A Ginger Mourinho

Lassan kilenc éve trenírozza a Burnley-t, kétszer a Premier League-be vezetve, és immár hatodik éve a legmagasabb osztályban tartva. Különösebb erősítések nélkül, de nagyon határozott elvek mentén dolgozva. Íme, Sean Dyche, a Turf Moor császára.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

„Mintha visszamentünk volna az időben tíz, tizenöt évet. Láttuk, milyen küzdelem folyt Ashley Barnes és Chris Wood, illetve Virgil van Dijk és Joel Matip között, de nem tudom, jó irány-e ez. Akinek tetszik ez a fajta harc, nézzen birkózást” – jegyezte meg a Liverpool Burnley elleni összecsapása után Jürgen Klopp, hozzátéve, érti, hogy az új angliai játékvezetői felfogás a játék folyamatosságának megőrzése érdekében megengedőbb a kisebb faultokkal, valamint a test test elleni küzdelemmel szemben, ám attól tart, a futballistákra nézve nem kevés veszélyt hordoz az új szemlélet.

 

Mit mondott ehhez képest Sean Dyche, amikor tőle is megkérdezték, tetszik-e neki az új bírói attitűd?

 

„Hogyne, de még mindig túl sok volt a sípszó, olyankor is fújtak, amikor lehetett volna engedni a játékot. Azt mondták nekünk, minden apróságért nem állítják meg a játékot, mégsem így történt.” 

Hát, ez Sean Dyche. Egy valódi régivágású tréner, a klasszikus brit futball gyermeke, aki nem szereti a mellébeszélést, a simlit, a színjátszást – ahogy a gyepen, azon kívül sem. A futballt imádja, a maga egyszerűségében. Nagyjából úgy játszik a Burnley is: direkten, határozottan, mindenfajta meglepetéstől mentesen, nagy hangsúlyt helyezve a fizikalitásra és a rögzített játékhelyzetekre, újabban valamivel magasabban letámadva az ellenfelet, a szélről belőtt, illetve a második labdákat erőltetve, kerülve a cirádát, sallangmentesen. Ez a fajta puritanizmus jellemzi az ötvenet a nyáron betöltő tréner életét is, aki ma is a korábbi csapattársával, jelenlegi pályaedzőjével közös, minimalista módon berendezett apartmanban lakik (amelyet az őket hébe-hóba meglátogató feleségek sem különösebben kedvelnek, és gyakorta inkább szállodába vonulnak), s akinek érzelemmentessége (nem számítva a pályaszéli időszakos dührohamokat) az élet számos területén megmutatkozik: ha történetesen vakációzik, öt perc után képes otthagyni a Grand Canyont („láttuk, menjünk, mit nézzek még ezen a hatalmas lyukon?”), vagy épp az athéni Parthenont (hasonló megfontolásból). 

 

Dyche a Nottingham Forestben kezdte labdarúgó-pályafutását, de viszonylag korán eltörte a lábát, ami saját bevallása szerint egész karrierjére rányomta bélyegét. Nem is vált Premier League-játékossá, bár a Millwall-lal egész közel került a feljutáshoz. A kőkemény középhátvéd csapatkapitány volt a Northamptonban és a Watfordban is, az előbbiben fejezte be karrierjét, a negyedosztálybeli feljutás után a League One-ban lenyomva utolsó szezonját.

 

Nem volt valami díszes karrier, amelyben előfordult, hogy közutálat tárgyává vált. Amikor 1997-ben leigazolta a Bristol City, és trénere egyből a csapat kapitányává tette, amit a társak nem vettek jó néven, a helyi újságban megjelent egy cikk, amiben nagyjából azt írta róla egy volt futballista: „Leigazoltuk Sean Dyche-ot, aki nem tud futni, nem tudja rendesen megrúgni a labdát, nem tud fejelni sem.” „Jó tanulópénz volt” – emlékszik ma már vissza az éles kritikára és a súlyos sérüléssel terhelt, förtelmes bristoli két szezonra. 


(X) Köss egy fogadást legalább 3500 Ft értékben egy labdarúgó Bajnokok Ligája, Európa Liga, vagy Európa Konferencia Liga selejtezőre a Fogadásépítővel és jóváírunk neked egy 1500 Ft értékű ingyenes élő fogadást!


 

A Watford U18-as csapatát trenírozva indította edzői pályáját, két évvel később azonban már az első csapat pályaedzőjeként dolgozhatott, Malky Mackay mellett. A kisvártatva Cardiffba igazoló menedzser hiányában Dyche-ot kérték fel vezetőedzőnek, az azóta csak „Ginger Mourinhónak” becézett reménység mindjárt bizonyított: a 11. helyre kormányozta Elton John kedvenceit. De hiába végzett előkelőbb helyen a Watforddal, mint bárki bármikor az azt megelőző négy évben, a klubot akkor, 2012 nyarán megvásárló Pozzo-família mindjárt megvált tőle. Még azon az őszön, azután hogy Eddie Howe a Bournemouth-ért elhagyta a Burnleyt, elfogadta a Clarets ajánlatát. A szezon közben érkezve a védekezést rakta mielőbb rendbe: az első 13 fordulóban nélküle 29 gólt kapott a csapat, az azt követő 33-ban, már vele, 31-et. A második teljes idényében meg felvitte az első osztályba.

 

„A topedzők toptolvajok. Mindenki igyekszik új dolgokat felfedezni, de vezetőedzővé előlépve nyilván előjönnek a másoktól tanultak, végső soron pedig az alapvető értékek a legfontosabbak: a hozzáállás, a munkamorál, az elszántság, a győzelmi vágy, a tisztesség, az őszinteség, az egymás iránti tisztelet. Négyszer jutottam fel csapataimmal, és mindig ezen értékek mentén dolgozva.”

 

És mindannyiszor elismerést keltett az a munka, amit végzett, vegyen bár igénybe bármilyen segítséget. Nem szégyell ugyanis tanácsot kérni a kollégáktól, széles skálán mozogva. Az idők során Sir Alex Ferguson, Arsene Wenger, David Moyes, Steve Bruce, Tony Pulis tanácsát is kikérte.

 

„Főként az embert próbáló időkben vettem igénybe mások meglátásait. Sokak szerint óvatosabbnak kellene lennem, nem szabadna ennyire megnyílnom, de ha tudom valakiről, hogy nagyon tapasztalt, ráadásul jó ember, kikérem a véleményét.”

 

Nyilván mindannyian formálták Dyche szakmai énjét, ahogy korábbi edzői is. Erősen hatott rá például chesterfieldi edzője, bizonyos John Duncan.

 

„John képes volt az érzelmeket kizárva dolgozni, én is így működöm, azt hiszem, ez az egyik erényem. Nem tartok haragot, nem befolyásolnak az érzelmek, tudok objektívan gondolni a játékosaimra, semelyik irányba nem visznek el az érzelmek.”

2017 októberében, Ronald Koeman elküldése után viszonylag közel került ahhoz, hogy az Everton edzője legyen. Öt év után vált volna meg a Burnleytől. „Nagyon ritka a futballban az örökkön örökké. Egy bizonyos ponton általában történik változás” – mondta akkor, végül maradt, a Burnleyt pedig ritkán tapasztalt magasságokba repítette: a hetedik hellyel El-résztvevő lett. A Leicestert sem hagyta hidegen Dyche lancashire-i csodatétele, de (majdnem) topklubok, illetve feszültté váló viszony a korábbi elnök Mike Garlickkal ide vagy oda, azóta is a Turf Mooron vezényel. Ha akarna, életfogytig maradhatna, az új tulajdonos ALK Capital hosszú távon is a heti 70 ezer (más források szerint 50 ezer) fontért, mintegy évi 3 millió fontért (1,2 milliárd forint) güriző mesterrel képzeli el a jövőt. Csak a miheztartás végett, a hírek szerint a pályakezdő Mikel Arteta 100 ezer fontot, Bielsa 160 ezret, Jürgen Klopp több, mint 300 ezret keres (bruttóban).

 


 

Nem csoda, hogy Alan Pace elnök röghöz kötné: Sean Dyche a PL egyik legnagyobb túlteljesítője. Ha a játékosok képességeit, a keret mélységét vesszük, sima kieső kellene, hogy legyen a Burnley, ehhez képest sorrendben a hatodik szezonját kezdhette meg az élvonalban. A szurkolói elismerés sem késett: egy ideje már a The Royal Dyche néven fogadja vendégeit az egyik belvárosi pub. Sean Dyche a PL-piramis egy bizonyos szintjén továbbra is kapós, a Crystal Palace ezen a nyáron igyekezett a Selhurst Parkba csalni, bánatára nem sikerült, pedig ott is értékelték volna a dyche-i mottónak is beillő, minapi megjegyzését: „Azt kérem mindössze a játékosaimtól, hogy határozottan futballozzanak, de tisztán. Játsszanak keményen, mint akik mindig nyerni akarnak.” 

Megnyugtathatjuk a mestert, úgy játszanak.

 

 

Ki lesz a Premier League gólkirálya?

3,75 – Romelu Lukaku

6,00 – Harry Kane

6.00 – Mohamed Salah

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Átigazolások/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az európai kupaporond különböző lehetőségeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást