A Flick-éra kezdete – visszatérő német magabiztosság

A csalódást keltő Európa-bajnoki szerepléssel idén nyáron véget érő, 15 éves Joachim Löw-éra után kíváncsian vártuk, hogyan rajtol a korábbi müncheni sikeredzővel, Hans-Dieter Flickkel a német válogatott. A szeptemberi világbajnoki selejtezőkre Liechtenstein, Örményország és Izland egyaránt ideális ellenfélnek mutatkozott, így a minimum elvárás a kilenc pont begyűjtése volt. A kicsit nyögvenyelős első mérkőzés után végül belelendült a Nationalelf, és nagy magabiztossággal, 12-0-s gólkülönbséggel abszolválta a három mérkőzést, ráadásul már a Flick-féle stílusjegyek is egyre jobban visszaköszöntek a csapat játékán.


(X) REGISZTRÁLJ A BÜNTETŐN KERESZTÜL AZ UNIBETRE, ÉS BEFIZETÉSI BÓNUSZOD MELLÉ 10 EZER FT INGYENES FOGADÁST IS KAPSZ AJÁNDÉKBA!


 

A Löw-éra végére a német csapat elvesztette azt a mindenkori erényét, hogy legyenek akármilyen problémáik, a fontos mérkőzésekre felszívják magukat. Ez tükröződött vissza a kapitány búcsúmeccsén is: az angolok elleni Eb-nyolcaddöntő után a német közvélemény a gyáva játékot kérte számon a csapaton, ami végül a kieséshez vezetett. Odalett tehát a híres német magabiztosság.

Sokan bizakodtak Hansi Flick érkezésének hírére, ő korábban – 2006 és 2014 között – Löw első számú segítője volt a válogatottnál és sokak szerint közelebbi viszonyt épített ki a futballistákkal, mint a kissé távolságtartó Löw. Már ekkor köztudott volt, hogy ért a játékosok nyelvén, amit aztán Münchenben is bizonyított.

Kettőezer-tizenkilenc őszén egy hullámvölgyben lévő, konfliktusoktól hangos Bayernt vett át, és már rögtön az első mérkőzéseken visszaköszöntek az új tréner munkájának jótékony hatásai. A játékosok újra magabiztossá váltak és meg sem álltak a triplázásig. A szurkolók most is egy ilyen gyors párfordulásban reménykedtek.

 

A KERET

Az új kapitány augusztus végén jelölte ki első keretét a szeptemberi világbajnoki selejtezőkre, amelyben három abszolút újonc kapott helyet David Raum, Nico Schlotterbeck és Karim Adeyemi személyében. Nem véletlenül, hiszen Flick igyekezett felmérni, hogy a jövő német válogatottját kikre lehet építeni. A három abszolút újonc mellett Ridle Baku és Florian Wirtz is meghívót kapott a nyáron Eb-t nyerő német U21-es válogatott keretéből.

Előbbi a Wolfsburgban bontakoztatja ki hétről-hétre kreativitását a jobb szélről indulva és az előző szezonban már tevékenyen kivette a részét a „farkasok” BL-indulást eredményező meneteléséből. Wirtz a Bayer Leverkusen legújabb bombatehetsége Kai Havertz után, aki szintén a keret tagja volt.

Marco Reus visszatérésének is örülhettek a germán szurkolók, ő az előző szezont remek formában fejezte be és a mostani idényrajton is bizonyította a Borussia Dortmundban, hogy van még benne potenciál. A nyári Eb-n részt vevő 26 játékosból összességében 18 embert nevezett Flick, a hiányzók közül a legjelentősebbek a sérülésekkel bajlódó Thomas Müller, Mats Hummels, Emre Can, Mathias Ginter, illetve a kontinenstorna után a válogatottságot lemondó Toni Kroos voltak.

 

SZENVEDŐS KEZDÉS

A reményteljes várakozásokat gyorsan lehűtötte a Liechtenstein elleni nyögvenyelős premier. Gála helyett mindössze csak egy 2-0-s, kiizzadt győzelemre futotta a miniállam csapata ellen. Az bunkerfocira berendezkedő, a saját tizenhatosáig visszahúzódó ellenfél ellen a németek kreatív támadói tanácstalannak mutatkoztak. Ugyanazok a szerkezeti problémák sejlettek fel, mint a nyári EB-n.

A középpálya sokszor teljesen kiürült, ami aztán azt eredményezte, hogy a német támadások nagy része a széleken futott, ahonnan aztán csak beadásokra futotta, amikből 41 jött össze a mérkőzésen, viszont ezek közül mindössze kilenc talált társat. Megint csak előjött az a probléma, hogy Miroslav Klose óta a németeknél hiány van klasszikus centerből, akiben végső esetben bízni lehet, és akire be lehet ívelni a labdákat. A támadóharmadban többségében az oldalirányú (horizontális) elmozgások domináltak, szemben a lendületes mélységi beindulásokkal és a védőket kicsalogató visszalépésekkel.

Ugyan a Flick játékfelfogását elsősorban jellemző kemény letámadás megfigyelhető volt, mindezzel nem ért sokat a csapat a mélyen visszahúzódó ellenféllel szemben. Egészen az első félidő végéig kellett várni az áttörésre, amikor Jamal Musiala egyéni cselsorozata kellett ahhoz, hogy Werner megszerezze a vezetést. A csalódást keltő mérkőzés után a német közvélemény nagy része elég borús hangot ütött meg és leginkább a már Löwnél is hiányzó magabiztosságot hiányolták a játékból.

 

ÖRMÉNYORSZÁG ELLEN BEINDULT A HENGER

Ezt a magabiztosságot kellett felmutatni a hátralévő két meccsen a csoportot vezető Örményország és Izland ellen. Előbbi együttes ellen jött el Flick hazai debütálása Stuttgartban, aminek meg is lett adva a módja.

A csapatra rá sem lehetett ismerni az előző, szenvedős meccs után, 6-0-s sikerrel küldték haza az örményeket. Játékban egytől egyig látszottak a Flick-féle alapelvek.

Azaz a labdabirtoklás során a csapat állandó jelleggel az előrefelé irányuló passzlehetőségeket kereste, ennek volt a feltétele a javuló középpályás jelenlét. Itt érdemes kiemelni Serge Gnabryt, aki kiválóan találta meg az ellenfél vonalai közötti a réseket és ott össze tudott játszani a szintén jó meccset produkáló Marco Reusszal. Eközben Leon Goretzka jó boksz-to-box középpályásként befutotta a pályát, az örmény középpályások nem igazán tudták őt felvenni, és mellette/mögötte pedig Joshua Kimmich a kedvenc posztjáról szervezhetett.

 

Jellemzőek voltak a harmadik emberes kombinációk is a németek játékában, amikkel át tudták játszani az ellenfél első vonalát. Itt is Gnabry (10) volt a kulcsszereplő, aki kiszúrta az örmény középpályások közötti rést és ott megkapta a labdát Niklas Sülétól (15). Gnabryn keresztül lehetett megjátszani az örmény támadók mögött helyezkedő Kimmichet (6), akin keresztül foroghatott is át a támadás Goretzka (8) irányába. Így sikerült betörni az ellenfél sorai közé és szétzilálni a védelmi vonalaikat. Látható, hogy a németek szélső védői egymáshoz képest asszimetrikusan helyezkedtek. A bal oldalon Thilo Kehrer (4) szinte a belső védőkkel egy vonalban maradt, miközben Leroy Sané (19) biztosította a szélességet, míg a másik oldalon Jonas Hofmann (23) futott fel és tette lehetővé Gnabry pozícióváltásait.


 

A fenti szituáció folytatása. Miután Gnabryra reagálva az örmény középpályások eltolódtak, Goretzka szabadon hozhatta fel a labdát. A védők se tudtak rá kiváltani, hiszen a németek nagy létszámban voltak jelen az utolsó vonalban – ez jellemző volt a Flick-féle Bayernre is – és teljesen lekötötték az ellenfél védőit, ráadásul időközben Gnabry mélységi befutását is le kellett reagálniuk – a balhátvédnek (13) kellett rá behúzódnia. Goretzka a vonalak között megtalálta Reust (11), akinek a kiugratása végül épphogy csak elgurult Timo Werner (9) előtt.


 

A Flick által favorizált letámadás is abszolút kirajzolódott a válogatott játékában Örményország és Izland ellen.

Az ellenfeleknek alig volt értékelhető labdakihozatala, mivel a németek csapatrészei szorosan együtt mozogtak. A védők is jellemzően az ellenfél térfelére léptek fel, hogy vertikálisan kompakt maradjon a csapat és eközben természetesen számíthattak végszükség esetén Neuer kifutásaira is. Viszont erre nem sokszor volt szükség, hiszen az ellenfelek alig-alig jutottak el a német térfélre. Összességében megállapítható volt, hogy a Nationalelf védekezése szinteket lépett előre az Eb-n látottakhoz képest. A labdabirtokláskor hátrébb maradó Kehrerrel kiegészülő hármas lánc jól szűrt, persze itt meg kell jegyezni azt is, hogy nem Portugália vagy Franciaország volt az ellenfél.

 

 

Az örmények próbálták laposan kihozni a labdát, de nem sok sikerrel. A remek meccset produkáló Sané (19) labda ellen is kivette a részét a melóból. Itt a futásirányával kényszerítette a pálya közepe felé az örmény védőt (4), ahol azt konstatálhatta, hogy minden passzopció le van zárva, a német presszingcsapda létrejött. A védőnek nem is maradt más választása, mint Sané szorításában hátratenni a labdát a kapusnak (1), akinek az előreívelése gond nélkül a jól biztosító németeknél landolt. A szélső védők közül ezúttal Hofmann (23) lépett vissza biztosítani a létszámfölényt, míg Kehrer (4) segítette a közvetlen letámadást.


 

Izlandon 4-0-ra diadalmaskodott a Nationalelf úgy, hogy egyáltalán nem nyújtott száz százalékot. Itt egy labdavesztés utáni visszatámadás figyelhető meg. A játékosok már a labdabirtoklás során közel helyezkedtek egymáshoz, ami aztán labdavesztés esetére is kedvező feltételeket biztosított. Az izlandi középpályás (8) rögtön négy német játékos között találta magát és nem sok esélye volt egy esetleges ellentámadás elindítására.


 

FLICK BEMUTATKOZÁSÁNAK NYERTESEI

Az első mérkőzések alapján természetesen az egész csapat profitált Flick érkezéséből, viszont közülük is kiemelkednek olyan játékosok, akik Löwnél vagy nem tudtak kibontakozni, vagy alig kaptak lehetőséget. Első körben itt Kimmichet érdemes kiemelni, aki újra kedvenc posztján, védekező középpályásként játszhat, szemben az Eb-vel, ahol jobb oldali szárnyvédőként nem igazán tudtak felszínre kerülni játékszervezői képességei. Flicknek már a Bayernnél is alapvető volt Kimmich középen való szerepeltetése, ezért a válogatottnál is inkább új opciók után kutatott a jobb oldali szárnyvédő posztján. Választása egészen meglepő módon a Borussia Mönchengladbach kulcsemberére, Jonas Hofmannra esett. Hofmannak eredeti posztján (támadó középpályásként) nem igazán juthatott szó a válogatottban olyan játékosok mellett, mint Serge Gnabry, Marco Reus vagy Kai Havertz, viszont úgy néz ki, Flicknél mégis fontos szerep juthat neki, amit eddig egészen jól be is töltött. Örményország ellen például gólt szerzett, és védekezésben is teljesítette a rá háruló nagyobb feladatot.

Gnabry is nyugodtan sorolható a nyertesek közé, aki a három vb-selejtező alapján a válogatott abszolút húzóemberévé lépett elő, meghatározva annak passzjátékát. Müncheni kollégája, a sokak által hozzáállása miatt hevesen bírált Leroy Sané is végre pozitív színben tűnt fel játékával. Egy perc nyugtot nem hagyott az ellenfél védőinek, ráadásul a védekezésből is alázatosan kivette a részét.

Váratlanul vált állandó szereplővé Thilo Kehrer is, aki előtt Robin Gosens kisebb sérülése nyitotta meg az utat a védelem bal oldalán. Védekezésben stabilitást adott a csapatnak, ráadásul Izland ellen – Gosens beszállása után – a jobb oldalon is teljesítette a feladatát.

Ilkay Gündogan az Eb egyik legnagyobb csalódása volt a németek szemében eléggé szürke játékával, viszont Izland ellen Marco Reus hiányzása lehetővé tette számára, hogy egy sorral feljebb, nyolcasként játszhasson, ahogy a Manchester Cityben is. Játéka szintekkel volt jobb és lendületesebb, mint mélyen szervező középpályásként, mélységi beindulásait is jobban tudta kamatoztatni. Egyből kiszúrta, ha az ellenfél védelmében rés támadt.

 

 

Kimmich (6) itt Goretzkát (8) találta meg az izlandi középpályások mögött, így az egyik északi védő (21) ki is lett mozgatva a helyéről. Több se kellett Gündogannak (21), aki azonnal besprintelt a résbe és a Goretzkától kapott labdával épphogy csak elvétette a kaput.


 

Végezetül még a fiatalokat érdemes mindenképp megemlíteni, akiket Flick bátran dobott a mély vízbe. A müncheni tehetség, Jamal Musiala egyre stabilabb tagjává kezd válni a válogatottnak, váratlan egyéni megoldásai Liechtenstein ellen is meghozták az áttörést. Florian Wirtz is abszolút a jövő emberének tekinthető, akiről Flick is szuperlatívuszokban beszélt az örmények elleni beszállása után, ahol egy az egyben képes volt átvenni Reus szerepkörét az ellenfél középpályásai és védői között. Karim Adeyemi remek salzburgi szezonrajtjával érdemelte ki Flick behívóját, amit Örményország ellen góllal hálált meg, illetve a mérkőzés végére a bal oldali szárnyvédő, David Raum is biztatóan szállt be, ő idén a Hoffenheim játékosaként bizonyíthatja a Bundesligában, hogy abszolút érett a válogatott meghívóra.

 

ÖSSZEGZÉS

Ugyan az ellenfelek nem tartoztak a top kategóriába, a Flick-féle stílusjegyek már így is felfedezhetőek voltak a csapaton. Az új tréner ráadásul a pedagógiai és kommunikációs készségeivel szemmel láthatóan jó hatással volt több játékosra,

köztük Leroy Sanéra, aki önbizalomtól duzzadva térhet vissza Münchenbe. Az új kapitány visszahozta a Löw-éra végére erősen megkopott magabiztosságot is, amivel szemben Örményország és Izland is védtelen volt. Az örmények elleni győzelem utáni Flick-nyilatkozat is sokatmondó volt. „Meghatározó, hogy tudjuk, milyen jók is vagyunk” – mondta a kamerák előtt határozottan az 56 éves kapitány.

 

Melyik csapat nyeri a Bajnokok Ligája 2021-2022-es kiírását?

5,00 – Paris SG

5,25 – Manchester City

9,00 – Bayern München

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Bajnokok Ligája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást