AS Roma–Napoli: A küzdelem és az intenzitás gól nélküli rangadója

A Konferencia-ligában történt csúfos leégés után újabb rangadón próbálta megmutatni José Mourinho csapata, hogy ez már egy másik AS Roma, mint ami az előző idényben volt, és képes derbit nyerni. Erre ezúttal a százszázalékos Napoli ellen volt lehetősége, ahol Luciano Spalletti a szívéhez oly közel álló fővárosban szeretett volna történelmet írni, s zsinórban kilenc győzelemmel rajtolni a Partenopei kispadján.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Némileg meglepetést okozva a csütörtökön történtek után, de a Stadio Olimpico a körülményekhez képest csaknem maximálisan megtelt – jelenleg 75%-os kihasználtság engedélyezett a Serie A-ban –, a fővárosiak közel 48 ezer néző előtt fogadták a forduló előtt még hibátlan listavezetőt. Mindkét oldalon nagyon komoly szükség lett volna egy újabb győzelemre egy ilyen derbin, hiszen a „farkasok” ezzel már jó ideje adósak saját maguknak és a szurkolóiknak is, míg a délieknél ez az egyik ok, amiért sokan még nem hisznek bennük, hogy csak a romokban lévő Juventus elleni volt az egyetlen rangadójuk a szezon eddigi részében.

 

SPALLETTI GYORSAN ÉS JÓL REAGÁL

A mérkőzés első negyedórája inkább az AS Roma elképzelései szerint alakult. Hátul jól járatták a labdát, Bryan Cristante pedig hozta a tőle megszokott precíz passzjátékot, benne a hosszú indításaival, ami ezúttal elég jól is ment neki (10/6). Amíg ezzel tudott operálni José Mourinho csapata, addig úgy tűnt, hogy kézben tartja a találkozót és veszélyt is csak a rómaiak tudtak jelenteni az ellenfél kapujára. Azonban az SSC Napoli edzője ezt észlelve váltott, csapata pedig elkezdte csapdázni a fővárosiak mélységi szervezőjét. A magasabbra tolt presszing során Piotr Zielinski egyre többet lépett fel Victor Osimhen mellé és a Napoli felvette a 4-4-2-es hadrendet.

A sok mozgás és a jól megkomponált tolódásnak köszönhetően Cristante amint labdát kapott azonnal rárontott valaki – André-Frank Zambo Anguissa vagy Fabián Ruiz – és nem hagytak neki időt. Rövid időn belül ívelgetésekre kényszerítették a fővárosiakat, amely során az egyedül lévő Tammy Abraham próbált szélmalomharcot vívni. Noha a hátsó passzolgatás még megmaradt egy ideig, de az is fokozatosan eltűnt a hazaiak játékából, Luciano Spalletti csapata pedig átvette a kezdeményezést.

A mérkőzés utolsó negyedében jött el az újabb jó római időszak, amikor több esélyük volt a három pont megszerzésére. Az egyre erősödő nápolyi nyomás ellenére is képesek voltak több alkalommal is emberfölényes kontrát vezetni. Azonban ezekből még csak helyzetet sem tudtak kialakítani, mert a döntéshozatalnál rendre rossz megoldás született. Ezt érzékelve Spalletti visszább rendelte sajátjait, s nagyon érett döntést hozva többre értékelte az egy pontot, minthogy a nagy akarás végén egygólos vereséggel térjenek haza.

 

A MECCS LEGJOBBA(I)?

Egy gól nélküli döntetlen esetén akár a védelmek egyik tagját is ki lehetne emelni, mert mindkét hátsó alakzatban voltak remek teljesítmények, de amit Anguissa nyújtott, az megérdemli ezt a bekezdést.  A 26 éves kameruni az elmúlt években az a fajta védekező középpályás volt, aki inkább a rombolásért felelt. A hatos poszton a labdaszerzések, a támadások megakasztása és persze a védelem előtti biztosítás volt a feladata, de ez erősen megváltozott idénre. Már a három Championship-összecsapáson (Anguissa a Fulhamben kezdte az idényt) is sokkal inkább támadóbb szerepkörben szerepelt, majd Nápolyban ez még inkább igaz rá.

Spalletti elképzeléseiben a labdakihozataloknál mindkét hatos mélyen visszalép, hogy opciót nyújtson a védőknek és ne engedjék az ellenfélnek a presszióját hatékonyan működni. Ez a szerep négy támadóharmadba juttatott átadást, négy progresszív megindulást és egy kiharcolt faultot eredményezett ezen a mérkőzésen Anguissától, mert megállítani szabályos keretek közt alig lehetett. Labdatartás során Fabián Ruiz a leghátsó középpályás, így Anguissa feljebb léphet, ami egyszerre biztosíték a támadóharmadbeli labdavesztések utáni szituációkban, másrészt kiaknázza a benne rejlő potenciált. A 91%-os passzpontossága és a 75%-ban megnyert párharcai mellett a védekezésben is remekelt. Jöttek a szokásos szerelései (négy) és labdaszerzései (három), sokszor érezhette azt a néző, hogy minden lecsorgó labda hozzá kerül.

A spanyol Fabián ezen a mérkőzésen is megmutatta, hogy egy igazi tanár. Mesteri precizitású átadásokkal operált (95%), legyen szó akár rövid passzról, akár hosszú indításról (4/3). Kiosztotta a mérkőzés egyik legszebb, „no look” kulcspasszát Matteo Politano felé, amit bár hosszan vett át az olasz, de végül csak a védők önfeláldozó megmozdulása miatt nem sikerült gólig vinni. Olyan réseket látott meg az ellenfél védelmében, amelyeket csak kevesen. Mindemellett védekezésben is hozta a tőle megszokottat, mert a presszingben hatékony volt, a labdaszerzések terén meg intelligensen kiharcolta a szabadrúgásokat, amint esélye adódott rá.

A nápolyiak fölénye egyértelműen kettőjüknek volt köszönhető, mert a középső harmadban egyértelműen a hazaiak fölé tudtak nőni a játék minden elemében.

 

 

MINŐSÉG HIÁNYÁBAN, HELYZETKIHASZNÁLÁS NÉLKÜL

A liga két legkevesebb lövését engedélyező csapatának találkozóján nem volt várható, hogy elkápráztassanak bennünket nagyobbnál nagyobb lehetőségekkel a támadók. A különbség a két együttes között, hogy miközben a hazaiak az egyik legmagasabb minőségű kísérleteket kellett, hogy elszenvedjék, addig a Partenopei a legalacsonyabb minőségű lehetőségeket engedélyezte, s ez magyarázza, hogy eddig csak három gólt kapott.

Ezúttal azonban a rómaiak háromszor is nagy helyzetbe kerültek, mikor is 0,2 xG feletti próbálkozásuk volt, bár egyikkel sem találták el David Ospina kapuját. Az első esetben Abraham leginkább Amir Rrahmani miatt nem tudott precíz lenni, de az angol még nem akklimatizálódott olyan értelemben, ha úgy érzi, hogy kicsit is eltalálták, akkor Olaszországban fetrengeni kell. Lorenzo Pellegrini lehetősége nagyon csúnyán mellé és fölé is ment, s bár volt zavaró tényező körülötte, a formája alapján többet várhattunk volna egy ilyen helyzetben tőle, míg Gianluca Mancini fejesénél csak az olasz védőn múlott, hogy a csúsztatása nem zörgette meg a hálót.

A másik oldalon Rui Patrício némileg többet dolgozott, bár nem ilyen minőségű lehetőségek miatt. A kiváló formának örvendő Osimhen szerzett egy gólt lesről, fejelt egy kapufát, meg egy helyzetben nem tudott kapura lőni. Lorenzo Insigne még az első játékrész végén, míg Elif Elmasz a meccs vége felé talált kaput, de a portugál Európa-bajnokon egyikük sem tudott kifogni.

A kaput találó lövések után mért várható gólok száma, vagyis az xGOT mindössze 0,61 volt, hiszen csupán négy védést kellett bemutatnia a két hálóőrnek. Komolyabb izgalom nélkül tudta le mindkét kapus ezt a találkozót.  

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

AZ ÖRMÉNY FEKETE LYUK

A kezdőcsapatok nem jelentettek különösebb meglepetést, bár az AS Románál sokan várták, hogy legyen változás a megszokott tizenegyhez képest. Mourinho már eddig is panaszkodott – a hétközi kínos vereség után pedig nagyon is kifakadt –, hogy vékony a keret, de talán az egyik olyan poszt, ahol van variációs lehetősége, az a szélsőké. Ezúttal is ott volt a bal oldalon Henrikh Mkhitaryan, aki már fordulók óta nem tudja hozni a tőle elvárható teljesítményt. Itt érdemes talán megjegyezni, hogy ő inkább a tízes szerepkörében mozogna otthonosan, de Pellegrini helye jelenleg megkérdőjelezhetetlen a csatár mögött.

Nem volt ez másképp ezúttal sem, az örménynek pedig a jó döntéseit egy kezünkön meg tudjuk számolni.

A 12 passzkísérlet 65 perc alatt szégyenteljes, ráadásul a nyolc rosszul befejeződött labdabirtoklása is volt, ami még tovább rontja az összképet. Pozitívumnak felírható, hogy volt egy lövése, az egyetlen római kaput találó kísérlet, illetve egy sikeres csele, ami után kiharcolt egy szabadrúgást, de itt be is fejeződik a felsorolás. Védekezésben többször is érezhető volt, hogy nem elég aktív, Giovanni di Lorenzo a kevés alkalommal amikor felfutott Politano mellé, akkor Mkhitaryan nem követte elég szorosan és kissé magára hagyta a szélsővédőt. Szerencséjére az égszínkékek nem erőltették túl a jobb oldalukat, így nem került ez miatt bajba Mourinho együttese.

 

AS Roma Napoli  2

 

A fővárosiak elképesztően féloldalasok voltak támadásban, mert a Rick Karsdorp–Nicolo Zaniolo páros kiválóan működött a jobb oldalon, s az akciók döntő többsége itt is ment. Csupán Stephen El Shaarawy beállása után volt érzékelhető, hogy a bal oldalon is van élet, amikor az olasz és Mathías Vina végre tudtak egy kicsit kombinálni a vonal mellett. Ebből jött is egy lehetőség, amikor Ospina jól vetődött ki, Abraham pedig eltalálta a kezét.

 

DAVIDE MASSA SZEREPELT IS, MEG NEM IS

Egy ilyen rangadón, ha csak azt nézzük meg, hogy két piros lap is kiosztásra került, akkor azt gondolhatjuk, hogy a játékvezető megtette, amit kellett, de valójában nem épp így történt: a két kiállított ugyanis a két edző volt. Mourinho két sárgával volt kénytelen elhagyni a technikai zónát, de a portugál ezért nagyon sokat is tett, bár vitathatatlan, hogy a második esetben a szeme előtt rántották le Zaniolót, a síp pedig néma maradt.  Spalletti a lefújás után kapta meg a magáét egy kissé furcsa szituációban, mert szeretett volna kezet rázni a játékvezetővel, aki azonban ment tovább az öltöző felé. Az olasz szakember megtapsolta, amit rosszul reagált le a bíró és felmutatta neki a pirosat. A sajtótájékoztató legérdekesebb aspektusát pedig épp az adta, hogy mindkét edző dicsérte a játékvezetőt, hogy egy ilyen feszült és érzelmektől túlfűtött rangadón jól helyt állt.

A pályán is akadt két szituáció, amikor villanhatott volna a piros.

  • A szünethez közeledve egy nápolyi felívelés után Mancini ugrotta túl Osimhent, s nem is kegyelmezett a lefelé érkezés során a nigériainak. A támadó a földre érkezett, majd a nem túl nagy fájdalmai közepette egy rúgómozdulatot tett az olasz bekk felé. A VAR vizsgálódott, de végül nem találták ezt olyan esetnek, ami piros lapot ér.
  • Egy perc telhetett el a videószobában meghozott döntés utáni újrakezdést követően, mikor a fővárosi támadás végén Mário Rui mellel hatástalanított egy beadást. A labda kicsit magasra pattant, amitZielinski fejel akart megjátszani, de Abraham kellőképp magasra emelte a lábát, hogy elérje a fejét. Az angol csatárnak ekkor már volt egy sárgája – amit azért kapott, mert bírói engedély nélkül tért vissza a pályára az ápolása után –, s bár itt jó eséllyel meg kellett volna kapja a másodikat, mert volt kontakt, egyfajta kompenzálásképpen elnéző volt vele Massa.

 

ÖSSZEGZÉS

Ahogy arra számítani lehetett a korábban látottak alapján, a védelmek pont annyira stabil teljesítményt hoztak, hogy ezzel ki tudják oltani az ellenfél támadójátékát. A hazaiak előtt adódtak a nagyobb helyzetek, cserébe viszont inkább a vendégek voltak fölényben, de kétségkívül egy olyan döntetlen született, amelynél egyik csapat sem érdemelt volna többet. Az érzelmek és a küzdelem rangadója volt ez, ahol senki sem mert kockáztatni annyit, hogy feláldozza a biztos egy pontot.

 

Ki lesz a Serie A 2021/2022-es gólkirálya?

3,50 – Ciro Immobile

7,00 – Edin Dzeko

8,00 – Lautaro Martinez

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszlország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Serie A piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást