A szeméttelep harcosa: Victor Osimhen

A Napoli vezeti a Serie A tabelláját, a csapat házi góllövőlistájának élén pedig az a Victor Osimhen áll, aki U17-es berobbanása után megjárta a poklot, hogy aztán szívós munkával lépésről lépésre küzdje fel magát a legjelentősebb játékosmegfigyelők noteszeinek első oldalára. Afrika legnagyobb hulladéklerakójának szomszédságából indulva nem is nagyon érhetett volna el idáig a mára védjegyévé váló harcossága nélkül, sebessége és egyre komplexebb játéka alapján edzője nemrég a kontinens egyetlen aranylabdásához, George Weah-hoz hasonlította. Ha a gyakran visszatérő sérülések továbbra sem törik meg a lendületét, ritka fényes jövő állhat a 22 esztendős gólvágó előtt, érdemes hát kicsit jobban megismerkednünk a történetével.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Szinte pontosan hat évvel ezelőtt egy hűvös vasárnapi estén Santiago de Chile felhős, ám annál színpompásabb naplementéje biztosított méltó díszletet Victor Osimhen számára, hogy megkoronázza az U17-es világbajnokságon mutatott bámulatos teljesítményét és máig megközelíthetetlen rekordként a tizedik gólját is megszerezze a tornán. A vb gólkirálya nem csak megzörgette a hálót mind a hét mérkőzésén, de közben két gólpasszt is kiosztott, mivel pedig a Mali elleni fináléban a nyitótalálata után Samuel Chukwueze remek passzát a jelenleg a MOL Fehérvárban légióskodó Funsho Bamgboye is értékesítette, így Osimhen pályafutása legalább olyan fényesnek ígérkezett, mint a győzelemért kapott aranyérem.

Alig két évre rá mégis úgy tűnt, oly sok U17-es ígérethez hasonlóan ő sem válthatja be a hozzá fűzött reményeket és rövid úton eltűnik a süllyesztőben. Azonban ahonnan ő jött, ott nem ismerik az elvesztett csatát.

 

Az U17-es vb-n a brazil Éder Militao sem tudta feltartóztatni Osimhent (fotó: nairaland.com)


 

Straight Outta Olusosun

Már akkor sem vetette fel a pénz Osimhen családját, amikor Lagos egyik hírhedt külvárosába, Olusosunba költöztek. Az Afrika legnagyobb, mintegy 100 hektáros szeméttelepe mellé épült városrész lakóinak egy része a szemétdombok feldolgozásából él, ahol ráadásul gyakran üt ki tűz, így tovább súlyosbítva a környék légszennyezettségét és aggasztó higiéniai helyzetét. Az Osimhen család helyzete akkor vált igazán nehézzé, amikor az édesanya korai halála után félig árvává vált a hét gyerek, akik közül még a legkisebbnek, Victornak is pénzt kellett keresnie takarítási munkákból, utcai gyümölcs- és vízárusításból. A megélhetésért folytatott küzdelem a mindennapok részévé vált, a harcosságot pedig az iskola udvarán folytatott focimeccseken is kamatoztatnia kellett. A környéken már menő játékosnak számító bátyjához csatlakozva nála nagyobb fiúkkal vette fel rendszeresen a versenyt, mígnem egy játékosügynök, Shira Ayila felfigyelt Victor tehetségére és elvitte egy futballakadémiára, majd az U17-es válogatottat gardírozó Emmanuel Amunikének is beajánlotta.

Hogy mennyire nem felejtette el ezeket az időket az azóta milliomossá váló sztár, azt jól mutatja, hogy nemrég a Twitteren tett meg mindent, hogy felkutasson egy hasonló munkát végző féllábú lányt, akit aztán támogatott, de visszatért már egykori utcai focimeccseinek helyszínére is egy kis játék erejéig, hogy a közösség fiataljait motiválja és tavaly a Nigériában komoly megmozdulásokat eredményező rendőri brutalitás elleni kampányban is aktív szerepet vállalt.

 

Osimhen egykori otthona melletti kiállása képekben (fotó: Twitter, nigfooty.com és pulse.ng)


 

Az európai vadonban

Az említett U17-es berobbanása idején Osimhen még csak 16 éves volt, mielőtt pedig bárki valamilyen csalásra gyanakodna, szögezzük le gyorsan, hogy a korosztályos tornák előtt a FIFA és az Afrikai Labdarúgó-szövetség is már régóta ellenőrzi MRI vizsgálatokkal a játékosok életkorát, ennek hatására pedig a nigériai szövetség is, így Osimhen legalább három ilyen teszten is átesett már. A rekordmennyiségű vb-góltermés után a legnevesebb klubok álltak sorba a játékjogáért Olaszországtól Angliáig, ám végül viharos családi viták eredményeként a VfL Wolfsburghoz csatlakozott pár nappal a 18. születésnapja után, ahol kezdetét vette elképesztő kálváriája.

Először egy komoly térdsérülés miatt hagyta ki majdnem a teljes első szezonját, majd a következő idényben Martin Schmidt csak epizódszerepet szánt neki, amikor pedig a bajnokság végén végre bizonyíthatott volna Bruno Labbadia újjáalakuló gárdájában, egy vádlisérülés, majd egy rosszul sikerült és megismételt vállműtét miatt dőlt ki. Így bár közben bemutatkozott a válogatottban, az oroszországi világbajnokságra utazó keretbe nem volt esélye bekerülni.

Nyáron igyekezett olyan klubot találni, ahol egy kölcsönszerződéssel végre stabilabb játéklehetőséghez jutna, de több belgiumi próbajátékát a rövid hazai vakációja alatt összeszedett malária lehetetlenítette el. Végül az átigazolási időszak utolsó napján jelentkezett be érte a Charleroi.

Belgiumban régóta nagy hangsúlyt fektetnek az ifjú légiósok beilleszkedésének megkönnyítésére és nem volt ez másként Osimhen esetében sem, aki végre egy kis nyugalomra talált a Jupiler Pro League-ben. A vallon klubnál az első európai gólját rögtön egy látványos sarkazással szerezte a Beveren ellen, majd meg sem állt 20 találatig. Különösen a El-szereplésért folyó rájátszásban szerzett hét gólja volt fontos, aminek köszönhetően csak a döntőben bukott el a csapata. Nem csoda hát, hogy a Charleroi élt a 3,5 millió eurós elővásárlási opciójával, hogy aztán rögtön 22,4-ért adja tovább a játékjogát Lille-be, ahol Christophe Galtier nem kisebb feladatra nézte ki, mint Nicolas Pépé helyettesének.

Alig 120 kilométer nyugatabbra költözés után a francia élvonalban is gyorsan letette a névjegyét. A nyitómeccsén rögtön egy pazar duplával mutatkozott be a lille-i közönségnek, de nem sokkal kevésbé volt szemkápráztató a következő hazai meccsen csereként lőtt két gólja sem. Október elején megszerezte első BL-gólját is, mégpedig számára nagyon fontos helyszínen, a Stamford Bridge-en. Gyerekkorában ugyanis a belépőjegyekért látogatható lagosi meccsnéző sátrakban, az ún. viewing centerekben a Chelsea-nek volt a legnagyobb rajongója, ahol John Obi Mikel mellett Didier Drogba számított példaképének. Idoljával ellentétben azonban egy góloktól hangos franciaországi szezon után Osimhen ódzkodott a ködös Albionba szerződni, helyette inkább Dél-Európa felé vette az irányt.

 


 

Az 50 milliós 70 millió

A Lille egyetlen év alatt csaknem annyi pénzt csinált papíron Osimhenből is, mint korábban Pépéből. Ragaszkodnunk kell azonban az előző mondatban a papíron szóhoz, ugyanis nem nélkülözte a turpisságot a Napoli 70 millió eurós transzfere. Ezzel az üzlettel egyidőben ugyanis négy játékost igazolt a Lille B csapata Nápolyból, furcsa módon egyaránt öt-ötmillió euró ellenében. Oresztisz Karnezisz kapusnak ugyan volt némi Serie A-tapasztalata korábbról, a Lille-ben azonban mindezidáig egyetlen kupameccsen kapott szerepet. A további három nápolyi primavera-játékos, név szerint Luigi Liguori, Ciro Palmieri és Claudio Manzi még annyin sem, hiszen pár napon belül ment is a franciáktól a játékjoguk kölcsönbe a Serie C-s Fermanához, azóta pedig mindhárman ingyen lettek egyéb olasz harmad- és negyedosztályú klubok játékosai. Ezen négy labdarúgó értékét akkor 725 ezer euróra becsülte a Transfermarkt, a Lille pedig 20 milliót fizetett értük papíron úgy, hogy szinte semmit nem is látott belőlük és magától aligha folytatott volna élénk üzleti kapcsolatokat a fermói kiscsapattal. Tekinthetjük tehát ezt inkább a nápolyiak bizniszelésének, akik így voltaképpen 50 millió euróval jöttek ki a Lille-lel kötött tranzakcióból.

A pénzügyi manőverek érthető módon cseppet sem érdekelték Osimhent, hacsak annyiban nem, hogy alaposan megnőttek vele szemben az elvárások Afrika harmadik legdrágább labdarúgójaként. Bár első hat Serie A-meccsén „csak” két gólt lőtt, sokszor hozta zavarba az ellenfelek védőit és komoly munkát végzett közben, így az akkori vezetőedzőt, Gennaro Gattusót azonnal levette a lábáról harcosságával. Hamarosan azonban újra előjöttek vállproblémái, majd mire felépült volna, a koronavírust is elkapta, márciusban pedig még egy fejsérülés miatt is ki kellett hagynia néhány meccset. Végül 1573 bajnoki perc során tíz góllal zárta a COVID-járvány miatt zárt kapuk mögött játszott szezont, közben viszont a válogatottnak komoly húzóembere lett.

Némileg meglepetésre a 2019-es Afrika-kupán még csak a bronzmeccsen adott neki egy félidőt Gernot Rohr, az ezt követő kontinenstorna selejtezőin azonban már igazi vezére lett a „szuper sasoknak”, mégpedig többször visszavontabb pozícióban, mint a klubcsapatainál. Az öt mérkőzésén öt gól és hat gólpassz fűződött a nevéhez, de aztán az új szezon vb-selejtezőin sem kevésbé fontos a játéka négy góljának köszönhetően.

 


 

A harcos fegyverzete

Mindehhez az is kellett, hogy Osimhen játéka is egyre érettebb legyen. Különösen Luciano Spalletti érkezése tett neki jót, aki már korábban is számos támadóból hozta ki a maximumot edzői pályafutása során. A nigériai ék a kapu előtt veszélyesebb, mint valaha, hiszen minden pályán töltött 90 percére 0,84 gól jut idén (öt a Serie A-ban, négy az Európa-ligában), a bajnoki találataival pedig hozza is az xG-mutató alapján elvárható helyzetkihasználást (5,1). 185 centiméteres magasságával a légipárbajok nem kifejezetten az erősségei, de találatai ötödét fejjel juttatja a hálóba.

Mindeközben jól mutatja a korábbi villámlábú lesipuskás funkciójából megváltozó, alaposan megnövekvő jelentőségét a csapatában, hogy a meccsenkénti passzainak a száma is magasabbra emelkedett, mint korábban valaha (11,7) és a labdafelhozatalokban is lényegesen nagyobb szerepet vállal magára minden megelőzőnél, hiszen idén már átlagban 1,7-szer maga viszi fel a labdát a támadóharmadba 90 percenként.

Harcossága ugyanakkor változatlanul az egyik fő erénye, amivel képes folyamatosan nyomás alatt tartani és gyakran megzavarni a védőket. A támadóharmadban egyetlen Serie A-játékos sem támadja le sűrűbben az ellenfeleket nála, erőszakossága pedig a világ egyik legkellemetlenebb csatárává teszi. Ha a sérülései, betegségei továbbra sem rettentik el, könnyen példaképe, Didier Drogba nyomdokaiba léphet és a nigériai válogatott sikerek visszatérésének is egyik fő letéteményese lehet. Akkor pedig ki tudja, egyszer talán az általunk nemrég bemutatott George Weah-hoz hasonlóan az Aranylabda-szavazáson is számításba veszik majd.

 

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

7,00 – Franciaország

9,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást