Birmingham bandái

Anglia második legnagyobb városa, két-három patinás klubbal, Liverpool, London vagy Manchester futballsikereit mégsem tudja még csak megközelíteni sem. Miért nem? Ledolgozható-e a lemaradás? Lesz-e valaha futballfőváros Birminghamből, amelyik Jack Grealish-t és Jude Bellinghamet adta többek közt a világ labdarúgásának? Nehéz ügy…


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Pedig 1982 tavaszán még minden rózsásnak tetszett. A város egyik büszkesége, az Aston Villa a BEK döntőjében verte a Bayern Münchent. A rotterdami lelátón több ezer angol fanatikussal egyetemben drukkolt kedvenceinek Kevin Grealish, amellyel mintegy csak jelezni próbáljuk, hogy fiának, Jacknek a mesés fizetés és a sportsikerekkel kecsegtető magasabb minőség ellenére sem volt egyszerű elhagyni a Grealish família imádott Villáját.

Az eggyel korábbi, értelemszerűen az Aston Villa bajnoki címével záruló szezonban a West Bromwich Albion a negyedik helyen zárt, az első és második liga közt fel-alá liftező Birmingham City pedig a középmezőnyben (13. helyen). Mit meg nem adnának azért Birminghamben, ha valaha láthatnák még ilyennek az élvonalbeli tabellát! Bár egy rövid kitérőt muszáj tennünk: a WBA-t valamiért szokás idehaza birminghami együttesként aposztrofálni, noha West Bromwich önálló város, igaz, mindössze tíz kilométerre Birminghamtől, amelyhez nyilván sok minden köti, de hiba volna megkérdőjelezni szuverenitását.

Hanem a másik két patinás egylet, az Aston Villa és a Birmingham City kétségtelenül Anglia második legnagyobb városából való, amelyik a környező településekkel hárommillió lakost számlál. Mint azt John Samuels, a Birmingham University professzora és a The Beautiful Game is Over szerzője évekkel korábban lejegyezte, bár Birmingham szereti magát Anglia második számú városaként hirdetni, ami a sportot illeti, sok szempontból Manchester és Liverpool mögé szorult (London a megelőzhetetlen metropolisz hat első osztályú és három második ligás klubjával, három, minimum 60 ezer nézőt befogadni képes klubarénájával, plusz a Wembley-vel).

Egyfelől mert nem sikerült olyan remekül promotálnia magát otthon és a nagyvilágban, mint az említett két másik városnak: Manchesterbe költözött a Nemzeti Futballmúzeum, Liverpool a zenei és a sportsikerekre, illetve kiválóságaira hivatkozva, mint Európa egyik kulturális központja propagálja magát, nem hiába: számos pontja a világörökség részévé vált.

 

(Forrás: jokejive.com)

 

De hol van ehhez képest Birmingham? Épített csúcsszuper könyvtárat, nemzetközi konferencia-központot többek közt, nyilvánvalóan fejlődik, de ami sportszakmai, illetve infrastrukturális szempontból igazán nagy lökést adott volna a remélt haladásnak (vagy belegebedt volna a város, ki tudja?), az az 1992-es olimpia megrendezése lett volna. 1986-ban Londont és Manchestert megelőzve, mint Anglia jelöltje pályázhatta meg az ötkarikás játékok rendezési jogát, Barcelonával szemben azonban elbukott. Az ezredfordulót követő első Brit Nemzetközösségi Játékok házigazda szerepe sem neki, hanem Manchesternek jutott, melynek révén utóbbi néhány igazán modern sportlétesítménnyel gazdagodott.

Manchester, Liverpool, London: ma már a sportbeli sikerek szinonimái, Birmingham egyelőre nem, még mindig inkább a lemaradásé, konstansan bízva a felzárkózás reményében.

A hátrány okainak triviális, mégis a legfontosabb oka persze a pénz. Illetve annak hiánya. Samuels professzor még 2013-ban, amikor épp pocsékul szerepelt a Premier League-ben az Aston Villa, tette fel a kérdést, vajon javul-e a helyzet. Jóslata szerint nemhogy szűkülne a birminghami, illetve a másik három várost reprezentáló elitklubok közti különbség, az bizony folyamatosan növekedni fog. Elvégre ahol több a pénz, oda áramlanak a jobb játékosok, és ha tudatos, magas szintű szakmai munkával valamelyest lehet is kompenzálni a futballisták közti tudáskülönbséget, hosszú távon képtelenség. Ha leegyszerűsítjük a kérdést, a helyezések a fizetések alapján dőlnek el, Birmingham márpedig abban képtelen (volt) konkurálni. Abban a három évadban, amikor az Aston Villa rendre az előkelő hatodik helyen zárt a PL-ben (2008 és 2010 között), a fizetési listát tekintve is a hetedik volt. Bevételeinek a 90 százaléka elment azonban a bérekre, ami nyilvánvalóan tarthatatlannak bizonyult. A 60-65 százalék körüli arány lenne az optimális, bár azt a klubok nagy része ma sem képes hozni. A Villa féltve a klub jövőjét alaposan csökkentette is a jövedelmeket, ami persze azt eredményezte, hogy elkezdett lecsúszni a tabellán (ami 2016-ra kiesésbe torkollott).

 

A szurkolók is nehezen viselték a kiesést. (Forrás: SkySports)

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

De hogy valóban a pénz az úr: a 2010–2011-es idényben a Manchester United bevétele 331 millió font volt (ma már annak simán a duplája), a Villáé 92 millió, a West Bromwich-é 59, a Birmingham Cityé 56 millió. Elég jelentős differencia ugyebár. A United akkoriban csak a reklám- és csecsebecsekereskedelemből több pénzt generált, mint az Aston Villa minden egyébből, beleértve a busás tévés pénzeket, valamint a meccsnapi bevételeket.

A lemaradás pedig valóban inkább csak nőtt: amíg például Manchester a zenei, főként pedig futballéletének hála turisták millióit vonzotta a városba, ami fellendítette a vendéglátást, egyben az ipart, s ezáltal munkahelyeket teremtett, Birmingham ebből a szempontból csak vegetált. Sokáig a tulajdonosváltások sem segítettek: a legendás Doug Ellis 2006-ban, 24 évnyi folyamatos elnöki regnálás után adta el a klubot az amerikai milliárdos Randy Lernernek, a remélt hatalmas befektetésből nem lett azonban semmi. A 2007-ben részben hongkongi kézbe kerülő Birmingham City sem profitált sokat az utóbb pénzmosással megvádolt távol-keleti tulajdonosi kör szerepvállalásából. A West Bromwich és a szintén régióbeli Wolverhampton Wanderers ma is kínai kézben van, de a nagy áttörés várat magára, még ha utóbbit sokkal szisztematikusabban építgetik és irányítják is.

A két valóban birminghami klub ma merőben más utat jár. Az Aston Villát 2018 óta két milliárdos üzletember, az egyiptomi Nassef Sawiris, valamint az amerikai Wes Edens tulajdonolja, és azóta bizony több mint 300 millió fontot költöttek játékosvásárlásra (valamint kölcsönvételre), idény nyáron a Grealish-ért kapott 100 milliót is visszaforgatták a csapatba, abból jött Danny Ings, Emiliano Buendía, Leon Bailey és Axel Tuanzebe (utóbbi kölcsönben). A tetemes invesztíciónak már 2019-ben meglett az eredménye, amikor a Villa három év távollét után visszajutott a Premier League-be. Ahhoz képest persze, hogy a Villa az elmúlt öt év nettó kiadásait tekintve egész Európában az első ötben van, a fejlődés nem olyan látványos, de épp a megrekedni látszó szekér miatt vált meg a sikeredző Dean Smith-től, és vitte a Villa Parkba a liverpooli ikon, az edzői karrierjét Glasgow-ban látványosan indító Steven Gerrardot.

 

Az új fiúk. (Forrás: BBC)

 

Csakhogy amíg a költés egyre nagyobb, a bevételek korántsem nőnek: a klub 2020-ban bevétele 97 százalékát (!) volt kénytelen fizetésekre áldozni, nem csoda, hogy irtózatos veszteséget termelt. A költekezést nyilván meg kell állítani, és az immár minőségi mag mellé elhelyezgetni az amúgy remek Villa-akadémia szupertehetségeit: a már egyre több játéklehetőséget kapó Jacob Ramsey-t, valamint a nála is nagyobb talentumnak tartott 18 éves öccsét, Aaront (az Aaron Ramsey név amúgy sem cseng rosszul a nemzetközi futballban), valamint az ugyancsak ígéretes Chukwuemeka testvérpárt, Carney-t és Calebet (előbbit, a felnőttek közt már bemutatkozó 18 éves középpályást meg is kellene persze ahhoz tartani.)

A Birmingham City akadémiájáról ugyancsak került már ki hatalmas tehetség, legutóbb Jude Bellingham, de nagyjából ez minden jó, ami elmondható a jelenlegi csapatról, a másodosztály 15. helyén szerénykedő klubban amúgy inkább a káosz uralkodik. Az elmúlt hét évben 12 tréner fordult meg a City kispadján, a jelenlegi edző, Lee Bowyer tavaszi megjelenése némi reményt keltett legalább: tíz bajnokijából ötöt megnyert és kétszer döntetlenre végzett vele a City, kiharcolva a sima bennmaradást. A nyáron aztán a City-drukker Troy Deeney leigazolása is emelte a hangulatot, az eredmények azonban újra csak elmaradoznak, az anyagi háttér ugyanolyan kétséges, mint amikor 2017-ben a nem megfelelő gazdálkodás miatt kilenc pontot levontak az együttestől. A másodosztályú tagságát úgy is sikerült megtartania, idén sem lehet más a célja.

Így fest hát a futball Birminghamben, Anglia második legnagyobb városában. Ahhoz viszont, hogy a város bármely klubja valaha a második legnagyobb lesz a szigetországban, nem fűznénk nagy reményeket.

 

Ki lesz a gólkirály a Premier League 2021/2022-es idényének végén?

1,42 – Mohamed Salah

9,00 – Cristiano Ronaldo

17,00 – Diogo Jota

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az angol foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Kovács Tamás/MTI

Írj hozzászólást