Egy rondó példája – válaszcikk a „A „mágikus magyaroktól” Guardioláig – avagy miért fontos cicázni?” írásra

Havasi Zsolt a közelmúltban írt egy meglehetősen részletes, kulturálisan és futballtörténelmi szempontból is jól körüljárt anyagot a futballszakma egyik divatos kifejezéséről, edzésgyakorlatáról, a rondóról. Az írás kiemelkedően súlyponti részében a szerző felteszi a legfontosabb kérdést: „Mitől működik az Athletic Bilbao, a Real Sociedad, az Espanyol vagy épp Barcelona háza táján a rondó?” Most erre a kérdésre ajánlok választ, méghozzá a rondó legalapvetőbb variánsának, a négy a kettő elleni játéknak a példáján keresztül.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A Havasi-cikkben is említett Jon Townsend írásban említésre kerül Johan Cruyff egy sokat idézett mondása:

„Minden, ami előfordulhat egy mérkőzésen, a kapuralövés kivételével, megtörténhet egy rondóban. A versenyszellem, a küzdelem a tér-idő kontinuumban, feladatkörök akkor, amikor nálunk van a labda és akkor is, amikor nincs, az egyérintős futball művészete, a szoros emberfogás dilemmája, illetve a labda visszaszerzésének aktusa is.”

A kijelentés ugyan zseniális, a megvalósítása viszont edzői szempontból nehéz. Olyan környezetet kell létrehozni, ahol a játékos az összes fent idézett tényezőt a saját bőrén érezheti. Egy jól kivitelezett rondóban az összes játékos aktív, minden mozzanatnak tétje van, a játékosok bár játéknak tekintik a passzolgatást, mégis vérre menő komolysággal hajtják végre mindegyiket. A labda nélküli csapat tagjai számára a labda visszaszerzése nem kedvfüggő, hanem elemi ösztön, a labdás játékosok számára a labda nem játékszer, hanem a játék maga.

A rondó alapvető lényege, hogy a labdás csapat minél tovább próbálja uralni a játékszert és nem engedni, hogy a másik csapat közbeavatkozzon.

A labdás csapat általában számbeli előnyben van végig, ennek eredményeként a labda nélküli brigád helyzete sokkal bonyolultabb, mint a labdásoké.

A futball ama kulturális közegében, amelyikben én mozgok, a rondóban a labdát birtokló csapat tagjainak a kijelölt terület külső vonalain kell elhelyezkedniük.

 


Ahhoz, hogy a labdás játékosok sikeresek legyenek, folyamatos helyzetértékelésre, tökéletes technikai megoldásokra, de legfőképpen a technikai megoldásokon keresztül kivitelezett proaktív problémamegoldó képességre van szükségük.

Ahogy fentebb említettem, példámban a négy a kettő elleni játékot veszem alapul, méghozzá azért, mert a futball csapatsporti természetéből adódóan egy gyakorlat komplexitása akkor nyer maximális értelmet, ha a játékostársak közötti kapcsolatok menedzsmentje is, egyéb más hatások mellett, lehetséges. Egyszerűbben fogalmazva: egy három az egy elleni játékban a labda nélküli „csapat” értelemszerűen egyedül próbál labdát szerezni, vagyis játékostárs nélkül, ekképpen az együttműködés lehetősége egy másik játékostárssal lehetetlen a labdaszerzés folyamatában.

 

A szabályrendszer és a környezet kényszerítő hatásai

Albert Puig, az FC Barcelona bentlakásos akadémiájának korábbi szakmai igazgatója, a következőképpen fogalmazott akkor, amikor a rondó tervezésének folyamatáról beszélt:

„A játékosoknak meg kell érteniük a játék elvrendszerét és dinamikáját. Egy jó edző az egyszerűség és az érthetőség formanyelvén keresztül rá tudja vezetni a játékosokat arra, hogy megértsék, mi zajlik körülöttük a különböző helyzetekben. Ezt követően arra késztetheti a játékosokat, hogy az adott környezetben és az adott szituáció szabályrendszerének megfelelő legjobb lehetőség alapján döntsön.”

Puig megfogalmazása döntő jelentőségű. Egy rondónak ugyanis tiszta szabályrendszerrel kell működnie annak érdekében, hogy a környezet minden részlete információval szolgálhasson a rondóban résztvevő játékosoknak. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy mekkora és milyen alakú a játéktér, miért kapnak pontokat a játékban résztvevők, illetve többek között az is fontos, hogy az edző részéről miért jár dicséret és miért nem.

Természetesen, mint minden edzésgyakorlat esetében, úgy a rondónál is az a cél, hogy az edző úgy alakítsa a játékosai viselkedésformáját, hogy azok a kívánt játékstílus térnyerését szolgálják.

Ez a térnyerés a játékosok folyamatos és következetes döntéseiben ölt testet, ezeket a döntéseket pedig a szabályrendszer és a kialakított környezet kényszerítő hatásai hozzák ki a játékosokból.

Ahhoz, hogy az edző által preferált viselkedésmódok megjelenjenek a játékosok döntéseiben, a rondó szabályrendszerének promóciós céllal kell megszületnie. Ahhoz, hogy a szabályok az elvártaknak megfelelően működjenek, a környezet beállításánál a különböző kényszerítő hatásokat is figyelembe kell venni.

 

Ezeket az érveket figyelembe véve, a következő szabályok kapcsolódnak az általam bemutatott rondóhoz.

  • Ebben a négy a kettő elleni rondóban a labdát birtokló csapat minden nyolc passz után kap egy pontot.
  • A labda nélkülieknél már más a helyzet, ők kétféleképpen képesek pontokat gyűjteni. Egyrészt, ha a négy labdás játékos valamelyikét utoljára érintve a labda elhagyja a kijelölt játékteret, egy pontot kapnak. Másrészt, ha megszerzik a labdát és képesek azt valamelyik kiskapuba juttatni, akkor azért két pontot zsebelhetnek be.
  • Az utolsó szabály a labda nélküli játékosok együttműködését hivatott kondicionálni. Ha a labda nélküli játékosok engedélyezik a labdásoknak azt, hogy közöttük elpasszolják a labdát, ezzel kettéhasítva a két labda nélküli játékos alkotta láncot, akkor az összes addig megszerzett pontjaik semmissé válnak.
  • A szabályokon túl a játékosok viselkedését alapvetően befolyásoló környezeti kényszerítő hatások vizsgálata is fontos jelentőséggel bír.

Ilyen kényszerítő hatás lehet például a játéktér mérete. Ez a játékosok tudásszintjétől és korábbi tapasztalataiktól függően lehet kisebb és nagyobb is. Általánosságban elmondható, hogy egy nyolcszor nyolc méteres terület egy jobb képességű csapatnak ideális környezetet biztosít e gyakorlat mérkőzésszerű végrehajtására.

Egy másik ilyen hatás a rondó tempójának külső felügyelete. Minden alkalommal, amikor a labda elhagyja a játékteret, az edzőnek rögtön új labdát kell eljuttatnia arra a területre, ahol a labda elhagyta a játékteret. Ez azért fontos, mert így az edző nem oldja meg a játékszituációt a játékosoknak, nem ad könnyű kiutat abból a szektorból, ahol a labdavesztés történt. Mindig a labdás csapat kapja meg a labdát, akkor is, ha esetleg ők rúgták ki a labdát a vonalakon kívülre.

Fontos megemlíteni az idő kényszerítő hatását. Ahhoz, hogy a labda nélküli játékosok képesek legyenek aktívan és folyamatosan nyomást gyakorolni a labdásokra, a gyakorlatnak másfél percnél tovább nem szabad tartania pihenő beiktatása nélkül.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

Természetesen ezeken a hatásokon kívül vannak még egyéb fontos tényezők: az edzők viselkedése, a védekező játékosok összeillesztése (ki kivel van párban), vagy például a kapuk elhelyezése is, hiszen a sarokba elhelyezve a labdás játékosoknak nehezebb dolguk van levédekezni a labda nélküli csapat esetleges pontszerzését.

Az edző feladata a szabályok tűpontos deklarálása, a környezet kényszerítő hatásainak prezentálása, majd a játékosok viselkedésének megfigyelése.

Az én edzői olvasatomban ez a rondó egyenlő arányban fontos a labdás, illetve a labda nélküli játékosok szempontjából. A gyakorlat egyik fontos feladata, hogy a játékosok számára, a gyakorlat szabályrendszerén keresztül a labdabirtoklás érzetének nagy jelentőséget biztosítson. Ezt az érzetet kell, hogy táplálja a pontrendszer szerkezete, de a környezeti hatások alkotta globális kontextus is. Ezért jár pont a folyamatos passzolgatásért, és ezért kell pont akkora méretűre kialakítani a játékteret, hogy a labdás és labda nélküli játékosoknak is kihívás legyen a pontszerzés.

Véleményem szerint ennek a rondónak a sikeressége azon múlik, hogy a négy játékos mennyire képes együttműködni a labda megtartásának feladatában.

Képesek-e folyamatosan tartani az egymás között kialakított kommunikációs csatornákat, azaz passzsávban helyezkednek-e akkor, amikor arra szükség van. Fel tudják-e gyorsítani a játékot nyomás alatt és le tudják-e lassítani akkor, amikor a védők a labdától távol vannak. Olvassák-e a játékot akkor, amikor az ellenfelek odavonzásáról kell gondoskodniuk és felismerik-e azt a momentumot, amikor az odavonzott játékosokat át kell játszani feloldva a letámadás okozta nyomást.

Ugyanígy, a rondó sikeressége azon is múlik, hogy a labda nélküli két játékos mennyire képes együttműködni a labda megszerzésének folyamatában.

A két játékos közötti passz szabálya alapvetően befolyásolja a viselkedésüket. Folyamatosan tisztában kell lenniük a másik helyzetével, ehhez pedig nonstop kommunikációra van szükség.

Mint látható, egy egyszerű rondóról nagyon sokat lehet írni. Azonban a nap végén, a mai eredménycentrikus világban csak egy valami számít a játékosoknak: a sikeresség. Ehhez a sikerességhez pedig a szabályokhoz és a környezeti hatásokhoz kell alkalmazkodniuk a tudásukhoz képest a leghatásosabb mértékben. Az edzőknek ebben az alkalmazkodásban kell segíteni őket és ez adja a rondó lényegét.

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást