A Harry Kane-enigma

Harry Kane elkívánkozik a Tottenham Hotspurből. Címeket akar, BL-győzelemre és PL-elsőségre hajtó együttesben szeretne futballozni. A Manchester Cityben játszva képzeli el terveit megvalósítani, sorsáról azonban a Spurs-elnök Daniel Levy dönt. Mik az opciók? Milyen megoldások születhetnek? És mik az akadályok?

Fotó: The Athletic


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Mit kezdjen a klubelnök azzal a játékosával, aki bár 11 éves kora óta az egyesület futballistája, annak ikonikus alakja, első számú gólvágója, pótolhatatlannak tetsző klasszisa, lelke mélyén eldöntötte, máshol folytatja pályafutását. Szabad-e erőnek erejével otthon tartani? Vagy bezsebelni érte a lehető legtöbb pénzt, és az amúgy is elodázhatatlan keretátalakítást még nagyobb tempóban folytatni?

Úgy egy hónapja nagyjából ezek a gondolatok foglalkoztatják a Tottenham első emberét, Daniel Levyt, aki bár a nyilvánosság előtt nem győzte hangsúlyozni, Harry Kane a Spurs játékosa, szerződése 2024-ig nevelőegyesületéhez köti, nincs miről beszélni, nagyon is téma az angol válogatott csapatkapitányának sorsa.

Kane a szezon hajrájában ejtette el, trófeákat akar nyerni, ez a leghőbb vágya, amiből joggal következtetett arra a többség, ha ennek feltételei máshol adottak inkább, máshol folytatja.

Mint az májusban ugyancsak kiszivárgott, Kane úgy véli, elnökével köttetett egy gentleman’s agreement, amely szerint a nyáron megfelelő összeg fejében távozhat, csak hát a Bartomeu–Messi ügy óta tudjuk, mennyit ér manapság az adott szó.

Mármost a Kane-sztorinak van néhány egyéb vetülete is, elsőként mindjárt az, hol volna érdemes folytatnia trófeavadászatát. A külföldi szereplés, hogy nem kell a Spurs elleni pályára lépés lelki tusáját megvívnia, csalogatóbb lenne, csak hát a világ futballjában normál helyzetben is úgy öt klub akadna mindössze, amelyik megengedheti magának az angol becserkészését, manapság azonban nem a normalitás jellemzi golyóbisunkat.

 

Fotó: Glyn Krik (Getty Images)

Lehetőségek külföldön

Így aztán a magát adósságokba verő Real Madrid és FC Barcelona kiesik, jóllehet a katalánoknak feltétlenül szükségük lenne egy gólveszélyes centerre, és nyilván Kane-t is csábítaná a Messivel közös futball. Apró bibi, hogy a Barca több, mint egymilliárd eurós adóssággal küzd, a télen vett fel 525 milliós hitelt, hogy át tudja strukturálni pénzügyeit, Joan Laporta nemrégiben bevallotta, a fizetések a bevételek 110 százalékát teszik ki… Úgyhogy most épp amiatt nyűglődik a klub, hogy néhány más klasszisa mellett egyáltalán regisztrálhassa argentin aranylabdását.

Az ennél azért jobb financiális állapotban lévő Real Madridban ugyancsak elkélne Kane különleges gólérzékenysége és játékintelligenciája (amit nagyjából hoz a Cristiano Ronaldo távozása után magát újrakalibráló, megtáltosodó Karim Benzema, de csak nagyjából), a királyiaknak azonban jó ideje Kylian Mbappéra fáj a foguk (egy évig él még a francia világbajnok párizsi szerződése, Florentino Péreznek tán az utolsó grandiózus terve Mbappé elhalászása).

A Bayern Münchennek nem szokása annyi pénzt kicsengetni, mint amennyibe Kane kerülne, a Robert Lewandowski–Kane csere (plusz némi készpénz) meg azért sem opció, mert a lengyel nyilvánvalóan nem menne olyan együttesbe, amelyik nem BL-résztvevő. A Juventus 100 milliót elköltött nemrégiben Cristiano Ronaldóra, a PSG-nek viszont pénze is lenne, edzője Kane feltétlen rajongója – „I’m in love with Harry”, mondta többször is Pochettino londoni regnálása idején –, ráadásul egy valódi center sem ártana a csapatba, a kezdeti Kane iránti lelkesedés az utóbbi időben azonban mintha alábbhagyott volna Párizsban (meglehet, az Mbappé-ügyet igyekeznek előbb elrendezni).

 

Fotó: Getty Images

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Otthon, édes otthon?

Marad tehát Anglia, a lelki teherrel, hogy a Spurs hívei – akik amúgy egyöntetűen vallják, imádott centerük a klubért tett eddigi fantasztikus szolgálatai, no meg elképesztő klasszisa miatt megérdemli, hogy nagyobb célokért küzdő egyletben folytassa – melyik rivális klub mezében fogadnák el, vagy fogalmazzunk úgy, éreznék magukat kevésbé sértve. Már csak a hagyományok miatt is a Manchester City lenne ez a klub. A Chelsea mint londoni rivális, a két tábor egymás iránti utálata miatt nem nagyon jöhet szóba, jóllehet Thomas Tuchel bevallottan a háromszoros PL-gólkirály híve, örömmel látná csapatában, ráadásul egy Kane–Tammy Abraham csere is befigyelhetne, ami a center nélkül maradó Tottenhamnek nyilván imponálna. Tuchel meg javíthatna azon az egyetlen területen, ami még fejlesztésre váró: a helyzetkihasználáson.

Vele a kispadon 19 bajnokin 25 gólt szerzett csak a Chelsea (Lamparddal 33-at ugyanennyi meccsen), Kane-nel a csatársorban minimum hat-hét góllal jegyezhetett volna többet, csakhogy a két klub nem fog egymással bizniszelni.

A Manchester United évek óta kokettál Kane-nel, ám egyfelől nem szívesen menne bele egy Levyvel való tárgyalásba – amikor Dimitar Berbatovot vitte el nagy nehezen a White Hart Lane-ről, Sir Alex Ferguson azt találta mondani a tárgyalásmaratonról, „fájdalmasabb volt, mint a csípőműtétem” –, másrészt idén már több, mint 100 millió fontot elköltött Jadon Sanchóra, illetve Raphael Varane-ra. Pedig egy remek hatos begyűjtése mellett Kane becserkészésével az utolsó dominódarab is a helyére kerülne az Old Traffordon – addig a veterán, bár még mindig remek Edinson Cavanira hárul a befejező szerep.

Nem lehet így más a nyerő, mint a City, akkor is, ha a kékek eddig tartózkodtak a nagyjából 60 millió fontos vételár átlépésétől, leginkább ezért táncoltak ki korábban a Harry Maguire, Alexis Sánchez, Frenkie de Jong üzlet mögül. Kane azonban más. Annál is inkább, mert az újbóli, BL-trófea nélküli szezon, illetve a portói finálé legnagyobb tanulsága éppen az volt, hogy egy extraklasszis kilencesre elengedhetetlen szüksége lenne a Guardiola-csapatnak, még ha elég bizarr is ezt leírni tudva, az előző szezonban két kiváló kilences, minden idők egyik legjobbja (Sergio Agüero), valamint a képességei alapján ugyancsak elképesztő brazil (Gabriel Jesus) állt rendelkezésre. Előbbi azonban nagyon sokáig volt sérült, utóbbi formaingadozással küzdött, Guardiola így mindkettejüket a padon csücsültette. Mint azt már megjegyeztük, Kane azonban más, vele sutba vágná a hamis kilencest preferáló elképzeléseit, mert ő is nagyon jól tudja, az angol az egészséges, fitt Agüero módjára nagy biztonsággal szállítaná a szezonbeli 25-30 gólt. Alátámasztásul:

Kane egész karrierjét tekintve 122 percenként szerez gólt a Premier League-ben, vagyis a Citynél kevesebbet támadó, sokkal kevesebb helyzetet kialakító együttesben is nagyjából hozza az argentin elképesztő, 108 perces átlagát.

Guardiola Tuchelhez hasonlóan ugyancsak nagy becsben tartja a Spurs támadóját, Kane is a Cityt választaná – amikor nemrégiben megkérdezték tőle, ki lenne az a játékos, akivel a legszívesebben egy csapatban futballozna, Kevin de Bruyne nevét mondta –, már csak az a kérdés, mit tervez a Spurs.

 

Fotó: Robbie Jay Barratt (AMA/Getty Images)

Marad az „emberkereskedelem”?

Merthogy az aduász a 2024-ig érvényes szerződéssel a Tottenham és Levy kezében van, csak hát érdemes-e az elkívánkozó klasszist akarata ellenére röghöz kötni? Pláne, hogy a pandémia óta mintegy 150 millió fontos veszteség érte a stadionépítés miatt amúgy is hitelektől gyötört klubot. Az angol bulvársajtóban megjelent, hogy 160 millió fontban megegyezett a két klub, csakhogy azt mindkét fél hamar cáfolta. Mi tagadás, ennyit nem is fog kipengetni a City, sokkal valószínűbb, és a Spurs szempontjából is kívánatosabb opció volna a készpénz plusz játékos transzfer. Elvégre a 160 millió többségét is játékosokra költené a Spurs, különben hiába igyekezne visszakapaszkodni a BL-porondra. És ha nincs BL, a bevételek sem növekednek. Már csak emiatt is az tűnne üdvözítő megoldásnak, ha két-három City-játékost is bevonna az üzletbe.

A Tottenhamnek fontos lenne egy megbízható középső védő, az lehetne a manchesteri kezdőcsapatból kiszoruló Aymeric Laporte; Kane távozásával nyilvánvalóan kellene egy center, a posztot tökéletesen megoldhatná az állandó játéklehetőségre vágyó Gabriel Jesus; és ha nagyon ügyes Levy, valamelyik klasszis szélsőt, Raheem Sterlinget vagy Riyad Mahrezt is kérhetné cserében. Az említettek tudása, tapasztalata márpedig garantálná az eredményt, nem úgy, mint a Sevillából vásárolt, egyelőre inkább csak lehetőség Bryan Gil. Velük, plusz a Pierre-Emile Höjbjerg, Tanguy Ndombele, Giovani Lo Celso középpályával, elöl Son Heung Minnal abszolút BL-indulásra esélyes csapat válna a Spursből, kérdés persze, hajlandó lenne-e a City három játékosát is ugyanannak a klubnak átengedni, ezzel erős konkurenst teremteni. Aligha.

De a „két játékos plusz pénz” dealben alighanem benne lenne, miképpen mindkét fél, valamint a trófeára vágyó Kane is megkapná, amit akar.

Milyen egyszerű így elméletben, ugye?

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást