Az arab futball európai profétája

Az idei szezonban Mohamed Szalah eredményesebb, mint valaha, és ő működik közre a legtöbb gólban a topligákban, amit a Mersey-parti rangadón jegyzett duplája is csak alátámasztott. Ennek ellenére az Aranylabda dobogójának a közelébe sem ért ezúttal, 2019-es ötödik helye viszont a legjobb eredmény, amit arab labdarúgó elért a futball csillogó nagyszínpadán. Így egyfajta nagyköveti funkciónak is könnyen interpretálható az a jégtörő szerep, amelyet a régió futballjának elismertetésében betölt.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az arab futball nyíló rózsabimbója

Bár Észak-Afrikában már a XIX. század végén megjelent a labdarúgás, majd hamarosan a függetlenedési mozgalmak egyik szimbolikus terepe is lett, az arab futballistákat kevésbé érintette a világ minden más táján tapasztalható exodus Európa felé. Ennek egyik fontos oka, hogy a régió labdarúgói sokszor nincsenek olyan pénzügyi kényszerhelyzetben, mint az afrikai vagy dél-amerikai tehetségek, akik az otthoni gázsik sokszorosát kereshetik meg az öreg kontinensen. Ezzel szemben a közel-keleti játékosok otthonuk elhagyása és a merőben idegen környezetbe költözés nélkül is busás bevételekre tehetnek szert, míg az észak-afrikai arab országok labdarúgói is nagyon gyakran veszik az irányt Európa helyett inkább az otthonosabb közel-keleti ligákba, ahol ráadásul nagyobb megbecsülés is vár rájuk, mint a megjelenésüket sokszor tartózkodóan fogadó európai közönség részéről.

Néhány első fecskét azért megemlíthetünk, mint a marokkói Abdelkrim Krimau, aki 1978-ban UEFA-kupa-döntős volt a Bastiával vagy az algériai Rabah Madzser, aki sorsdöntő gólt sarkazott az FC Porto játékosaként az 1987-es BEK-döntőben a Bayern München kapujába. Ugyanakkor számos arab játékos elkerülte közben messziről az öreg kontinenst, mégha hazájában és régiójában legendának is számított. Az algériai válogatottal az 1982-es vb-n a világ közvéleményében is mély nyomokat hagyó Lahdar Bellumi, a világbajnokságok egyik leglátványosabb szólógólját 1994-ben jegyző szaúdi Szaíd al-Ovajran, vagy mondjuk a háromszoros Afrika-kupa-győztes, a Moszri-rezsimben még emigrációba is kényszerülő egyiptomi irányító, Mohamed Abutrika egyaránt távol tartották magukat az európai kluboktól, miközben több meghatározó arab játékos megfordult ugyan a kontinensen, de rövid idő után távozott is onnan.

A Bosman-ítélet után tágra nyíló európai aranykapuk némileg változtattak a helyzeten, mint ahogy az is, hogy az észak-afrikai válogatottak jelentős része már Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban vagy Spanyolországban látta meg a napvilágot, így szép lassan elkezdték kikövezni az utat az anyaországokból érkező tehetségeknek is.

 Mindehhez jön, hogy az arab országokban egészen kiemelkedő lett a labdarúgás népszerűsége. A Nielsen 2018-as felmérésében az egyetlen arab ország, az Egyesült Arab Emírségek bizonyult a legnagyobb futballrajongónak, de az Ipsos ugyanazon évben publikált kimutatásában is Szaúd-Arábia, és mindkét ország magasan megelőzte a hagyományos európai futballhatalmakat a sportág iránti elköteleződésében. 

