikeres lett volna felnőttként. Richard tesz erre, a feleségével újabb konfliktust vállalva kirúgja az edzőt, és tartja magát a tervhez.

Végül kiderül, hogy az ellenszenves, mindenki véleményét figyelmen kívül hagyó, törtető férfinak lett igaza. Kimenekíti családját Los Angeles végbeléből, mégpedig úgy, hogy Comptonba hívja egy edzésre Rick Maccit, Maria Sarapova és Jennifer Capriati nevelőedzőjét. A mester elájul Serenától és Venustól, azonnal vinné őket az akadémiájára, de Richard az orra alá tolja a maga készítette szerződést, amelyben az áll, hogy Venusszal együtt az egész család áttelepül Floridába, házat kapnak, ő maga pedig munkát a tenisz központban. Macci aláírja.

A filmben nem utalnak rá, de tragikus tény, hogy az akkor 23 éves testvér, Tunde Williams a városban marad, egy hajszalonban dolgozik, és 2003. szeptember 14-én két helyi banda lövöldözése közepette halálos fejlövés éri. Sorsszerű, ami vele történt, a fülünkben csengenek Richard Williams filmbeli szavai, amit akkor mondott, amikor a szomszéd kihívja a rendőrséget, mert esőben tartott edzést lányainak. „Ebben a házban leendő orvosok és ügyvédek, tenisz sztárok laknak. Igen, kemények vagyunk velük, s ezért letartóztathatnak minket. Azért viszont soha nem kell majd letartóztatniuk bennünket, mert valamelyikük az utcán drogozik, vagy mert egyiküket agyonlőtték. Emiatt soha nem kell majd kopogtatniuk.”

Richard Williams természetesen a Haines City-i akadémián sem változik, s az utóbb a Hírességek Csarnokába is beválasztott Maccival sem kivételezik, ha meg kell mutatnia eredeti énjét. Nemhogy junior tornákra nem engedi lányait, amikor Jennifer Capriatit a drogügye miatt letartóztatják, az edzésekről is kiveszi őket.

Macci hitetlenkedik, tajtékzik, de tehetetlen, hisz nem hagyhatja sorsára a két csodagyereket, csak mert apjuk kezelhetetlen, és a gyerekteniszezőknél bevált kereteket szétrobbantva terelgeti Venust és Serenát. Richard azt akarja, hogy mielőtt lányai beteljesítik az álmát, ne tökéletes versenygépekként töltsék iskolaéveiket, hanem a koruknak megfelelő szocializációs környezetben, a családjukkal, a suliban, a templomban, s persze időnként a teniszpályán.

Ám Venus öntudata ezt megakadályozza, s ez elhozza Richard számára élete legkiélezettebb konfliktusát. Felesége szembesíti vele, hogy ha nem hagyja versenyen indulni, Venus előbb vagy utóbb ott fogja hagyni. Richard a filmben egyszer sem mutatkozik olyan lelki meztelenségben, olyan esendően, ahogy az edzőpályán, ahol könnyek között árulja el legmélyebb érzéseit és félelmét Venusnak. „Nem voltam a legjobb apa, de minden erőmmel azon voltam, hogy megvédjelek. A lépés, amit most készülsz megtenni, senkinek sem lenne könnyű. Ám te most nem csak magadat fogod képviselni, hanem a világ összes fekete kislányát. Én pedig soha nem fogom engedni, hogy azt lásd, hogy apád megfutamodik” – utal saját apja esetére. Richard Williams ettől tartott a leginkább, sőt talán rettegett tőle, hogy csalódnia kell az álmaiban, s az ő gyermekeit ugyanúgy megalázzák, és földbe döngölik, ahogy vele napi szinten tették. Ő afro-amerikai hősöket akart nevelni, két olyan lányt, akik azt sugározzák a nyomornegyedekben tengődő fiatal feketéknek, hogy tántoríthatatlansággal, lelkesedéssel, és hatalmas erőfeszítéssel bárki megválthatja a világot. És persze az amerikai rasszizmusnak akart egy akkora fityiszt mutatni, amekkorát elképzelni is nehéz.

Egy korabeli videón egyébként Richard Williams arról beszél, hogy azokat a bandatagokat, akik Comptonban megvédték a kislányait a többi rosszfiútól, el fogja vinni Wimbledonba és a US Openre, és beülteti őket a legjobb helyekre, hogy megtapasztalják, arról a környékről ide is el lehet jutni „meseországba”.

Egyáltalán nem mellékes, hogy akármilyen elviselhetetlen is volt Richard Williams tervezési mániája, küldetéstudata, s önzősége – „az első naptól kezdve én hoztam ezt össze”, vágja egy ízben felesége képébe –, lányain egyszer sem látszott, hogy apjuk plántálta győzelmi kényszer alatt lépnének pályára. „Élvezd a játékot, azért vagy itt” – kiáltotta oda Venusnak a meccsek előtt. És azt se felejtsük, állhatatlanságával kimenekítette családját a kilátástalanságból.

 


 

Az edzőpályás vallomás megtette a hatását, a férfi elkezdett bízni lányában, aki élete első felnőtt tornáján, az oaklandi Bank of the West Classic-on 14 évesen úgy söpörte le a pályáról Shaun Staffordot (0:4-es kezdés után), hogy 3 éve nem játszott tétmeccset. A 2. fordulóban szédületes játékkal karnyújtásnyira volt a világelső Arantxa Sánchez-Vicario elleni győzelemtől, de 6:2, 3:1-es vezetésről végül kikapott. A Nike a torna előtt 3 milliós reklámszerződést tolt a család orra alá, néhány hónapra rá a Reebokkal 12 millióban egyeztek meg.

A film itt véget ér, a folytatást a valóságból ismerjük: Venus Williams a sportág új Althea Gibsonjaként tűnt fel a tornákon (Gibson volt az első színesbőrű teniszezőnő, aki Grand Slam-tornát nyert, még 1956-ban Párizsban). 16 évesen US Open-döntőt játszott, 17 évesen pedig WTA-tornát nyert, illetve Australian Opent és Roland Garrost vegyes párosban. Nem csak a technikája volt kimagasló, 185 centis magasságával fizikailag is kiemelkedett a mezőnyből. Elképesztő ütőerővel rendelkezett, a női teniszben mért öt legerősebb szerva között az övé is ott van, és persze a húgáé is (207-207 km/óra). A karrier Grand Slam nem jött össze neki, összesen 10 egyéni GS-trófeája van. Mind a négy nagy tornán nyert legalább egyszer, Wimbledon volt a kedvence, ott ötször győzött. Van olimpiai bajnoki és világbajnoki címe is.

Érdekesség, hogy a Venust játszó színész, Saniyya Sidney balkezes, és nagyjából 3 és fél hónapja volt arra, hogy megtanuljon jobb kézzel ütni. Micsoda teljesítmény ez is!

A King Richardban Venus Williams van előtérben, de ott nyomul a kis Serena is, akinek addig jórészt csak a szurkolás jut. Apja az oaklandi tornán négyszemközt elárulja neki: tudja, hogy készen áll, de azért tartotta Venus árnyékában, mert tisztában van vele, hogy ő ezt el tudja viselni. Ezzel együtt biztos benne, hogy még a nővérénél is nagyobb karriert fog befutni. Így is lett, ő is elképesztő tehetségként indult, 15 évesen a top 10-es Mary Pierce-t és Szeles Mónikát is hazaküldte egy chicagói tornáról. 2002-ben és 2015-ben a klasszikus Grand Slamhez is közel járt (győzelem egy éven belül mind a négy nagy tornán), összesen 23 egyéni Grand Slam-címet nyert, s ezzel megdöntötte Steffi Graf megdönthetetlennek hitt csúcsát. Még 38 évesen is top 10-es játékos volt, 40 évesen pedig Australian Open-elődöntőt játszott.

Kívülállóként a filmet nézve rendre felmerül az emberben a kérdés: vajon Venus és Serena Williams tényleg élvezte a katonás rendet, amit megkövetelt tőlük az apjuk, vagy beáldozták saját álmaikat az öreg álmainak oltárán. A kulcsszó a bizalom. Nagyon úgy tűnik, hogy a két lány bizalma egyszer sem rendült meg a férfiban, még felnőttkorukban sem. Mindig büszkén nyilatkoznak róla, példaként állítják maguk elé az embert, akinek volt víziója, és mindent megtett érte, hogy valóra váltsa.

A Williams-család rendre együtt tűnt fel Serena vagy épp Venus meccsein, extrém hajviseletükkel, szoros kötelékükkel kivívták a nézők szimpátiáját.

Richard végül elvált Oracene-től, és harmadszor is megházasodott, de megint válás lett a vége. Három nőtől nyolc gyermeke születetett, a legfiatalabb most 9 éves. 79 évesen megroggyant fizikai állapotban éldegél, többször is stroke-t kapott.  

Az Entertainment Weeklynek adott interjúban Serena Williams úgy fogalmaz, „Venus nélkül nem lehetett volna Serena Williams-ből az aki, mert ő volt az én hősöm”. Külön-külön is szédítő magasságokba jutottak, együtt pedig verhetetlenek: 14 páros Grand Slam-döntőjükből egyetlen egyet sem veszítettek el. A női tenisz történetében ők ketten nyertek egyéniben és párosban is olimpiai bajnoki címet.

Hogy Richard Williams és lányai milyen csodát vittek véghez, azt a Richardot játszó Will Smith egy videóban próbálta meg érzékeltetni a következő szavakkal: „Képzeljük el, hogy a hatszoros NBA-bajnok Michael Jordan a testvére ellen játszik, aki a Los Angeles játékosa. Vagy mondjuk azt, hogy Tiger Woods vezeti a világranglistát, és a testvére áll a második helyen. A Williams-család ilyen magasságba jutott, ami a lehetetlenséggel határos. Richard Williams apámra hasonlít, aki a két kezével épített fel mindent, és a lét határán vergődve is képes volt ragaszkodni az álmaihoz.”

 

Melyik együttes nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját?

5,50 – Szenegál

7,00 – Algéria

8,00 – Egyiptom

9,00 – Elefántcsontpart

10,00 – Kamerun

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást