A DVSC tündöklése és bukása

A Debreceni VSC a 21. századi magyar futball egyik legsikeresebb klubja. 2001 óta hét alkalommal nyert bajnokságot, ötször kupát, ötször Szuperkupát és egyszer ligakupát, szerepelt a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében, a 2003–2004-es idényben pedig a tavaszi folytatást is elérte a nemzetközi porondon. Ezen eredménysor ellenére mégis újoncként szerepelnek jelenleg az élvonalban. De hogyan jutottak idáig? Megfelelő döntéseket hoztak? Jól fektették be a csoportkörös szerepléssel járó forintokat? Van visszaút a csúcsra?

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Út a csúcsig

A 2000–2001-es bajnokság sorsfordító volt a klub számára. Az akkor 12 csapatosra váltó első osztályban a tavaszi mérkőzések során csupán a 11. helyen végzett a Debrecen, és csak a BKV Előre visszalépésének köszönhetően maradt az élvonalban. Bár a bajnokságban gyengén szerepelt, a Magyar Kupa akkori kiírásában győzni tudott.

A csapat erejét jelzi, hogy szeptemberben egy emlékezetes párharcot vívott az Ulrich Raméval, Christoph Dugarryval, Pedro Pauletával felálló Girondins Bordeaux-val.

A DVSC ezt követően hamar élcsapattá vált a magyar bajnokságban. 2004-ben még az utolsó fordulóban elszenvedett vereségnek köszönhetően lemaradt a bajnoki aranyról, de 2005-től 2010-ig csak egyetlen alkalommal szorult le a dobogó felső fokáról. Az időszak megkoronázása a 2009–2010-es szezon volt. A Loki az összes hazai sorozatot megnyerte, emellett pedig a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutott. Jellemző az egész időszakra, hogy főleg magyar játékosok alkották a csapatot, ráadásul közülük is többen saját nevelésűek voltak: Dombi Tibor, Sándor Tamás, Szatmári Csaba, Bernáth Csaba, Dzsudzsák Balázs, Varga József, s őket egészítették ki magyar (Czvitkovics Péter, Komlósi Ádám, Halmosi Péter, Rudolf Gergely) és külföldi (Igor Bogdanovics, Ibrahima Sidibé, Adamo Coulibaly) labdarúgók.

 

 

Amikor elkezd leereszteni a lufi

2010-től kezdve a Debrecen a lassú visszaesés irányába mozdult el. A hajdúságiak még mindig az első osztály egyik legerősebb csapatának számítottak, de már nem voltak egyeduralkodók. A korábbi nagy debreceni egyéniségek visszavonultak, a piacképesebb játékosok eligazoltak, az érkezők pedig nem voltak elég versenyképesek a megerősödő Videoton majd Ferencváros elleni harcban.

A visszaeséshez hozzájárult az is, hogy a debreceni vezetők a megkeresett pénzeket nem a gárda megerősítésére, hanem az akadémia megteremtésére fordították. Ez már akkor is egy hosszútávon megtérülő döntésnek nézett ki, ugyanakkor az aktuális együttes fejlesztését így elhanyagolták. Ha megnézzük a Ferencváros jelenlegi építkezését, átigazolásait láthatjuk, hogy mennyire átgondoltak a lépéseik. Minden posztra több játékos áll készen, és az érkezők folyamatos kihívást jelentenek a kezdőcsapat tagjai számára.

Ez a fajta tudatos munka nem volt meg a Lokinál, aminek a csapat eredményessége látta kárát. Tíz év távlatából úgy tűnik, hogy Debrecenben a csoportkör elérése volt a cél, de ennél többet, vagy legalább a rendszeres BL-részvételt nem tartották szükségesnek. Míg most a Fradinál a vezetőség egyre többet akar, a nemzetközi szinten is fenn akarják tartani a folyamatos fejlődésüket, addig ez az ambíció a DVSC-nél hiányzott. Megelégedtek az elért szinttel, de nem léptek tovább, ami végső soron a motiváció elvesztéséhez is vezetett, az új versenytársak pedig ebben mindenképpen meghaladták a debrecenieket.

A motiváció erejére legjobb példa talán a Kisvárda lehetne. Sportigazgatójuk szerint a költségvetésüket tekintve az utolsó kettőben vannak az OTP Bank Ligában, mégis évről-évre előre tudnak lépni a tudatos munkának és az ambíciónak köszönhetően.

Ez a fajta akarat, elszántság, győzni akarás a 2010-es évek második felében nem volt meg a Debrecenben.

 

A felemelkedés és a visszaesés évei számokban

 


2010-ig egy emelkedő pályán volt a klub, ami hat év alatt öt bajnoki címet hozott. Az ezt követően négy év még mindig az aranyért folyó harccal telt, de a debreceniek már nem dominálták az NB I-et, a szerepüket egyre inkább átvette a Videoton és részben a Győri ETO. 2014-től viszont már egyértelmű a visszaesés. Míg a székesfehérváriak és a Ferencváros folyamatosan erősödött, addig a Loki a riválisokkal szemben sem tudta megtartani legjobbjait. A 2010-es évek második felében még mindig felsőházi gárda volt a DVSC – egy Leonel Pontes által irányított idényt kivéve –, ám az évtized végének utolsó szezonja keserű csalódás volt a szurkolók számára.

 


A mérkőzésenként gyűjtött pontok alapján részletesebb megállapításokat is tehetünk. A felfutás 2007-ig tartott, amit 2009-ig vagy 2010-ig egy stagnálás követett. 2011 és 2014 között a szélsőséges szereplés volt jellemző a Debrecenre. Erre az időszakra tehető a klub statisztikailag legjobb idénye, amikor Kondás Elemér irányításával veretlenül nyert bajnokságot. 2014 után egyértelmű csökkenés mutatkozik a szerzett átlagpontszámokban, amelyet csak Herczeg András visszatérése tudott megállítani. Távozását követően azonban a Loki 2020 tavaszán összeesett, s 27 év után búcsúzott az első osztályból.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Kiesés közvetlen okai

Nehéz egyértelműen meghatározni mi volt a fő okozója a DVSC kiesésének. Általában a kiesést nem egy nagy, hanem több kisebb probléma okozza. Ebben az esetben a vetélytársak megerősödése, az együttes gyenge védekezése, valamint a Kaposvár elleni elszórt pontok voltak a kudarc legfontosabb összetevői.

A bajnokság során a Ferencváros és a MOL Fehérvár kiemelkedett a mezőnyből, mellettük a Hornyák Zsolt által irányított Puskás Akadémia és Kuttor Attila Mezőkövesdje szakadt el a mezőnytől. A végül ötödik helyen záró Budapest Honvéd és a Debrecen között viszont csak öt pont volt a különbség 33 forduló után.

A második ok a sok kapott találat. A Lokira jellemző volt már a sikeresebb években is, hogy inkább a támadójátéka az erős. Voltak ugyan olyan kiírások, ahol a védekezésük bajnokhoz méltó volt (2011–2012), mégsem ez a rájuk leginkább jellemző. A Debrecen három alkalommal is úgy lett aranyérmes, hogy több gólt kapott, mint ahány mérkőzésen szerepelt. 2020-ra viszont az egyébként nem rossz támadójáték (ötödik a ligában) már nem tudta ellensúlyozni a védelem megingásait. A piros-fehérek 33 találkozón 57 gólt kaptak, amivel a bajnokságból lefelé kilógó Kaposvár után a leggyengébb eredményt produkálták.

Az utolsó szöget a koporsóba a Kaposvári Rákóczi verte be. A somogyi csapat bár nem indult rosszul, de az eredmények elmaradoztak, így jelentős lemaradással végzett a 12. pozícióban. A DVSC mégsem tudott mit kezdeni vele. Egyedüliként a mezőnyben mindössze egy (!) pontot gyűjtött az újonc ellen a megszerezhető kilencből. Hogy ez mekkora hátrányt jelentett a közvetlen riválisokkal szemben azt jól jelzi, hogy a Kaposvár hét szerzett pontja a Loki ellen a gárda összpontszámának felét adja. A Rákóczi másik kedvenc ellenfele a Diósgyőr volt, de még a borsodiak is összekapartak egy győzelmet, ami pont a bennmaradást jelentette számukra a DVSC-vel szemben. Ne legyünk azonban igazságtalanok a piros-fehérekkel szemben. A 2019–2020-as kiírásban gyűjtött 39 pont korábban egyetlen esetben sem jelentett volna kiesést az élvonalból.

 

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Érdemes volt az utánpótlásba fektetni?

A klub a sikereinek csúcsán a nemzetközi szereplésből befolyó összegeket az utánpótlásképzésére, egy akadémia létrehozására fordította. A debreceniek számára mindig is fontos volt, hogy a csapatban szerepeljenek saját nevelésű, helyi kötődésű fiatalok. Így volt ez az 1990-es években a feljutásnál, az első kupagyőzelemkor, a bajnoki címek idején és a most zajló idényben is. A döntés tehát mindenképpen jónak tűnt. A Debreceni Labdarúgó Akadémia 2010-ben jött létre, a létesítményt 2013 tavaszán adták át. A Magyar Labdarúgó Szövetség által az utánpótlás átvilágítására felkért belga Double Pass cég az akadémiát 2014-ben és 2016-ban a legjobbnak értékelte a hazai versenytársak közül, a 2019-es jelentésben pedig az első klaszterbe (a legjobbak közé) sorolta be.

Az értékelés alapján tehát a befektetett források jó helyre kerültek, de vajon az első csapat profitált ebből?

A 2009–2010-es sikerekkel teli idényben az együttes keretét 35 játékos alkotta. Közülük 13-an voltak a klub (legalább részben) saját nevelésű labdarúgói. A jelenleg zajló bajnokságban ez a szám nagyon hasonló. 26 játékosból 14-en nevelkedtek Debrecenben, közülük pedig kilencen – igaz Szécsi Márk csak egy évig – a Debreceni Labdarúgó Akadémia növendékei. A számok alapján az akadémia nem befolyásolta lényegesen a saját utánpótlás létszámát a keretben. A kérdés tehát az, hogy minőségben történt-e előrelépés?

Az 1990-es években a képzés „csúcstermékét” Sándor Tamás, Dombi Tibor vagy Madar Csaba jelentette, a 2000-es évtizedben ez Dzsudzsák Balázs és Varga József volt, míg most Bárány Donát, Baráth Péter vagy Kusnyír Erik képviseli az akadémiát az első csapatban. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy külföldön játszik a volt növendékek közül a válogatottnál is számításba vett Varga Kevin (Kasimpasa), vagy az utánpótlás-válogatottaknál szereplő Bukta Csaba (Altach) és Major Sámuel (Liefering) is. A felsorolt nevek alapján azt gondolom, nem lehet – és nem is érdemes – különbséget tenni. Azt mindenesetre megállapíthatjuk belőle, hogy az akadémia létrehozása érzékelhető javulást nem idézett elő. A korábban is jól működő és sikeres utánpótlás nevelés most is kineveli az együttes gerincét alkotó játékosokat, de ez egyelőre a sikeres bajnoki szereplésben nem mutatkozik meg.

 

Összegzés

A Debreceni VSC vezetői a klub sikereinek csúcsán egy fontos döntést hoztak meg, nevezetesen azt, hogy a rendelkezésre álló forrásokat nem az első csapat továbbfejlesztésére, hanem egy akadémia létrehozására fordítják.

Ha ezzel a cél a csapat bajnoki eredményességének megalapozása volt, akkor a vezetők rosszul döntöttek. Ha a hosszú távú versenyképesség és az utánpótlás képzés fejlesztése, akkor még kérdéses az eredménye.

Az egyértelmű sikerhez arra lenne szükség, hogy Bárány Donát, Baráth Péter, Bényei Ágoston és Pintér Ádám korosztálya és követőik az élvonalban is magasabb szintre helyezzék klubjukat. Ha ez sikerül, akkor megérte ez az áldozat, ha nem, akkor viszont egy évtized munkáját és annak gyümölcsét dobták a kukába a vezetők ezzel a döntéssel. Debrecenben mindenesetre megkapják az esélyt a fiatalok a bizonyításra.

 

Ki lesz az NB1 bajnoka a 2021-22-es szezonban?

1,25 – Ferencváros

6,00 – MOL Fehérvár 

15,00 – Puskás Akadémia

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NB I./Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az NB I. kiesőire és bajnokcsapatára az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


 

 

 

2 thoughts on “A DVSC tündöklése és bukása

  1. A Fradi most eredményes de ezt mind külföldi labdarúgókra támaszkodva éri el. Ebből nem profitál a válogatott, mert nem lesz nagyobb a merítési lehetősége Rossinak a különböző posztokon. Lassan állandósuló hiányposztjaink lesznek ahol nincs minőségi utánpótlás.

  2. A kiesés egyik fő oka az a Tőzsér volt, akit úgy megbüntettek fideszék, hogy rögtön kinevezték egy hangzatos címre. Nem futott, eladott labdák tucattal / meccs és a mások elől elpazarolt pontrúgások, 100/1 gól vagy helyzet. Eléggé gyanús nem, hogy ide jött kiejteni a klubját, akihez addig komolyabb összegért sem volt hajlandó haza látogatni, majd a klub szépen átkerült a nimfas corporationhöz

Írj hozzászólást