„Cirkuszi alkalmazott a San Siróban” – Harvey Esajas hihetetlen története

A Clarence Seedorf-féle Ajax-generáció egyik legtehetségesebb utánpótlásjátékosa volt a zabolázatlan Harvey Esajas, aki 26 évesen úgy döntött, lezárja futballkarrierjét. Ezt követően éttermi mosogatóként, felszolgálóként, cirkuszi sátorépítőként és bárpultosként is kereste a kenyerét. Ekkor még talán ő sem gondolta, hogy néhány évvel később a BL-győztes AC Milan színeiben hatalmas ováció közepette lép majd pályára a San Siróban. Márpedig így történt, s ez az élmény egész hátralévő életét megváltoztatta. 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A kezdetek

A suriname-i származású Harvey Esajas 1974. június 13-án született Amszterdamban, éppen a történelmi holland ezüstéremmel záródó világbajnokság nyitónapján. Gyermekkorát Amszterdam dél-keleti külvárosában, az akkoriban többnyire suriname-i és kongói lakosokból álló nyomornegyedben, Bijlmerben töltötte. Nehéz gyermekkora volt, édesanyja egyedül nevelte fel nyolc testvérével együtt, miután apjuk buzgó rasztafariánusként nehezen békélt meg hollandiai életével – ezért elhagyta családját és visszaköltözött Suriname-be.

Harvey-t már egész kisgyermekként magával ragadta a futball-láz. A bijlmeri Kwakoe Fesztiválon minden évben futballtornát rendeztek, ahol Harvey édesapja többek között Ruud Gullittal vagy Henny Meijerrel szerepelt egy csapatban. Ezek az élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kis Harvey egyre inkább futballistakarrierről kezdte el szövögetni az álmait.

 

A paramaribói tragédia

Az Esajas családot 1989-ben szörnyű tragédia rázta meg. Repülőgép-balesetben elhunyt Harvey unokatestvére, a Bijlmer gyöngyszemeként is ismert Steve van Dorpel. Dorpel maga is futballista volt, a liga egyik legtehetségesebb támadójának tartották. A teljes holland futballt letaglózta az akkor 23 éves futballista halála. Amszterdamban szobrot állítottak emlékének, utcát neveztek el róla, volt klubja, az FC Volendam pedig a Kras Stadion egyik lelátóját nevezte el az egykori futballistáról. Harvey Esajas ekkor döntötte el, hogy bármi is történjen, futballista lesz.

 

 

Harvey Buitenveldertben kezdett el futballozni, de a tehetségére igen hamar felfigyelt az Ajax, s akadémiai éveit már a holland óriásnál töltötte. Korosztályának legjobbjai közé sorolták, holott olyan későbbi klasszisokkal szerepelt egy csapatban, mint Clarence Seedorf, Jordi Cruyff, André Ooijer vagy Edgar Davids.

Akkoriban a tekintélyes Johan Cruyff volt a klub felnőttcsapatának vezetőedzője, aki jelentős figyelmet szentelt az utánpótlásjátékosokra: gyakran megfordult az U13-as korosztály öltözőjében is. Harvey így emlékszik vissza erre az időszakra:

 

„Egy mérkőzés előtt egy percet késtem az öltözőből. Tényleg egy percet, nem többet. Johan már ott volt. A kezembe nyomta a partjelzői zászlót, és azt mondta: »Korábbi buszra fogsz szállni.« Soha többé nem késtem el sehonnan.”

 

Harvey-t Sedoorf-kaliberű tehetségnek tartották az akadémián. A két suriname-i származású fiatal pedig nem csupán a pályán, hanem azon kívül is kiválóan megértette egymást. Karrierjük párhuzamosan haladt, úgy tűnt, hogy mindketten a jövő Ajax-szának meghatározó pillérei lehetnek. Azonban amikor Cruyff 1988-ban elfogadta a krízisben lévő Barcelona ajánlatát, minden megváltozott. A távozó ikon hagyta űrt nehezen tudták betölteni, három éven át hat különböző edzővel próbálkoztak. Volt azonban egy személy, aki az állandóságot képviselte az edzői stábban: az 1988-ban pályaedzőnek (majd 1991-ben vezetőedzőnek) kinevezett Louis van Gaal.

 

A lejtmenet kezdete

Van Gaal hatására új szabályokat vezettek be az akadémián: csak az futballozhatott, aki az iskolában is jól teljesített. Harvey-t azonban nem érdekelte az iskola. Szegény családból származott, makacs és forrófejű volt, s a szabadidejét többnyire az utcán töltötte. Villamosjegyre sem volt pénze, az edzéseket gyalog vagy éppen bliccelve tudta látogatni. A család számára az is kihívást jelentett, hogy minden nap legyen kenyér az asztalon. Harvey már ekkor is fontosnak tartotta, hogy védelmezze azokat, akik képtelenek kiállni magukért, így gyakran verekedésbe keveredett. Egy ízben még Van Gaalal is szembeszegült, amikor úgy érezte, a holland tréner igazságtalanul bánik néhány csapattársával.

 

„Elmondtam, amit gondoltam, és Louisnak ez nem tetszett. Én nem tudtam nagyot nyelni. Ha igazságtalanságot tapasztaltam, muszáj volt felszólalnom. Van Gaal azt mondta, sosem lesz belőlem futballista, bűnözőként fogom végezni. Épp ez motivált, hogy ne legyek az.”

 

Ekkor végleg megpecsételődött a sorsa. Hiába tartozott a pályán a legjobbak közé, képtelen volt megfelelni Van Gaal elvárásainak, így 1991-ben az Anderlecht U19-es csapatához szerződött. Egy évet sem töltött Belgiumban, amikor a nagy rivális Feyenoord szerződtette.

 

Tiszta lappal

Egy évet töltött a rotterdami klub utánpótlásában, majd a nyári felkészülést már a felnőttcsapattal kezdte el. Az előszezonban azonban ismét bajba keveredett. 1993 augusztusában a Feyenoord edzőmérkőzést játszott az amatőr Helderse Elftal együttesével.

A találkozón egy kisebb dulakodást követően Harvey a csapattársa segítségére sietett, ezt követően pedig elszabadultak az indulatok. A dulakodásból verekedés lett, s miután Ronald Schouten arcon köpte a fiatal Harvey-t, ő válaszul úgy megütötte, hogy a Helderse csapatkapitányának eltört az állkapcsa.

A mérkőzés utáni órákat a rendőrségen töltötte, de végül megúszta komolyabb büntetés nélkül.

Két hónappal később már a fellegekben járt. 1993. október 24-én debütálhatott a holland élvonalban, s Willem van Hanegem edző mindjárt a kezdőcsapatba nevezte az ekkor húszéves futballistát. Az ellenfél nem más volt, mint a Van Gaal vezette Ajax. Az amszterdamiak kezdőcsapatában ott volt jó barátja, az alig 17 éves Clarence Seedorf is, aki ekkor már alapembere volt a klasszisokkal teletűzdelt alakulatnak.

Harvey a védelem bal oldalán kapott szerepet, s rögtön góllal debütált – a 18. percben egy beívelés után lepattanó labdát stukkolt a hálóba a tizenhárom méterről, ezzel 2-0-s vezetéshez juttatva csapatát. A mérkőzés ugyan 2-2-es döntetlennel ért véget, Harvey számára nem is lehetett volna emlékezetesebb az antré. Az élet iróniája, hogy a bemutatkozó mérkőzésén épp az Ajax ellen szerezte karrierje első és utolsó találatát.

 

Harvey pályafutásának egyetlen gólját épp az Ajax ellen szerezte:

 

A folytatás azonban nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Harvey természetét egyre kevésbé tolerálták a klubnál: Van Hanegem és az ifjú futballista között kezdett elmérgesedni a viszony, miután Harvey többször is megkérdőjelezte edzője döntéseit. Távoznia kellett, mindössze nyolc lejátszott mérkőzés után.

A Groningenhez szerződött, ahol egy idény során kilenc bajnokin kapott lehetőséget. A szezon végén továbbállt a másodosztályú Cambuurhoz, majd egy évvel később meccsterhelés nélkül igazolt a szintén második vonalban szereplő Dordrecht’90 csapatához. Jól indult számára a szezon, az első hét fordulóban alapemberként számoltak vele, de október közepétől már nem számítottak rá.

 

Seedorf első mentőöve

1999 januárjában megcsörrent a telefonja. Korábbi csapattársa és jó barátja, az ekkor a Real Madridban világsztárrá cseperedő Clarence Seedorf volt az, aki hogylétéről érdeklődött. Harvey elmondta, karrierje kisiklóban van, környezetváltásra lenne szüksége. Több sem kellett a friss BL-győztes Seedorfnak: meggyőzte a vezetőedző Guus Hiddinket, adjon esélyt neki a bizonyításra.

Harvey zöld lámpát kapott. Elutazott Madridba, majd néhány edzést követően aláírt egy szerződést a Real Madriddal. A tréningeken az első csapattal készülhetett, azonban még a Real Castillában (a madridiak tartalékcsapata) sem tudtak neki helyet szorítani, ezért kölcsönadták a harmadosztályú Móstolesnek.

Fizetést nem kapott, ezért a futball mellett párhuzamosan egy madridi étteremben kezdett el mosogatóként és pincérként dolgozni.

Tíz mérkőzésen lépett pályára, majd az idény végén visszatért a Realhoz. Legnagyobb bánatára azonban ekkor már egyik honfitársa sem állt a klub alkalmazásában: Hiddinket februárban menesztették, Seedorf pedig az Interhez szerződött. Harvey már nem kívánatos vendégnek számított, távoznia kellett.

Úgy döntött, marad Spanyolországban, ezért új csapatot keresett magának. A szintén harmadosztályú CF Zamora tárt karokkal várta. Rövid ideig egy Metropolis nevű éjszakai klubot üzemeltetett a városban, illetve nyitott egy régiségkereskedést, hogy nem túl magas apanázsát kiegészítse. A szezonkezdet is ígéretesen indult. Rendszeres játéklehetőséget kapott, és egyre inkább kezdett formába lendülni. Az ősz végén azonban beütött a kracht: súlyos Achilles-ín-sérülést szenvedett, így a szezon háralévő részében partvonalon kívülre szorult.

A sérülés megviselte, a szórakozóhely és a régiségbolt pedig nem ment túl jól. Kapcsolatai révén még egy utolsó esélyt kiharcolt magának: nyáron próbajátékra utazott a Fiorentinához és az FC Torinóhoz, de egyik klubnál sem ajánlottak neki szerződést, így 25 évesen felhagyott a futballal, és visszaköltözött Madridba. Újra egy étteremben kezdett el dolgozni, majd munkát vállalt egy cirkuszban sátorépítőként és bárpultosként. Magával ragadta a depresszió és önpusztításba kezdett: rászokott az alkoholra és napi két doboz cigarettát szívott el. 

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Seedorf második mentőöve

2004 januárjában az ekkor már az AC Milant erősítő Seedorf újra felvette a kapcsolatot vele, s elhívta a San Siróba, hogy nézze meg a Milan-Inter derbit. Amikor Harvey leszállt a repülőről, barátja elszörnyülködött a látványon: az egykor sportos alkatú futballista 120 kilót nyomott akkoriban, és csapnivalóan nézett ki.

A Milanellóban töltött néhány nap után Harvey-t lenyűgözte, hogy egykori csapattársát micsoda sztárként kezelik. Ugratni kezdte barátját: nincs-e hely számára is a csapatban. Seedorf ekkor újra felvette ügynöki öltönyét, s megkérdezte mesterét, Carlo Ancelottit, van-e olyan klub a városban, amely befogadná jó barátját. Ancelotti legnagyobb meglepetésére azt mondta: ha megvan benne a kellő elhivatottság és képes profi sportra alkalmas fizikai állapotba kerülni, edzhet a Primavera-csapattal.

Megszerveztek egy találkozót a klub pszichológusával, Bruno di Michelisszel, aki három kérdést tett fel angolul:

1. Hiszel-e önmagadban?

2. Megvan-e benned a kellő erő?

3. Képes vagy-e követni a klub utasításait?

 

„Ezekkel a kérdésekkel felébresztette bennem a kötelezettségtudatot, ami után már nem hátrálhattam ki. Semmi sem érdekelte a múltamról, csak az számított, ki vagyok abban a pillanatban” – mesélte a Mugmagazine-nek adott interjújában.

 

Másnap reggel egy milánói laborból érkező stáb fél nyolckor ébresztette Harveyt. Ismertették a következő hónapok terveit: korai kelés, reggelire zabkása, vacsorára főtt zöldség, napi öt óra kemény edzés, és nincs alkohol vagy cigaretta. A milánóiak tulajdonképpen egy kísérletként tekintettek Harveyra: fel akarták mérni, hogy mennyire terhelhető az emberi szervezet.

Többször eltört nála a mécses: voltak éjszakák, amikor álomba sírta magát. Ám mivel ez volt az utolsó esélye, hogy bizonyítson önmagának, úgy döntött, végigcsinálja. Négy hónap kőkemény munka után 85 kilót nyomott, s olyan erőnlétre tett szert, mint korábban soha.

A nyáron Adriano Galliani, a Milan alelnöke profi szerződést tett Harvey Esajas asztalára. „Te most szórakozol velem? Ez az első alkalom a pályafutásom során, hogy valaki hisz bennem. És ez az AC Milan. Ez hihetetlen” – mondta Harvey könnybe lábadt szemmel.

A sajtó nem kímélte, röpködtek a gúnyos szalagcímek: „Cirkuszi alkalmazott a San Siróban”; „A 120 kilós férfi újra profinak áll”; „A Milan mosogatófiút igazol”. Ez azonban csak még inkább motiválta őt. 

Januárban már a nagycsapattal edzett, de a Primaverában játszott. Ancelotti megígérte neki, hogy ha bizonyít a pályán, megadja neki a lehetőséget az első csapatnál is. Mindössze néhány mérkőzés múlva Harvey – a legnagyobb megdöbbenésére – bekerült a Palermo elleni Coppa Italia-mérkőzés meccskeretébe.

 

Harvey és Carlo Ancelotti az AC Milan edzésén (Fotó: AC Milan)

 

Új ember születik a San Siróban

Egy-nullra vezetett a Milan, amikor Ancelotti magához hívta Harveyt, és jelezte, melegítsen intenzíven, mert hamarosan beáll. Harvey ironikusan, egy félmosoly kíséretében odavetette: „Hát, persze, miszter”. „Komolyan mondom. Balhátvédet fogsz játszani” – hangzott a válasz a misztertől. A 76. percben aztán maga Harvey is meggyőződhetett róla, nem egy olcsó vicc áldozata. Az AC Milan szerelésében, harmincas mezben ott állt az oldalvonal mellett, amikor Luca Palanca a sípjába fújt és cserét mutatott. A negyedik játékvezető tábláján Massimo Ambrosini mezszáma szerepelt. Harvey gyermeki mosollyal lépett a játéktérre, miközben a San Siro nagykivetítőjén bekúszott egy fotó róla. Egy fotó a 120 kilós Harvey Esajasról.

A közönség extázisban kitörve fogadta, Harvey előtt pedig ezekben a másodpercekben lepergett az egész élete.

A mérkőzésen bő negyed óra alatt kis híján egy gólpasszt is kiosztott: a pálya bal szélén négy Palermo-játékos mellett viharzott el, majd a kapu elé centerezett, de John Dahl Tomasson kihagyta a helyzetet. A mérkőzésen Harvey minden labdaérintését ovációval fogadta a közönség. A találkozót követően Harvey tiszteletköröket futva megtapsolta a San Siro nézőit.

 

Harvey debütálása az AC Milanban (Fotó: Getty Images)

 

Több mérkőzésen nem léphetett pályára a milánóiak színeiben, bár a Brescia, az US Palermo és az Udinese ellen a Serie A-ban, míg a 2005-ös Liverpool elleni döntőben a Bajnokok Ligájában is ott ülhetett a kispadon. Az idény végén távozott. Ám ez a búcsú más volt, mint a többi. A Milánóban töltött időszak, a bizalom, a kemény munka eredménye, az őt övező szeretet – és az a tizennégy perc, amely során megélhette álmait, új megvilágításba helyezték az addigi életét. A lelkében tomboló féktelen düh és harag helyére békesség költözött: többé már nem haragudott a világra azért, mert képtelen volt beteljesíteni azt a karrierutat, amire tehetsége predesztinálhatta volna.

A Serie C-ben szereplő AC Legnanóhoz igazolt, Clarence Seedorf öccsével, Chedric-kel egyetemben. Három mérkőzésen lépett pályára, majd egy fél év múlva a Calcio Lecco volt az utolsó állomás. Folyamatos sérülései miatt az idény végén másodszor is befejezte pályafutását. De ekkor már nem rombolni, sokkal inkább építeni akart. 

 

Egy új élet kezdete

Hazaköltözött Hollandiába, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Diana Speksnijderrel, aki az bijlmeri Zuidoost Unitednál működtetett egy futballcsapatot mozgássérült gyermekek számára. Diana Harvey-t kérte fel, hogy tartson edzéseket, ő pedig az első hívásra boldogan igent mondott.

2017-ben aztán kis híján tragédia történt. Harvey szívét bakteriális fertőzés támadta meg, egy hétig feküdt kómában.

 

„Azt hittem, meghalok. Megjelentek előttem a halott rokonaim, prófétákat láttam magam előtt, de mégis visszatértem. […] Amikor kinyitottam a szememet, azonnal tudtam, mit kell tennem. Feleségül kell vennem Dianát, és az életem hátralévő részét arra kell feltennem, hogy embertársaimon segítek. Világos volt: Istennek terve van velem” – nyilatkozta a Parool magazinnak.

 

Ezt követően még nagyobb lendülettel vetette magát a jótékonykodásba. néhány hónappal később létrehozták Dianával az I Sport Special Alapítványt, amelynek küldetése, hogy a sport segítségével illesszen vissza a társadalomba hajléktalan, bántalmazott, függőséggel küzdő vagy fogyatékkal élő fiatalokat.

De Harvey számára fontos, hogy problémás fiatalokkal, a társadalom által kirekesztett „bajkeverőkkel” is foglalkozzon. 

 

„Én magam mindig is kívülálló voltam. Én voltam az a fiú, akinek mindig jegy nélkül kellett utaznia a villamoson és a metrón, akinek szakadt futballcipője és kifakult Ajax-meze volt. Értem ezeknek a fiataloknak a nyelvét, tudom, hogyan kell velük szót érteni” – nyilatkozta Harvey.

 

Az alapítvány folyamatosan keresi a kapcsolatteremtést sportklubokkal, iskolákkal, szociális szervezetekkel, gondozó intézetekkel, önkormányzatokkal. Céljuk, hogy a fővárosból kiinduló kezdeményezésből országos hálózatot hozzanak létre.

A kezdeményezés részeként Harvey péntekenként Rotterdamban a – nagybátyja, Errol Esajas által működtetett – SPC Rijnmond edzőközpontban tart önkéntes foglalkozásokat hátrányos helyzetű gyerekek és felnőttek számára. Ezeken az edzéseken kerekesszékesek, látássérültek, autisták és szimplán rossz családi környezetből érkező gyermekek együtt mozoghatnak egészséges társaikkal, sőt olykor még élsportolók is részt vesznek ezeken a foglalkozásokon.

Bruno di Michelis három kérdése lett Harvey pedagógiai alapköve; csalódásai, baklövései és Milánóban szerzett életre szóló élményei pedig mind-mind felejthetetlen tanulságként szolgálnak számára, amelyekből erőt merít a mindennapokhoz. Ez Harvey Esajas története.

 

Harvey a Sport Performance Centre Rijnmondban minden pénteken labdás foglalkozásokat tart (Fotó: BEELD MARC DRIESSEN)

 

Melyik csapat végez jobb helyen a Serie A tabelláján?

1,85 – Atalanta

1,85 – AC Milan

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/ Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Serie A küzdelmeire az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Kiemelt fotó: Getty Images

Írj hozzászólást