Berobbant, mint egy dán dinamit

Joakim Maehle neve keveseknek jelentett valamit is az Európa-bajnokság előtt, pedig akik nem csak a topbajnokságokat követik figyelemmel, azok évek óta tisztában vannak azzal, hogy a dán játékos nagyon vadul dörömböl a „nagyszínpad” ajtaján. Hogy milyen játékos a kontinenstorna egyik felfedezettje, és milyen stílust képvisel a pályán, arról olvashattok a következőkben.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A dánok remek szereplésében főszerepet vállal a bal oldali szárnyvédőként játszó Joakim Maehle Pedersen, akinek a nevét ma már minden olyan focirajongó megismerte, aki figyelemmel követi a kontinensviadalt. Az Európa-bajnokságon már két gólnál járó Atalanta-játékos annak ellenére nyújt kiemelkedő teljesítményt a bal szélen az oldalvonal mellett, hogy jobb lábas, viszont a Wales elleni nyolcaddöntő végén, mikor átkerült eredeti posztjára, akkor pedig ballal vette be az ellenfél kapuját – megmutatva a benne rejlő még mindig hatalmas potenciált.

 

FIATALON ODAHAZA

Az ő története 1998. május 20-án kezdődött, egy Östervra nevű kis faluban, Dánia egészen északi részén. Itt kezdett el a helyi focicsapatban a labdarúgással szervezett szinten is foglalkozni egészen 12 éves koráig, mikor is lecsapott rá az Aalborg FC, amely a hozzá legközelebb – mintegy 50 kilométerre délre – lévő, élvonalbeli felnőttcsapattal bíró egyesület volt. Mikor betöltötte a 18. szülinapját, a klub közölte vele, hogy a következő szezont már az első csapatban foga megkezdeni, köszönhetően annak, hogy utánpótlás-szinten kitűnően teljesített, ami válogatott meghívókat is ért a számára.

A 2016-17-es idényben Morten Wieghorst csak szép fokozatosan kezdte el beépíteni a csapatba, de mikor novemberben menesztették és a helyét az utánpótlásból felhozott Jacob Friis vette át, akkor állandósult a kezdőben Maehle helye a jobbhátvéd posztján. Az alsóházi időszakban már többször játszott a középpályán is a 4-4-2-es hadrendben, mert kiváló támadó erényeket csillogtatott, főként egy az egyben mert a korához képest bátran párharcokat felvállalni, valamint a beadásai is elég jó hatékonysággal találták meg a társakat.

Minden sorozatot figyelembe véve 27 alkalommal lépett pályára, 2170 játékperc alatt egy gól és öt assziszt jött össze neki, de ami igazán komoly hatással volt az érdeklődőkre, hogy 18 évesen progresszív felfogású játékosként 80%-os passzhatékonysággal bírt, kilencven percre kivetített 16 párharccal, melyek több mint felét meg is nyerte, meccsenként 3,4 beadást átlagolva, valamint 4,6 labdaszerzést és 3,3 szerelést. A statisztikai mutatói magukért beszéltek, a belga KRC Genk együttese pedig 1,3 millió euró fejében meg is szerezte a játékjogát.

 

EGY MAGASABBAN JEGYZETT LIGÁBAN FEL KELL NŐNI AZ ELVÁRÁSOKHOZ

A már május elején biztossá vált átigazolás után a nyári felkészülést már Albert Stuivenberg irányítása alatt kezdhette meg az akkor 19 éves játékos. A holland szakember huzamosabb ideig dolgozott hazája utánpótlásában, így bátran be merte vetni a fiatalokat, s nem volt ez másképp Maehle esetében sem, aki rögtön a nyitó fordulóban – csereként beállva – gólpasszal debütált.

 

 

Nagyon gyorsan megmutatta a Jupiler ProLeague-ben is, hogy bizony az ő erősségeire igen is lehet építeni. A támadások segítését a védelem mögé való beindulásai, az overlap mozgásai jellemezték, amiknek köszönhetően négy asszisztig jutott, de átlagolt 0,45 kulcspasszt, 2,65 beadást és a progresszív passzokkal (4,57/90), illetve labdacipelésekkel (7,62/90) is nagyon jó benyomást tett az egész ligára. Emellett persze védekezésben sem lehetett rá panasz, mert bár a szezon közbeni edzőcsere nem volt erre annyira jó hatással – túlzottan sok támadófeladata lett –, de így is volt stabilitása hátrafelé, ami közben a labdaszerzések (4,1/90) és a szerelések (4,3/90) is rendben voltak. Philipp Clement decemberi kinevezése és a 4-2-3-1-es hadrend állandósulása – amiben komoly támadószerep hárult a két szélsőhátvédre, hogy a csapat szélességét megteremtsék a vonalak melletti játékukkal – igen pozitív hatást gyakorolt Maehle fejlődésére, mert ekkortájt kezdte kinőni magát.

 

A jó első szezon után a második még magasabb szintre lépett, de mindezt fel sem tűnt sokaknak, mert az a csapat nagyon össze volt rakva és ma már a többségük topligás játékos, akik vonzották a reflektorfényt akkoriban. Olyan labdarúgók alkották azt a bajnokcsapatot, mint Leandro Trossard (Brighton), Ruslan Malinovskyi (Atalanta), Sander Berge (Sheffield United), Joseph Aidoo (Celta Vigo), Mbwana Samatta (Fenerbahce) vagy épp Alejandro Pozuelo (Toronto).

 

Mæhle család
A bajnoki ünneplésre a szülők is megérkeztek Belgiumba. (Forrás: Twitter)

 

A szezon 57 mérkőzéséről három alkalommal hiányzott mindössze, viszont négy gól és tíz előkészítés is került a neve mellé. Háromszor adott gólpasszt az Európa-ligában, amivel már nemzetközi szinten is tett benyomást a nagyvilágra, de egy-két a belga klub szerint „szóra sem érdemes” ajánlatot figyelmen kívül hagyva nem érdeklődtek érte valódi ajánlattal.

A 2019-20-as idényre Clement távozott, akárcsak jó pár meghatározó játékos, így megadatott az esély Maehle számára az előrelépésre, hogy még nagyobb szerepet vállaljon csapatában. Viszont a nagy változások nem tettek jót a Genkkel, mert előbb Felice Mazzuval szenvedett a gárda, majd Hannes Wolf hozott el egy olyan szerkezetet, amiben a legtöbben nagyon nem mozogtak otthonosan. A dán számára viszont új irány kezdődött el a német szakember irányítása alatt, szárnyvédővé lépett elő labdabirtoklások során. Az új szerepkörben már teljesen kibontakozhatott, mert még több lehetősége volt a támadásokat segíteni, kevésbé fáradt el abban, hogy nagyon mélyre vissza kellett érnie védekezni, mint a Mazzu-érában, egyszerűen minden a kezére játszott, hogy kitűnjön a csapatból.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Noha a Bajnokok Ligájában csúfosan lebőgtek (egyetlen pont a csoportkörben) és a bajnokság végén is lemaradtak a nemzetközi szereplést érő helyekről, Maehle egyéni számai nem festettek annyira rosszul, mint amit az advanced mutatók visszaadnak. Az egy gól és négy assziszt papíron komoly teljesítményzuhanásnak lenne nevezhető, de a 8,22 xA és meccsenkénti 0,87 kialakított helyzet már valamit sejtet abból, hogy nem rajta múlott sok esetben a dolog.

 

 

A hátunk mögött hagyott 2020-21-es szezon elején még a Wolf alatt ugyanezt a 4-2-3-1-es formációt játszották, amiben támadás során szárnyvédőként helyezkedett, viszont amikor novemberben megérkezett John van den Brom, akkor a belga szakemberrel átálltak a 3-4-3-as szerkezetre, amiben már végleges lett a dán szerepe az oldalvonal mellett, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a télen az Atalanta 12 milliót kifizessen Maehle játékjogáért.

 

IRÁNY OLASZORSZÁG, IRÁNY A TOPFUTBALL

A bergamói félszezon az akklimatizálódással kezdődött, de szerencséjére a Gian Piero Gasperini által irányított csapatban akadtak páran, akik igyekeztek mindenben segíteni. Ilyen volt a korábbi csapattárs Ruszlan Malinovszkij, illetve a holland „delegáció”, Hans Hateboer és Martin de Roon, akikkel a nyelvi akadályok kisebbek voltak, mint az olaszul kommunikálókkal.

Az első meccseken csereként kapott lehetőséget méghozzá a bal oldalon, amit lassan szokott meg, de a támadók szélre húzódásainak is köszönhetően sokat törhetett befelé, így nem volt gond, hogy az „ügyetlenebb” lábát kellett többet használja. Először a kupában szerepelhetett a jobb szélen, amikor remekül meg is állta a helyét, majd a sors kegyes volt hozzá, mert Hateboer térdsérülése megadta számára az esélyt, hogy állandósítsa a helyét a kezdőben jobb oldali szárnyvédőként.

 

Az a közel három hónap alatt, amíg rendszeresen ott volt a pályán, beletanult a Gasperini-rendszerbe, hogy nem csak az oldalvonal mellett kell a csapat szélességét jelenteni, mert bár ebben továbbra is kiváló, de a bergamói három belsővédős szerkezetben a bekkek is felmennek időnként a támadást segíteni és Rafael Tolói ebben a legeklatánsabb példa, aki a jobb oldalon sokszor megindul előre, ezzel pedig Mæhle a félterületbe kell helyezkedjen és a kapu irányába támadhat, s kioszthatja akár az utolsó passzokat is, vagy kombinálhat a belső emberekkel.

 

 

A Serie A-s produktumában meglepő módon a védekezési adatai azok, amik miatt felkaphatja az ember a fejét, mert a bergamói presszing kiválóan fekszik neki, ezáltal sok labdaszerzése van, aminek szép hányada az ellenfél térfelén jön össze, de a szerelések és a védekező párharcok terén is magas hatékonysággal bír. A magasabb intenzitást és a nagyobb sebességet nem tudta azonnal felvenni, de nem is egyszerű belecsöppenni a Gasperini-féle Atalanta játékába, ám a támadó oldalon hozott számaira sem lehetett panasz, s jól alkalmazkodott ahhoz is, hogy itt már nem csak a jobb, de olykor a bal szélen is meg kell mutassa magát.

Dánia és Kasper Hjulmand pedig köszöni szépen ezt a „fejlesztést”, hiszen így a „vörös-fehérek” kissé vakfoltját, a bal oldali védő posztját egy minőségi játékossal tudják megoldani az Eb során, ahol is Maehle a lehető legnagyobb színpadon is megmutatja a világnak, hogy nem számít, ha jobb lábasként kell bal szélen szerepeljen, ő akkor is képes klasszis teljesítményt nyújtani a hazáját képviselve.  

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást