A fekete focisták brit úttörője, akit jelöletlen sírba temettek

Családja metodista misszionáriusnak szánta, Arthur Wharton azonban a sportot választotta hivatásául. A rasszizmussal erősen áthatott közegben lett a világ első színesbőrű profi labdarúgója. A 100 yardos síkfutásban amatőr világcsúcsot állított fel, a Preston-Blackburn kerékpárszakaszon pedig szintén rekordot döntött. Történet egy emberről, akinek jelentőségére a világ igazán csak az élete után eszmélt rá.


Kattints ide és fogadj kedvenc sportodra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Arthur Wharton úttörő volt. Nemcsak azért, mert a 100 yardos (nagyjából 91 méter) síkfutásban amatőr világcsúcsot állított fel azzal, hogy 10 másodperc alatt futotta le a távot. És nemcsak azért, mert a Football League első hivatásos fekete bőrű labdarúgója lett.

Hanem (talán) leginkább azért, mert a fehér felsőbbrendűség, az imperializmus és a tudományos (biológiai) rasszizmus gondolatiságát magáénak valló viktoriánus korban személyével kérdéseket vetett fel. Mi több, szembenézett a kor társadalmi ellenállásával, utat nyitott a következő generációk számára. Teljesítményével, hozzáállásával, sokoldalúságával elismerést vívott ki – persze, nem mindenkiben.

 

Ghánából Angliába

 Arthur Wharton egy metodista misszionárius édesapa, Henry Wharton, és a ghánai fante törzshöz tartozó édesanya, Annie Florence Egyriba gyermekeként született 1865. október 28-án. Egy olyan családba, ahol az apa és az anya is skót felmenőkkel rendelkezett. Édesapja halálát követően 1883-ban Angliába, a Cleveland College-ba ment, hogy családja kívánságát teljesítve, egyúttal apja nyomdokaiba lépve, elsajátítsa egy jó metodista misszionárius életét, értékeit. A probléma az volt, hogy Arthur nem ezt az életet akarta. Egy 1896-ban vele készült interjúban elárulta:

 

„…az volt az apám szándéka velem, hogy a Wesleyan egyház számára teljesítsek szolgálatot, bennem azonban erre nem volt semmi hajlandóság”.

 

A fiatalember apja kívánságával szemben a sport irányába fordult. Ahogy azt Grant Jarvei, az Edinburgh Egyetem professzora az Arthur Whartonról szóló blogbejegyzésében írja.

 

„…a viktoriánus elgondolás szerint a sport használatával a fiatalok morálisan becsületes állampolgárrá nevelhetők, egyúttal felkészíthetők a gyarmati birodalom védelmére, épp ezért a sport szerves része volt az iskolai tananyagnak.”

 

Ha már a sport szerves része volt az iskolai oktatásnak, akkor gyorsan ki is derült Arthur Whartonról, hogy bizony remek adottságai vannak – egyebek között a futáshoz. Hamarosan felfedezte magában a gyorsaság képességét, így a tanulmányai mellett amatőr atlétikai versenyeken is elindult. Bár családja szerint a futás Wharton társadalmi rangjához méltatlan volt, a fiatalember az iskola elvégzése után mégis a sportpályafutás mellett döntött.

 

A modern férfi és a kettősség

Arthur Wharton megtestesítette a kor férfi archetípusát, több sportágat űzött egyszerre: futballozott, atletizált, rögbizett, kerékpározott és krikettezett. Tette mindezt igen magas szinten.

1886.július 3-án, az angliai Amatőr Atlétikai-szövetség által kiírt 100 yardos (91 méteres) versenyen – kétezer ember előtt – aranyérmet szerzett – ráadásul rekordot futva, 10 másodperc alatt teljesítette a távot. Hogy ne legyen felhőtlen az öröme, hamar rásütötték a „shamateur”, vagyis a szégyen-amatőr jelzőt. (A kifejezést azokra használják, akik hivatalosan amatőr sportolónak számítanak, de sportolásukért mégis pénzt fogadnak el.) A „feszültséget” fokozva 1887-ben Wharton megint rajthoz állt, és újra megnyerte a versenyt – harminc évig megdönthetetlen időeredménnyel. És ha már rekordok: ugyanebben az évben a Preston-Blackburn kerékpárszakasz addigi leggyorsabb idejét átadva az utókornak, két óra alatt teljesítette a távot.

Az Ashton Herald által „elsőrangúként és sokoldalúként” leírt Arthur Wharton 1885-től kezdve futballozott. Pályafutása a Darlingtonnál indult, majd 1889-ben addig egyedülálló módon a Rotherham Town profi, pénzért játszó labdarúgója lett, ahol kapusként szerepelt.  (Érdekesség – bár gyorsasága miatt nem annyira meglepő –, hogy több csapatában szélsőt játszott.)

„Ragyogó kapusként szerzett magának hírnevet. Majdnem olyan messzire tudta öklözni a labdát, mint amennyire egy ember lábbal el tudta rúgni” – írta róla a The Northern Echo 1913-ban.

 


 

Hiába a teljesítmény, a fekete bőre miatt folyamatos, a tágabb környezetéből érkező kritikák közepette élte életét.

A kor társadalmának alapvetése a színesbőrű sportolókkal kapcsolatban ugyanis az volt, hogy kiválóságuk csakis a fehér emberétől eltérő genetikai állományukból ered. A kommentátorok többnyire „barnaként” vagy „sötétként” emlegették. Az Athletic News cikkében pedig – miután Whartont „született kapusként” jellemezték –, arról írt, hogy a játékos készsége nem érdemli meg a tiszteletet, ugyanis az nem a viktoriánus úriember elhivatottságának és kitartásának dicsérete, hanem a születéséből fakadó előny.

A fiatalember közvetlen környezete azonban a tudományos rasszizmus elméletén túllépve egy tehetséges, kedvelt személyiségnek látta. A Darlington és a Stockton Times 1886-os beszámolójából kiderül, hogy a Darlington Krikett Klub vacsoráján hangos és lelkes fogadtatásban részesült, a játékosok pedig egy saját maguk által írt dalt adtak elő a tiszteletére.

 

„Amikor megnézzük azt, amit ez az ember elért, az egyszerűen rendkívüli” 

Az egyértelműnek tűnik, hogy a szűkebb és a tágabb környezete tekintetében igen erős kettősségben élte életét Arthur Wharton. S tán azt sem túlzás állítani, hogy ezzel a kettősséggel a sportoló is viaskodott. Ezt jelzi, hogy – a leírások szerint – teljesen megszokott volt, hogy Whartont a jelentősebb mérkőzések előtt legurított néhány pohárkával – alkoholproblémái haláláig elkísérték. Sportolói pályafutása befejeztével (1902) kocsmát nyitott, illetve egy szénbányában dolgozott.

Halálakor, 1930-ban Dél-Yorkshire-ban, nagy tömeg kísérte utolsó útjára az edlingtoni temetőben. Sírkövet azonban csak 67 évvel később – a Football Unites Racism Divides adománygyűjtő akciója révén –, 1997-ben kapott.

Az Angol Labdarúgó-szövetség 2014-ben állított szobrot Arthur Wharton emlékére a testület futballközpontjában, a St. George’s Parkban.

 

 


 

„Amikor megnézzük azt, amit ez az ember elért, az egyszerűen rendkívüli. Képzeljük el, hogy milyen bátorság kellett ahhoz, hogy elérje azt, amit akkoriban elért. Gyakran beszélünk arról, hogy napjainkban milyen nehéz a fiatal ázsiai és fekete fiataloknak bekerülniük csúcsállásokba, szóval gondoljunk ekkor arra, hogy ez milyen nehéz lehetett akkoriban” – fogalmazott a központ igazgatója, David Sheepshanks a szobor leleplezésekor.

 

Arthur Wharton egy olyan úttörő volt, aki harcolt önmagával és környezetével, és akinek (valódi) jelentőségére a világ csak jóval a halála után eszmélt rá.  

 

A PREMIER LEAGUE 2021-22-ES SZEZONJÁNAK LEGJOBBJA

8,00 – Kevin De Bruyne

8,00 – Bruno Fernandes

10,00 – Harry Kane

11,00 – Jack Grealish

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier League/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.

 


Kattints ide és fogadj Premier League piacokra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást