Decemberi Ligue 1-legek – 2020/21

Na de hogy a bagettbe lett a Ligue 1 a legszorosabb topliga?! – tehetjük fel a kérdést és sorozatunk szokásához híven a hónap 10 legérdekesebb alakján keresztül igyekszik feltárni, mi történt decemberben a francia bajnokságban.

Az Unibet kiváló kínálatát idekattintva érheted el. Klikk, és nyerj!


A rövid téli szusszanás előtt a vesztett pontok tekintetében négy csapat is két ponton belül helyezkedik el a tabella tetején, miközben a Lyon személyében már hetedszer köszönthetünk új éllovast a szezon során. Ideje hát megismerkedni a liga csábító csillagával, a bajba került klubnál is kitartó edzővel, a legszerényebb hátvéddel, egy karácsonyi felfedezettel és társaikkal.

 

A hónap legcsábítóbb csillaga: Houssem Aouar (Lyon)

Egyre nagyobb lendületbe jön a Lyon, hiszen az öt decemberi mérkőzésén is 13 pontot gyűjtött a gárda és mivel közben ugyanennyi gólt is szerzett, jó gólkülönbségének köszönhetően át is vette a vezetést a bajnokságban. November végén még egy levezető edzés kihagyása miatt jól megérdemelt büntetésként Aouart kizárta az utolsó bajnokiról a sportigazgató, Juninho, de az épp az egykori brazil klubikon miatt Lyonban különleges 8-as számot viselő ifjonc decemberben aztán újult erővel esett az ellenfeleknek.

Mind az öt bajnokin kezdő volt, melyeken lőtt egy gólt és adott három gólpasszt, köztük egyet pazar mozdulattal külsővel, egyet pedig sarokkal. Ennél is fontosabb azonban, hogy mindenki másnál több, összesen 28 lövőhelyzetet alakított ki a hónapban, melyek közül ráadásul 22-t akcióból, ezt pedig megközelíteni sem tudta senki a Ligue 1-ben. Közben 321 labdaérintése ellenére alig 7 alkalommal tudták leszerelni, de mezőnymunkáját is dicséri, hogy 36 labdát szedett össze, 7-szer pedig maga vette el a játékszert az ellenfelektől.

Nem csoda, hogy 22 esztendősen ismét körülrajongják Európa tehetősebb klubjai, akik akár már januárban is megvásárolnák, még három évre szóló szerződése azonban lehetővé teszi, hogy Aulas ne nagyon adja 70 millió eurós vételár alá a hírek szerint.


 

A hónap legkitartóbb edzőguruja: Christophe Galtier (Lille)        

A Lille se adta sokkal alább decemberben, hiszen nem csak továbbjutott egy szem francia gárdaként az EL-csoportjából (az Ajax ellen folytathatják tavasszal az egyenes kieséses szakaszban), de a Ligue 1-ben is csak a címvédő PSG ellen érte be döntetlennel a gárda, a többi négy bajnokiját megnyerte, köztük a tabella felső fertályából érkező Monaco és Montpellier ellenit is.

Sorozatunk korábbi részében a csapatból dicsértük már a varázslatos Maignan kapust, az évek óta csillogó Ikoné-Bamba duót, a megváltó Yazicit, ideje azonban a vezetőedzőt, Christophe Galtier-t is piedesztálra emelnünk, hiszen faék egyszerűségű, de tökéletesre csiszolt taktikájával olyan kompakt védekezést rakott össze, mely alig a ligában a legalacsonyabb, alig 3.39 xG-nyi helyzetet engedélyezett az amúgy igen komoly támadóarzenált felvonultató ellenfeleknek.

A rendkívül kompakt 4-4-2-es felállás (támadóbb verziójában 4-2-3-1) meglehetősen visszavont, a két csatár sem támadja le különösebben agresszíven a védőket, hanem a labdakihozatalnál kulcsfontosságú hatosok megjátszását igyekszik gátolni, így a Lille PPDA-mutatója „csak” a hatodik legjobb a mezőnyben (9.81), az ellenfeleket viszont jól tolják az oldalvonalak mellé, ahonnan jöhetnek a beadások, azokat a két magas középhátvéd, Botman és José Fonte elég nagy hatékonysággal hatástalanítja (28 fejpárbajt nyertek a hónapban 38 felszabadítás mellett).

Az egyetlen probléma, hogy borzalmas anyagi helyzetbe keverte a klubot a napokban lelépő Gérard Lopez, de távozott a jelenlegi keret nagy részét összehozó Luís Campos is, így meglehetősen bizonytalan a klub és a játékosok nagy részének a jövője is, ahogy arra egy külön posztban ki is tértünk, de egyelőre úgy tűnik, Galtier kitart a projekt mellett.


 

A hónap legaktívabb kapusa: Alexandre Oukidja (Metz) 

Szerény keretértéke ellenére a Metz továbbra is elég stabilan tartja magát a középmezőnyben, ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak a csapat hálóját már a két évvel ezelőtti feljutáskor is őrző algériai válogatott kapusnak. A Lyon félelmetes támadógépezete ellen ugyan ő is tehetetlennek bizonyult, de a Montpellier és a Lens elleni fontos védései nem csak clean sheetet, hanem győzelmeket is eredményeztek, a lotaringiaiaknak.

A hónap utolsó (távollétében elvesztett) meccsén sárga lapok miatti eltiltását töltötte ugyan, de így is magasan a legtöbb, 13 beadást hatástalanított (a második Bernardoni is csak 6-ot), összesen pedig már 29-nél jár, ami nem csak Franciaországban, de az öt topligában is egészen kiemelkedő teljesítménynek számít.

Azzal is a hónap legjobb hálóőrei között van, hogy a négy decemberi meccsén 5.6 post shot xG-re csak 5 gólt kapott (89%), de nem mellesleg a legtöbb tizenhatoson kívüli közbeavatkozás is az övé volt a kapusok között (8) és talán már mondanunk sem kell, hogy a szezonban is vezeti ezt a rangsort is. Az biztos, hogy nem unatkozik a Metz leghátsó vonalában, hiszen a csapaté a harmadik legalacsonyabb labdabirtoklás (45.8%) a mezőnyben, de egyelőre derekasan áll a vártán.


 

A hónap legszerényebb védekezője: Damien Da Silva (Rennes)

Amióta befejeződött a BL-(rém)álom és a kettős terhelés a Rennes számára, visszatért az erő a csapatba és megnyerte mind a négy bajnokiját, mégpedig úgy, hogy csak egyetlen gólt kapott. Az immár 32 esztendős csapatkapitány nem csak a védelem tengelyében nélkülözhetetlen láncszem idén, hanem támadásban is.

Annak ellenére ugyanis, hogy saját bevallása szerint sosem izgatta a gólszerzés, a Lorient elleni kisebb breton rangadón már a negyedik gólját szerezte a szezonban (mégpedig ezúttal lábbal), ezzel pedig beérte pályafutása legtermékenyebb évét, hiszen eddig csak egyszer, három éve talált ilyen sokszor a hálóba még a Caen színeiben. Ezzel már 14 találatot tud felmutatni a Ligue 1 elmúlt 5 szezonjában, amivel a leggólerősebb védőnek számít.

Pedig a normandok soraiban csak 26 évesen mutatkozott be az élvonalban, miután kamaszkorában a Bordeaux-ban eltanácsolták, különböző alsóbb osztályokban töltötte karrierje nagy részét, nem egyszer a szakmaváltás gondolatával kacérkodva. 2018 nyarán ingyen érkezett a Rennes-be is, ahol még most is „csak” 65 ezer euró a havi gázsija, ezzel pedig csak a 13. a házi rangsorban.

Annál fontosabb azonban a jelenléte a pályán, decemberben például 23 felszabadítás fűződött a nevéhez, azaz két és félszer annyi, mint bárki másnak a csapatban (Aguerd a második 9-cel), de a 63 megkaparintott labda és a 14 megnyert fejpárbaj is a legnagyobb mennyiség a társai között, és különösen annak fényében figyelemreméltóak ezek a mutatók, hogy a Rennes mindeközben 58%-ban birtokolta a labdát, tehát relatíve kevés időt töltött védekezéssel.


 

A hónap legmegértetlenebb támadója: Hatem Ben Arfa (Bordeaux)

Kacifántos egy pályafutás áll Hatem Ben Arfa háta mögött, a Bordeaux már a kilencedik klub, ami bizalmat szavazott neki és idén a támadásaik alfája és ómegája egyaránt a 33 esztendős fenomén. Ennek kockázatosságát jól mutatja, hogy meglehetősen rapszodikus a gironde-iak teljesítménye, egy-egy értékes eredményt hatalmas kudarcok követhetnek bármikor, a szezonban pedig csak három csapat lőtt kevesebb gólt náluk.

Pedig Ben Arfa a legtöbb helyzetet kialakító játékosok között van a ligában, és decemberben is a mezőnyben a legtöbb, 15 kulcspasszt osztott ki összesen 1.9 xG-nyi veszélyességgel, amiből ezúttal 3 átadást váltottak gólra a társak, de a korábban nagy lendületben lévő Brest ellen ő szerezte a győztes találatot is.

Játékának legfőbb védjegye azonban a kiszámíthatatlan cselezőképessége, melyet ebben a hónapban is 25 alkalommal csillogtatott meg, mégpedig egészen kiváló, 80%-os hatékonysággal. A 20 átjátszott ellenfélnél nem is tudott senki többet felmutatni a bajnokságban, más kérdés, hogy ezek után a labdavesztésekben is a legserényebbek közé tartozik Ben Arfa, aminek néha súlyos következményei is adódtak, ráadásul gyakran a csapattársak sem nagyon tudják követni kiismerhetetlen megmozdulásait, nem véletlen, hogy senki sem lőtt még háromnál több gólt a Bordeaux-ból.


 

A hónap legtermetesebb csalódása: Axel Disasi (Monaco)

A Monaco hol pozitív, hol negatív előjellel képviselteti magát listánkon, december pedig újra keserű volt inkább a hercegségbelieknek, ráadásul most olyan biztató jeleket se nagyon láthattunk tőlük, mint októberben. A meglehetősen feltolt védelemben persze mindig megvan a kockázat és ez a harcmodor nem is áll túl jól a tavaly a Reims-ben még brillírozó Disasinak sem, akiért 13 millió eurót fizetett ki a nyáron a Monaco, így alig 22 esztendősen voltaképpen már a hátsó sor vezéreként kéne helytállnia.

Ezzel szemben decemberben is igencsak gyengén muzsikált, hiszen a Lille és a Marseille elleni zakókat követően a Lens ellen még korai piros lapot is kapott, miután kedvező pozícióból vesztette el utolsó emberként a labdát. Így aztán a hónap egyetlen kapott gól nélküli és megnyert meccsét ki is hagyta, hogy aztán a Saint-Étienne-nel szemben ismét elvétsen egy szögletet és hozzájáruljon a pontvesztéshez (2-2).

A hónapban bemutatott 6 labdaszerzése vagy 12, 66%-os hatékonysággal megnyert fejpárbaja még nem is lenne nagyon rossz teljesítmény, viszont ami a jelenlegi játékrendszerben fájóbb, hogy az akciók kezdeti, épitkező fázisához nagyon keveset tud hozzátenni, hiszen alig 8 progresszív átadást láthattunk tőle a négy meccsen (legalább 10 yard előrehaladást jelentő passzt), ennél pedig lényegesen többre lett volna szüksége a csapatának. Nem szabad persze csak az ő nyakába varrni sem a védelem, sem a támadás gyengeségeit, de az előző év alapján sokkal jobb teljesítményt remélhettünk tőle új állomáshelyén.


 

A hónap legkarácsonyibb felfedezettje: Timothée Pembélé (Paris Saint-Germain)

A PSG saját nevelésű védője a tavalyi U17-es VB-bronzérmes francia csapat egyik legjobbja volt, nyáron felkerült az első csapat keretéhez, a múlt hónap legvégén pedig bemutatkozhatott már a Ligue 1-ben is. Akkor ugyan egy szöglet végül a saját hálójába pattant a fejéről, de így is jó benyomást tett és három éves szerződést kapott a párizsiaktól.

Decemberben Diallo, Marquinhos majd Danilo Pereira hiányában már több szerepet kapott a három középhátvédes felállásban, összesen 259 percet szerepelt három győztes mérkőzésen. Kétszer kezdő is volt, a Strasbourg ellen pedig feljebb tolva, jobb oldali szárnyvédőként megszerezte felnőtt pályafutása első gólját is a karácsony előtti napon.

Közben 7-szer vette el a labdát az ellenfelektől és 92%-os passzpontossága még akkor is figyelemreméltó, ha nem kockáztatott különösebben nagyot. Öt lövőhelyzetet azért így is kialakított és Tuchel hirtelen kirúgása ellenére feltehetően Pochettino is egyre nyugodtabban számíthat majd rá a jövőben.


 

A hónap legveszedelmesebb párosa: Karl Toko Ekambi és Tino Kadewere (Lyon)

December kanadai táblázatának élén a Lyon támadósorának két szélén cikázó afrikai légiósok végeztek, akik tarthatatlannak bizonyultak az ellenfelek számára. A kameruni válogatott Toko Ekambi 4 gólt (1.7 xG-re!) és 2 gólpasszt jegyzett ebben a hónapban, a másodosztály gólkirályi címével nyáron érkező zimbabwei Kadewere pedig 3 találat és egy kiharcolt büntető mellé adott 2 asszisztot. Egyszer-egyszer épp egymásnak készítettek elő, vagyis a gárda 13 góljából 10-ben játszott főszerepet a végzetes duó, amennyit másik csapat el sem tudott érni a hónapban.

Az OL 2007 óta először tudott nyerni például a Parc des Princes-ben a Paris Saint-Germain vendégeként, a győztes találatot pedig nem is szerezhette más, mint a Toko Ekambi átadását gólra váltó Kadewere, aki már harmadszor szállította egymaga a győzelmet a csapatának, az Angers ellenit nemrég elhunyt bátyja életkorára emlékezve a 40-es számot mutatva ünnepelte.

Eközben ebben a szezonban Toko Ekambi már most túllötte a tavalyi góltermését (Villarreal: 6, Lyon: 2) és 9 találatával harmadik helyen áll a góllövőlistán. Az átigazolási pletykák között ismét szárnyra kaptak a Depay távozásáról szóló hírek, de ha ez a duó továbbra is ilyen hatékonysággal termeli a gólokat, még akár ezt is átvészelheti gond nélkül a csapat.


 

A hónap legformabontóbb vesztese: Nicolas Pallois (Nantes)

Egy borzalmas, Strasbourg elleni 0-4-es hazai zakóval és Gourcuff elbocsátásával nyitotta a Nantes a hónapot, majd a következő négy meccsen is mindössze 2 pontot tudott szerezni a gárda, miközben még 8 gólt szedett be a védelem. A különleges indíttatásból a rövidnadrágját egy ideje feltűrve hordó veterán csapatkapitány is élen járt a hibák halmozásában, így egyedi emblematikus alakja lett a bretonok vesszőfutásának.

A Strasbourg ellen például állva nézte végig egy szögletnél a bekapott második gólt, de az Angers ellen is egy általa elvétett szöglet után jött a feketeteleves, a Dijon ellen beszedett találatnál pedig már-már komikusan könnyen adta meg magát Konaténak. A Reims ellen is egy elvesztett fejpárbaja után alakult ki a döntő találat, de meglett termete ellenére amúgy is 70%-át elvesztette a fejpárbajainak (9-et 13-ból) decemberben.

A Lyon elleni vereséget nevezhetjük papírformának, de itt is túl távolra került az akcióktól az első két bekapott gólnál, a harmadiknál pedig épp róla perdült tovább a labda felszabadítás helyett. A klub tulajdonosa, Waldemar Kita ráadásul nagy meglepetésre a rossz emlékű 2010-es VB óta csak szakkomentátorként dolgozó Raymond Domenechet nevezte ki a kispadra, így nehéz elképzelni, mi vár a Nantes szurkolóira tavasszal.


 

A hónap legtiszavirágabb csodagólja: Pape Gueye (Marseille)

Tavaly még Kadewerével (és a Lens idei felfedezettjével, a védő Loic Badéval) küzdött a Le Havre színeiben a másodosztályban az ifjú Pape Gueye, aki most már a Marseille középpályájának nagy reménysége. Elsősorban a védekezésben jeleskedik, de a Rennes otthonában Payet hátratett labdáját remek mozdulattal lőtte a bal alsó sarokba és megszerezte pályafutása első élvonalbeli találatát is.

Csakhogy alig pár perccel később egy meglehetősen szigorú ítélettel megkapta második sárga lapját, az emberhátránya került OM pedig végül el is vesztette a találkozót, mint ahogy az eltiltását töltő Gueye távollétében az Angers-től is vereséget szenvedett a csapat. Így már vesztett pontok tekintetében is „csak” negyedik Villas-Boas legénysége két pont hátránnyal, de a jövőben legalább újra számíthat majd talizmánnak sem utolsó középpályására, hiszen eddig mindhárom bajnoki zakóját úgy szenvedte el a Marseille, hogy Gueye nem volt a pályán.

Írj hozzászólást