„A magyar mesterek számítottak úttörőnek az egyetemes futballban” – Interjú Matteo Valsecchi olasz szakíróval

A Ferencváros – Juventus Bajnokok Ligája-mérkőzés apropóján, az Andrea Pirlóval exkluzív címlapinterjút készítő, Itália legnagyobb lapkiadójánál dolgozó sportújságíró, Matteo Valsecchi válaszolt Kéri András Dániel kérdéseire. A szakíró 25 éve áll alkalmazásban a piacvezető Mondadori kiadónál, rendszeresen szakért az egyik legnépszerűbb olasz televíziós csatornán, és ő írta az „A Calcio titka” című szakkönyv előszavát. Valsecchi elmondja, mit gondol a magyar futballkultúráról és a régmúlt neves magyar mestereinek olaszországi szerepvállalásáról, és részletesen kifejti véleményét az itáliai labdarúgást érintő aktualitásokkal kapcsolatban is.

 

„A FERENCVÁROS SÚLYOS KÉPESSÉGBELI HIÁNYOSSÁGOKKAL KÜZD”

 

Hogyan értékeled a Ferencváros Juventus elleni teljesítményét? A magyar bajnokcsapat játékosai a mérkőzésen számos, különösen fájó technikai hibát vétettek, amely nagymértékben megkönnyítette a torinóiak dolgát.

Kétségkívül, a Ferencváros súlyos képességbeli korlátokat mutatott a találkozó során. Ez igaz volt mind védekező fázisban – ahol két gólt is ajándékozott a Juventusnak–, és igaz volt támadásvezetésnél is, különösen az utolsó húsz-harminc méteren. Érdekes volt tapasztalni azt, ahogyan a Fradi az első félidő derekán fizikálisan kihívást jelentett a még mindig csak formálódó Juventus számára, hosszú távon azonban egyértelműen kiütköztek a képességbeli különbségek a két fél között.

 

Te miben látod a legnagyobb hiányosságot a Ferencváros játékában?

Véleményem szerint a Ferencváros legnagyobb problémája az, hogy hiányzik az együttesből egy vérbeli befejező csatár, aki a kapu előterében hatékony tudna lenni, és képes lenne lövéssel befejezni a Ferencváros támadásait. Emellett mindenféleképpen egy minőségi irányítóra lenne szüksége, amely képes volna szervezni a támadójátékot és kreativitást csempészni a steril támadásvezetésekbe. Isael nem volt hatékony, a mérkőzés pillanataiban képtelen volt a labdát megfelelő módon kezelni, járatni és vezetni. Gyakran elképesztő technikai hibák jellemezték az egyébként súlytalan játékát.



 

„A MAGYAR LABDARÚGÁS ARANYKORÁBAN KÜLÖNÖS VARÁZZSAL LENGTE BE OLASZORSZÁGOT”

 

1932 és 1965 között a Juventus és a Fradi hétszer találkozott egymással a Puskás Arénában megrendezett találkozót megelőzően. Hat alkalommal a Közép-európai Kupában (1950-től Mitropa Kupa), és az UEFA Kupa elődjének számító, Vásárvárosok Kupájának döntőjében. Ez a híres finálé volt a Juventus első elveszített európai döntője, amikor a Fradi idegenben, Torinóban győzte le a Zebrákat.  A szerdai mérkőzést megelőzően megemlékezett-e az itáliai sajtó a legendás mérkőzésről?

Az 1965-ös döntőt mind a sportlapokban, mind pedig a televíziós adásokban felelevenítette az olasz szakma. A régi híradásokból kiderül, ahogyan a Ferencváros  kiemelkedő teljesítményt nyújtott a torinói döntőben, és előnyt kovácsolt abból, hogy aznap a Juventus legnagyobb sztárja, az Aranylabdás  Omar Sivori nem léphetett pályára.

 

A harmincas években egyidőben 12 magyar szakvezető ült a Serie A csapatainak kispadján. A kétszeres világbajnok szövetségi kapitány Vittorio Pozzo szintén számos magyar szakemberrel dolgozott a stábjában. A Fradi aktuális ellenfele, a Juventus bajnoki címet ünnepelhetett Károly Jenővel vagy éppen Sárosi Györggyel is. A napokban lehetőségem volt beszélgetni Paolo Rossival, a Juventus TV műsorvezetőjével, aki kiemelte: az Itáliában sokat citált holland futballiskola tanításait megelőzően valójában a magyar mesterek számítottak úttörőnek az egyetemes futballban. Te mit gondolsz a magyar futballkultúráról?

A magyar futballiskola egykor több mint harminc éven keresztül tanította a világot, sajnálatos módon az elmúlt évtizedekben ezt már nem tapasztalhatjuk. Elvitathatatlan, hogy az általad említett szakemberek nagymértékben fejlesztették a mi futballkultúránkat. Emellett egy fontos szempontra is felhívnám az olvasóközönség figyelmét: a magyar labdarúgás aranykorában különös varázzsal lengte be Olaszországot. Hősies, tehetséges és könnyed futballként jelentős hatást gyakorolt a talján labdarúgásra és annak fejlődésére. Weisz Árpád például legendás személyiség volt mind emberi, mind sportszakmai tulajdonságainak köszönhetően.

 

Éppen ezért tartom fontosnak, hogy ma ismét megnyílhasson a híd e két ország labdarúgása között: a két nemzet labdarúgásának színvonala jelen pillanatban távol áll egymástól, de a közös történelmük alapján kötelességük ismét párbeszédet kezdeményezni.

 

 

„PIRLO NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK A CSAPAT IRÁNYÍTÁSÁT ILLETŐEN”

 

Mit gondolsz a Juventus Ferencváros elleni teljesítményéről, és Pirlo eddigi szakmai szerepvállalásáról?

A Ferencváros elleni mérkőzésen Pirlo helyes döntést hozott akkor, amikor a gyengén teljesítő Arthur helyére Bentancurt állitotta be, aki többet is volt játékban. Ugyanakkor nem győzött meg a túlságosan kiszámítható támadásépítés: hol Bonucci, hol pedig Chiellini próbálkozott a  Chiesa irányába történő hosszú átadásokkal, máskor pedig Pirlo szintén egy olvasható megoldást választott, Cuadrado felfutásaira építve.  

Általánosságban elmondható, hogy Pirlo nehézségekbe ütközik a csapat irányítását illetően, elsősorban a játékoskeret miatt. A bajnokság elejétől kezdve nem számíthatott a csapat gerincét alkotó négy-öt legfontosabb játékosára, így sokáig Ronaldót, valamint a sérült De Lightet és Chiellinit is nélkülöznie kellett, Alex Sandro pedig továbbra is a maródiak listáján van. Egy frissen kinevezett szakvezető számára ilyen körülmények között bizony nehéz egy hatékonyan játszó együttest építeni.

 

Mekkora esélyt látsz arra idén, hogy a Juventus a Bajnokok Ligája-serlegért versenybe szállhasson?

Amennyiben Pirlo képes lesz rendezni a sorokat a középpályássor összetételét illetően, valamint a játékosok egészségesek lesznek a szezon során, biztos vagyok benne, hogy az esélyesek között szerepelhet majd. Megvagyok róla győződve, hogy hosszútávon a Juventus javuló tendenciát és szilárd játékot fog mutatni. Pirlo egy tiszteletreméltó személyiség, aki könnyen megragadja a figyelmed. Olyan karizmával bír, amely egy ilyen szintű együttes irányításához szükséges, miközben kezdő szakemberként természetesen fejlődnie és dolgoznia kell azért, hogy képes legyen a mérkőzések megfelelő interpretálásához. Nehéz előre megmondani, hogy ez a Juventus felnőhet-e a Liverpool, a Manchester City, vagy éppen a Barcelona szintjére, már csak azért is, mert az idei szezont a vírushelyzet is befolyásolhatja.


Andrea Pirlo és Matteo Valsecchi

 

„A BAJNOKSÁG MÁSFÉL ÉVTIZEDE NEM VOLT ENNYIRE SZÍNVONALAS”

 

A héten a négy Bajnokok Ligájában pályára lépő olasz fél közül egyedül a Juventus hagyta el győztesen a játékteret. Az Atalanta és az Inter kikapott, a Lazio pedig újabb döntetlent játszott.

Az Atalanta Liverpool elleni mérkőzésén Gasperini együttesének minden egyes korlátja megmutatkozott, amennyiben olyan ellenfél ellenében találja szemben magát, amelynek játékoskerete Európában is kiemelkedőnek számít. Az Inter idén is egy beteljesületlen együttes képét mutatja számunkra. A Lazio azonban a rengeteg hiányzója ellenére ismét nem talált legyőzőre, ami mindenképpen Simone Inzaghi munkáját dicséri.

 

Mit gondolsz Conte szakmai munkásságáról az Internazionale kispadján? Miközben, szokásához híven,  Itáliában versenyképes együttest épít, hitvallása és statikus formában alkalmazott játékrendszere már egy évtizede nem kifizetődő Európában.  Nem véletlen az, hogy Európa éllovasai nem alkalmazzák a Conte által körömszakadtáig erőltetett szisztémát, amelyben a kreatív játékosok – elsősorban Eriksen – csak szenvednek.

Az Inter valóban szenved, Conte játékrendszere a mindenkori korlátait mutatja: túlságosan Lukaku-függő, miközben kiszámítható módon építkezik. A keretben a minőségileg leginkább kiemelkedő futballista Eriksen – fizikai adottságai miatt – nem számít Conte kedvencének. Minden kreatív megoldás valójában a játékosok egyéni képességeire épül, így Barella, Lautaro, Lukaku vagy éppen a beilleszkedése kellős közepénél tartó Hakimi megoldásaira.

 

Az egyéni megoldásaik nélkül Conte rendszereiben a befektetett energia nem hozza meg várt eredményét, a játék nem produktív.

 

Vidal a pályafutása utolsó szakaszánál tart, a védelem pedig több mint sebezhető.

 

Mit gondolsz a Juventustól távozott, az Internél jelenleg sportvezetői szerepet vállaló Marottáról? Sokak szerint neki köszönhető az, hogy az Inter professzionálisabb módon erősített az elmúlt években, mint korábbi kenyéradója?  

Marotta nagyszerű szakember, és komoly igazolásokat hozott a klub számára: Barella, Hakimi, Sánchez. Ugyanakkor hibákat is elkövetett: áron alul engedte el Icardit, míg Nainggolan és Perisic két kiemelkedő szezont követően tértek vissza. Ha epizodisták lesznek a szezon során, nem érdemes megtartani őket. Most még eladhatóak, az említett tavalyi teljesítményeiknek köszönhetően.

 

Hogyan értékeled az Atalanta elmúlt hetekben mutatott enervált teljesítményét?

Az Atalantára mindig is jellemző volt az, hogy szenvedve kezdte a bajnokságokat. Gasperini együttesei általában késő téltől kezdve szoktak igazán formába lendülni. Nagyszerű kerete van, és amennyiben Piccini, De Roon és Gosens felépülnek, és végre Ilicicre is hosszú távon tud számítani az együttes, jönni fognak az eredmények.

 

Simone Inzaghi szenzációs munkát végez a Laziónál. Sajnálatos módon, a klub nem tudta őt megtámogatni az átigazolási időszakban, különös tekintettel arra, hogy idén a Bajnokok Ligájában is helyt kell állniuk. A koronavírus következtében pedig számtalan futballista esett ki a keretből és ez pontvesztést eredményezett számukra a BL csoportkörének második és harmadik fordulójában is. Ennek fényében, veszélybe kerülhet-e a Lazio továbbjutása?

A Lazio mindenképpen esélyes a csoportból való továbbjutásra, hiszen a Club Brugge és a Zenit is verhető ellenfelek Rómában. Ahogy említetted, Inzaghi nagyszerű munkát végez, miközben kevesen érkeztek, a keret továbbra is az előző szezonban bevált futballistákra épül.

 

Roberto Mancini együttese fontos mérkőzésen lép pályára Lengyelországban. Képesnek tartod-e az együttest arra, hogy végül beverekedje magát a Nemzetek Ligájának legjobb négy csapata közé? Általánosságban, mit gondolsz Mancini kapitányi időszakáról?

Nem kedvelem Mancinit, mint edzőt, de nagyszerűen teljesített az Eb-selejtezők során – igaz, tette mindezt egy nagyon könnyű csoportban. Mancini a Nemzetek Ligáját elsősorban kísérletezésre használja, fiatal játékosok bevetésével és új játékrendszerek kipróbálásával. Úgy gondolom, hogy nem fog továbbjutni a csoportjából.


Roberto Mancini mérlege az olasz válogatott kispadján: 24 meccs – 15 győzelem, 7 döntetlen és 2 vereség (Fotó: Getty Images)

 

A nemrégiben elrajtolt, új Serie A-szezon kétségtelenül az elmúlt bő évtized leggólgazdagabb, legkiegyenlítettebb pontvadászata eddig. Jelen pillanatban nem beszélhetünk egyetlen, a Serie A-ban kiemelkedő együttesről sem, a csapatok közötti különbségek csökkentek, a mérkőzések izgalmasabbak és látványosabbak. Véleményed szerint, ez a pozitív tendencia tartható-e hosszabb távon?

A Milan jelen pillanatban erősnek tűnik, előnye annak is köszönhető, hogy az Európa Liga küzdelmei fizikálisan kisebb ellenállásra késztetik. A Napolinak kiváló kerete és edzője van, az Atalantáról és a Lazióról pedig bizonyosan tudjuk, hogy kiemelkedő futballra képesek, míg a Juventus és az Inter favoritként versengenek. A bajnokság másfél évtizede nem volt ennyire színvonalas, hiszek abban, hogy végig intenzív szezont látunk majd.

 

Az elhangzottakon túl, melyik együttesre hívnád fel a hazai közönség figyelmét?

De Zerbi Sassuolójára. Az egyik legjobb edző kiváló játékosokkal veszi fel a harcot a többi csapattal szemben. Berardi, Boga, Djuricic, Traorè vagy éppen az a Caputo, aki bár későn mutatkozott be a Serie A-ban, nagyszerű teljesítményével bizonyítja adottságait.

 

Itáliában létezik egy egyre gyakrabban hangoztatott kifejezés: „Amióta Baggio nem játszik, már a vasárnap sem az igazi”. Ez egyrészt vonatkozik az „Isteni Copfocska” kivételes adottságaira, másfelől azonban utal az egykori romantikus futball korszakára és stílusjegyeire, amelyben többek között olyan úriemberek, mint Baresi, vagy éppen Baggio futballoztak. Amikor a kreatív labdarúgást elsősorban a fantáziával, egyes játékosok könnyed technikai megoldásait a költészettel azonosította a közönség, és amely egyedi légkört teremtett…

Ez valóban így volt egykoron. Baggio a mindenkori itáliai és a nemzetközi labdarúgás egyik legnagyobb tehetséggel megáldott játékosa volt, ha a Juventusban marad, tán még több sikert ér el, de Del Piero továbbvitte örökségét a klubban, és sok trófeát gyűjtött be. Az elmúlt évtizedekben a futball már egyértelműen üzleti alapon működik, de mint sportág, továbbra is egy csodálatos és hatalmas látványosság. 

 

Az interjút és a képeket köszönjük Matteo Valsecchinek.


Az „A Calcio titka” című könyvet megvásárolhatod erre a linkre kattintva.

 

„Film? Milyen film? Ez a valóság!”– Francesco Caputo portré

Írj hozzászólást