A csoportkör végére állt össze a belga gofri

Az Eb három meccsén több arcát is megmutatta a belga válogatott, a sérüléssel bajlódó sztárok óvatos visszaépítésével és a kiegészítő emberek aktivizálásával az utolsó hozzávalókat is belekeverte Robert Martínez a tésztájába, most következik azonban csak a sütés igazi próbája.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Eddigi három Eb-meccsén több arcát is megmutatta a belga válogatott, a sérüléssel bajlódó sztárok óvatos visszaépítésével és a kiegészítő emberek aktivizálásával az utolsó hozzávalókat is belekeverte Robert Martínez a tésztájába, most következik azonban csak a sütés igazi próbája. Bár a nyolcaddöntős ellenfél még nem ismert, a negyeddöntőben már a kemény diónak ígérkező olaszok várhatnak a vörös ördögökre, így érdemes visszatekinteni, mit láthattunk eddig a belgáktól és mit várhatunk ezek alapján tőlük a továbbiakban.

 

Liszt – az alapszerkezet

A csoportkör során ugyanazok a variációk kerültek természetesen terítékre, melyeket az utóbbi években Roberto Martínez szövetségi kapitányként már felszolgált. Az alapjáték a 3-4-3-as felállás, mely védekezésben inkább 5-2-3 vagy 5-4-1 egy nem túl intenzív középső blokkal, viszont annál gyorsabb, gyakran direkt tranzíciókkal a mélyebb labdaszerzések után a még szabadabb területek kiaknázására.

A konzervatív alapfelállás védekezésben az oroszok 4-2-3-1-e ellen

Mindez a modern klubfutballban cseppet sem lenne progresszívnek nevezhető stratégia, de még a válogatottak között sem. A letámadások számában mindössze 22. a csapat a 24-es mezőnyben, a támadó harmadban még ennél is gyengébb (23.), az ezekből kivívott 17.7%-os hatékonyságú labdaszerzés pedig a leghaloványabb mutató.

Mindeközben a labdajáratás a csapat számára sem az ellenfél védelmére való domináns nyomásgyakorlás eszköze, hanem az ellenfél letámadásának megmozgatására szolgál, melyek előkészítenek egy gyors ritmusváltást. Hiába a harmadik legmagasabb labdabirtoklás (58%) és a második legtöbb passz (meccsenként 657) a tornán a spanyolok mögött, a támadó harmadba már csak a 10. legtöbb átadást juttatták el, a tizenhatoson belülre pedig összesen 6-ot (!) az első két meccsükön, amit aztán a finnek ellen Kevin De Bruyne egymaga összehozott.

Ezzel együtt a kialakított 32 lövés és 3.9 várható gólnyi helyzet (xG) közepes teljesítménynek tűnne, ha nem tudnánk, hogy a labdajáratás éppen azt a célt szolgálja, hogy eljusson a gárda a lehető legkecsegtetőbb szituációig és csak abból vállalkozzon lövésre.

Ugyanakkor a passzívnak tűnő dominancia a passzívnak tűnő védelem stabilitását is eredményezi, egyetlen gólt kapott csak a szinte munka nélküli Thibault Courtois a három meccsen egy váratlan hiba után, melyet Jason Denayer a dán letámadás ellenére egy nem különösebben nehéz helyzetben követett el.

 

Tojás – a biztonságra hangolás

Az olyan mérkőzéseken persze, ahol az ellenfél visszahúzódik, nagyobb szükség van a támadó harmadbeli játékra, de azt is a biztonságos labdajáratás szem előtt tartásával hajtja végre a gárda egy adódó ritmusváltásig. A vérszegény orosz letámadást elég könnyedén passzolgatták ki a megszokott felállással, főként miután egy nagy védelmi hiba után megszerezték a vezetést és a szbornaja került lépéskényszerbe.

A feltolt alapfelállás támadásban a mély orosz védelmi vonal ellen

 

A támadó fázisokban többször a magasra felhúzódó középhátvédek közül az egyik szélső is becsatlakozik az összjátékba (különösen Toby Alderweireld), a szárnyvédők egészen magasan feltolódnak a vonalak mentén a szélső támadók pedig a félterületekbe húzódnak be.

A labda szélekre kerülésénél is sokszor szinte változatlanul tolódik a kompakt szerkezet különösebb túltöltés és gyors oldalváltás nélkül, általában csak fokozatosan adogatva a két oldal között, így kerülve az érzékeny labdavesztés kockázatát.

A center és a középpályások a labdás oldal félterületéig, a túloldali szélsők a középső vonalig húzódnak be, a szárnyvédők pedig a túloldali félterületben várják az esetleges, ám meglehetősen ritka átforgatást. Voltaképpen ez történt az oroszok elleni második gólnál is, amikor egy kipattanó lövés formájában került át a labda a túloldalon ólálkodó Thomas Meunier elé.

 

Sütőpor – a statikus helyzet felrázása

Ugyanakkor az Eb további szakaszait illetően a legtanulságosabb mérkőzést Dániával vívták meg a vörös ördögök, ahol

egyrészt láthattuk, mennyire képes ellenállni egy agresszívebb letámadásnak a megszokott szerkezet, másrészt Martínez is bizonyította újfent, hogy apró változtatásokkal is milyen hatékonyan tud belenyúlni az éles mérkőzésekbe.

A Nemzetek Ligája küzdelmeiből már ismerte egymást a két csapat és bár ott is mindkétszer a belgák győztek, cseppet sem volt alárendelt szerepben a dán válogatott. Szövetségi kapitányuk, Kasper Hjulmand most azonban megváltoztatta csapata felállását a négyvédős rendszerről háromvédősre, voltaképpen lemásolva a belga 3-4-3-as formációt, így egy magas letámadással igyekezett csírájában elfojtani a gyors belga akciókat.

Ez a mérkőzés elején sikerült is, a hosszú labdákkal nem nagyon tudták megtalálni a támadókat Martínez tanítványai. A második félidőben azonban De Bruyne pályára lépésével 3-4-1-2-re, majd az erre adott reakció (Christian Norgaard becserélése) után később Eden Hazard beszállásával már 3-4-2-1-re váltott a belga csapat, így pedig mindkét cserejátékos lényegesen többet lépett mélyen vissza a középpályára a labdafelhozatalok támogatására, és az alapszerkezetet elhagyva is szabadabban mozgott több irányba, amivel már nem bírt a dán presszing.

Kompaktabb védekezés 3-4-2-1-es felállásban a Dánia elleni második félidőben

A minőségi előrelépés is szembeötlő volt persze, hiszen mindehhez jött még De Bruyne páratlan játékintelligenciája, Eden Hazard látványosan nagyobb labdabiztossága és még Axel Witsel pályára lépése is fontos tényező volt védekezésben és a labdakihozataloknál egyaránt. Jól mutatja ezt, hogy a januári Achilles-ín-szakadása óta épp csak felépülő középpályás a rendelkezésére álló fél óra alatt több passzal járult hozzá az összjátékhoz, mint előtte 60 percen keresztül a posztot ismét több hibával és labdaeladással ellátó Leander Dendoncker.

A dánok elleni második gól előtt De Bruyne már egy kimozgással bontotta a szerkezetet több területet biztosítva Lukakunak a lefordulásra, majd a védelem reakciója után szabadon érkezve a második hullámban

Mindemellett a letámadás is, ha nem is magasabb, de agresszívebb lett, hiszen aktívabban vettek részt a becsapdázásban a visszavontabb támadók, mint a 3-4-3-as rendszerben.

De láthatóan jól nyúlt bele a meccsbe Martínez a finnek ellen is. A két támadó szélső, Eden Hazard és a még tinédzser Jérémy Doku helycseréje például azt eredményezte, hogy utóbbi amolyan tükörszélsőként sokkal veszélyesebb lett jobb lábbal a bal szélről befelé mozogva és levetkőzni látszott kapu előtti erélytelenségét, melyet a Rennes-nél is megfigyelhettünk a szezon során.

 

A finnek elleni második gól előtt a két centeres játék jobban megosztotta a szorosan, vonalban álló védők figyelmét

Később, mielőtt még a felkavart összetételű csapata a dominanciájába és a kapu előtti sikertelenségbe belefáradt avagy belekényelmesedett volna, Martínez egy szerkezeti váltással pályára küldte Michy Batshuayit is, aki a szűkebb két csatáros alakzatban legalább részben levette a legkeményebb védőkkel való birkózás terhét a center pozícióban Lukakuról, ez pedig a második gólban is bizonyosan szerepet játszott.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Vaj – az összeszokottság

A torna előtti (Witsel, De Bruyne, Eden Hazard) és közbeni (Timothy Castagne, Thorgan Hazard) sérülések is bizonyosan közrejátszottak benne, hogy mind a 23 mezőnyjátékos pályára lépett már a tornán, közülük 18-an is már legalább 75 perc erejéig, vagyis látványosan igyekezett játékba hozni kerete lehető legtöbb tagját Roberto Martínez. Ahogy beharangozó írásunkban is említettük, a csapat igencsak összeszokott, nem sokat változott az elmúlt években, így ezeket a személyi váltásokat is zökkenőmentesen vészelte át.

A szélsők helyzete ugyanakkor némileg aggasztó. Fájó pont ugyanis Castagne arccsont-törése, hiszen bár a csapatba visszakerülő Meunier jól élt a lehetőséggel és kifejezetten jó teljesítményt nyújtott az oroszok és a dánok ellen is, nem maradt igazán komolyan vehető alternatívája. A finnek ellen Leandro Trossard beállásával pihenhetett, a Brighton szélsőjének hatékonysága azonban kérdéses lehet olyan mérkőzéseken, ahol nagyobb szükség van a védekezésre.

Ráadásul a túloldalon Thorgan Hazard is kisebb térdsérüléssel bajlódik, de a bal oldalra amúgy is Yannick Carrasco visszahúzása várható már leginkább a támadó sztárok felépülésével és még akár Nacer Chadli is bedobható ezen a poszton.

A belső középpályások kérdése is különösen érzékeny pont lehet Belgium számára, hiszen Dennis Praet és Hans Vannaken eddig csak pár perc játéklehetőséget kapott. Youri Tielemans ugyan igencsak érett játékkal rukkol elő a kissé feljebb tolt, kevésbé ütköző poszton, a visszavontabb szerepkörben Witsel visszatéréséig eddig az Eb-n sem volt túl acélos Dendoncker szereplése, de az is igaz, hogy – a társak összehangolt segítségével – ezúttal nem követett el végzetes hibát.

 


Érdekes talán, hogy a legnagyobb összeszokottságot igénylő középhátvéd posztokon is mindenki bevetésre került már, mégpedig voltaképpen változatlan stabilitást őrizve közben a hátsó alakzatban. Még ha a rendkívül megbízható Jan Verthongen, Alderweireld kettős között Denayer első pár perce után lányos zavarában el is követte a már említett csúnya hibát, ezt a torna még egy olyan szakaszában tette, melyben nem olyan súlyosak a következmények, később pedig több sikeres közbelépéssel és magabiztosabb játékkal tudta ezt feledtetni.

Bár ahogy a dánok elleni mérkőzés megmutatta, nyilvánvalóan van minőségi különbség az alapcsapat és a cserejátékosok között, az eddigi forgatás sikeresnek tekinthető a begyűjtött kilenc pont és 7-1-es gólkülönbség alapján.

 

Cukor – a sztárok

A belga válogatott számára azonban a legfontosabb az volt, hogy a sérülésekből visszatérő sztárjait túlterhelés nélkül, fokozatosan a lehető legjobb formába hozza a csoportkör során, ami szintén sikeresen teljesített küldetésnek tűnik.

A Dánia elleni második mérkőzés szünetében beálló Kevin De Bruyne elévülhetetlen érdemeket szerzett a fordításban, majd a finnek elleni győzelemben is. Bár utóbbi találkozón gólt már nem lőtt, de másfél meccsnyi játékideje során annyi és olyan veszélyes lövőhelyzetet kialakító kulcspasszt osztogatott ki a játékostársaknak, amennyinél többet az Eb mezőnyében senki (9-et). A finnek ellen ráadásul azt is láthattuk, hogy ahogy Martínez a mélyen hátrahúzódó csapatok ellen eddig is többször, most is a középpályáról indulva kérte fel az osztogatásra, így nem elhanyagolható mezőnymunkáját is megcsillogtatva az ötödik legtöbb presszing is az övé a csapatban, a támadó harmadban pedig nincs is ebben párja.

 


Az ellenfelek kapuja előtti eredményességhez ugyan még ilyen látványos statisztikákkal nem, „csak” egy gólpasszal tudott hozzátenni, mégis kezdi talán visszanyerni a formáját Eden Hazard is. Az első két meccsen csereként állt be, hogy aztán a finnek ellen meccset már végigjátszhassa. Különösen a dánok ellen volt látványos, mennyivel jobban képes megtartani a labdákat, mint Dries Mertens, de a neki jutó 141 perc alatt nem sok mondatot hagyott befejezetlenül és a teljes Eb mezőny harmadik legtöbb sikeres cselét produkálta – nem is akármilyen hatékonysággal és két köténnyel színesítve. Nem véletlen, hogy Roberto Martínez is elégedetten nyilatkozott a formába lendüléséről hangsúlyozva, hogy a végső szintlépés azért várat még magára az egyik nagy sztárjától.

 


Aki mindeközben a belga csapat tervszerű formába hozási és energiatakarékossági programjából némileg kilóg, az nem más, mint Romelu Lukaku. A hosszú szezon után a nélkülözhetetlennek bizonyuló csatár ugyanis végigjátszotta hét perc híján mindhárom csoportmeccset, melyeken egészen pazar helyzetkihasználással szerzett is 3 gólt alig 1.4-es várható gólnyi helyzetből. Még fontosabb talán, hogy fizikai adottságait kihasználva rengeteget és fáradhatatlanul birkózott az ellenfelek legkeményebb védőivel, ezzel fokozatosan előkészítve a legígéretesebb helyzetek kidolgozását a társak és önmaga számára, melyek aztán a hatékony kihasználást eredményezték. Ahogy azt  a szezon során az Interben is többször megcsodálhattuk, gyakran már a labdaátvételeivel képes kapkodásra késztetni a védőket, amikor pedig némi pihenőt kapva a center pozíció örlőmalmából a jobb szél felé tevődik át a játéka, gyakran még a termetét meghazudtoló sebességét is kamatoztathatta, mely például a dánok elleni győztes gólt is eredményezte.

 


Meg kell említenünk továbbra is a legfontosabb láncszemek között Axel Witselt is, aki fél év kihagyás után tért vissza – szintén fokozatosan – a belga válogatott középpályájára és látványosan nagyobb minőséget jelent, mint váltótársai a keretben. Valamivel kevesebb játékidő jutott neki, mint Dendonckernek, de ezalatt több, mint kétszer annyi “progressive distance”-t tett a labdakihozatalokhoz az átadásaival és labdavezetéseivel egyaránt. De kétszer annyiszor szerelt is, miközben egyetlen labdát sem vesztett, egyszer nem tudták az ellenfelek elvenni tőle a labdát és a pálya centrumában egészen kivételesnek számító 97%-os (!) passzpontosságot produkált.

 

Felmelegített sütőlap

Eddig tehát kiválóan látszik működni a csapat tudatos összerázása, ha a mutatott játék nem is mindig meggyőző, a kulcsemberek energiatakarékos visszaépítése pontosan Roberto Martínez tervei szerint halad. A folytatásban azonban várhatóan forróbb mérkőzésekbe és keményebb ellenfelekbe ütközik majd a gárda, ahol már nem lehet hibázni és egy-egy újabb sérülés is komolyan csorbítaná a csapat esélyeit.

Visszaüthet a későbbiekben a rengeteg utazás is, hiszen a hazai, Tubize-ben található főhadiszállásról körberepülik Európát a belgák. A csoportkörben előbb Szentpétervár, majd Koppenhága, végül újra Szentpétervár volt a mérkőzések helyszíne. Az északi kalandok után a nyolcaddöntőre a komoly hőséget ígérő Sevillában kerül sor, a negyeddöntőben pedig München lehet a célállomás, majd bravúros szereplés esetén London vár a négyes döntőre.

Ha az alapanyagok aprólékos összeállítása után a belga gofri kisütése is a kidolgozott recept szerint halad, akkor ott minden további siker már csak a tejszínhab, az eper vagy akár a csokireszelék felhelyezésével érne fel.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást