Az Auld Enemy első összecsapása az országok közötti mérkőzések megszületését jelentette

1872.november 30-án találkoztak egymással először Anglia és Skócia labdarúgói, ez volt az első hivatalos mérkőzés nemzeti csapatok között. Ennek apropóján idézzük fel az összecsapás megrendezését, az előkészületeket megelőző eseményeket, illetve magát a mérkőzést.


(X) REGISZTRÁLJ A BÜNTETŐN KERESZTÜL AZ UNIBETRE, ÉS BEFIZETÉSI BÓNUSZOD MELLÉ 10 EZER FT INGYENES FOGADÁST IS KAPSZ AJÁNDÉKBA!  


 

A labdarúgás nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt években, gondoljunk bele milyen nagy lehetett az ugrás az 1800-as évek közepén, amikor próbálták szabályok közé keretezni a ma már világszerte népszerű sportágat. A labda rúgásához kapcsolódó játékok nagy utat tettek meg, az időszámításunk előtti Kínában ismert cuju, az olmékok által játszott tlacstli, vagy az olaszok által középkorban űzött calcio storico játékon keresztül addig, amíg eljutottunk a 19. századi Angliába.

A futball ekkoriban még nagyon hasonlított a rögbire, viszont az 1848-as Cambridge-i Szabályok lefektetését követően ketté lehetett választani a két sportágat.

Azonban ezeket a szabályokat nem fogadták el hivatalosan, sok egyetemen különböző módon futballoztak. Az egyik ilyen volt a sheffieldi, melynek köszönhetően 1857. október 24-én megalapítottak az első futballklubot, a Sheffield FC-t.

 

Az előzmények londoni skótokkal

1870 márciusában már volt egy nem hivatalos Anglia–Skócia mérkőzés, melyre a vendég skót csapatot apróhirdetésekben verbuválták.

A rövid jelentkezési határidő illetve a londoni helyszín eléggé behatárolta a vállalkozó kedvűek számát, így a vendégeket kivétel nélkül csak Londonban élő skótok alkották.

A találkozó 1-1-es eredményt hozott, melyen a skótok egy hatalmas taktikai bakinak (vagy túlgondolt húzásnak) köszönhetően szerezték meg a vezetést.

Az angolok előre küldték a kapusukat, hogy segítse őket a támadásban, ám egy eladott labdát sikerült kihasználnia a vendégek 17 éves játékosának, Robert Crawfordnak. Alfred Baker a lefújást megelőző pillanatokban egyenlített, kialakítva a végeredményt. Ezt a mérkőzést még négy, nem hivatalos találkozó követte, mikor eljutottunk 1872-ig, az első hivatalos összecsapásig. Ezt megelőzően volt egy FA-kupa-mérkőzés, melyen a skót Queen’s Park, illetve az angol Wanderers vívott egymással Londonban. A két klub illetékesei ekkor kezdtek el dolgozni egy nagyobb eseményen, melyet a határtól északra rendeznének meg.

Megállapodtak abban, hogy a Londonban félévente rendezett mérkőzések helyett évente egy alkalommal találkoznak a válogatottak, és az első hivatalos összecsapást a glasgow-i West Of Scotland Cricket Clubban fogják játszani Szent András napján.

A megbeszélésen ott volt Robert Gardner és David Wotherspoon (Queen’s Park) skót részről, míg az angolokat Charles Alcock képviselte. Érdekesség, hogy az imént említett úriemberek nem csak a tárgyalóasztalnál csillogtatták tudásukat, hanem a pályán is, mert tagjai voltak a két válogatottnak. Hármójuk közül csak Alcock nem tudott részese lenni a történelmi skót–angolnak, mert néhány héttel korábban sérülést szenvedett, így nem állt csapata rendelkezésére.

 

 


 

Extravagáns hadrendek, gól nélküli döntetlen

Az angolok csapatában a fizikai felkészültség dominált. Rendkívül erős játékosokból állt a keret, tagjai magasabbak, erősebbek, nehezebbek voltak a skótoknál. A skót válogatott egy az egyben megegyezett az FA-kupában pályára lépő Queen’s Park együttesével. Skócia nem tudta felvenni a versenyt párharcokban Angliával, válaszként a technikailag fejlettebb taktikájukkal igyekeztek operálni, amely a Queen’s Park játékából fakadt. A skótok taktikája a rövid, pontos átadásokra épült – akárcsak klubszinten –, és amíg az angolok a testi erejüket használták fegyverként, addig a skótok fineszes megoldásokra építettek.

Tökéletesen jellemezte ez a fajta kettősség a labdarúgás megosztottságát. A lesszabálytól kezdve a játékstílusokig mindenhol megfigyelhetők voltak a különbségek, hiszen ekkoriban a szabályalkotók nemzeten belül sem tudtak mindent tisztázni, nemhogy azon kívül. A mérkőzés 0-0-s végeredményt hozott. Ugyanúgy, ahogyan a Queen’s Park és Wanderers között vívott FA-kupa-összecsapás.

A felek izgalmas hadrendeket választottak, a skótok két védővel, két half-backkel, hat támadóval álltak fel, míg angol részen az egy védő, egy half-back, nyolc támadó volt a kiinduló pont.

A mérkőzésen egy meg nem adott skót gól született, a találkozó játékvezetője azért nem adta meg, mert a felsőlécet akkoriban helyettesítő szalagot találták el. Sőt a mérkőzés végén akadt egy skót lehetőség, ám Robert Leckie lövése a szalag tetején landolt. Ám nem csak a szokatlan hadrend, vagy a felsőléc hiánya okoz furcsaságot mai szemmel, hanem a különböző kiadványokban rögzített szabályok. A skótok például védekező szögletet végeztek el, miután egy angol próbálkozás után az alapvonalon kívülre került a játékszer. A bedobást az a csapat végezhette el, melynek játékosa előbb ért a labdához. S csak azért volt félidei szünet, mert gól nélküli döntetlen volt az állás.

 

Egy shillingért láthatták a legjobb meccset Skóciában

A mérkőzést nagyjából 4000 néző tekintette meg a helyszínen, egészen nevetségesnek hangzó egy shillingért. Az akkori sajtó pozitív hangnemben köszöntötte az első hivatalos válogatott mérkőzést. Az Aberdeen Journal minden idők legjobb meccseként jellemezte, amit eddig skót földön lehetett látni. A The Field nevű sportújság tudósítása szerint a tömeg éljenezve tapsolt a találkozót követően mindkét csapatnak. Lendületes, kellemes játékot láthattak a kilátogató nézők. A Glasgow Herald beszámolója így szólt:

 

„Mindkét fél keményen dolgozott, és kiváló játékot mutatott be. Az angolok minden előnyben részesültek a súlyban, az átlaguk két stone-nal (nagyjából 11 kilogrammal) volt nehezebb a skótoknál, és övék volt a tempó. A hazai klub erőssége az volt, hogy kiválóan játszottak együtt.”

 

A The Scotsman tudósításában arról írtak, hogy az angolok nem működtek jól együtt az első játékrészben, ellentétben a második félidővel. Míg a The Graphic nemes egyszerűséggel a passzolás szakértőiként jellemezte a skót válogatottat.

Ez volt az első fejezete, az immár 113 egymás ellen vívott mérkőzésnél tartó örökrangadónak (Auld Enemy). Talán a sors vagy a vakszerencse hozta úgy, hogy az eddigi utolsó, 113. találkozó (a nyári Európa-bajnokságon játszották) is 0-0-s eredményt hozott, akárcsak a majdnem 149 évvel ezelőtt játszott legelső.

 

 


 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

7,00 – Franciaország

9,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást