80 éves lett Sir Alex, aki a Realt, a Barcát és a Bayernt is legyőzte döntőben

„Az Aberdeennek van valamije, amit pénzen nem lehet megvásárolni. Ez a lélek. A csapatszellem, amely olyan hagyományokra épül, mint egy családé.” Alfredo di Stéfano edzői nyilatkozata az 1983-as Aberdeen–Real Madrid KEK-döntő után. A másik kispadon Alex Ferguson ült, aki szilveszterenként ünnepli a születésnapját. Most éppen a nyolcvanadikat.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Az egykori Népstadion ikonikus toronyépületének bejáratánál vártuk a Manchester Unitedet 2005 augusztusában, néhány perccel azután, hogy odafelé menet Somogyi Zsolt kollégám Temesvári Miklós és Sir Alex Ferguson különös kapcsolatáról anekdotázott. Temesvári, a máig utolsó Európa-hírű Újpest trénere a toronyépület előtt várt a médiamunkások tömegében, és mivel a kolléga volt olyan kedves bemutatni neki, mindjárt el is mesélte, hogyan is volt az.

 

A Hörpintőben

A jelenből nézve a nyolcvanas évek klubfutballja az ártatlanság koránál járt, a magyar szakember a maga természetességével mondta el, hogy az 1984-es Újpest–Aberdeen KEK-negyeddöntő előtt Ferguson nemcsak eljött megnézni a csapatát a Honvéd elleni kupameccsen, hanem utána együtt mentek le a Hörpintőbe a világ dolgait megbeszélni. A házigazda lakásában folytatták.

Egy pillanat alatt visszarepültünk a jelenbe, 2005-be, amikor a Manchester United megérkezett a stadionhoz, hogy tréningezzen a Debrecen elleni BL-selejtezőre. Sir Alex a tömegben kiszúrta Temesvárit, a kordonok és a biztonsági emberek között odahívta magához, majd az egész edzés alatt – ezt a lelátóról láttuk – kizárólag vele beszélgetett, legfeljebb félszemmel figyelve a pályát. Az évekkel később adott nyilatkozatokból is kiderül, legalább annyit jelentenek e találkozások Sir Alexnek, mint Temesvárinak. A magyar tréner 2009-ben a Nemzeti Sportnak azt mondta:

 

„Túlzás lenne állítani, hogy barátok vagyunk, nem értékelem túl a kapcsolatunkat. Tisztelem őt, egyszer legyőztem a csapatát, s bár megtisztelő, hogy telefonon is felhívhatom, ezzel a helyzettel sohasem élek vissza. Akár neheztelhetnék is rá az Aberdeenben történtek miatt, hiszen a házigazda a durvaság határát súrolva játszott, Fekete László és Bogdán István egyaránt súlyos sérülést szenvedett, én azonban szorítok neki és csapatának. Kifejezetten bánt, amikor a United nem nyer…”

 

Temesvári közbenjárására ismerhette meg a pólóválogatottunkkal három olimpiát nyerő Kemény Dénes Sir Alexet, aki 2007-ben így elevenítette fel első magyarországi emlékeit a sportnapilapban:

 

„Az Aberdeennel elbúcsúztattuk az Újpestet… Temesvári Miklós irányította a magyar együttest, akkor kötöttünk barátságot. (…) Bevallom, a helyiség nevét már elfelejtettem, de amikor Magyar Zoltánék említették, hogy hétfő este abba az étterembe megyünk vacsorázni, amelynek ugyanaz a tulajdonosa, aki anno a Hörpintőt vezette, nagyon megörültem. Tudják, hagyománytisztelő ember vagyok.”

 

 

Aberdeenben

Az Északi-tenger partján fekvő város nem tartozik Skócia hagyományos turistacélpontjai közé. A tenger kőolaj- és földgázkincsei tették fel a világgazdaság és a természettudományos kutatás térképére, 200 ezer lakosával az ország harmadik legnagyobb települése. A légterét a fúrótornyokra járó helikopterek uralják, egyetemének geológusai multinacionális kőolajipari vállalatoknak dolgoznak. Tengerpartja egy összefüggő golfpálya, parkjainak csodás gyepén pedig mindenhol futballoznak, legfeljebb egy-egy átrohanó szarvas tereli el a figyelmet. Ahol nincs fű, fa, ott szürke gránitból épített régi házak alkotják a város képét, mélyebb szépségükbe egyetlen séta után bele lehet szeretni.

Amikor 1999 májusában megkezdtem itt nyári ösztöndíjamat, a skót bajnokságból még egy hazai forduló hátravolt, nem lehetett kihagyni. Az Aberdeen–Hearts az első félidő után még döntetlenre állt, aztán nem tudjuk, hogy az öltözőkben mi történt, de a kelták ősi harcmodorával jöttek vissza a csapatok. Bő negyedóra alatt 1-1-ről 2-5-re módosult az eredmény.

Sir Alex ekkor már 13 éve Manchesterben élt, és éppen három nappal jártunk a Manchester United–Bayern BL-döntő előtt…

 

A KEK-ben

Alex Ferguson 1978-ban, 37 évesen költözött Aberdeenbe, a helyi futballklub 23 évvel korábban ünnepelte az addigi egyetlen bajnoki címét. Ferguson akkor már négyévnyi vezetőedzői, menedzseri tapasztalattal rendelkezett, de további két évet küzdött azért, hogy valódi tekintélye legyen a játékosai előtt. Két elbukott ligakupa-döntő után 1980-ban bajnoki aranyéremig vezette a gárdát, megtörve a Celtic és a Rangers 15 éves uralmát. Mint a nyilatkozataiból kiderül, azzal, hogy a futballisták elkezdtek hinni benne, egy rendkívül erős közösséggé formálódtak.

A kirohanásait és a fura döntéseit is elfogadták Furious Fergie-nek, aki John Hewittra azért rótt ki büntetést, mert autójával megelőzte. Az öltözőben időnként már repültek a tárgyak a játékosok felé, valahogy úgy, mint később David Beckham fejéhez a cipő. Ferguson pedig a korát megelőzve tudatosan használta a médiát, motivációs céllal, és ha egyetlen szóval kellene leírnunk mindazt, amit mindenkori csapataitól láttunk, az a szenvedély.

Szívet melengető az a légkör, amelyben az 1982–83-as KEK-negyeddöntőben az Aberdeen – a müncheni 0-0 után – kétszer is talpra állt a Bayern ellen. Érdemes az összefoglalóban megfigyelni, a skót kiscsapat milyen szinten uralja magát a mérkőzést és a tizenhatoson belüli jeleneteket. A bajorok két hatalmas gólját a távoli zónából lövi, a kapu előterében azonban az Aberdeen az úr:

rendre tempóelőnybe, létszámfölénybe kerül, és nem utolsósorban óriási szívvel játszik, Skócia hagyományaihoz méltóan.

Szembeötlő a skót Scholesnak is nyugodtan nevezhető Gordon Strachan hatalmas előkészítőmunkája: ő az, aki mindenhol ott van. Talán lehet abban valami, hogy ugyanúgy 168 centiméterre nőtt és ugyanúgy vörös hajat visel ő is, mint Paul Scholes. És ő is szolgálta középpályásként a Manchester Unitedet, mégpedig 1984-től 1989-ig (az utolsó három évben Ferguson alatt).

 

 

A Bayern München ellen látott dominancia és a sebességbeli különbség ugyanúgy érvényesül az 1983. május 11-én játszott KEK-döntőben, amelyben a skót kupagyőztes a Real Madridot rohanja le. A spanyolok akkor már 17 éve nem nyert nemzetközi kupát, de ahogy a Bayernnél kevés volt az Aberdeen ellen Karl-Heinz Rummenigge, Paul Breitner, Klaus Augenthaler és Dieter Hoeness, ugyanúgy nem bizonyult elégségesnek a Realnál José Antonio Camacho, Uli Stielike, Juanito és Santillana. A spanyol főváros csapata egy kapitális skót hibából kialakult tizenegyesnek köszönheti a találatát, míg gyerekkoromból – édesapám 51. születésnapján a nagycsaláddal néztük e csatát – tisztán emlékszem Eric Black keresztlécet eltaláló ollózására, amely az összefoglalóból kimaradt. A hosszabbításbeli győztes fejesnél Hewitt egy önveszélyes mozdulattal Agustín kapust előzi meg – ez már bocsánatosabb előzésnek számított, mint amikor autóval vágott Sir Alex elé. A Real kispadján ülő Alfredo di Stéfano a meccs után azt mondta:

 

„Az Aberdeennek van valamije, amit pénzen nem lehet megvásárolni. Ez a lélek. A csapatszellem, amely olyan hagyományokra épül, mint egy családé.”

 

Közel 40 év telt el a meccs óta, és azóta sem győzte le senki a Real Madridot európai kupasorozat fináléjában. (Pontosabban a Videotonnak 1985-ben Madridban sikerült, de a fehérvári 0-3 addigra már eldöntötte az UEFA-kupa sorsát.)

 

 

1991-ben Ferguson már azt is elmondhatta, hogy a Real után az FC Barcelonát is legyőzte KEK-döntőben. Akkor már öt éve vezette a Manchester Unitedet, és gyakorlatilag öt éve számított sikertelennek (közvetlen utóda, az általa kiszemelt David Moyes ehhez képest egy évig sem maradhatott hivatalban). A Ferguson-éra első fél évtizede a bajnokságban sorrendben 11., második, 11., 13. és hatodik helyet hozott, az angol klubokat pedig az 1985-ös Heysel-tragédia után 1990-ig kizárták az európai porondról. A United ebben az évben legalább az FA-kupát megnyerte (szintén öt év után), így kerülhetett az akkori KEK-sorozatba. Kezdésként a Pécset múlta felül, a fináléban pedig a Johan Cruyff-vezette, Ronald Koeman– és Michael Laudrup-fémjelezte Barcelonát. Az 1991. május 15-én Rotterdamban játszott döntő maradandó jelenete Mark Hughes második találata (a felvételen 1:52 perctől), egy azóta sem látott mozdulattal, amely tökéletes fizikai, technikai és mentális felkészültséget bizonyít.

 

 

A Bajnokok Ligájában

A következő öt év a nemzetközi porondon ugyanolyan katasztrófa, mint az első öt év a hazain: folyamatos korai kiesés a KEK, az UEFA-kupa és a BL első vagy második fordulójában, csoportkörében. De Ferguson dolgozhat tovább, és menet közben Anglia urává válnak a „vörös örgögök” bajnoki címekkel, újabb kupaaranyakkal. 1997 a BL-ben elődöntőt, 1998 negyeddöntőt hoz. Attól kezdve pedig, ami 1999. május 26-án történt a barcelonai Manchester Uinted – Bayern München BL-döntőben, Sir Alex élete és munkássága nyitott könyv a világ számára.

Négy nappal lapozzunk ezért előrébb, 1999. május 22-ig, hogy többet megértsünk Ferguson szellemiségéből. Az életük legfontosabb meccsére, a Bajnokok Ligája döntőjére készülő manchesteri játékosok ekkor az angol kupadöntőben a Newcastle United ellen léptek pályára, elképesztő hozzáállással. Először is csodáljuk meg Paul Scholes (Gordon Strachant idéző) előkészítését Teddy Sheringham korai vezető gólja előtt (2:50 perctől), majd figyeljük meg, mennyi mindent elmond egy csapatról, hogyan tud örülni egy találatnak. Enélkül a Bayern München elleni BL-döntőben sem történhetett volna meg az, ami a 90 perc letelte után megtörtént. Egy olyan meccsen, ahol sárga lapok miatt hiányzott a MU két belső középpályása, Roy Keane és Paul Scholes

 

 

Az 1999-es United–Bayern a futballtörténelem leghíresebb fordítása, azóta is világtéma. Most elég csupán annyi, hogy Lennart Johansson UEFA-elnöknek a 90. perc után el kellett hagynia a lelátót, hogy odalent átadja a serleget a bajor csapatnak, amelynek tiszteletére már feldíszítették Bayern-szalaggal. Johansson így élte meg e perceket:

 

„Elindultam a lifttel átadni a kupát a Bayern Münchennek. Amikor odaértem a pálya szélére, nem akartam elhinni, amit láttam: a győztesek sírnak és a vesztesek örömtáncot járnak?”

 

 

Másnap az egyik angol napilapban azt olvastam, életünk végéig emlékszünk, hol láttuk ezt a meccset. Én Aberdeenben, az egyetemi kollégium pubjában – és olyan tombolásba torkollott az este Ole Gunnar Solskjaer gólja után, hogy leoltották a villanyt és mindenkit kizavartak. Így mi azt nem láthattuk, amint Johansson átadja a trófeát.

Kilenc év múlva a United újabb, 2008-as BL-diadala tovább homályosította Sir Alex Ferguson káprázatos KEK-győzelmeinek emlékét; az aranykort pedig Aberdeen és Manchester azóta is visszasírja. Sir Alex 2013 májusában bejelentett visszavonulásakor Temesvári Miklós így nyilatkozott a távirati irodának:

 

„A múlt héten beszéltem vele telefonon, de nem mondta, hogy a visszavonulást tervezné, nagyon meglepett a dolog. Pótolhatatlan.”

 

Sok boldog új évet, Sir Alex!

 

Ki lesz a gólkirály a Bajnokok Ligája 2021/2022-es szezonjában?

1,67 – Robert Lewandowski

3,50 – Sebastian Haller

9,00 – Mohamed Szalah

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Bajnokok Ligája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Bajnokok Ligájára az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást