A nemzetközi tapasztalat értéke és jelentősége a hazai szakmabeli egyéni fejlődésében

Az elmúlt időszakban előbb a milánói elemzői munkám kezdeti lépéseit elmesélő kétrészes cikksorozattal jelentkeztem, majd annak folytatásaként a spanyolországi sportvezetői munkámmal járó kalandjaimba, kint tartózkodásom mindennapjaiba avattam be a velem tartó olvasót. Ezúttal újabb gondolatokkal folytatom a témakört. Célom, hogy rávilágítsak arra, mennyire célravezető az átgondolt, tudatos tervezés és bátorság céljaink megvalósításaihoz. A hozzáállás, a kitartás az, amely hosszú távon meghozza gyümölcsét. Az írás valójában egy felvezetője annak a többrészes világkörüli tapasztalataimról szóló sorozatnak, amely a következő hetekben kerül publikálásra.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A kezdetektől fogva egyértelmű volt számomra, hogy amennyiben emberi és szakmai értelemben is fejlődni szeretnék, és egy tágabb világképpel kívánok tekinteni az élet dolgaira, megkerülhetetlen a külföldi élettapasztalat és annak felbecsülhetetlen hozadékai.

Ha valaki elhagyja otthonát, saját magát is új környezetben kell megismernie,

egy új élethelyzetben próbára tennie és elfogadnia. Ha valaki külföldön él huzamosabb ideig, automatikusan kitágul előtte a világ. Saját bőrén keresztül tapasztalja meg, ahogy egyes kultúrákban más és más szempontok a fontosak, az adott társadalom más és más szemlélettel tekint egy azonos problémakörre. Megtanít minket arra, hogy nem egy, kizárólagos megoldás és vélemény vonatkozik egy adott, a társadalom által elfogadott normával kapcsolatban.

 

Mit adhat a külföldön szerzett tapasztalat?

Amit idehaza természetesnek veszünk, máshol fura is lehet. De ez nem jelenti azt, hogy az a megfelelő álláspont, ahogyan mi tekintünk az adott kérdéskörre. Leginkább a konkrét hétköznapi példák világítanak rá minket arra, hogy mennyiben más, eltérő gondolkodásmódok és cselekvésminták jellemeznek egyes társadalmakat. Ha az ember visszatér hazájába, már más szemmel látja az adott társadalmat érintő egyes folyamatokat. Van viszonyítási alapja, amelyet a külföldi társadalomban elhelyezkedve tapasztalhatott meg.

Pozitív esetben a hazahozott tapasztalatot, tudást átadhatja saját honfitársainak, amellyel gazdagíthatja a társadalmunk általános gondolkodásmódját. Tágíthatja annak világról alkotott látásmódját. Diverzifikálhatja és elősegítheti új ötletek meghonosodását. Minél szélesebb körben szereznek honfitársaink tapasztalatot, annál többet tudnak meríteni és átadni a magyar társadalomnak. Ezért elengedhetetlennek tartom a minél szélesebb körben történő világlátást az új generáció számára, hogy az így megszerzett tudással a későbbiekben visszatérő magyarok fejlesszék a hazai szakmák felvirágoztatását. Minél többet tapasztalsz, és minél szélesebb körben teszed, annál több leszel. És annál többet adhatsz a hazádnak, amely az új, hazahozott és optimális esetben idehaza megvalósítható, tudásalapú technikáknak köszönhetően versenyképességét erősítheti a többi országgal szemben.

 

A kivándorlás kérdése és előtérbe kerülése a hazai munkavállalók között

Az elmúlt bő másfél évtizedben szép lassan egyre aktuálisabb, és egyre több embert érintő témává vált hazánkban (is) a kivándorlás kérdése. Az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004) által várható volt, hogy a korábban nem tapasztalt lehetőséget kihasználva egyre több munkavállaló próbál szerencsét külföldön, ennek ellenére a tapasztalatom az, hogy még hosszú ideig a magyar népre jellemző immobilitás volt tetten érhető.

Számtalan lehetőség volt már akkoriban is több szakmában komoly munkahelyekre jelentkezni, és a vállalkozó, bátor munkavállalóknak egy csoportja élt is a lehetőséggel. Tömeges kivándorlásról azonban szó sem lehetett ekkoriban, hiszen az én generációm jelentős része félve hagyta volna el akár rövidebb időre is szeretteit. Nem volt meg benne az a vállalkozó kedv, bátorság és vagányság, mint több társukban, akik éltek a kínálkozó lehetőségekkel.

Újságíróként számtalan interjút készítettem annak idején szállodaigazgatókkal és cégvezetőkkel arról, hogy bár külföldön kívánnak piacot szerezni és nyitnak több vállalkozást, nem tudják a legjobb embereiket magukkal vinni. Hiába a felkínált magas fizetés, jó életkörülmények, legtöbbször a családra való hivatkozással utasították vissza mérnökök, séfek és más szakmákban dolgozó hazai állampolgárok a lehetőségeket. Saját tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben magyar lakótársaim naponta érezték szükségét annak, hogy telefonálhassanak, Skype-on kontaktolhassanak, vagyis valamilyen formában beszélhessenek otthon élő szeretteikkel. 

Csak hosszú évekkel később jön el az a pillanat, amikor kis túlzással egyik napról a másikra egyre több ismerősöm és a magyar emberek egy része a remélt jobb életkörülmények és munkalehetőség fejében útnak indulnak. A tehetségesebb, képzettebb, műveltebb, nyelveket jól beszélő tanulók, munkavállalók, a sportágakban jártas szakemberek tudásuknak köszönhetően, szerencsével és kitartó munkával akár vezető beosztásba is kerülhetnek, miközben a túlnyomó része a távozó magyar honfitársaknak legtöbb esetben a mosogató, autómosó, árufeltöltő beosztástól a pincér pozíciókig jut el.

Az én esetem annyiban más, mint egyes kivándorlóké, hogy én gazdasági és egyéb életkörülményektől függetlenül mindig is szerettem volna külföldi tapasztalatokat szerezni, és sok más honfitársamhoz hasonlóan tudatosan készültem erre. Szerettem volna külföldön tanulni és dolgozni, és a kinti megszerzett tudást egy idő után itthon kamatoztatni. Függetlenül az EU-hoz való csatlakozástól én vágytam arra, hogy külföldön élhessek, és amit tudok, megtanuljak a világról.

Első hosszabb külföldi tartózkodásomra 19 évesen került sor, és ekkoriban barátaim, kollégáim, csapattársaim egyszóval ismeretségi köröm tagjai egyáltalán nem voltak nyitottak a távozásra, egy kisebb motivált csoportot leszámítva. Egy évtizeddel később aztán arra lettem figyelmes, hogy hatalmas változás áll be a generációm, és az utánunk következő fiatalabb generáció ehhez a kérdéshez való hozzáállásában. Észrevettem, hogy egyre többen indultak el Angliába, Írországba, Ibizára és további helyekre, akár szezonális, akár hosszabb távú munkát keresni.

Érdekes volt tapasztalni, hogy amíg bennem ebben a kérdésben nem igazán változott semmi az idők során, addig a körülöttem lévők egyre mobilisabbá váltak. És nem csupán a fiatal generáció, hanem idősebb korosztályok tagjai közül is sokan vállalkoznak erre.

Ez az akarat, elhatározás, tudatos tervezés és bátorság, a lehetőségek maximális kihasználására irányuló törekvés segíti az embert leküzdeni a honvágyat, és azt, hogy szeretteit, van, hogy egy évben csak egyszer láthatja, vagy egyáltalán nem.

A külföldi tapasztalatszerzés előnyei pár példában:

 

Taktikai sokszínűség és rugalmas gondolkodásmód segíti a széleskörű élettapasztalattal bíró edzők hatékony munkáját

 

Korábbi riportalanyom, az Angliában élő és edzői pályára is készülő Kállay Miklós az FA edzőképzésein szerzett tanulságos tapasztalatait hasznosítja

 

Laczkó Zsolt elmondása szerint az Itáliában játékosként, az egyes képzéseken hallgatóként, illetve a szakkönyvemből elsajátított tanokból rengeteg elemet épít be és hasznosít a Puskás Akadémián végzett egyéni képzésekre hangsúlyt helyező munkája során , gazdagítva a hazai futballszakma tudásanyagát

 

Barátom és futsal játékosom, Varga Bence kitartó nemzetközi munkájának és kivételes technikai adottságainak köszönhetően a Teqball népszerűsítése kapcsán többször játszhatott egy párban Ronaldinhóval

 

Itáliai és dubaji feladataimba befektetett, hosszú évek lelkiismeretes munkái teremtették meg annak a lehetőségét a számomra, hogy engem bízhassanak meg a világsztárok kíséretével a világ egyik legnevesebb futballgáláján

Természetesen a rengeteg tapasztalat és élmény mellett milliónyi lemondással is jár a külföldi élet.

Aki hosszabb távon marad távol és nem csak hónapokra, esetleg egy félévre megy el, annak fel kell készülnie arra, hogy huzamosabb ideig csak magára számíthat.

Magának kell mindent megteremtenie egy olyan világban, ahol nem ismerik, ahol korábbi munkája és annak esetleges kiemelkedő eredménye nem számít (legfeljebb a felvétel során), és napi szinten magára van hagyva problémáival, amelyeket meg kell oldania. Ehhez jön az, hogy keveset látja családját, hosszú éveken át nem tölti szeretteivel még a születésnapját, a karácsonyt vagy a húsvétot sem, és szép sorban lemarad gyerekkori barátai esküvőiről is.

Utólag elmondhatom, hogy számos kockázatos döntésemnek köszönhetem azt, hogy rengeteg gyerekkori álmomat már 30 éves korom betöltése előtt megvalósíthattam. Én a valós életben megélt, megtapasztalt és saját magunk által megoldott, olykor lehetetlennek tűnő célok elérését tartom értékes eredménynek.


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Konklúzió

Bármilyen karriert is válasszon magának az ember, az emberi kapcsolataink minősége alapvetően határozza meg életünket, amelytől sokszor akkor sem tudjuk függetleníteni magunkat, amikor szeretnénk. Kint tartózkodásunk napi szintű minősége függ az aktuális munkánktól és beosztásunktól is, ezért nincsen egyértelmű igazság.

Nincs általánosításra okot adó, egyértelmű útmutató, amely egy magyar munkavállaló külföldi életmódjára igaz lenne. Azt ugyanis elsősorban az adott társadalmi és kulturális normák, a munkalehetőségek és a hierarchiában való szerepünk, valamint a munkahelyen tapasztalt vállalati kultúra határozzák meg. Más szóval: életünket a különböző élethelyzetekben meghatározó emberi kapcsolatok és függőségi viszonyok befolyásolják. 

Az alkalmazkodóképesség segíti leginkább a külföldi fiatal életét az adott országban. Az adott munkahelyen betöltött pozíció, valamint az adott társadalomban betöltött pozíciók határozzák meg, mekkora szabadsága és döntési ereje van a munkavállalónak.

A második könyvem – számos kulisszatitok felfedésével – erről is szól majd.

 



Az alábbi, az oldalon már korábban megjelent írások a világ több pontján megtapasztalt egyes élethelyzetekről szólnak, valamint kezdeti betekintéssel szolgálnak e cikk mellé:


A szerző blogfelülete ide kattintva érhető el!

Képek: büntető.com, Teqball, Kállay Miklós

Írj hozzászólást