Így hát a mindenféle korrupciós vádakat leszámítva sem csoda, hogy a FIFA mindennek elismeréseként a 2022-es labdarúgó világbajnokság rendezői jogait először ítélte oda egy arab országnak, nevezetesen a régióban az egyik legmagasabb demokrácia-indexszel bíró Katarnak. Mindeközben az észak-afrikai országok súlyos infrastrukturális és gazdasági deficitje, illetve a közel-keleti területek a futballnak a legkevésbé sem kedvező, erősen hátrányos időjárási adottságai ellenére is az arab országok nemzetközi eredményei is érezhetően javuló tendenciát mutatnak. A legutóbbi világbajnokságra például a torna történetében először négy arab válogatott is kvalifikálta magát és 2022-ben ez a rekord akár még meg is dőlhet, hiszen a rendező Katar mellett Szaúd-Arábia is a kijutás kapujában van már, Afrikában pedig négy arab ország is pályázik még a végső rájátszásban a részvételre.

 


 

Az új próféta

Mindezen eredmények persze nem érték volna el önmagában az átlagos európai futballkedvelő ingerküszöbét, ha fel nem tűnt volna a színen egy arab labdarúgó, aki szívós munkával, lépésről lépésre haladva fel nem küzdi magát a futballvilág legmagasabb polcára. Márpedig Mohamed Szalah ezt tette, mégpedig szerencsés véletlennel a támadó poszton, ahol a góljai és előkészítései révén a legszembetűnőbb és legegyszerűbb statisztikákkal vállhat megkerülhetetlenné a világ amúgy lekezelt tájairól érkező játékos.

Könnyen lehet azonban, hogy Szalah története nem alakult volna így, ha nem változott volna tinédzserkorában Egyiptom egy igazi lőporos hordóvá. Miközben ugyanis az ifjú csatárpalánta Nagrizs nevű szülővárosából kezdetben napi négyórás buszúttal járt kairói klubjának edzéseire, az arab tavasz következményeiként Hoszni Mubarak 30 éves uralmát is megdöntötte a nílusi forradalom, majd 2012 februárjában a 74 halálos áldozatot követelő port-szaidi tragédia után beszüntették az egyiptomi bajnokságot. Szalahnak az volt a szerencséje, hogy fiatal kora ellenére bemutatkozhatott a kiesőjelölt Al-Mukavlun színeiben már az egyiptomi élvonalban, és tagja volt már az U20-as világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutó utánpótlás-válogatottnak is, ahol gólt lőtt Argentína ellen, így a neve szerepelt már a játékosügynökök noteszében.

Az FC Basel végül 2,5 millió eurót sem sajnált a játékjogáért, így már a svájci klub tagjaként talált a londoni olimpián minden meccsén a hálóba. Murat Yakin csapatában aztán még inkább jobb oldali középpályást játszott, de onnan is tevékeny részese volt két svájci bajnoki címnek és egy El-elődöntős szereplésnek egyaránt. Mi akár arra is emlékezhetünk, hogy az Európa-liga csoportkörében a Videoton ellen csereként beállva készítette elő a győztes találatot, de ennél nagyobb jelentőséggel bírt, hogy a negyeddöntőben a Tottenham Hotspurnek, az elődöntőben pedig a Chelsea-nek is gólt lőtt, majd 2013 őszén a BL-csoportkörben ismét oda-vissza mattolta egyszer-egyszer a londoni kékeket.

A Chelsea így már 16,5 millió eurót fizetett érte, ezzel pedig elérkeztünk Szalah pályájának újabb mélypontjához, miután szinte az alapokról kellett újjáépítenie magát Olaszországban. Az esete elég jól példázza azt is, mennyivel több kihívással kell szembesülnie egy Afrikából induló futballreménységnek, hogy eljusson a futball elitjébe, mint egy európai vagy akár dél-amerikai ifjoncnak. Az újabb és újabb állomáshelyek pedig mindig számos veszélyt rejtenek magukban, újabb alkalmazkodást követelnek meg a gyakran egészen eltérő kulturális közegbe való beilleszkedés nehézségeivel (főként persze Európába érkezésekor). Mindeközben a világ jelenlegi legértékesebbre taksált játékosai közül Kylian Mbappénak, Harry Kane-nek vagy Jack Grealish-nek még országot sem kellett váltania eddigi karrierje felépítéséhez, de például Erling Haaland is igen hasonló kulturális közegben mozgott klubjai között.

Ráadásul a világ távoli, idegen sarkából érkezett tehetséget kevésbé féltve dédelgetik sokszor a szurkolók, szakemberek, újságírók egyaránt. Ne hagyjuk ki ehelyütt sem a lehetőséget, hogy felidézzük a FourFourTwo akkori magyarországi főszerkesztőjének jegyzetét, aki végtelen szakértelmében „ostobának” titulálta Szalahot, amire egy olasz, német vagy angol játékos esetében alighanem csak sokkal extrémebb esetben vetemedett volna, de a szurkolók is gyakran őt találták meg, ha nem a vágyaiknak megfelelően alakultak a dolgok a csapat tájékán. Mindeközben azért a szakemberek egyre magasabb polcra tették olaszországi teljesítménye alapján is, végül pedig a Premier League-be visszakerülve is bizonyított és Jürgen Klopp atyáskodása mellett egészen új szintre lépett a karrierje.

 

 


(X) Minden napra új meglepetés az Unibet adventi kalendáriumával! Kattints ide, regisztrálj egy számlát és nézd meg, milyen meglepetés vár ma rád!


 

A szintlépés

Már első liverpooli évében alaposan letette a névjegyét és begyűjtötte a gólkirályi címet, majd ennek megvédésével terelte el az „egyszezonos csoda” megbélyegzéseket (holtversenyben Sadio Manéval és Pierre-Emerick Aubameyanggal). Az épp Philippe Coutinho elvágyódása miatt kialakult liverpooli nyűglődésben Szalahnak sikerült azonnal beilleszkednie Klopp játékstílusába, mely merőben eltért az egyiptomi által a korábbiakban tapasztaltaktól. Feladatkörének a megváltozása persze korábban megkezdődött, egyre kevésbé volt a szélekre szorítva és fokozatosan került közelebb az ellenfelek kapujához. Így aztán például a labdaszerzéseinek vagy a passzainak a száma lecsökkent, de lövéseinek a pozíciója egyre veszélyesebb lett, ahogy azt az átlagos xG-értékek növekedése is mutatja.

 

 

Klopp korábban a támadósor közepén is kipróbálta, amit a Totti-féle hamis kilences poszt atyja, Luciano Spalletti már a Romában is megismertetett vele, de igazából a jobb oldalról indulva érzi a legotthonosabban magát. Ezen területen a tavalyi, némileg haloványabb évben is megállapítottuk már, hogy a játéka egyre inkább a büntetőterület bejátszására tevődik a labdafelhozatalok helyett, idén pedig a topligák összesített viszonylatában is a legaktívabbak közé emelkedett a progresszív passzok átvételében és a tizenhatoson belülre való betörésekben egyaránt.

Talán épp ennek a támadások végső fázisára koncentrált játéknak köszönhetően Szalah helyzetkihasználása is jobb, mint valaha. A lövéseinek veszélyessége alapján elvárható gólokat idén 51%-kal teljesíti felül (13 gólt lőtt 8,6 xG-nyi veszélyességű helyzetből), de gyakran maga is alakítja ki ezeket a lehetőségeket és a társai kiszolgálásában és az élen jár. Nyolc gólpassz is járul ugyanis gólterméséhez, ez pedig azt jelenti, hogy a topligák leghatékonyabb támadója idén, aki 90 percenként nem kevesebb, mint másfél gólhoz járul hozzá, átlagban 0,93-at maga szerez, 0,57 pedig az átadásaiból születik.

 


 

Több mint futball

Nem csak idei teljesítménye, a gólkirályi címek vagy a 30 év után elhódított bajnoki trófea emeli ki Mohamed Szalahot, hanem az is, hogy első arab futballistaként nyerte meg az európai Bajnokok Ligáját 2019-ben (32 évvel a már emlegetett Madzser BEK-sikere után), de az egyiptomi válogatottat is nagyban az ő teljesítménye és az ő utolsó pillanatokban értékesített büntetője juttatta vissza a világbajnokságra 28 év várakozás után.

Ezek után nem is csoda, hogy hazájában kultikus figurává vált, hiszen a szurkolók maguk közül valónak érzik és reményt is ad nekik történetével, hiszen a nép gyermekeként hódította meg a távoli, vágyakozással nézett fényes luxusvilágot, miközben végig hű maradt az elveihez és gyökereihez. A futballista WAG-ek világából olyannyira kirívó, kissé molett és a muszlim hagyományoknak megfelelően kizárólag csadorban vagy hidzsábban mutatkozó felesége segítségével számos jótékonysági akciót szeveznek. Szülővárosukban már létrehoztak mentőközpontot, sportpályát, leányiskolát, támogatták a COVID-járvány alatti oxigén-beszerzést, élelelmiszerjuttatásokat, de például egy kairói rákkutató intézetet is.

Így valóságos mesehőssé vált nem csak Egyiptomban, az arab régióban, de az afrikai kontinensen is. Mosolya rengeteg falfestményről köszön vissza példaképként szerte az utcákon, de folytattak vele sikeresnek ígérkező drogellenes kampányt is hazájában, míg a legutóbbi vb-selejtezőn Angolában háromszor is félbeszakadt a játék, mert a helyi rajongók hozzárohantak, hogy megöleljék. Az is jól mutatja talán a Szalah-kultusz mélységét, hogy a 2018-as egyiptomi elnökválasztáson mintegy egymillió szavazólapot adtak le az ő nevével ellátva a végül 97%-os győzelmet arató Abdel-Fattáh esz-Szíszi rezsime elleni tiltakozásul, vagyis úgy végzett virtuálisan az ellenjelöltet megelőzve a szavazás második helyén, hogy valójában nem is indult.

A legfontosabb azonban talán az, hogy az arab labdarúgás nagyköveteként Európában is mély nyomokat hagy a Szalah-jelenség. Eredményességéhez ugyanis sztárallűröktől mentes szívósság és szerénység párosul, mely széles körben szimpatikussá teszi nem csak a liverpooli, de rengeteg más európai szurkoló számára is, mindeközben viszont látványosan és rezzenéstelen nyugalommal vállalja fel muszlimságát a közönség előtt. A mérkőzések előtti imája és a gólörömök utáni leborulása is részévé vált a nézők által tiszteletben tartott rituálénak, mely szélesebb körben erősíti a toleranciát. A Stanford Egyetem mára elhíresült tanulmánya megállapította, hogy Szalah angliai karrierje 19%-ban csökkentette a gyűlölet-bűncselekményeket és 53%-kal a muszlimellenes tweeteket a Liverpool-szurkolók között, de a Cambridge Egyetem kutatása azt is kimutatta, hogy az egész országban csökkentek az utóbbi időben az iszlamofóbia hatásai.

A legnagyobb hatású bajnokság, a Premier League közvetlen élvonalában Szalahon kívül az algériai Rijad Mahrez, a szenegáli Sadio Mané, a marokkói Hakim Zijes, de még a francia Paul Pogba is rendszeresen adja jelét hitének, ami a társadalom szélesebb rétegei számára teszi ismerőssé az Iszlámot és könnyíti meg ezáltal az elfogadást. A muszlim és/vagy arab labdarúgó-tehetségek felbukkanására is kevésbé legyint már a futballközeg és talán közelebb léptünk ahhoz is, hogy az arab világ futballimádatát se egyszerű kézlegyintéssel fogadja a könnyű ítélkezésekre fogékony miliő.

 

Néhány a számtalan Szalah-graffiti közül Egyiptom utcáin

 

 

Ki nyeri a Premier League 2021/22-es kiírás gólkirálya?

1,57 – Mohamed Szalah

10,00 – Jamie Vardy

12,00 – Cristiano Ronaldo

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az angol labdarúgás piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Besthqwallpapers

Írj hozzászólást