Álomvilág vagy realitás, Marco Rossi pszichológus – hét pontban a magyar válogatottról

Felemásra sikerült a magyar válogatott számára a világbajnoki selejtezősorozat mostani kétmeccses fordulója, hiszen bár Albánia ellen nem várt vereséget szenvedett Marco Rossi együttese, viszont a Wembley-ben nagy akarással futballozva döntetlent tudott elérni a legutóbbi Európa-bajnokság ezüstérmese, Anglia ellen. A két találkozón látottak alapján hét pontban szedtem össze a tanulságokat.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Pro és kontra

Az utóbbi hónapokban sokat írtam és beszéltem a magyar válogatott aktualitásairól, amit két megállapításba lehet összesűríteni:

– a magyar válogatott védekezésben mutatott stabil és összességében modernnek nevezhető játéka Rossi remek munkájának köszönhető;

– a labdával mutatott játék helyenként jó, azonban a mérkőzések nagy részében, illetve a gyengébb ellenfelek ellen olyankor, amikor eredményt kellene elérni, rendre elmarad a nemzetközi szinttől. Ez Rossi felelőssége és az egyetlen kritikája.

Ha ezt a két állítást megvizsgáljuk, akkor arra az eredményre juthatunk, hogy azt, amit egy edző megtehet szövetségi kapitányként, azt Rossi megtette a válogatott élén.

Meg tudta szervezni a védekezést, akár olyan együttesek ellen is, mint amilyen Németország, Franciaország vagy Anglia. Ennek a véleménynek természetesen van valóságalapja. Mondhatjuk, hogy a magyar játékosok minősége nem mutat egyértelműen abba az irányba, amelyik egy közönségszórakoztató és attraktív játékelképzelést szabna ki a válogatott játékára. Ezzel a véleménnyel ellentétben én azt gondolom, hogy a magyar válogatott és a magyar futballtradícióból eredő még mindig pislákoló remény megérdemelné legalább azt, hogy egy bátrabb és a nemzetközi szinthez közelebb álló támadásban bemutatott játékelképzeléssel játsszon a magyar válogatott a nála gyengébb ellenfelek ellen. Főleg hazai pályán. Természetesen én sem azt várom el, hogy Anglia ellen idegenben kockáztasson a magyar csapat. Inkább abban reménykedem, hogy elérkezünk egyszer egy olyan szintre, ahol a mindenkori magyar válogatott hazai pályán Andorra ellen mindenképpen, de akár Albánia ellen is felkészülve, rendezett módon, és tudatosan képes helyzeteket kialakítani.

Álomvilágban élnék?

 

Rossi harmadik útja

A legutóbbi válogatott időszak lezárásaként arról értekeztem, hogy Rossi egy olyan útelágazódás előtt áll, amely egy nyíltabb és ezáltal komplexebb támadójáték, illetve egy, a mostaninál is zártabb és még inkább konzervatívabb védekezésbeli elképzelés közti meglehetősen nagy távolságot hivatott jelezni. A szövetségi kapitány, a tőle megszokott módon a folyamatosság mellett tette le a voksát, és az eredeti terv új irányba terelése helyett a meglévő elképzelés feljavítását tartotta követendőnek. Azt követően, hogy először otthon Anglia ellen, utána idegenben Albániától szenvedett vereséget a válogatott, majd nagyon gyenge játékkal kis híján leikszelt Andorra ellen a Puskás Arénában, nagy változtatásokat lehetett vizionálni. Lehetett azt gondolni, hogy Rossi megpróbál egy támadóbb szellemű csapattal kezdeni Albánia ellen, esetleg széljátékkal megfűszerezve azt, de nem ez történt.

Mondhatnánk, hogy a formációváltás (3-5-2-ből lett 3-4-2-1) a terv új irányába tereléseként is felfogható lenne, de mivel stílusbéli váltás nem történt, így csupán apró taktikai módosításról beszélhetünk.

Az albánok átengedték a kezdeményezés lehetőségét egy olyan magyar csapatnak, amely nem tudott mit kezdeni a labdával. A mérkőzésen végig az albánok játszottak veszélyesebben, egy pontrúgás utáni szituáción kívül csupán Sallói Dánielnek volt egy lehetősége, ezeken túl viszont az albánok kontrollálták a mérkőzés alakulásának folyamatát. Itt tehát a Rossi-féle folyamatosságnak nem lett meg az eredménye: a magyar csapat nem tudott sikeresebben szerepelni.

 

 

A második mérkőzésen viszont a konzisztens edzői mentalitás látványos eredményt hozott. Bár már mindkét csapat valódi tét nélkül futballozhatott (más-más okból) Angliában, a döntetlen mindenképpen egy olyan eredmény, amelyre az egész csapat, illetve a stáb is büszke lehet. Rossi ezen a mérkőzésen sem változtatott az elképzelésein, és az Európa-bajnokságon megszokott módon, mélyen védekezve, abból kontrázva próbált eredményt elérni. A csapat tagjai a labdával jóval ritkábban találkoztak, mint Albánia ellen, és ennek meg is látszott az eredménye: a magyar csapat sokkal jobban nézett ki labda nélkül, mint labdával.

Rossi tehát nem változtatott, és ezek szerint nem is fog. Bármi történjék, bárki ellen játszik éppen a csapat, labdával továbbra is túlbiztosítva, óvatosan, és reaktív módon, de labda nélkül szervezetten, biztos lábakon állva, és nagy odaadással fog futballozni.

 

Legyen B terv!

Aggasztó volt nézni az Andorra elleni hazai találkozót, de igazából az Albánia elleni oda-vissza mérkőzések történései azok, amelyek igazán kiábrándítóan hatottak a magyar válogatott játékát illetően. A mostani időszakban lejátszott hazai találkozón vált nyilvánvalóvá: a szövetségi kapitány füzetében nincs B opció.

Szalai Ádám és Fiola Attila kiesésével a már eleve nehezebbnek ígérkező találkozó még nehezebb lett, főleg abból a szempontból, hogy Rossinak pótolnia kellett (volna) Szalai játékát, akire egy személyként építette fel csapatának támadójátékát az utóbbi években. Ráadásul a Szalaira felépített játék akkor szokott jól teljesíteni, amikor nem a magyar csapatnak kell támadnia. Andorra ellen látszódott, hogy még Szalaival a pályán sem lesz jobb a magyar csapat labdás játéka, ha az ellenfél térfelén kell huzamosabb ideig kezdeményezni egy mélyen védekező csapat ellen.

Amikor az első 20 percben a magyar csapat aktívan és pár kisebb helyzetet kialakítva kezdte az albánok elleni meccset, az ember azt hihette, hogy a Sallai Roland–Szoboszlai Dominik–Sallói Dániel támadósor képes lesz az átalakított csapatot hatékonnyá varázsolni. Azok után, hogy a Marash Kumbulla vezette albán védelem átvészelte a kezdeti visszafogott magyar rohamokat, a meccs képe megváltozott és segítette az albán törekvéseket a magyar elképzelések helyett. A magyar csapat járatta ugyan a labdát, hiszen az albánok átengedték a kezdeményezés lehetőségét, azonban a labdabirtoklás nem tudott helyzetekben megnyilvánulni.

 

A magyar csapat meddő fölénye


 

Ahhoz ugyanis egy másfajta játékelképzelés szükségeltetett volna, aminek bevetésére Rossi nem volt hajlandó. Egy betömörülő ellenfél ellen a szélességi területek elfoglalása és hatékony bejátszása szükséges. Ez nem feltétlenül jelent formációváltást, hiszen például az FC Barcelona elleni továbbjutás alkalmával a PSG is megmutatta az előző Bajnokok Ligája sorozatban, hogy lehet szárnyvédőkkel is megoldani a védelem széthúzásának feladatát. Inkább arról van szó, hogy a területkialakítási szándékot a stratégiai elveknek hűen kell követniük: legyen szélesség és mélység is, és attól függően, hogy az ellenfél melyik területegységet helyezi védekezési szempontból előtérbe, az előnyösebb területeken lehet próbálkozni.

A magyar csapat szárnyvédői végig az optimálisnál mélyebben, a támadósor tagjai pedig csupán a labda helyzetétől függően, nagyrészt a labdához közelebbi oldalvonalnál voltak hajlandóak szélességet biztosítani, míg a másik oldalt üresen hagyták. Ez a fajta viselkedésmód vezetett a belső területek bejátszásának képtelenségéhez.

 

A magyar válogatott szélességi játékának elemzése


 

Ez a képtelenség több okból is bosszantó: egyrészt Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott legjobb játékosa belül tud igazán nagyot alkotni. Másrészt a futballjáték szabályai is arra engednek következtetni, hogy a pálya belső területeinek megjátszása jobb körülményeket biztosít egy esetleges gólszerzés reményéhez, hiszen a kapu sem a széleken található, hanem középen. A szélesség hiánya meddő fölényhez, tulajdonképpeni albán kontrollhoz, illetve a magyar csapat egyre frusztráltabb és ebből következően egyre szervezetlenebb játékához vezetett. A trauma Armando Broja találatánál érte el a magyar futballközösség tudatát.

 

Pótolhatatlan emberek?

Visszatérően lehet hallani szakmabeliektől, szurkolóktól, illetve a szövetségi kapitánytól is, hogy a mutatott játék egyenes következménye annak a ténynek, hogy a magyar labdarúgó válogatott számára 12 minőségi játékosnál több nem áll rendelkezésre. Amikor Marcelo Bielsa, a Leeds United jelenlegi edzője Brazíliában adott elő, Fabio Capello a nézőtérről azt követelte az argentin szakembertől, hogy ne beszéljen taktikáról addig, ameddig nem beszélt a játékosokról, ezzel utalva arra, hogy a futballisták minősége előbbre való, mint a maga a taktikai elképzelés. Vitába nem szállnék ebben a témában Capellóval, azonban azt hozzátenném, hogy bár a játékosok minősége valóban a legfontosabb, de a taktikai elképzelés (továbbá: stílus, érzelmi struktúra, mentális struktúra, bioenergetikai struktúra stb.) képes feljavítani vagy éppen lerontani egy-egy játékos abszolút értékben vett minőségét. Arról nem is beszélve, hogy egy csapatjáték esetében az együttes minősége magasabb értékűvé kell, hogy váljon, mint a csapatot alkotó különálló játékosok összessége. Ha nem így történik, akkor azt szakmai hibának kell értékelni.

Ebből következően, bár Rossinak és az ezen véleményen lévőknek igazuk van abból a szempontból, hogy a magyar válogatott játékosainak minősége sokszor alulmarad az ellenfeleknél. Ebben a helyzetben minden kieső játékos extra terhet jelent a nagy egész megteremtésének folyamatában, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a feladat lehetetlen lenne. Arról van szó, hogy a taktikai elképzeléseknek olyannyira jóknak kell lenniük, amelyek el tudják tüntetni az adottságkülönbségekből eredő egyensúlytalanságot. Ha csupán a játékosok minőségén múlnának a futballmeccsek, akkor minden meccset a jobb játékosokkal felálló csapat nyerné. Tudjuk, hogy ez nem így van.

Rossi feladata bonyolult tehát, de ezért válik valaki nagy edzővé. És az igazat megvallva, az olasz szakembert pont ezért tartjuk nagy edzőnek, mert képes nagy egészként értelmezni a futballcsapat fejlesztésének természetét.

 

 

Ez a válogatott időszak bár nem sikerült kiemelkedőre semmilyen szempontból, vannak játékosok, akik bizonyították, hogy alkalmasak lennének a nagy egész megteremtésére. Sallói a magyar csapat legveszélyesebb játékosa volt Albánia ellen, Nagy Zsolt kétszer 90 percben javított nagyot a walesi találkozón mutatott gyengébb teljesítményéből adódó megítélésén, Vécsei Bálint az oly fontos belső pozíciókban játszott jól, Schön Szabolcs az angolok ellen Nego Loic és a már említett Nagy Zsolt mellett a magyar csapat legjobbja volt, Kecskés Ákos pedig – hasonlóan Nagy Zsolthoz – az Anglia elleni hazai betli után bizonyította, hogy lehet rá számítani. Nincs sok tartalék a magyar futballisták listáján, de akik vannak, azok használhatók. Persze, csak akkor, ha Rossi a megfelelő taktikai és egyéb játékkal kapcsolatos elképzeléseiből megfelelően tud választani a soron következő ellenfélhez.

 


(X) Válaszolj helyesen a napi kérdésekre és gyűjtsd össze ingyenes fogadásaidat az ingyenesen játszható Nyerő Széria tippjátékkal.


 

A kapitány legnagyobb erénye

Van valami elképesztően misztikus egy-egy edző azon képességében, amikor egy abszolút padlón lévő csapatot képes felrázni, új lendületet adni nekik, majd meggyőzni őket, hogy hiába a kudarcélmény, a terv még mindig működőképes.

Ez történt a magyar válogatott edzőtáborában az albánok és az angolok elleni mérkőzések között. Rossi zsenialitása a Wembley-ben a magyar csapat mentalitásában kristálytisztán tárult a szemeink elé: a játékosok erőtől és akarattól duzzadóan, nagy harci kedvvel léptek pályára és okoztak meglepetést a világ egyik legerősebb válogatottja ellen.

Emlékezhetünk, ugyanez a mutatvány nem sikerült Egervári Sándornak anno Hollandia ellen. Most, amikor Rossi számára először vált kérdésessé a jövő, az olasz szakember csattanós választ adott a kételkedőknek: továbbra is ő a legjobb megoldás a válogatott kispadjára.

 

A két legfőbb probléma Albánia ellen

Albánia ellen Magyarország azért szenvedett vereséget kétszer egymás után, mivel csapatunk egymás között szinkron nélkül, illetve a játék összes elemét tekintve passzívan futballozott. 2018 januárjában a Science and Medicine in Football című tudományos folyóiratban négy portugál kutató, Hugo Folgado, Ricardo Duarte, Pedro Marques, Bruno Goncalves és Jaime Sampaio a futballjátékban felfedezhető szinkronizációs folyamatokról készített egy rendkívül érdekes tanulmányt. E tanulmány célja annak feltárása volt, hogy a profi labdarúgó-mérkőzések kimenetelét befolyásolják-e a csapaton belüli mozgás-szinkronizáció változásai. Vagyis: hogyan befolyásolja a labdarúgásban értelmezett csapatszintű teljesítményt a játékosok egymás közötti magas vagy alacsony szintű szinkronszintje. Itt érdemes megjegyezni, hogy a szinkronszint megállapítására az egyes játékosok közötti távolságok alkotta hálózat vizsgálata volt az első számú szempont. Az eredmények arra utalnak, hogy a magas mozgás-szinkronizáció szintje taktikai teljesítményt értékelő mutatóként szolgálhat, amely a csapattársak és az ellenfelek közötti dinamikus interakciót tükrözi a mérkőzés során. Vagyis: minél inkább képes egy csapat szinkronban mozogni és hosszabb ideig szinkronban mozogni, annál nagyobb az esély a győzelemre. 

A magyar válogatott számára a szinkronizált mozgások kivitelezése labdával és labda nélkül is nehezen ment.

 

Szinkronizációs hibák a magyar csapatnál, azaz a távolságok a játékostársak között nem megfelelők


 

Amikor egy csapat járatja a labdát, két cél lebeg a szeme előtt: egyrészt helyzeteket szeretne kialakítani, másrészt pedig úgy szeretné megtartani a labdát, hogyha esetleg elveszti, akkor az ellenfél ne tudjon helyzeteket kialakítani azelőtt, mielőtt a saját csapat rendezett állapotba ne kerülne újból.

Amikor egy csapat labda nélkül futballozik, ugyancsak két cél lebeg a szeme előtt: egyrészt meg akarja akadályozni az ellenfelet a gólszerzésben, másrészt pedig úgy szeretné kezelni a labdaszerzési folyamatot, hogy egy esetleges labdaszerzés után rögtön gólhelyzetet tudjon kialakítani.

Ennek a két folyamatnak a kezeléséhez a játékosok közötti távolságok optimalizálása kiemelkedő feladat. Ahhoz pedig, hogy az optimalizálás folyamata jól működjék, a játékosok nem lehetnek bátortalanok és passzívak, hanem proaktívnak és kezdeményezőnek kell lenniük. Nos, a magyar csapat az albánok elleni mindkét találkozón megmutatta, hogy a játékosok közötti távolságok optimális szintet tartásában kifejezetten szegényes teljesítményt mutat, ennek az oka pedig a bátortalan, reagáló, félénk mentalitásban keresendő.

 

A siker kulcsa Anglia ellen

A fentebb említett kutatásban nemcsak azt a felismerést osztották meg a szerzők, hogy a szinkronmozgások magas szintje magasabb győzelmi esélyeket tartogat egy csapat számára, hanem azt is, hogy a vizsgált csapatoknál magasabb szinkronszintet mértek azokban a pillanatokban, amikor labda nélkül futballoztak. Ugyanezen az elv mentén azt is megjegyezték, hogy a labdabirtoklás momentumaiban egy-egy csapatnak nehezebben ment a szinkronszint emelése, mint amikor labda nélkül játszottak.

 

A magyar csapat Anglia ellen a labda nélkül játszott a mérkőzés nagyobb részében, ez pedig szokás szerint sokkal jobban működött, mint a korábbi mérkőzéseken, ahol dominálniuk kellett volna Rossi játékosainak


 

Ebből hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy mivel labda nélkül játszva könnyebb szinkronban mozogni és mivel hosszabb ideig szinkronban mozogva nagyobb esély van a győzelemre, ezért labda nélkül játszva nagyobb esély van a győzelemre. Viszont ez a megállapítás mindenképpen választ ad arra, hogy jelenleg miért képes olyannyira jól futballozni és szervezettnek tűnni a magyar csapat komolyabb játékerőt képviselő csapatok ellen, mint amilyen teljesítményt mutat a kisebb együttesekkel szemben. Anglia ellen Rossinak nem kellett a labdás momentumokkal foglalkozni, hiszen egy-egy kontratámadáson kívül kevés olyan időszak volt, amikor a magyar csapatnak kezdeményeznie kellett volna. Már-már közhelyes megállapítás: a magyar csapat jobban néz ki labda nélkül, mint labdával. Ezt tökéletesen láthattuk az angol válogatott ellen.


Képek forrása: Getty Images

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

7,00 – Franciaország

9,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást