Diósgyőri VTK: Zuhanás a penge éléről

Befejeződött a 2020–2021-es OTP Bank Liga, így egyfajta szezonösszegzésként visszatekinthetünk a magyar élvonal csapatainak teljesítményére. Sorozatunk második részében a Diósgyőri VTK idényét dolgozzuk fel.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

 

Magas vérnyomással kimondottan nem ajánlott a DVTK-nak szurkolni, mert amit ez a csapat az elmúlt években művelt a bennmaradás kiharcolása körül, az minden volt, csak nem megnyugtató. Amióta 12 klub alkotja az élvonal küzdelmeit, a a Diósgyőr sorrendben így zárt:

 

 

Tavaly, önmagához képest nagyon korán, már fordulókkal a befejezés előtt biztosította élvonalbeli tagságát erre az idényre a Feczkó Tamás vezette együttes, melynek vezetői, mint minden évben, nagyon fogadkoztak, hogy idén erős középcsapatot építenek az Avasalján.

A keret a nyáron alaposan kicserélődött. A ghánai védekező középpályás Joachim Adukor visszaért korábbi sikerei színhelyére Szarajevóba; a csapatkapitány, korábbi egyszemélyes debreceni védőfal Dusan Brkovics szerződését felbontották (mintegy bűnbaknak megtéve az előző idényvégi gyengélkedésért), de ugyanígy elhagyta a klubot a nem túl gólerős svájci csatár Haris Tabakovic is, valamint a szellőlábú Óvári Zsolt és Kiss Tamás (utóbbi csak kölcsönjátékos volt Felcsútról). Két saját nevelésű fiataljuk Boros Gábor és Ternován Patrik pedig Egerbe, valamint Tiszakécskére távozott. Az úgynevezett bevételi oldal viszont ígéretesnek tetszett. Megszerezték a korábbi román válogatott irányító/támadó, Kisvárdáról szponzorautóval távozó Gheorghe Grozav játékjogát, érkezett még a 2018–2019-es szezon mezőkövesdi házi gólkirálya Sztefan Drazsics, aki egy kínai kitérőt követően tért vissza hazánkba, a védekezés megerősítésére a korábbi szombathelyi őserő Hegedűs János a Puskás Akadémiától, valamint a szabadidejében költő/filozófus argentin szűrő Augusto Max a görög élvonalbeli Volosztól.

Volt adóssága a klubnak az ország egyik legjobb szurkolótábora felé, amely nehezen viselte a 2020 tavaszán, nyarán bemutatott gyengélkedést, így nagy volt a fogadkozás, hogy ez az év, ez a keret, ez lesz a Diósgyőré, mert most aztán minden a helyén van végre.

 

Gyenge kezdés után erős visszaesés

Az első mérkőzésükön Drazsics és Iszlai Bence góljaival 2-1-re legyőzték az előző szezon meglepetéscsapatát, a Mezőkövesdet, majd az újonc MTK-val ikszeltek szintén hazai pályán (1-1). Ezt követte zsinórban négy vereség a Honvéd (2-4), a ZTE (1-3), a Paks (1-2) és a Budafok ellen (0-2). A szurkolók ekkor már következményeket akartak, egyre nagyobb volt a nyomás a vezetőségen, hogy változtasson vagy a keretben, vagy a kispadon, de jött a Puskás Akadémia 3-0-s meglepetésszerű legyőzése a nyolcadik fordulóban. Ekkor már október 25. volt és a klub kiesőhelyen tartózkodott, mi több, 2020-ban már nem is aratott több bajnoki győzelmet. A pályán legalábbis.

Négy nappal a Puskás elleni győzelmet követően a Covid19 által megtizedelt, ifjúsági csapatával felálló Békéscsabát győzték le 3-0-ra a Magyar Kupában általános ellenszenvet kiváltva ezzel a futballszerető közvéleményből, ám mindez semmi ahhoz képest, amit a klub egy héttel később kapott. Az Újpest szintén hasonló okokból kérte a DVTK-tól a mérkőzés elhalasztását (a hírek szerint a teljes felnőttkeretből mindössze ketten maradtak egészségesek), a miskolci együttes a zsúfolt versenynaptárra hivatkozva visszautasította ezt a kérést. Miután az Újpest már az előző körben is csak egy ificsapatot tudott kiállítani az MTK ellen, így ennek már nem tették ki ismételten a fiataljaikat és el sem utaztak Diósgyőrbe. Ezzel 3-0-val a DVTK-nak írták jóvá a mérkőzés bajnoki pontjait. Csak hogy érzékeltessük a különbséget, a Budafok karácsony előtt egy nappal fogadta a Honvédot, mert belement egy hasonló halasztásba, és a könnyebbik út helyett a mérkőzést választotta, még akkor is, ha azt elbukta. A DVTK kirívó sportszerűtlensége tovább mélyítette a vezetés és a szurkolótábor közötti szakadékot, és a helyzeten azt ezt követő hat bajnoki vereség csak rontott.

A 13. fordulóban a Ferencváros 3-1-re nyert Diósgyőrben, és ez Feczkó állásába került. Érkezett a helyére a Nyitráról nem sokkal korábban távozó felvidéki Geri Gergely, a vezetőség valószínűleg megelégelte a csapnivaló szereplést, és abban bízott, hogy az utolsó három őszi meccsen tud annyi pontot szerezni a csapat, hogy kedvezőbb helyzetből vágjon neki a tavasznak.

 

Sokszor Feczkó Tamás is értetlenül állt csapata teljesítménye előtt (Fotó: index.hu)

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


 

Ez a számítás majdnem be is jött, a 14. fordulóban az MTK otthonában a 92. percig jól tartották magukat Antal Botondék, ám akkor gólt kaptak és újabb vereséget szenvedtek. A következő körben a Honvéd mosta fel velük a padlót (1-5), 2020 utolsó bajnokiján pedig a kiesés elleni harcban közvetlen rivális Zalaegerszeg vitte el könnyedén a három bajnoki pontot Borsodból (1-3). Gerinek nem sok lehetősége volt a saját képére formálni a csapatot. Annál is inkább, mert hét nap alatt kellett lejátszania azt a három mérkőzést, ami – mint utóbb kiderült – megadatott neki a DVTK kispadján.

 

A DVTK leggyakoribb őszi felállása nagyon gyengén muzsikált


 

A miskolciak a téli szünetre 15 összecsapáson szerzett tíz ponttal (abból hármat a zöld asztalnál szerezve), sereghajtóként vonulhattak, öt pontra a 11. Budafoktól és hétre a tizedik Budapest Honvédtól lemaradva. Ahogy az várható volt, elkerülhetetlen volt, hogy változások álljanak be a klub háza táján.

 

Tizenkilencre lapot – azaz sorcsere

Ezek a változások pedig az öltözőtől a klub legfelsőbb szintjéig mindenütt tetten érhetők voltak. A klubtulajdonos, Leisztinger Tamás tíz év után kiszállt a diósgyőri fociból, helyét egy frissen alapított cég, a Borsodi Sport Holding Kft. vette át, amelynek ügyvezetője Dr. Magyar Mátyás lett. A kispadra megnyerték a korábban Eszéken és a moldovai Tiraspolban is eredményesen dolgozó horvát Zoran Zekicet. Mindenesetre az új tulajdonosi kör gőzerővel dolgozott a csapat megerősítésén és szinte naponta jelentettek be új érkezőket.

 

A DVTK játékosmozgásai 2020–2021 telén

 

Viszonylag jó játékosok érkeztek, volt köztük horvát (Milovic), észt (Pikk) és albán (Roshi) válogatott is. De alapvetően Suljic, vagy Vanecek leigazolása sem tűnt rossz ötletnek, miután ismerték már a magyar futballt.

Zekic vezetésével az első megmérettetés az Üllői úton várta a „délszlávosított” DVTK-t, és a nyárról elhalasztott mérkőzésen a sereghajtó meglepetésre 1-0-ra győzni tudott a listavezető és címvédő ellen, így abszolút reménykedve várhatta játékos, vezető és szurkoló egyaránt a tavaszi folytatást. Ami egyből látszott, hogy az új horvát mester mindenekelőtt a csapat védekezését igyekezett rendbe tenni.

Milovic személyében egy magas, erős, jó ritmusérzékű, tapasztalt játékos érkezett a védelem tengelyébe, aki akár a saját kapusát is képes volt lekiabálni, ha a szükség úgy hozta. A középpályáról kikerült a korábban Feczkónál és Gerinél is alapember Iszlai, a helyén hol Diego Zivulic, hol Max szűrt. A DVTK 4-2-3-1-ről, valamint 3-5-2-ről átállt egy 4-1-4-1-es szisztémára, megerősített középpályával, elsősorban kontratámadásokra és a pontrúgásokra kihegyezve a támadójátékot. Noha Zekic is tudta, hogy idővel támadnia is kell majd a csapatnak, a zuhanást csak úgy lehetett megállítani, ha a védekezést rendbe teszi. Pakson is stabil volt a DVTK, csak egy lesgóllal és egy öngóllal kapott ki 2-1-re, míg a tavaszi harmadik meccsén a rivális Budafok ellen a 96. percig vezetve játszott döntetlent. Felcsúton 2-0-ra kikapott a DVTK, majd a Kisvárda hazai legyőzésével (2-0) úgy tűnt, visszakapaszkodik a bennmaradásért vívott harcba. Ekkor már Antalt Marko Malenica váltotta a csapat kapujában.

 

A DVTK felállása 2020 utolsó (ZTE, 1-3) és 2021 első (FTC, 1-0) mérkőzésén


 

A piros-fehérek a 21. fordulóban ugyan kikaptak Újpesten 1-0-ra, de a következő mérkőzésen hatalmas bravúrgyőzelmet arattak: Grozav mesterhármasával hátrányból fordítva 3-1-re nyertek az edzőváltáson átesett MOL Fehérvár vendégeként. Ezzel három pontra kerültek a bennmaradást érő tizedik pozíciótól, ami már igazán belátható távolságnak tűnt. Ezt követően a Mezőkövesd látogatott Miskolcra és megint súlyos árat fizettek a figyelmetlenségükért, Farkas Dániel 88. percben lőtt góljával egyenlített a Pintér-csapat, újabb fontos pontokat kihúzva ezzel a DVTK zsebéből.

Teltek a mérkőzések, de a csapat támadójátéka valahogy nem akart összeállni. Hátul már rendben voltak a borsodiak, de a támadójáték a Drazsics, Vanecek, Grozav, Suljic négyes egyéni képességein, vagy napi hangulatán múlt. A 24. és 27. forduló között, négy meccsen keresztül képtelenek voltak betalálni (0-1 a Ferencváros, 0-0 az MTK és a Honvéd, 0-2 a Zalaegerszeg ellen), sőt, sokszor csak a fantasztikusan teljesítő Malenicának köszönhetően nem szenvedtek (nagyobb arányú) vereséget.

A 28. fordulóban a hazai, Paks elleni meccsnek már afféle élet-halál hangulatban vágott neki a Diósgyőr, ekkor újra hat pontra volt a bennmaradást érő helyektől, de hiába. Zivulic már a 9. percben kiállíttatta magát és büntetőt hozott össze a paksiaknak, akik ezután felmosták a padlót a vendéglátóikkal és 4-1-es verést mértek rájuk. Ezután csakis győzelmekkel maradhatott életben a DVTK és láss csodát, a szezonban először egymás után három győzelmet aratott Zekic legénysége. Előbb a Budafok vendégeként nyert 2-1-re, majd drámai módon a sérüléséből felépülgető Molnár Gábor 94. percben fejelt góljával a szezonban másodszor (!) is megverte a Puskás Akadémiát (2-1), hogy aztán Kisvárdát is bevegye (1-0).

Nagyot fordult a világ: két meccsel a vége előtt már jócskán a Budafok előtt (öt pont) és alig a Honvéd mögött (kettő pont) álltak a tabellán a miskolciak, ráadásul két hazai mérkőzés várt rájuk, így a Paks elleni meccset követő letargiát hirtelen hatalmas reménykedés váltotta fel a Bükk lábánál. Az Újpest a kupadöntő miatt néhány nappal előrébb kérte a mérkőzés lebonyolítását (láss csodát, a DVTK belement), de hiába érkeztek a fővárosiak tartalékosan (öt eltiltottal), nem tudták legyőzni őket Grozavék. A 0-0 azt jelentette, hogy a Budafok–Honvéd mérkőzésen eldőlhetett a DVTK sorsa és így is lett. Mohamed Mezghrani bombájával nyert a Honvéd, a Diósgyőr pedig 2010 után ismét a másodosztályban kénytelen szerepelni a nyártól. Az utolsó, Videoton elleni bajnokit (0-4) bojkottálták az ultrák (600 fizető nézőt sem tudtak regisztrálni a rendezők), mi több, előző este szabályos temetést szerveztek szeretett csapatuk NB I-es búcsúja okán.

 

A DVTK stadionja 2021. május 8-án (Fotó: origo.hu)


 

Fent és lent

+ A Fradi elleni győzelem.

Nagyon nehéz pozitívumokat találni egy ilyen szezon után, de az egyik ilyen mindenképp az, hogy a DVTK az egyetlen csapat, amelyik le tudta győzni a Ferencvárost ebben a bajnoki idényben, ráadásul annak otthonában.

+ A tavaszi szezon.

Ha csak a 2021-ben elért eredményeket vennénk alapul, a DVTK hetedik helyen, stabil középcsapatként zárt volna.

+ Pontok a “nagyok” ellen.

A megszerzett 33 pontjuk több, mint egyharmadát, tizenkettőt a dobogósok ellen szerezték (FTC három, Puskás Akadémia hat, Fehérvár három).

 


– Sportszerűtlenség

Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb sportszerűtlensége megelőz minden szakmai hibát. Az őszi Újpest elleni meccs elhalasztása komoly erkölcsi mulasztás volt. Szembement mindennel, amit az egyetemes sport szellemisége megkövetel. Nem véletlenül lett hirtelen antipatikus az egyesület nem csak az ellenfelek, de még a saját szurkolói szemében is.

– A hajrában elvesztegetett pontok.

Az MTK ellen ősszel a 92. percben veszített a DVTK, a Budafok ellen tavasszal odahaza a 96. percben kapott gól miatt ikszelt, a Mezőkövesd a 88. percben egyenlített ellene. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a 26. fordulóban, a Honvéd elleni 0-0 során a 91.percben a később az Év játékvezetőjének választott Bogár Gergő érvénytelenítette Luka Marin sokak szerint szabályos gólját, akkor elmondhatjuk, hogy ez az öt (vagy hét) pont nagyon hiányzott a csapatnak a hajrában.

– Krónikus gólínség.

A csapat két standard-támadója förtelmes mutatókkal játszotta végig az idényt. Drazsics 29 bajnokin négy gólt szerzett, Mirko Ivanovszki 30 meccsen hármat. A télen szerződtetett David Vanecek pedig az ígéretes kezdés ellenére 14 meccsen mindössze két gólt lőtt. Grozav nyolc gólt szerzett, ami egy ilyen kvalitású játékostól nagyjából elvárható, viszont mindent elmond a DVTK-ról, hogy ezzel házi gólkirály is lett.

 

Mi vár most a DVTK-ra?

Sokan azt mondják Miskolcon és környékén, hogy megtisztulás, nagy restart, előre a helyi fiatalokkal, majd ők visszaviszik a csapatot oda, ahová való, az élvonalba. Ez azonban nagyon-nagyon romantikus hozzáállás. Egyrészt a DVTK utánpótlása Bacsa Patrik óta nem termelt ki értékelhető (értsd: stabil élvonalbeli) futballistát, ráadásul ő is alig fér be egy kiesés ellen menekülő Újpestbe. Másrészt ebben a szezonban sem tépkedték le a mezt a fiatalok a légiósokról, pedig azt nehéz elképzelni, hogy a Feczkó–Geri–Zekic hármas mindegyike olyannyira saját ellensége lenne, hogy nem játszat egy tehetséges fiatalt, ha az kiharcolja magának a lehetőséget. Így aztán el kell fogadnunk, hogy a DVTK-nak jelenleg nincs olyan utánpótlása, amelyből megfelelően meríthet. A mostani szezonban Szűcs Kornél volt az egyetlen tartósan legalább kiegészítő szerepet kapó fiatal a klubnál, azonban neki még tapasztalatot kell szereznie, főleg a védelem közepén játszva, hogy egyszer majd meghatározó élvonalbeli futballista váljon belőle. A klub NB III-as tartalékcsapata a Keleti csoport középmezőnyében szerepel, ott akár szét is lehetne nézni, de a Bukrán Erik–José Ricardo Cortés–Makrai Gábor vezette élvonalbeli rutinnal bíró sor vitte inkább ott is a csapatot a hátán. Az NB II-ben lehet majd próbálgatni esetleg a tehetségesebb fiatalokat, de rájuk építeni még nem szabad.

A központi bevételek elosztása miatt a DVTK elengedi légiósait, de azért a magyar mag így is erős lesz, amit egy azonnali visszajutáshoz azért meg kell erősíteni.

Kapusposzton mindjárt ott van Antal, Bukrán és a magyar állampolgársággal is bíró Braniszlav Danilovics. A védelem erősítésre szorul, noha a fentebb említett Szűcs mellett ott van Hegedűs János, Dejan Karan és Polgár Kristóf, valamint kölcsönjáték után visszatérhet a fiatal Orosz Donát Debrecenből és Bárdos Bence Szolnokról. A középpályán Iszlai, Márkvárt Dávid és Suljic is kiemelkedőek lehetnek a másodosztályban, feltéve, hogy van kedvük maradni a klubnál, a támadósorba viszont Molnár mellé újra fel lehetne fedezni Makrait, aki pár éve még az egyik legígéretesebb magyar csatártehetség volt, azonban egy súlyos sérülés után nem tudott eddig visszatérni a korábbi szintjéhez.

Ehhez a maghoz meg kell találnia a klubnak azt a hat-nyolc kiegészítő embert, akikkel kimondott cél lehet az azonnali visszajutás. Azonban ehhez kell egy szakvezető is, aki a legfrissebb pletykák szerint Csizmadia Csaba vagy Kuttor Attila lehet. Előbbi érkezése esetén hozhatná magával Budafokról Kulcsár Kornélt, utóbbi viszont érzelmi szempontból lehetne jó megoldás, hiszen miskolci születésű és ott is debütált a felnőttek között. A másik kieső Budafokkal ellentétben csodálkoznánk, ha a DVTK-nak nem volna feltett szándéka az azonnali visszajutás, hiszen ehhez anyagilag minden segítséget megkap a klub a tulajdonostól. Ehhez azonban biztosan lesz egy-két szavuk a riválisoknak is, főleg a feljutásról idén meglepetésre lemaradó Vasasnak. Fel kell kötniük a gatyát Miskolcon, de szerintem fel is kötik.

Plusz egy érdekesség: Ebben az idényben a három DVTK–Honvéd párosítás során mindannyiszor más és más vezetőedző ült a két kispadon: a negyedikfordulóban Feczkó a DVTK-nál, Bódog Tamás a Honvédnál, a 15. játéknapon a Pisont István vezette fővárosiak a Geri által irányított piros-fehérekkel csaptak össze, a 26. körben Zekic és Horváth Ferenc nézett farkasszemet egymással. Alighanem ez egyedülálló.)

 

A sorozat részei:

MTK

Mezőkövesd

Zalaegerszeg

Honvéd

Diósgyőr

Budafok

2 thoughts on “Diósgyőri VTK: Zuhanás a penge éléről

  1. Nem megbántva a szerzőt, elég felületes az elemzés. A DVTK problémái már évek óta láthatóak, és elsősorban a klub vezetése környékén gyökeredznek; az elsődleges célok nem sportszakmaiak (az előző tulajdonosnál elsősorban anyagi jellegűek, a mostaninál meg politikaiak), a vezetés reaktívan, rövid távú érdekek mentén dönt – ha dönt – nincs szakmai koncepció, stb. A szakvezetői kinevezések, játékosigazolások sok esetben alapvető szakmai alapokat is nélkülöztek és nélkülöznek, de nagyon nagy emiatt a fluktuáció is. Ilyen feltételek mellett idő kérdése volt, hogy a klub mikor esik ki. Megtörténhetett volna korábban, vagy kis szerencsével el lehetett volna kerülni idén is, de ez egy lefele vezető spirál volt, aminek mindenképpen a kiesés lett volna a vége.
    A téli teljes keretlecserélés (mert ez gyakorlatban az volt) kb. nyilvánvalóvá tette, hogy nem fog sikerülni a bentmaradás, mert Zekicnek újra kellett építenie a csapatot, ehhez képest bravúr, hogy az utolsó előtti fordulóig még nem esett ki a csapat.
    Az azonnali visszajutás valszeg szándék, de nincs semmilyen alapja. Az korántsem biztos, hogy minden magyar maradni fog, nem kizárt, hogy közülük is távoznak. De mivel a csapat eleve külföldiekre épült, ismét csapatot kell építeni, ami időigényes, és a Debrecennel szemben nincs jelentősebb számú értelmezhető saját nevelésű utánpótlásjátékos (egyébként nem Bacsa volt az utolsó, hanem Oláh Bálint, aki NB1-es játékos lett és DVTK nevelés, közük még ott volt Eperjesi Gábor is).
    Az pedig látszik, hogy a klubon belül nem lesznek érdemi változások, az új vezetőedző meg is van Kondás személyében és valószínűleg érkeznek mellé Debrecenből olyan játékosok (Szatmári, Kusnyír), akikre ott nem tartanak igényt, kb. ez a szint várható az új igazolások terén, ez pedig vezetőedzőstül és igazolásostúl nem egy olyan keret lesz, amelyikkel viszonylag könnyedén ki lehetne vívni a feljutást. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az nem sikerül, és a klub beragad az NB2-be. De ha éppen sikerülne feljutni, a játékosminőség miatt megint újra kellene építeni a csapatot, ami pedig – különösen a meglevő “szakmai” vezetéssel ismét gyors kieséshez vezethet nagyon könnyen.
    A felsorolt negatívumok közül a gólínség szerintem alapvetően abból következik, hogy a tavasz nagy részében a DVTK csapatépítési fázisban volt: a vezetőedző kereste az optimális kezdőt, a játékosok pedig nem voltak összeszokva. A hajrában elvesztegetett pontokat pedig megfordítanám: jellemzően azok ellen a csapatok ellen sikerült nyerni, amelyeknek a végjátékban nem volt tétje a mérkőzéseknek, és ezért nem teljesítettek 100%-osan.

  2. ja másik dolog, kiemeli a cikk Drazic-ot és Grozav-ot. Mindkettő jó játékos a maga szintjén, viszont jól jelzi sztem a szakmai munka hiányát, hogy egyikük sem olyan profil, akire Feczkó csapatának szüksége volt (az egy másik kérdés, Feczkó miért maradt, láthatóan nagyon elromlott a viszony közte és a klubvezetés között már tavaly tavasz végén). Grozav Kiss Tamás pótlására jött, Drazic pedig Ivanovszki versenytársának, de teljesen más profilú játékosokat kellett volna igazolni: Kiss Tamás egy gyors, 1-1-ben erős játékos egy mélyen védekező csapatban, Grozav viszont nem gyors, kontrákban nem valami használható. Ivanovszki (akit amúgy a szurkolók nagy része nagyon nem kedvelt a folyamatos színészkedései miatt) pedig egy mélyen játszó, nagy munkabírású, kapunak háttal is használható csatár, ezzel szemben Drazic egy nagyra nőtt lesipuskás. Van rendszer, amelyben mindkettő tudott volna működni, de az akkori keret és csapat pont nem volt ilyen. Ez is példázza, milyen szakmai munka zajlik a klubnál.

Írj hozzászólást