A legnagyobb gólvágó kapus – Rogério Ceni portré

Minden idők leggólerősebb kapusát a közelmúltban nevezte ki az aktuális brazil sztárcsapat és Libertadores-kupa-címvédő Flamengo a kispadjára. Ennek alkalmából egy kicsit visszatekintünk Rogério Ceni különleges aktív sportolói pályafutására, egyedülálló klasszisára.


(X) Fogadj a brazil bajnokság küzdelmeire kockázatmentesen 20 ezer forintig!


 

A KEZDETEKRŐL

A származása révén olasz állampolgársággal is rendelkező Rogério Ceni 1973. január 22-én látta meg a napvilágot a paranái Pato Blanco városában. Abban kevés meglepő van, ha Brazíliában egy kisgyerek focista szeretne lenni, ám kapusnak arrafelé már nem sokan állnak, és hogy hálóőrként mégis valaki gólrekorder legyen, az pedig egyenesen kuriózum.

Hősünk a regionális osztályban szereplő Sinop csapatában debütált ugyan a profik között, de neve végül a Sao Paulo csapatával forrt egybe, hiszen gyakorlatilag teljes pályafutását a klub alkalmazásában töltötte. Rogério 17 éves korában szerződött az SPFC-hez, és annak ellenére, hogy az első hét esztendőben az 1994-es világbajnok Zetti mögött csak cserekapus volt, mindvégig kitartott a csapatnál, és várt a kínálkozó lehetőségre.

Az első számú portás Santoshoz való 1997-es átigazolásával eljött végre az ő ideje, és megkezdhette a történelem írását.

 

REKORDDÖNTŐ IKON LETT KLUBJÁBAN

Rogério innentől teljhatalmat kapott a Sao Paulo gólvonala előtt, és majd’ két évtizeden keresztül kirobbanthatatlanul az ő nevével kezdődött csapatának összeállítása. Klubjánál mindig is tudták, hogy kiváló pontrúgónak számít, ám amíg nem kapta meg élesben a lehetőséget, a saját csapatán kívül senki sem ismerhette meg nem mindennapi képességeit. Bemutatkozó idényében diszkréten három gólt szerzett szabadrúgások és büntetők révén, a brazil válogatottba pedig kapusteljesítménye okán 1997-től kezdett el rendszeresen meghívót kapni.

Legjobb évei klubcsapatával kétségkívül 2005 magasságában következtek, ekkor már ő volt a gárda csapatkapitánya, megnyerték a Libertadores-kupát és a klubvilágbajnokságot.  Utóbbi alkalmával büntetőből eredményes volt az Al-Ittihad elleni elődöntőben, és a BL-győztes Liverpool elleni megnyert finálé után az egész sorozat legjobbjának választották meg.

Rogério ipari mennyiségben szórta a gólokat, 2005-ben 21 (!) találatával a csapat házi gólkirálya volt.

 


Egy évvel később egy Cruzeiro elleni bajnoki mérkőzésen szerzett két szabadrúgásgóljával megdöntötte az addig világrekordernek számító paraguayi José Luis Chilavert 62 gólos csúcsát.

2009 áprilisában egy edzésen bokatörést szenvedett, mely következtében majdnem fél évet kihagyni kényszerült, ám visszatérése után ott folytatta, ahol abbahagyta. Tovább írta saját rekordját, és a következő év tavaszán az ősi rivális Corinthians elleni győztes gól formájában elérte profi pályafutása századik találatát. 2011-ben jegyezte ezredik pályára lépését az SPFC színeiben, ám egyre gyakrabban sújtották sérülések, és lassan be kellett látnia, hogy karrierje a végéhez közeleg. 39 évesen több mint fél évet hagyott ki vállműtétje miatt, és egyre többet gondolkozott az egyes szerződéshosszabbításokon, ám még nem szerette volna abbahagyni. 2014. április 20-án a Botafogo elleni góllal ünnepelt győztes meccsen az egy csapat színeiben lejátszott – és az ugyanazon csapat színeiben csapatkapitányi karszalagot viselő – mérkőzések számában is Guiness-rekordot döntött. Ez év novemberében úgy hosszabbított szerződést, hogy megerősítette, az utolsó idénye következik. Ennek alkalmából továbbra sem állt meg a gólgyártás, sőt búcsúzóul még nyolc találatot rámolt be. Befejezőidényében megdöntötte Marcelinho Carioca 59 gólos rekordját – ami az egy csapat színeiben elért szabadrúgásgólokat illeti –, valamint az egy csapat mezében elért győzelmek számát tekintve is átadta Ryan Giggs csúcsát. Visszavonulását végül 2015 decemberében jelentette be hivatalosan, 42 esztendős korában.

A Sao Paulo csapatánál eltöltött 25 év alatt mindent egybevetve 1257 profi mérkőzésen lépett pályára, kapusok közti abszolút rekordot jelentő 131 gólt szerzett, és összesen 20 trófeát nyert a klubjával, beleértve három brazil bajnoki címet, két Libertadores-kupát, és a 2005-ös klubvilágbajnoki aranyérmet.

Nagy szívfájdalma ugyanakkor, hogy a válogatottban 1997 és 2006 közti 18 mérkőzése során egyetlen alkalommal sem szerzett gólt. Kétségkívül, a Selecaóban nem kapott akkora teret a pontrúgások elvégzésére, mint klubjában, pedig azért alighanem letett annyit az asztalra, hogy legalább egy „becsületgólt” megengedjenek neki. Rogério tagja volt az 1997-es Konföderációs Kupa-győztes, és a 2002-es világbajnok nemzeti csapatnak.


 

EGYEDÜLÁLLÓ KLASSZIS

Rogério Cenihez hasonló kapust nem sokat hordott hátán a föld. A fentebb már említett Chilavert volt ilyesmi kaliber, aki bár ugyancsak számtalan szabadrúgás-gólt szerzett, mégsem volt ennyire hosszú ideig aktuális csapata első számú pontrúgója, így nem érhetett ilyen magasságokba. Ugyanakkor a paraguayi portás nyolcszor iratkozott fel a gólszerzők közé a nemzeti válogatottban, és a világon egyedülálló módon kapusként mesterhármast tudott jegyezni argentin klubja, a Vélez Sarsfield 1999-es Ferro Carril Oeste elleni rangadóján három tizenegyesgól formájában – ezek Rogériónak sosem jöttek össze.

Olyan kapussal gyakorta találkozhattunk, aki szeretett feltűnő megmozdulásokkal védeni, vagy éppen veszélyes cselekbe bonyolódni. Elég csak a skorpiórúgásairól híressé vált René Higuitára, vagy napjainkban Manuel Neuerre gondolni.

Rogério azonban sokkal inkább klasszikus értelembe véve „normális” kapus, leszámítva azt az apróságot, hogy piszkosul jól lőtte a szabadrúgásokat és kulcspillanatokban a büntetőket, ezért luxus lett volna nem őt állítani a labda mögé.

A világrekorderré avanzsáló portás igazi vonalkapus volt, bődületes szabadrúgásgóljai mellett a dél-amerikai összefoglalók rendszerint a bravúros védéseivel voltak tele. Nem egyszer hokikapus módjára vetődött a gólvonal előtt, egymás után akár két-három közeli próbálkozást is hatástalanítva. Alapvetően nem tartozott profiljába, hogy a saját büntetőterületét elhagyva cselsorozatokat mutasson be, és a távoli kifutásokat, beívelésekre való kimozdulásokat sem erőltette, sokkal inkább vonalkapus volt, aki szeretett inkább közvetlenül a gólvonal előtt védéseket bemutatni. Több mint tíz éven át volt a Sao Paulo csapatkapitánya, rutinja és vezetőképességei révén senkinek eszébe sem jutott levenni róla a karszalagot, annak ellenére sem, hogy „csak” egy kapusról volt szó esetében.

A védelmet és tulajdonképpen az egész csapat támadásépítését is képes volt irányítani hátulról, a játékosok kivétel nélkül felnéztek rá.

A fantasztikusan sikerült 2007-es esztendő során az “Év Játékosának” választotta meg a brazil szövetség, ami mindent elmond klasszisáról. Egy olyan országban, ahol mindig hemzsegtek a labdazsonglőrök és a csatársztárok – és akkoriban is a teljesség igénye nélkül egy karrierje csúcsán lévő Ronaldinho, Kaká, Robinho vagy Adriano kergette a bőrt –, óriási szó, hogy hálóőr kapta ezt az elismerést. Ugyanakkor Rogério annyira egyedülálló stílusú kesztyűs volt, hogy azóta sem tűnt fel hasonló a braziloknál, és tulajdonképpen a profi szinten jegyzett futballban máshol sem. Valószínűleg a mai, fegyelmezett labdarúgásban már egyre kevésbé képzelhető el, hogy egy kapus menjen fel elvégezni a pontrúgásokat, sok edző a portások cselezgetését sem támogatja (erre azért hajlamos például a honfitárs Alisson Becker). Noha, az egyre inkább elvárás már, hogy egy kapusnak ki kell vennie a részét a támadások építéséből, és nem csak ész nélkül kell felívelni a kirúgásokat, hanem gyakorlatilag szervezője kell lennie a hátsó labdajáratásnak.


 

EDZŐKÉNT EGYELŐRE ADÓS MARADT

Brazíliában mindenki kíváncsian várta, hogy edzőként mit tud továbbadni a karrierje során elsajátított tapasztalatokból, de egyelőre az igazán nagy áttörés váratott magára.

2017-ben – hol máshol, mint – a Sao Paulónál debütált a kispadon, azonban a gyenge eredmények miatt alig hét hónap után menesztették. Ezt követően két évet töltött el a Fortaleza gárdájánál, melyet feljuttatott a másodosztályból. Aztán egy mindössze másfél hónapos időszakot töltött a Cruzeirónál, ahonnan a kulcsjátékosokkal való véleménykülönbségének köszönhetően kellett távoznia. Tavaly szeptemberben visszatért a Fortalezához, melyet egészen idén novemberig irányított, ám a Flamengo hívószavára azonnal igent mondott. A tavalyi Libertadores-kupa-győztes csapatot még Jorge Jesus trenírozta, ám ő visszatért a Benficához, tőle pedig az idei szezonra Pep Guardiola egykori segédje, Doménec Torrent vette át az irányítást. A mérsékelt eredményeivel nem voltak elégedettek, így a közelmúltban Rogério Ceni került kinevezésre, aki ezzel belevágott edzői karrierje eddigi legnagyobb kalandjába…


 

Írj hozzászólást