Bundesliga: ez volt az első „félidő” a felsőházi csapatoknál

Félidejéhez érkezett a Bundesliga 2021-22-es szezonja, így ideje értékelni a csapatok teljesítményét, megnézni, hogy kik okoztak meglepetést és kik csalódást a Hinrunde (félszezon) során. A szezon eleddig több meglepetést is hozott, egy viszont nem változott, a Bayern München dominanciája. A tabella első és utolsó helye szinte kibéreltnek tűnik, köztük viszont idén különösen szoros a mezőny. A csapatok őszi produkcióját tízes skálán osztályozom, az első részben a felsőház kerül terítékre.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

 

BAYERN MÜNCHEN (10/8)

A Bayern helye lassan már olyan alapvető a Bundesliga élén, mint a csúcsdíszé a karácsonyfa tetején. Bár nyáron Hans-Dieter Flick távozása és Julian Nagelsmann érkezése után voltak páran, akik itt látták a kiváló alkalmat arra, hogy esetleg megszakadjon a bajorok sikerszériája, erre jelenleg semmi jel nem utal. Lewandowskiék megállíthatatlanul robognak a sorozatban tizedik salátástál felé.

Sokan – élen Lothar Matthäusszal – a szűk keret miatt féltették a rekordbajnokot, mondván nincs minden poszton a kétségtelenül világklasszis kezdőknek minőségi pótlása.

Ezzel szemben igazából Joshue Kimmich koronavírus miatti kiesése sem jelentett komoly visszaesést, az FC Augsburg elleni lehangoló vereség után visszatért a korábbi imponáló magabiztosság – nem kis részben köszönhetően Jamal Musiala sokszínűségének, aki a centrumban is bevethető. A féltések ellenére Nagelsmann is gyorsan felvette a ritmust és Leroy Sané formajavulásában is jelentős az érdeme. Az edző elképzelései abszolút visszaköszönnek a Bayern játékában, ráadásul Robert Lewandowski sem áll le. A Gerd Müller-féle 40 gólos rekord megdöntése után ezúttal is magabiztosan vezeti a góllövőlistát. A Bajnokok Ligája csoportköréből való hibátlan mérleggel való továbbjutás mellett a komoly válságban lévő FC Barcelona kiejtése is jó érzéssel tölthette el a bajorok fanatikusait. A müncheniek összképét az örök mumus Borussia Mönchengladbach elleni sokkoló, 0-5-s kupabúcsú és ezzel a triplázás lehetőségének elúszása, na és a katari befektetőkről szóló vita elfajulása miatt botrányba fulladó év végi közgyűlés csúfítja, emiatt nem makulátlan az értékelés.

 

BORUSSIA DORTMUND (10/6)

Az örök másodikok. Lassan már így lehet jellemezni a Ruhr-vidéki együttes helyzetét Németországon belül. Már jó pár éve reménytelenül próbálják letaszítani a Bayernt a trónjáról, és úgy néz ki, ez a küldetés idén sem fog sikerrel járni. A 34 pontos félszezon ugyan önmagában – főleg a tavaly őszi mélyrepülés után – egészen erős, ahhoz már viszont vajmi kevés, hogy a bajor riválist komolyan üldözőbe vegyék. Marco Rose csapata összességében inkább csalódásként könyvelheti el ezt a félszezont, amiben jelentős szerepe van a szégyenteljes Bajnokok Ligája-búcsúnak. Az Ajax elleni kilátástalan amszterdami 4-0-s vereség és a Sporting ellen elbukott sorsdöntő találkozó eléggé rossz színben tüntette fel a sárga-feketéket. Rosétól nyáron sokan a Jürgen Klopp által meghonosított magas intenzitáson és könyörtelen visszatámadásokon alapuló játékstílus visszatérését várták, azonban a szurkolóknak ebben a tekintetben csalódniuk kellett. Inkább a Dortmund vált a kemény letámadást alkalmazó ellenfelek áldozatává, például az Ajax, illetve az RB Leipzig elleni meccseken. Lehangoló volt nézni, ahogy a saját térfelükről sem tudják kihozni a labdát a játékosok. Természetesen Erling Haaland kiesése is erősen rányomta a bélyegét az őszi produkcióra és komoly kérdéseket vet fel, hogy mi lesz majd a csapattal a norvég küszöbön álló búcsúja után. A Jadon Sancho távozása után igazolt holland Donyell Malen beilleszkedése is nagyon vontatottan halad. Természetesen az őszi szezonon átívelő sérüléshullám tetézte a bajt, ami főleg a védelmet sújtotta. Ez mutatja a 17 mérkőzésen kapott 26 gól is. Miután a Klassikert szorosan és vitatható módon ugyan, de elbukták Haalandék végleg leszakadtak a Bayernről, összességében csak az lehet a pozitívum, hogy kisebb csapatok elleni mérkőzéseket a csapat eddig viszonylag meggyőzően hozta, így legalább a második hely stabilnak tűnik.

 

Fotó: Eurosport


 

SC FREIBURG (10/9)

Valószínűleg a legoptimistább várakozásokat is felülmúlja a klub háza táján, hogy a Bayer Leverkusen legyőzésével a dobogón telelhet a csapat. Christian Streich csapata megint olyan szezont produkál, aminek a legtöbben a csodájára járnak. Alapvetően növelte a várakozásokat, hogy ezúttal sikerült egyben tartani a keretet, a régi emberekhez – a Werder Brementől érkező középpályáson, Maximilian Eggesteinen kívül – a saját utánpótlásból csatlakoztak játékosok, élükön Kevin Schadéval, aki már rendszeresen szerepet kap a mérkőzéseken. A csapat rendkívül erős védelmi stabilitását mutatja a 16 kapott gól, ami a Bayernnel holtversenyben a legkevesebb a ligából. Ennek két fő letéteményese az új első számú kapus, Mark Flekken, valamint a Kicker őszi top tizenegyébe is bekerülő Nico Schlotterbeck.

Támadásban a csapat fő erénye, hogy igazi gólvágó nélkül tudják tartani magukat az élmezőnyben, az első számú csatáruk, Lucas Höler leginkább a fáradhatatlan mezőnymunkájával tűnik ki.

A félszezon csúcspontja kétségtelenül a „gladbachi mészárlás” volt, amikor 36 perc alatt sikerült hat góllal sokkolni a Borussia-park közönségét. Jól mutatja a csapat erősségét, hogy mind a hat gólt más-más játékos szerezte. Reményeink szerint tavasszal majd Sallai Roland is nagyobb szerepet tud vállalni a csapatban, aki a legutóbbi mérkőzéseken még a formáját próbálta visszanyerni térdsérülése után. Az értékelés csak a Bayern elleni szezonbeli első vereség után következett kisebb hullámvölgy miatt nem makulátlan, de kemény munkával a zárásra ebből is kilábalni látszott a csapat. Érdekes lesz nézni, hogy tavasszal mennyire tud majd beleszólni a nemzetközi helyek sorsába a Freiburg.

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

 

BAYER LEVERKUSEN (10/7)

Egy csalódást keltő szezon után – ami márciusban Peter Bosz állásába került – sokan reménykedve és izgatottan várták a svájci sikeredző, Gerardo Seoane németországi ténykedését. Alapvetően ez a fél szezon pozitívként is értékelhető, hiszen a csapat az elvárásokhoz hűen ott van a legjobb négyben, emellett az Európa-liga csoportkörét is magabiztosan abszolválta. A nyári kereterősítést is mondhatjuk hatékonynak, elsősorban a védelem bővült ígéretes fiatalokkal – például Odilon Kossounouval és Piero Hincapiével. A csapat fő erősségei közé tartoztak a stabil védekezésből történő gyors átmenetek (elsősorban Moussa Diaby és Jeremie Frimpong) tempójára építve, ráadásul Patrik Schick is tartani tudta a nyári Európa-bajnokságon mutatott gólerős formáját. Jelenleg 16 góljával be tud furakodni a két gigász, Robert Lewandowski és Erling Haaland közé – nyilvánvalóan ebben közrejátszik a norvég kényszerpihenője is. Viszont az alapvetően konszolidált összképet néhány érthetetlen összeomlás kissé elcsúfítja.

A Bayern München elleni 5-1-es vereség kisebb hullámvölgybe taszította a csapatot, majd amint úgy látszott, hogy ebből kikászálódnak Seoanéék, jött a frankfurti 5-2-s pofon. Az Eintracht 2-0-s hátrányból fordított, és ez a zakó eléggé keserűvé tette az őszi zárást. A TSG Hoffenheim ellen szintén kétgólos előnyt szórakozott el a Bayer, míg a Freiburg elleni vereség a dobogóról való lecsúszást jelentette.

Összességében tehát érzékelhető a javulás az előző szezonhoz képest, de a Leverkusen múltját végigkísérő váratlan és bosszantó vereségek ezúttal is jelen voltak. Ha ezeken úrrá tud lenni a csapat, nagy eséllyel pályázhat a BL-helyek valamelyikére.

 

TSG HOFFENHEIM (10/8)

Az őszi szezon egyik nagy feljavulójáról a napokban írtam egy bővebb elemzést, így róluk csak dióhéjban értekezek most. A nyári erősítések után eleinte úgy nézett ki, hogy Sebastian Hoeness vezetésével képtelen kitörni a középmezőnybeli szürkeségből a sinsheimi alakulat, viszont amint már éppen forróvá vált volna a talaj az edző talpa alatt, egyszer csak elkezdtek jönni az eredmények. Egy négymeccses győzelmi szériával egyszer csak a BL-helyek közvetlen közelébe reppentek a kékek. A csapat végre rátalált a stabilitásra, ami a lendületes támadójátékkal együtt a sikerek fő mozgatórugója. Fő erősségként itt is ugyanaz mondható el, mint a Freiburgnál. A góllövés terhe most már nem csak egy játékos – nevesül Andrej Kramaric – vállát nyomja.

 

Fotó: static


 

EINTRACHT FRANKFURT (10/8)

A Hoffenheim mellett a Hinrunde másik nagy feltámadója egyértelműen Oliver Glasner Frankfurtja. A hesseniek problémák egész garmadájától sújtva kezdték a szezont. Távoztak az előző évek sikereinek fő letéteményesei Fredi Bobic sportigazgató és Adi Hütter edző személyében, az előző szezonban klubrekordot döntő gólvágó André Silva pedig Lipcsébe tette át székhelyét. A szezon elején a csapat a védelemben és a támadósorban is gyengén muzsikált. A német sportsajtóban a „Baustelle” (építési terület, azaz egyfajta átmeneti állapot) kifejezés jellemezte általánosan a klub viszonyait. Úgy november elejéig a csapat a kiesőzóna közvetlen előterében lavírozott, többnyire kilátástalan játékkal és megannyi döntetlennel, de aztán a téli szünet előtt fordult a kocka. A legutóbbi hét mérkőzésből hat győzelem és egy vereség a mérleg. Glasner egyre inkább rátalált a csapatára és képes volt alkalmazkodni a kerethez, ami mindenképp nagy erény. A középpálya stabillá vált, míg elöl a két irányító, Jesper Lindström és Kamada Daicsi is szépen beilleszkedtek a rendszerbe és hatékony mélységi játékukkal adják meg a csapat támadásbeli lendületét. Nagy fegyvertény, hogy az augusztusi balhé után Filip Kosztics is visszatalált korábbi jó formájához a bal szélen. A szerb az edzések bojkottálásával akarta kierőszakolni távozását, viszont végül a Lazio-transzfer kútba esése után békét kötött a klubbal. Az Európa-ligában csoportelsőként menetelt tovább Glasner csapata, így elmondható, hogy két fronton is ígéretes tavaszi folytatás elé nézhet az együttes.

 

UNION BERLIN (10/9)

A berlini kiscsapat tovább folytatja sikertörténetét. Miután 2019-ben fennállásuk során először feljutottak az élvonalba, először simán kiharcolták a bennmaradást, majd pedig meg sem álltak a nemzetközi kupaindulást jelentő hetedik helyig. Urs Fischerék a mostani szezonra nyilvánvalóvá tették, hogy teljes mértékben komolyan fogják venni a Konferencia-ligát, hiszen ez nekik felér egy Bajnokok Ligája-szerepléssel. Ezért – szem előtt tartva a többfrontos terhelést – a nyáron jelentős Bundesliga-tapasztalattal rendelkező játékosokat csábítottak a klubhoz. Rani Khedira és Haragucsi Genki a középpályát erősíti, míg Bastian Oczipka a bal oldali szárnyvédő posztjára jelent tapasztalt alternatívát. Ennek az okos kerettervezésnek pedig meg is lett a jutalma.

A csapat stabilizálta előző szezonbeli pozícióját és egy ponttal még túl is teljesítette a tavalyi első félszezon pontmennyiségét. Ez pedig nem kis szó a nemzetközi kupaszereplés okozta terhelés közepette.

Az Alten Försterei stadion továbbra is a nehezen bevehető erődök közé tartozik, eddig egyedül a Bayern München tudott ott diadalmaskodni. Egy dolog van, ami talán egy kicsit zavarhatja a berlini szimpatizánsokat. Ugyan ez egyáltalán nem volt elvárás, de végül épphogy csak lecsúszott a csapat a tavaszi nemzetközi folytatásról, ami viszont pozitív is lehet a tavaszra nézve, hiszen csak a Bundesligára figyelve simán összejöhet az újabb nemzetközi kirándulás kiharcolása, ami a kiscsapat életében hatalmas szó.

 

FC KÖLN (10/10)

Az előző szezonhoz képest legtöbbet előre lépő csapat nálam megérdemli a maximális pontszámot az értékelés során. Az ő helyük a felsőházban talán a legnagyobb meglepetés, azt figyelembe véve pedig különösen, hogy tavasszal épphogy csak megúszták a kiesést egy teljesen reménytelenül lejátszott szezon után. A nyáron az SC Padernborntól érkezett Steffen Baumgarttól (a szakember az előző csapatával a 2019-2020-s szezonban már megjárta a Bundesligát) a legtöbben azt várták, hogy stabilizálja az élvonalban a kecskéseket. A tréner ezt eddig olyannyira teljesítette, hogy a szezon felére a felsőházba repítette a csapatot. Baumgart jól beazonosítható játékstílust adott a kölnieknek, sokan csodájára járnak a nagyon intenzív, direkt támadójátéknak. Az edző ezzel, lelkes és fáradhatatlan felfogásával, na és persze jellegzetes sapkájával – ami a kölni lelátón is elterjedt – gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe. A sikerekben nagy szerepet játszott a csatár Anthony Modeste, aki 11 góljával csapata abszolút húzóembere, hasonlóan a 2016-2017-s szezonhoz, amikor vele az Európa-liga-indulásig meg sem állt az együttes.

A félszezon lezárása is ideálisra sikerült egymás után két győzelemmel, így tavasszal a célként meghatározott bennmaradás bebiztosítása nagyon gyorsan sikerülhet.

 

Fotó: NSO


 

FSV MAINZ 05 (10/9)

Egy újabb olyan csapat zárja a sort, amelyet szintén leginkább a tabella második felébe várt mindenki. Bo Svensson egy hatalmas tavaszi hajrát produkálva tartotta bent a Mainzot, ezzel felhívva magára is a közvélemény figyelmét. A sikereket ugyanazzal a kerettel tudta elérni, amely az első 17 fordulóban mindössze hat pontot tudott összekaparni, ezek után sikerült minden idők talán legnagyobb tavaszi feltámadása – 33 megszerzett ponttal. A Svensson által preferált intenzív és kérlelhetetlenül rámenős futball – ebben a félszezonban a legtöbb szabálytalanságot a Mainz követte el – már az azóta BL-győztessé avanzsáló Jürgen Klopp és Thomas Tuchel által fémjelzett időket idézi vissza a szurkolók nagy örömére. Az idei stabil szerepléshez nagyban hozzájárult a hatékony nyári kerettervezés is, amiben nagy szerepe volt a korábbi sikerekben is nagy részt vállaló, Svenssonnal együtt a tavasz elején visszatérő Christian Heidel, Martin Schmidt párosnak. A visszatérő vezetők minden erejükkel azon vannak, hogy visszahozzák a klub gyökereit és leginkább a saját utánpótlásra, illetve az alsóbb ligákból érkező játékosokra építenek, akik minden erejükkel a Mainz sikeréért dolgoznak. Ezt a szemléletet testesíti meg például a másodosztályból érkező Anton Stach és Li Dzse Szung, akik egyre jobban felveszik az élvonal tempóját, ezzel együtt pedig nagyobb variációs lehetőséget biztosítanak a középpályán, amely a védelmi stabilitás egyik legfontosabb területe. Keserű szájízt csak a gyenge idegenbeli mérleg okozhat, illetve arra is többször fény derült, hogy a csapat játéka akkor még hagy kívánni valót maga után, amikor hátrány tudatában kezdeményeznie kellene.

 

Melyik együttes esik a Bundesliga 2021/22-es kiírásának végén?

1,50 – Arminia Bielefeld

6,00 – FC Augsburg

7,00 – VfB Stuttgart

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Németország/Bundesliga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a német foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást