Egy meglepő fordulattal irány Dorset – Scott Parker és az AFC Bournemouth

Maga a tény, hogy Scott Parker távozott a kiesés után a Fulham kispadjáról kevésbé volt meglepetés, mint az, hogy a szintén másodosztályú AFC Bournemouth együtteséhez írt alá. Az angol szakember kapcsán a közvélekedés azt várta, hogy az élvonalban fog maradni – a játékos múltja alapján leginkább a szintén londoni Tottenham Hotspurs kapcsán hozták sokszor szóba –, de végül mégis a „cseresznyések” ajánlatát fogadta el, hogy egy saját projektbe vághasson bele, ahol a maga ura lehet.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Scott Matthew Parker tősgyökeres londoni és ez teljes mértékben végigkísérte a futballkarrierjét is. A gyerekkori és a felnőtt karrierjében is csak egy rövidke kitérő akad, amikor nem a főváros volt az otthona. Az alapokat a ma már megszűnt School of Excellence at Lilleshallban tanulta, ezt követően jöttek sorba a londoni klubok, egy kétéves északi kalandot leszámítva, amikor a Newcastle United játékosa volt. A Charlton Athletic, a Chelsea, a West Ham United, a Tottenham Hotspurs és természetesen a Fulham mezét is viselte.

 

PARKER ÚTJA

A 2017-es visszavonulását követően a Tottenham utánpótlásában kapott állást, ahol is az U18-as együttest trenírozta, fejlesztette. Az ifjakkal a déli csoport negyedik helyén végzett, és bár marasztalták volna, engedett korábbi mestere, Szlavisa Jokanovics csábításának, aki a Premier League-be frissen feljutó Fulhamhez hívta, hogy legyen a segédedzője. A délnyugat-londoniak rengeteg pénzt elköltöttek arra, hogy a keret megfelelő legyen az élvonalban, ám ez katasztrofálisan sült el. A két osztály közti átmenet nem kicsi, amit az újoncok többsége el is felejt, mert míg a Championshipben domináns támadófutball kell az esetek többségében a feljutás kiharcolásához, addig az első osztályban inkább védekezéssel van esély pontokat gyűjtögetni. A szerb szakember ezt elfelejtette és novemberben már új állás után kutakodhatott, a helyét pedig a korábban a Leicester City-vel bajnoki címet nyerő Claudio Ranieri vette át.  Ő is szívesen látta stábjában a korábbi középpályást, aki a játékosokkal nagyon jól kijött és szoros kapcsolatot alakított ki. Az olasz edző megbízatása február végéig élt, amikor is a lehetetlen küldetést Parker kapta meg egy ideiglenes szerződéssel, hogy próbálja meg kiharcolni a bennmaradást. A feladat végrehajthatatlan volt, ám a kapcsolata a kerettel és az utolsó öt forduló során elért három győzelem megmutatta a vezetőség számára, hogy megérdemel egy esélyt, és meg is kapta a hosszú távú kontraktust.

A visszatérés a másodosztályba nem ment zökkenőmentesen, mert egy erősen átalakulóban lévő kerettel kezdhette meg a felkészülést. A kiesést követően többen távoztak, vagy épp az átigazolásuk ügyét intézték, miközben a klubnál sem voltak benne biztosak, hogy milyen névsorral is vágnak neki az idénynek pontosan. Annak tudatában, hogy a Leeds United és a West Brom egy kissé más ligában versengett, mögöttük a playoff-helyekért folyt egész végig a harc. A megszakítás nem jött jókor, hiszen épp botladoztak az elöl lévők, s mire a futball visszatérhetett a szigetországban, a Fulham rögtön két vereséggel eldöntötte, hogy ebből nem lesz automatikus feljutás. Ezt követően azonban megállíthatatlanok voltak, és a Brentford ellen a rájátszás fináléját is megnyerve visszatértek egy év után az élvonalba.

 

Scott Parker Fulham

 

A rövidke szünetben a kellően szétszórt gondolkodású pakisztáni–amerikai üzletember, Shahid Khan komótos tempóban kezdett el költekezni ezúttal, ami egy pocsék szezonrajthoz vezetett, mert Parker nem találta meg a megfelelő védelmi összeállítást. Hiábavalónak tűnt a nyáron kiadott pénz egy külsős cégnek, amely a labdarúgók személyiségét mérte fel, hogy az amúgy is játékospárti edző még jobban tudja segíteni a „katonáit”.

„Hiszek abban, hogy olyan környezetet, illetve kultúrát kell teremteni, amelyikben szívesen dolgoznak a játékosok. Ha ezt meg tudod teremteni, minden esélyed megvan a sikerre.”

Amikor végetért az átigazolási időszak, és sikerült Tosin Adarabioyót megvenni a Manchester Citytől, valamint kikölcsönözni Joachim Andersent az Olympique Lyontól, akkor megtalálta a csapat az ideális védőpárost. A két új belső védővel látványosan stabilabbá váltak, s reményt tápláló eredményeket értek el. Noha végül a bennmaradás nem jött össze, a délnyugat-londoniak hosszú ideig harcban voltak a felszínen maradásért, és Parker is megmutatta, hogy képes alkalmazkodni a Premier League elvárásaihoz. A szezon végén azonban nem érezte azt, hogy a klub szándékai megfelelnének annak, ami alapján ki lehet szállni idővel ebből a „liftből”, így közös megegyezéssel szerződést bontottak.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

ÁTMENETI IDŐSZAK DORSETBEN

2020 nyarán jött el a pillanat, mikor az AFC Bournemouth csodálatos utazása véget ért a Premier League-ben. A klub történelmi sikerének egyik alapköve, az edző Eddie Howe pedig benyújtotta lemondását, hogy a másodosztályban a harcot már egy új impulzussal kezdhesse meg szeretett csapata. A helyét az a Jason Tindall vette át, aki hosszú éveken át segítette a munkáját, így házon belül történt meg a váltás. Ezt már a kinevezéskor vegyesen fogadták a szakértők és a szurkolók is. Hiába volt több mint egy évtizeden keresztül kiváló segítő Howe mellett, ez volt az első megbízatása, mint vezetőedző, ami egy azonnali visszatérést célul kitűző együttesnél erősen megkérdőjelezhető. A meglepően jól egyben tartott kerettel szemben jogos elvárás volt a rájátszási helyek egyikének megszerzése, de ettől elég messze voltak, így nem volt más megoldás, mint meneszteni Tindallt. Az ideiglenes megoldás Jonathan Woodgate lett, akinek az automatikus hosszabbítását a feljutáshoz kötötték, de ez végül nem sikerült, így a nyáron ő is távozott.

A sikertelen feljutási próbálkozás után a klubnak mindenképpen olyan edzőt kellett keresnie, akinek már a jelenléte is meggyőző tud lenni a játékosokra nézve, hogy adjanak egy esélyt az új projektnek. Több olyan futballista is bevállalta a másodosztályt a Cherriesnél, akiknek akadt volna jobb ajánlata is, ám azzal, hogy immár második évben kellene a Championshipben játszani, sokkal nehezebb megtartani ezeket az embereket. Ilyen játékos Jefferson Lerma, Philip Billing vagy épp David Brooks. Mellettük Lloyd Kelly és a remek szezont futó Arnaut Danjuma is igencsak keresett név a piacon, de egyelőre még a keret tagjai. Scott Parker neve és az általa vallott filozófia lehet a kulcsa a dorsetieknek, hogy a legtehetségesebb játékosokat sikerül egyben tartani és újra megpróbálni kiharcolni a feljutást.

 

 

A feljutást kiharcoló Fulham Parker irányítása alatt 4-2-3-1-es hadrendben játszott, amely labda nélkül 4-2-2-2-re módosult. A center mellé legtöbb esetben a pressingtrigger szerepet is betöltő „tízes” lépett fel, aki vagy Onomah vagy Arter volt. Az ő feladata volt a nyomásgyakorlás és Mitrovics irányítása, segítése, hogy a nem épp villámléptű szerb jelenléte zavaró legyen az ellenfél építkezésében. A labdabirtokláson és precíz passzjátékon alapuló támadásépítés volt mindennek az alapja. A támadó harmadba érve a szélsővédők biztosították a szélességet, a két szélső pedig inkább a félterületben helyezkedett, valamint többször megjelent a boxon belül, ami több potenciális célpontot jelentett az ellenfél kapuja előtt. A probléma a csapatnál kétrétű volt, mert egyrészt túlzottan támaszkodtak Mitrovicsra, aki a gólok több mint harmadáért felelt, másrészt a magasra tolt védelem mögötti területeket könnyedén játszotta meg a reaktív ellenfél, így egy felett átlagoltak a kapott találatok terén.

A Bournemouth jelenlegi keretét elnézve egyértelmű, hogy alkalmazkodnia kell Parkernek is, mert Dominic Solanke karakterisztikáját tekintve kicsit sem olyan, mint a szerb támadó. Mellette viszont a két szélső Danjuma és Brooks, ha maradnak akkor igen gólerős triót alkothatnak ebben a szezonban is. A „tízes” posztot úgy tűnik, sikerült orvosolni, mert a napokban jelentették be, hogy Emiliano Marcondes náluk ír alá. A Brentforddal feljutást kiharcoló dánnak lejárt a szerződése, így ingyen érkezett a „cseresznyésekhez”. A hátsó alakzat egyik kulcsfigurája lehet Kelly, az ifjú ballábas bekk progresszív játéka megadhatja az alapját az új edző passzjátékra épülő támadó stílusának, nem mellesleg a sebességére alapozva a magasra tolt védekezés sem lenne talán annyira veszélyes. Ha sikerül egyben tartani a keretet vagy megfelelően pótolni a távozókat, akkor a feljutásért folyó harcban egy igazán látványos focit nyújtó vetélytárs lehet a többiek számára a Bournemouth. Sok még a kérdőjel, de jó irányba haladnak, hogy sikeresen megvalósítsák a visszatérésről szőtt álmaikat. 

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást